Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.)

1898. november 20.

Valami biztatás félét is kaptam a bájos asz- szonykától. Azt mondotta négyszem közt: „Maga csacsi!“ Ez pedig nagyon kedves. A szerelem nyelvén a leghizelgőbb megszólítás. A „csacsi“ fölhatalmazott arra, hogy kissé bátrabb legyek. S mivel a csacsi után a ló következik, iparkodtam — lóvá tenni a férjét.

S itt tudódik az ki, hogy én ehhez .keveset értek. Most kezd föllépni ugyanis a történetben a képes levelezőlap, melynek természettana, úgy hiszem már eléggé ismeretes.

Barátom a férj hivatali ügyben elutazott. Én pedig hivatali ügyben — itthon maradtam. És a szép asszonykához való közeledést tartottam hivatali kötelességemnek. Utóbb észrevettem, hogy a szép asszony buzgón támogat annak teljesítésében.

Harmadnap barátomtól képes levelezőlap érkezett. Valami tájképet ábrázolt, melyet a férjnek pár sora egészített ki.

Távolmaradását meghosszabbította.

Örömének kifejezést adandó, én is képes levelezőlappal feleltem neki. Megírtam, hogy feleségének semmi baja, nekem annál is kevesebb.

Másnapra megérkezett a férj. Elhültem. Szemet forogtak. Ajkai morogtak. Hol én rám tekintett, hol a feleségére tekintett, hol senkire sem tekintett. A levelezőlapomra tekintett.

— Nézd csak! és idenyujtotta.

— Mi az, mi van rajta | — kéideztem kö- zönbösen.

— Valami érthetetlen kép. Egy nő, a ki nevei és egy férfi, a ki imádattal nézi. Ebben a dologban van valami,

— Nem értelek, szóltam zavarral.

— Azt elhiszem, de nálam többet tudsz.

— Mond hova czéloztál ezzel a képes levelezőlappal ?

— A postára, hogy vigye el.

— És én?

— Te nem számítasz semmit..

— Hohó! De a feleségem igen.

— Te féltékeny vagy |

S e naptól kezdve nem tudtam hozzáférkőzni a bájos asszonykához.

Szerelmes barátaim, ne írjatok, ne írjatok soha képes levelezőlapon.

— A högyészi kath. legényegylet folyó hó 19- én, mint az egylet alakulása évfordulóján és november hó 27-én a. högyészi uradalmi kávéház nagytermében boldogult Erzsébet királynénk áldott emlékére emelendő templom-alap és felerészben a högyészi kath. legényegyleti zászló-alap javára műkedvelő előadást rendez. Műsor: 1. Prolog am Gründungsfeste. Sza-I valja: Adler János. 2. Vissza a műhelybe. Színmű négy felvonásban. Irta : Bodnár Gáspár. 3. Die Wahlsprüche des kath, Gesellenvereines. Szavalja: Bőhl Vincze. 4. Er ist verrückt. Vigjáték két felvonásban.

5. Fülem i le, Arany Jánostól. Szavalja: Scherer András.

6. Árnyképek. Feltüntetik : Borján Géza és Bőhl Antal. — Beléptidij : Ülőhely 50 kr., állóhely 30 kr.

Felíilfizetések, tekintettel a jótékony ozélra, köszönettel vétetnek és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete 8 órakor.

— Interpelláczió a borhamisítások tárgyában. Boda Vilmos orsz. képviselő s lapunk szerkesztője a borhamisítások tárgyában a következő interpellácziót intézte a földmivelésügyi miniszterhez: Konkrét esetet említhetne föl a borhamisítások körül fölmerülő ellenőrzés teljes hiányáról. Fontos dolog volna, hogy az eljárás ezekben az ügyekben gyorsittassék. Inter- pelláczióban sürgeti a borhamisítások megtorlásának szigorítását és a -borkönyvek kötelező behozatalát.

A következő interpellácziót intézi a földmivelésügyi miniszterhez :

Tekintve, hogy a korábbi időkben világhírre szert tett magyar bortermelésnek nemcsak az olasz borok versenyével, hanem az újra telepítés óriási költségeivel is meg kell küzdeni; tekintve hogy az államnak s egyeseknek ezen fontos közgazdasági ág újra fölvirágoztatása érdekében hozott óriási áldozatai mindaddig a kivánt eredményt nem biztosíthatják, mig a mesterséges borok készítésével elkövetett egészségrontó és gálád üzelmeknek erélyesen vége nem vettetik; tekintve, hogy az országban legutóbb fölmerült esetek igazolni látszanak azon körülményt, miszerint a földmi velésügyi miniszter ur által az 1893. évi XXIII. t -ez. végrehajtása tárgyában 53850. sz. a. kiadott végrehajtási rendelet, daczára több üdvös intézkedésének, a kitűzött czél elérésére elégtelen: kérdem a tisztelt földmivelésügyi miniszter urat; szándékozik-e a hivatkozott végrehajtási rendeleteket fölülvizsgáltatni ; azok megtorló intézkedéseit szigorítani; késedelmes hatósági eljárás gyorsítására megfelelő módon befolyni s a törkölybor készítése alkalmával egyes kereskedők által elkövetett visszaéléseknek az úgynevezett borkönyvek kötelező életbeléptetésével gátat vetni ?

Darányi Ignács földmivelésügyi miniszter : Teljes tudatában vagyunk annak, hogy hiába hoztunk nagy áldozatokat a bortermelés érdekében, ha a borhamisításoknak nem vetünk gátat. A borhamisításból van tudomása a kormánynak, a kormány ezekkel szemben már tett is és fog is lépéseket tenni, hogy a borhamisítások ellen a legnagyobb szigorral járhassák el. A borhamisítók ellen hozott ítéletek statisztikai kimutatását közölni fogja. A kormány meg fogja vizsgálni, hogy kell-e még újabb akczió, sőt esetleg törvényjavaslattal is fognak fellépni. Téves dolog volna azt hinni, hogy a kormány a borhamisítók üldözésével a reális borhamisitast akarná sérteni. A kormány akcziója csak akkor lehet sikeres, ha az egész társadalom közreműködik. Addig, mig az a felfogás, hogy a csalást feljelenteni nem gentlemenlike dolog, boldogulni nem fogunk. Kéri válasza tudomásulvételét.

Boda Vilmos tudomásul vette a miniszter válaszát.

— A nagy tolongásban. A szegzárdi országos vásárra múlt hétfőn Tolnáról is igen sokan jöttek be a reggeli vonattal s olyan nagy tolongás volt a vonat megérkezésekor, hogy egy áldott állapotban levő asz- szonyF annyira a tömeg közé szorítottak, hogy ott

nyomban megszült. Az elalált asszonyt bevitték a váróterembe s ápolás alá vették, a siró babát pedig megfürösztötték és anyja karjaiba helyezték.

— A szegzárdi országos vásár. A múlt hétfőn megtartott országos vásár rendkívül népes és nagy. forgalmú volt. Különösen nagy számmal jelentek meg Sárközből, honnan a reggeli vonat el sem hozhatta mind őket, s igy a vonat Szegzárdról visszament őcsényben azokért, a kik a vonatról leszorullak. A vásárok rendes félelmes alakjai: a zsebmetszők és vásári tolvajok, nagy számmal jelentek meg; de mielőtt zsebelhettek és lophattak volna, a csendőrség idejekorán összefogdosta őket és a vásár ideje alatt fogva voltak a csendőrségi laktanyában.

— Dreyfus Szegzárdon. Múlt szombaton egy élezelődő úriember azt a hihetetlen hirt terjesztette él, hogy Dreyfus, az Ordögsziget lakója, Szegzárdon van. A hir terjesztője annyira erősitette állítását, hogy fogadást is ajánlott fel. Midőn látta, hogy nem talál hiszékeny emberekre, kimagyarázta magát. Szombaton volt ugyanis Fusz Ferencz szegzárdi üveg- és porczellán-kereskedő esküvője, mely alkalomra édes atyja és bátyja is Szegzárdra jött s igy került össze Drei-Fusz.

— Öngyilkos katona. Sehogy se tetszett a katona élet Farkas János szegzárdi illetőségű, közhonvédnek, a ki a pécsi 19. sz. honvéd gyalog ezredben szolgált. Folyó hó 16-án éjjel kiszökött a kaszár-, nyából és a kertbe ment, a hol egy körtefára f e 1- akasztotta magát. Reggelre ott találták megmerevedett holttestét. Szüleit sürgönyileg értesítették az öngyilkosságról.

A fogház lakói. Krecs marik Pál szeg,4 zárdi kir. ügyész legutóbbi jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszéki fogházban a muLt hónapban le volt tartóztatva 112 egyén, a kik közül fegyházra volt ítélve 9, börtönre 48, fogházra 17, vizsgálati fogságban volt 25, felebbezés alatt állott 13.

— Gyújtogató asszony. Nagyon gyakoriak voltak az elmúlt nyáron a tüzesetek Nagy-Szokoly és? Felső-Iregh községekben. Számos ember jutott ez által koldusbotra. A csendőrség sokáig nyomozott, mig végre most kiderítette, hogy a gyújtogatást Pintér Pálné követte el, kinek több bűntársa is: van. A csendőrség a gyujtogatót bűntársaival együtt ádadta a tamásii kir. járásbíróságnak, a honnan Szegzárdra hozzák őket az ügyészség börtönébe.

— Leszúrta a szomszédját. Rossz szomszédok voltak Dávid János és B a 1 a s k ó Lajos diósbe-j rényi lakosok. A napokban megismédlődött közöttük: a gyakori szóváltás, melynek az lett a szomorú vége,, hogy Dávid János kést rántott elő és le-J szurtaBalaskó Lajos szomszédját. Dávid János ellen megindították a bűnvádi vizsgálatot.

— A víg mulatság vege. A döbröközi búcsú sem múlhatott el verekedés nélkül. Heller Samu korcsmájában vigan folyt a mulatság. A fiatalság tánezra kerekedett, az öregebbek pedig iddogáltak és gyönyörködtek a fiatal párok tánczában. Szél Pál

mellett olyan ennivaló fiatal menyecske volt, annak csak igen örültünk.

B i e n Teréz (Katicza) még jobban festett mint tavaly. Igen jól játszott, de nem kellett magát tettetnie, mikor Tenger bácsi rápirit és ő a szégyenlős kis lányt adja.

C s e r n a Lujza (Abáné) dicséretes önfeláldozást tanúsított, hogy szép lány léttére, vénasszonynak engedte magát festetni.

S z i k o r a Ilon (Magda) úgy mint mindannyian : a leghívebb magyar jelmezeket és a jó Ízlést párosították ruházatúkon. Sőt a főszereplők, több ízben.

És a férfiak — nagyszerűek voltak. Mindannyian remekeltek.

Spitz Mór (Aba András) hihetetlenül jó drámai hős volt. Nem szónokolt mint egy tósztozó, nem szavalt mint egy diák. De beszélt: mint a hogy Aba András beszél, mikor a szívfájdalom átrezgi egyszerű szavait, vagy kitör az okos, de szép komolyságu parasztból a keserűség.

Strasser Dezső (Csik Vendel) és Rech- nitzer Miksa (Tenger Ádám) olyan sikerült két alak volt, hogy a szerzőnek is gyönyörűsége telhetett volna bennük; (de fájdalom azt irta, hogy nem jöhet, mert a haza dolgában kell eljárnia).

Kapitány János, ki molnár inas és esperes volt, élénken bebizonyította sokoldalúságát. Az első felvonásban megjelenéséért megtapsolták.

Fehér József (Szita Pista) a legszebb paraszt- legény volt. P o ty an di Antal (Bencze) megrogyant

járásával vastag mély hangjával köztetszést aratott mint vén szolga. Szevin Károly (Gyuri czigány) olyan jó, uraságoktól levetett gavallér volt, hogy az ügyelő tényleg nem találta meg, mikor a kuliszák mögött elhelyezett czigányok közé ült és hívnia kellett. Feiertag Ádám (Bálint) elég ünnepies arezokat vágott mennyasszonyára, de azért nem kellett volna miatta 12-e helyett 13-án tartani az előadást. így, sok lányt megfosztva tánczosától.

W e i s z Istók (Csik Istók) az est különlegessége volt. Nyolczszor egymásután kitapsolták. Nagyon jól játszott ugyan, de nem egészen ezért; hanem mert ő olyan okos férfiú, hogy a mint az első Sájdiridongó nótát elfujta és a nagy színpad hátterén kiment, a nagy tapsolásra visszajövet máris másik nóta jutott eszébe és talán még most is danolná a kuplékat, ha a rendező meg nem irigyli a dicsőségét és el nem hallgattatja a zenét, kitólva az öreg Csik-ot a színre, ki aztán, tényleg a czibaki erdőt felszurva kalapja mellé, járta fia nótájára a taktust. Miután az agyontapsolt Istók azóta kénytelen kupiéit a szalónok és varródákban jótékony czélból énekelgetni, de már elfáradt, itt közlünk nehányat belőlük:

Van Tolnának rendőrsége,

Annak meg nagy vitézsége Sáj diridongó, sáj diridongó Kurjongatni csak köztük jó.

Miénk a Dunának szaga,

Mözs vasutunk állomása.

Sáj diridongó, sáj diridongó E városnak már úgy is jó.

Uhlánus az jó katona,

Helybéli a menyasszonya.

Sej diridongó, sáj diridongó így fogamzik a magyar szó.

Olasz lányok selyemgyárba Jöhetnek, az mind hiába Sáj diridongó, sáj diridongó Magyar lányka selyme csak jó,

Keresgéltek primadonnát,

Bejárkálták egész Tolnát.

Sáj diiidongó, sáj diridongó Nekünk van csak fehér holló.

Hogy ha az ón gégém birná,

Reggelig azt dalolgatná:

Sáj diridongó, sáj diridóngó Kendteknek csak nóta való !

Elfogyott a tudományom,

Mára nincsen több újságom.

Sáj diridongó, sáj diridongó Mihelyt újság, mingyárt nem jó.

A kar is énekelt öt dalt, mindhárom fölvonásban, exact zene kiséret mellett.

Az élvezetes előadást, reggelig tartó táncz követte, a világ legrosszabb szellőzésű termeiben.

Paskusz Emil.