Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

közöltetik. De már most kijelentette, hogy* a meny- • nyiben a mostani helyiség mint alkalmas elfogadtatnék, úgy a jó karban tartási, tűzkár elleni biztosítási és tüzelőfával való ellátás költségeket magára vállalja.

— Kinevezés. Az igazságügyi njiniszter Rudolf Béla drt, i a budapesti kir. kereskedelem és váltó törvényszék joggyakornokát, a szegzárdi kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki.

— A vármegyei muzeum-egyesületnek eddig 27 alapitótagja van 100—100 frtnyi tagdíjjal; rendes tagja pedig 2ö6, kik 1-től 3 frtnyi évi tagdijat fizetnek. Alapit-ótagok: Adler N. János Szegzárd, Bartal Béla Fadd, Bezerédj Andor Jegenyés, Biscbitz János Budapest, Csapó Vilmos Tengelicz, Dőry Dénes Paradicsom, Dőry Jenő Tüske, ifj. Eötvös Károly D.-Szt-György, Hanzély János Szt-András, Jeszenszky Andor Csibrák, dr. Kämmerer Ernő Budapest, Kovács S. Endre Gyapa, dr. Leopold Kornél Szegzárd, Nagy László Szt-András, Ó-Dombovár község, őcsény község, Orffy Lajos Szegzárd, Perczel Dezső Budapest, Simontsits Elemér Szegzárd, Stankovánszky János Kajdacs, Stankovánszky Mária Kajdacs, gróf Széchenyi Bertalan Nagy-Dorogh, gróf Széchenyi Sándor Nagy-Dorogh, Szegzárdi takarékpénztár, özv. Theodorovich Lajosné Szegzárd, Zichy Miklós Tengelicz és Wosinsky Mór Szegzárd.

— Kitüntetés. A király osztrák császári jubileuma .alkalmából Szeredy József pécsi kanonokot, városunk szülöttét, a ül. oszt. vaskorona-renddel tüntette ki.

— A baja—bátaszéki hid. Mint értesülünk, a baja—bátaszéki vasúti hid létesítése most már befejezett dolognak tekinthető'. A kormány ug}ranis a Baja—B átasz ék közötti Dunaáthidalást felvette jövő munka programmjába. Erre mutat azon körülmény is, hogy a kereskedelemügyi miniszter elrendelte a b át asz ék—dombóvári vonalnak elsőrendű pályává való átalakítása iránti előmunkálatok sürgős megejtését. Végre tehát létesül az a hatalmas vasúti összeköttetés, a mely az ország leggazdagabb megyeit átszelve, a legrövidebb utón szállítja terményeinket a világtengerhez.

— A bíróság gyásza. A tamásii kir. járásbíróság járásbirója, Kiss János életének 69. évében múlt hó 28-án hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult halálhírére a szegzárdi kir. törvényszék épületére is kitűzték a gyászzászlót, hogy külsőképpen is meggyászolják azt a jellemes derék tagját a bíróságnak, a ki nagy időt töltött az igazságügy -szolgálatában. A bánatos család a gyászesetről az alábbi

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY jj sz.).

jelentést adta ki: „Özv. Kiss Jánosné, szül. De- zsényi Alojzia, úgy dr. Kiss Ernő és neje Kelemen Brigitta, valamint gyermekeik: Ernőké, Pistika és Erzsiké; .továbbá özv. dr. G. a ál Béláné, szül. S z ily Mária a legmélyebb fájdalommal tudatják, hogy felejthetetlen- kedves férje, illetve édes atyja, apósa, nagyatyjuk és nevelő atyja Kiss János kir. járásbiró és a külső-somogyi ev. ref. egyházmegye világi tanácsbirája folyó hó 28-án délután 21/* órakor életének 69. évében hosszás szenvedés után elhunyt. A boldogult kedves teteme folyó hó 30-án délelőtt 10 órakor fog az ev. reform, egyház szertartása szerint a tamásii ág. evang. sirkertben levő családi sirboltba elhelyeztetni. Tamási, 1898. évi november 28-án. Béke poraira, áldás emlékére!“

— Vasúti orvos. A kereskedelemügyi miniszter dr. Komáromy Gyula szegzárdi községi orvost a szegzárd—bátaszéki vasút

orvosává nevezte ki.

— A „Tolnai polgári takarékpénztár“ a tolnai községi iskola szegénysorsu tanulói részére 10 irtot adományozott, mely összegért — a midőn átvételét a nyilvánosság előtt is nyugtázzuk — a segélyezett gyermekek és a községi iskolaszék nevében az igen tisztelt takarékpénztári Igazgatóságnak hálás köszönetét mondunk. Tolna 1898. november hó 2. Brezl- mayer József iskolaszéki elnök, Matejka Károly iskolaszéki jegyző.

— Rablógyilkosság Simontornyán. Megrendítő rablógyilkosság történt Simontornyán múlt hó 24-én, melynek Szántó Györgyné esett áldozatul. A rablógyilkosságot Eber- 1 i n g Ferencz paksi születésű téglavető követte el, a ki három év óta kisebb-nagyobb időközökben volt Szántó György téglamester szolgálatában. A gyilkosság előtti napon Szántóné férje távollétében Eb er ling Ferencznek kifizette a még neki járó 3 frt 40 krt | azután, mivel a munka megfogyott, szolgálatából elbocsátotta. Eberling a kapott pénzzel előbb Simontornyán, majd Pál- fán mulatott. Este Pálfáról I— állítása szerint — egy ismeretlen emberrel visszajött Simontornyára sitt Szántóék lakása mellett levő istállóba bezárta magát és elaludt. Másnap reggel, — midőn kileste, hogy Szántóné 13 éves leányát a városba küldötte, s igy egyedül maradt a házban, bement az asszonyhoz és azt hátulról megtámadva, f e- jére három fejszecsapást mért, mely- nek következtében elbukott. Mivel a kegyetlen gyilkos látta, hogy szerencsétlen áldozata még él, egy késsel a nyakát

3

peres-plébános végezte segédlettel, melyen a polgári iskola énekkara Offertorium után a Király-Hymnust, a mise végén pedig a Szózatot énekelte el. Az egész városban tekintettel a királyi gyászra, csupán a kir. ügyészség épületén volt á nemzeti zászló látható.

— Kivételes nősülési engedély. A m. kir. honvédelmi miniszter Braun Jakab kis-tormási, Lovas István őcsényi, Fájth Antal bátaszéki, Lófink Jakab apáthii, Márkus Mihály őcsényi, Mehn József őcsényi, V a szer Henrik kis-tormási, Beck János felső-nánai, B e d a‘ János értényi, Cziráki György ozorai, G u t h e i 1 József kónyii, K r é 1 i n g Henrik mucsfai, Klemm Mihály mözsi, Ob er lender Lőrincz kis-tormási, Simon István zombai, Mezei Lukács pinczehelyi, Ben c ze József medinai, Almann Vendel duna-kömlődi, Pali István váraljai, Vargha János alsó-nyéki, Hufnáge 1 János váraljai Vas s József faddi, Parragh János őcsényi, Sümegi Mihály hátai, K n i p 1 János j apáthii, N é- meth János őcsényi, Kiss István alsó-nyéki lakosoknak a kivételes nősülési engedélyt megadta.

— Felirat a királyhoz. Minden félreértés és különféle magyarázgatásokkal szemben mi is kijelentjük, hogy az ellenzék részéről a királyhoz intézett felirati javaslathoz az ösz- szes tolnamegyei függetlenségi és 48-as képviselők hozzájárultak. Névszerint: Boda Vilmos, Rátkay László és Pichler Győző a lapokban jelentették ki a felirati javaslathoz való hozzájárulásukat, Szluha István képviselő pedig alá is irta azt.

— A szegzárdi belvárosi ovoda államosítása. Már megírtuk, hogy a szegzárdi alapnevelési-egye- sület által fentartott ovodát közadakozásból a közönség tovább fentartani saját erejéből nem képes, a miért is megtétetett az iránt a lépés, hogy az ovoda államositassék. Szegzárd nagyközség képviselő-testü- lete múlt hó 2|6-án tartott ülésében foglalkozott ezzel az ügygyei s felolvasták a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a nevezett ovoda államosítása tárgyában küldött leiratát, mely szerint a kormány azon feltétel mellett veszi át az ovodát, ha a község magára vállalja az ovoda épületének használható állapotba való helyezését, állandó jó karban tartását, tűzkár elleni biztosítását és tüzelő fával való ellátását. A képviselő-testület a szegzárdi társadalom által 62 éven át fentartott ovoda további fennállásának feltételeit anyagi erejéhez mérten tóle telhetőleg biztosítani óhajtja, minthogy azonban az épület használható állapotba való helyezésével tervezett költségek nagysága megállapítva nincsenek; érdemleges határozat hozatalába a képviselő-testület mindaddig nem bocsátkozik, mig a kívánt [átalakítási költségek nagysága vele nem

1898. deczember 4.

felejtette el. Embertől, állattól nem félt, csak egy embertől, az Isten haragjától. És ezen isten félelme eltüntette egyénisége durva vonásait s bizonyos szelídség, jámbor érzés sugárzott le róla.

Fegyverét vállára vetve szokta átjárni az erdő sűrűjét. És a mint változhatatlan egyformaságban, nap-nap után .rótta kötelességét, az emberek társadalmától történt eme elkülönített foglalkozásban bőséges alkalma nyílt a gondolkozásra. Egyszerű agya megdönthetetlen tételekhez vezette:- Miért élünk? Mi a czél? Hosszan és boldogan élni. Az ember hasznosan él, ha dolgozik, fia övéitől szerettetik. Az én életem tehát hasznos, mert dolgom van s boldog is vagyok, mert Aniczám szeret és ^ embertársaim becsülését bírom.

És komoly' arcza felderült, az öröm fénye villogott szemeiből. A szerelem lángja égett szivében. Maga előtt látta Aniczáját, a mint szőke fejét odahajtja az ő széles vállára és gyönge kezeivel nyakát átöleli. És látta a szőke haj csodás ellentétét, a bűvösen szép fekete szemeket, a mint rátapadva az érzelem melegségében szépen csukódtak és ekkor érezte a,csók forróságát, a kéjes gyönyör mámorát, a boldogságnak földre varázsolt mennyei paradicsomát.

. És megfordult útjában mint az erdei vad, mely veszélyt sejtve rohant vissza. Az érzés elvette titáni erejét, torkát összeszoritotta, verejték cseppek gyöngyöztek végig homlokán s jóllehet okát adni nem tudta, futott vissza, haza, az ezerszer megtett ismert ütőn, hogy lássa, hogyan megölelje és ezer csókkal árassza el boldogsága megteremtőjét, az ő egyetlen

Aniczáját.

. . .Anicza megremegett, a mint Ilisziát meglátta. A vérrózsák eltűntek arczárói és ijesztő sápadtság foglalta el helyét, a minő a félelem, a rettegés nyomán szokott felfakadni.

Az erdőkerülő magához ölelte.

— Miért vagy oly sápadt kis feleségem ? Beteg vagy talán, mond 1

— Nem jó uram, de úgy megijedtem, hogy már itthon vagy, azt hittem, ho?y talán valami bajod van. Aztán a János urfi bent van már. Rád vár.

— Az a haszontalan naplopó, orditott föl vad- állatias dühhel. Tehát mégis volt ok, a miért korában hazajöttem.

E közben János urfi is hazakerült az erdőkerülő házából I mintha semmi sem történt volna, kiadta a rendeleteket, hogy holnap az erdő nyugoti részében vadászat lesz. És sarkon fordulva, távozott a nagy kiterjedésű erdők jövőbeli ura.

Villámok czikkáztak az erdőkerülő szemében, a harag, a tehetetlen, a féktelen gyűlölet düh villáma. Érezte, hogy a naplopó belegázolt a szivébe.

Anicza látta, hogy az ura komorrá válik. Ezt súgta az urfinak: .

—1 János urfi vigyázzon magára.

Az erdőkerülő neki indult az erdőnek: A gaz- ficzkó csábította bűnre az asszonyt, ha János urfi meghal, a feleségem megint becsületes asszony lesz. Én pedig boldog ember.

És János urfi kiontandó vérével tisztára vélte mosni felesége becsületét.

Remegve nézte Anicza, a mint az erdőkerülő éles töltést tett a fegyverbe. Jól tudta, hogy az a golyó

János urfinak van szánva. János urfit tehát meg kell menteni a biztos haláltól.

De hogyan? A cselekvésben megnyilatkozott az asszonykéz furfangja és az elszánt asszony vak- merősége. Éjnek idején fölkelt és az éles töltést vak töltéssel helyettesi tette.

János urfi kezéből kihűlt a fegyver, mikor az erdőkei’ülő húsz lépésnyi távolról ráemelte és rásütötte. Az erdőkerülő agyon akarta lőni, de nem „talált.“ Lehetséges az olyan gyakorlott lövőnél?

Az a fegyver akkor nem volt megtöltve. De akkoi’ viszont mórt lőtt rá és miért futott oly eszeveszetten ?

Percznyi gondolkozás után üldözőbe vette az erdőkerülőt. Otthon találta.

— Azonnal követsz, hűtlen kutya!

— Nem teszem!

— Tudd meg, hogy jogomban van börtönbe juttatni téged, mert fegyvert emeltél rám.

— Tudom.

— Ezúttal azonban megkegyelmezek. De figyelmeztetlek, hogy meg ne kíséreld még egyszer utamat állni.

— Köszönje János urfi annak az asszonynak életét, a ki éles töltést fegyveremből kilopta. Sokkal jobban szeretem azt az asszonyt, mint utálom ezt a gyalázatot, melyet vele megismertetett. Az urfit többé nem bántom, arra esküszöm: De esküszöm ari’a is, hogy ha ez az asszony a hitvesi esküdt megszegi, a neki szánt golyót nem lesz többé alkalma ellopni.

Az asszony sima kezével körülölelgette férje bozontos fejét s eltüntette arczárói ■.'s tekintetéből a komor vonásokat. És haladt tovább a megkezdett utón — örökös halálveszedelemben — csalta az urát.