Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-11 / 50. szám
XXVI. évfolyam. 50. szám. Szegzárd, 1898. deczember II. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 fit — kr. Félévre , . . . . 3 „ — „ Negyedévre . . . 1,50, Egyesi szám a kiadóhivatalban 12 kr: Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 r ... 3 „ 87 r minden további 100 szó l írttal több Viszszafejlödés. Még ha tovább nem megyünk, csak egy év tized előtti korral hasonlítjuk is öszsze időnket, már akkor is kimondhatjuk, hogy minden téren a legnagyobb hanyatlás és viszszaesés tüneteivel találkozhatni. Mellőzve a politika sivár mezejét, hol az anyagi érdek kielégítése iránti szertelen törekvés immár közmondásossá vált, mi ezúttal csak a jótékony és emberszérető egyesületek fenntartása körül mutatkozó s ijesztő mérvben fejlődő közönyösséget kívánjuk fejtégetéseink tárgyává tenni s a felhozott esetekből levonni a mindenesetre szomorú következtetést. Az alig múlt kor, mely méltán az eszményiesség nemes jelzőjével illethető, úgyszólván e földből tiporta ki a társadalmi egyesületekéit, melyek a közmivelődés és jótékonyság fejlesztésére egyesítették erejüket úgy, hogy a 8zinidőnknek alig jutott egyéb feladat, mint a meglevőket támogatni s az elpusztulástól megóvni. Nem akarunk sötét színeket használni, még is ki kell mondanunk, hogy a mai társadalom, ha nem is minden, de legalább több téren, ezen sokkal^ kevesebb anyagi és erkölcsi áldozattal járó feladatát is vagy éppen nem, vagy csak kedvetlenül teljesiti. Czikkelyünk szűk kerete nem engedi, hogy az öszszes közmivelődési, emberszerető és. jótékony egyesületek körüli társadalmi tevékenységet tegyük bírálat tárgyává, mi ezen tág körből csak' nehányat ragadunk ki, melyeket immár a mindinkább előtérbe nyomuló közöny végpusztulássál fenyeget. Ki ne emlékeznék a két évtizeddel ezelőtti korra, midőn a nagyközönség úgyszólván bomlott a magyar dalért s azokat, kik a közművelődés e téreni fejlesztésére vállalkoztak, úgyszólván tenyéren hordozta. Sorra, minden alkalmas helyen, nagy számban keletkeztek oly egyesületek, melyek a magyar dal terjesztésére vállalkoztak s ezeknek egymásközti versenyét az egész ország tapsaival kisérte. Ma már pusztuló félben van a legtöbb s ennek egyedüli oka a közönség mérhetlen közönyössége. Ki lelkesülne ma már a magyar dalért? Kinek jutna eszébe a magyar dal fejlesztésére alakult egyesületek támogatása? Az ma már teljesen kiment a divatból. Ott van azután hazánknak egy időben legnépszerűbb intézményje: a tűzoltóság. Hogy viselkedik ezzel szemben a nagy közönség ? Példákat hozunk fel. A szegzárdi tűzoltóság a folyó év nyarán ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját. Az ezen alkalommal rendezett ünnepi közebéden Szegzárd értelmiségéből 5, mond öt szál egyén jelent meg. A többi nem vett tudomást a dologról,; a város hivatalos képviselete mély hallgatásba borult, sőt akadt olyan is, ki élvezettel olvasta az ócsárló czikkelyeket, melyek a tűzoltóság huszonötévi önfeláldozó munkásságát így vélték megjutalmazni. Csak a napokban történt, hogy a szinte szép és nagy múlttal biró bonyhádi tűzoltóság a szolgálati érmek kiosztása alkalmából ünnepséget rendezett. Meg volt téve minden, hogy a közönségnek mód és alkalom nyujtas- sék minden kétséget kizárólag megmutatni, hogy önkéntes tűzoltóságát, mely a község nagy anyagi előnyjére, díjtalanul teljesiti a nehéz feladatokat, melyeket, ha önkéntes, tűzoltók nem volnának, nagy pénzen fogadott tűzoltósággal kellene elláttatni, —r- megböcsüli, elismerését kész kimutatni s őket anyagilag és támogatni hajlandó. S mi lett a bonyhádi ünnepségből? Éppen az ellenkezője annak,1 mit mindenki várt. A lakosság mérhetlen közönyössége erkölcsi és anyagi bukást készített számára. De menjünk tovább. Szegzárd egyik óvodája, mely a legrégiebbek közé sorolható az országban s már a negyvenes években közadakodás utján hozatott létre, a napokban kénytelen volt az államosítás iránt lépéseket tenni, mert támogató tagjai úgy megfogytak, hogy fenntartása lehetetlenné vált. Nem akarunk igazságtalanok lenni és igy készséggel elismerjük, hogy ezen nagymérvű viszszafejlődésben része van annak az áldatlan és nyomasztó gazdasági helyzetnek is, mely országszerte tapasztalható s mely mindenkit arra késztet, hogy olyan kiadásait, melyek az életfenntartás körén kívül esnek, mind összébb és összébb szoritja s ilymó- don a jótékony és emberszerető intézményektől támogatását részben megvonni kénytelen; de azt hisszük abban az óriási hanyatlásban, mely e téren mindent pusztulással fenyeget, része van a nagyközönség szenvtelenségének is, mely hovatovább mind nagyobb köröket kerít hatalmába s végeredményében odafejleszti az állapotokat, hol nincs haladás, nincs előremenetel, hanem a legnagyobb fokú viszszafejlödés és hanyatlás. Váljon Magyarország fejlődése elérte volna tetőpontját s most már a lejtőn ismét lefelé haladna? Vagy csak a magyar hírhedt tulajdonság pusztít, mely nagy az ellenállásban s gyenge a békés munka körüli teendőkben ? Erre a nagy kérdésre a feleletet a küszöbön levő huszadik század fogja megadni. b. Iparosaink becsvágya. Egy most felmerült terv alkalmából írjuk a következő sorokat. Ugyanis Thék Endrét szülőfalujának ipartestülete disztagjául választotta. Thék Endre szülőfaluja Orosházának kitüntetését valamelyes módon megakarván hálálni, ott igyekszik áldozattal gyakorlatilag megvalósítani azt a tervet, a melyet mint az országos iparegyesület elnöke fölvetett. Az eszme pedig az: már akkor felkölteni az iparos embernek becsvágyát, midőn még mesterségét tanulja. Thék ezt az inasok szövetkezetével akai’ja, azzal, hogy a testületi szellem jnár inaskorában kifejlődjön a jövő iparosában. A terv nagyjelentőségű és különösen annak örülünk, hogy egy iparos agyában született meg. Szép dolog és figyelmet kelthet még a mai felfordult világban is és előtéré állíthatja a terv felvetőjét. Thék eddig is az első iparosok sorában ismeretes az országban. A szakmájában első műasztalos s neve az egész országban ismeretes. Nagy az ő viv-. mánya azzal is, hogy első hazai zongoragyára kezdi kiszorítani a külföld gyártmányait. Pedig nem. jelentéktelen hazafias misszió ez, midőn tudjuk, hogy eddig is töménytelen pénz, milliókra menő vándorolt ki zongorákért. És Thék súlyt fektet ami, hogy ne patriotizmusból csináljon üzleteket, mert százakat senki sem dob ki patriotizmusból, hanem súlyt helyez arra, hogy gyártmányai versenyképességükkel csinálják meg a piaczot, -— éppen azért vannak neki- sikerei. De e sorok nem az iparos szakmabeli képességének méltatására szánvák, — az ő általános tervét tartjuk mi a jövő iparosvilág becsvágya fokozására oly jelentékenynek, hogy azt e helyen szóvá óhajtjuk tenni. Minden iparos tudja azt, hogy az ipar előbbvi- tele csak úgy lehetséges, ha a jövő iparos nemzedéke minél teljesebb szakmabeli ügyességet és pályájához becsvágyat szedeget föl tanuló korában. Ma még nem szabad nagyon szóvá tenni, hogy milyen általán az iparos-növendék lelki világa? Még ma — tisztelet a kivételnek — általában úgy van a műhelyekben, mintha jövendő iparosainkat szinte rendszeresen akarnák durvává nevelni. Hogy a műhelyekben általában durvább a társalgás hangja, mind az erdőn, mezőn, a hol szántóvető ember dolgozjk, — melyikünk nem tapasztalta megbotránkozással ? Már most mit akar Thék ? Ki akai’ván mutatni jóakaratát és áldozatkészségét szülőfaluja iránt, ott egy tanonezszövetkezetet-o_> CCS ecS C£5 WtT KARÁCSONYI AJÁNDÉKUL! Kézimunka újdonságok: rajzolva, megkezdve és készen; selyem-, peluche-, posztó- és vászonanyagból, u. m.: térítők, futók, dobozok, képkeretek, álloányok és számtalan más meglepetésre alkalmas kézimunka tárgy és mindennemű kellékek. Ajándéktárgyak: china ezüst-, bronce-, majolika-, bőr- és fából, úgy mükosár fonatok. gy- Rendkívüli nagy választék meglepő újdonságokból! Gyermekjátékok és babák, helyben eddig még nem létezett nagy választékban és rendkívüli jutány árakon.-4—t- Vidéki megrendeléseket a legpontosabban teljesítünk. -»—4— OO
