Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

3

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (46. sz.)

kara Döry Pál alispánnal az élén ez alkalomból a tegnapi napon a szegzárdi kaszinóban bankettet tartottak tiszteletökre. A banketten igen sokan vettek részt társadalmi életünk előkelőségei közül, a kik ily módon adták meg a jubilánsoknak az elismerést és nagyrabecsülést.

— Tea-estély. Az „Egyesült szegzárd— tolnamegyei nőegy 1 et“ hétfőn este tartotta meg első tea-estélyét a „Szegzárd'Szálló“ kistermében. Már 5 óra után kezdett népes lenni a tea-terem, hol Borsódy Lajosné elnök és Schmidt Imrénó alelnök, mint háziasszonyok fogadták a nagyon szép számmal összejött vendégeket. Hat órakor volt az uzsonna: tea, fölszelt, sütemény stb. utána zongora mellett táncz. Schmidt Imréné itt is megfelelt háziasszonyi tisztének, több mint két óráig kitartóan ült a zongora mellett. Azután következett: társasjáték, négykezes, quadrille. A kiszolgálás kifogástalan volt; a felszolgáló hölgyek voltak: Bodnár Istvánná, Nits Istvánná, Boross Sára, Schmidt Margit és Török Sára. A megjelent hölgyek névsora a föntie- ken kívül, asszonyok: özv. Sass Istvánná, Leopold Sándorné, Török Béláné, Tekus Vilmosné, Abaffy Gyuláné, Krecsmarik Pálné, Boross Gyuláné, Biróy Béláné, dr. Jeney Lászlóné, dr. Sárospataky Józsefné, dr. Ery Mártonná, Klie Lajosné, Fejős Imréné, dr. Spányi Leóné, Cservényi Lukácsné, Leicht Lajosné, dr. 'Müller Ferenczné. Leányok: Schmidt Margit, Török Sára, Boross Sára, Etl Crescence, Véber Irén, Szendrődy Sarolta, Horváth Györgyike, Módly nővérek, Borsódy nővérek. A legközelebbi tea-estély lesz november hó 17-én este fél 9 órakora „Szegzárd Szálló“ kis termében. Jegyeiket megváltották: dr. Pápé Dénes és neje 2 koronával, Ujfalussy Lajos és neje 2 koronával; felülfizetett: dr. Steiner Lajos 1 koronát.

— Hymen. Blaschek Dezső, a 82-ik cs. és kir. gyalogezred főhadnagya, dr. Kovács Bálind bátaszéki orvos sógora, eljegyezte Maye.r Gusztáv bátaszéki takarék- pénztári igazgató bájos és kedves leányát, Irma kisasszonyt.

— Garay-ünnepély. A szegzárdi polg. fiúiskola növendékei folyó hó 5-én, Garay János halálának évforduló napján, ünnepélyt rendeztek az intézet rajz- termében. Az ünnepélyt az ifjúsági énekkar a Hymnus eléneklésével kezdette meg. Garay János működéséről és életéről 0 c s k a y János tanár, a Garay- kör elnöke, tartott szép felolvasást, mely után a tanulók sikerült szavalatai következtek. V á r a d y Antal pályakoszoruzott ódáját Dezső Antal VI. oszt. tanuló szavalta. Az ünnepély többi pontja: „A Balaton,“ irta Garay János; szavalta Bergl József

III. oszt. tanuló. „Magyarország 1848-ban,“ irta Garay János-; szavalta: Fischhof Izidor IV. oszt. tanuló. „Szabadsági dal,“ irta Garay János; szavalta: Ferner Lajos V. oszt. tanuló.

1898. november 13.

„Garay emlékezete,“ irta Sántha Károly; szavalta: Grünfeld Dénes V. oszt. tanuló. Végül a tanuló ifjúság énekkara a Szózattal fejezte be, a tanulságos ünnepélyt. — Megemlítjük, hogy az ifjúság terbe vette a költő szobrának megkoszorúzását és Várady Antal ódájának elszavalását, valamint a Hymnus és a Szózat eléneklését is a szobor előtt, a mi azonban a rossz idő miatt elmaradt s igy az egész ünnepély az intézet falai közt folyt le.

— Előléptetés. A pénzügyminiszter S p e- hár Alajos szegzárdi II. osztályú adóhivatali pénztárnokot a' Vili. fizetési osztályba való sorolással I. osztályú adóhivatali pénztárnokká léptette elő. Gratulálunk az előléptetéshez, mert olyan pontos és lelkiismeretes tisztviselőnek ismerjük Sp eh ár Alajos pénztárnokot, a ki az előléptetést valóban megérdemelte.

— Esperesi kinevezés. H e t y e y Sámuel pécsi megyés püspök a simontomyai egyházkerület espere-' sévé Czapáry János kis-székelyi plébánost nevezte ki az elhunyt Németh Ferencz esperes helyére. A kinevezett kér. esperes eddig ja kerület jegyzője volt,

— Közigazgatási Ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 15-én tartja meg a vármegye székházában.

— A vármegyei muzeum egyesületbe a múlt hét folyamán rendes tagokul beiratkoztak : H a y t Gábor takarékpénztári^ igazgató, K r ó n Salamon kereskedő és Friedmann Mór festő.

— Plébánosi kinevezés. Aherczeg Eszterházy-féle kegyuraságboz tartozó Tamási nagyközség rk. plébánosává Mozolányi István regölyi vikárius neveztetett ki, a ki most 39 éves. Az uj plébános a hivatali esküt az elmúlt héten tette le H e t y e y Sámuel pécsi megyés püspök kezeibe.

— Joggyakornokok kinevezése. A pécsi ítélőtábla elnöke Gosztonyi Gyula és Sámuely Ottó végzett joghallgatókat a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe dijas joggyakornokoknak nevezte ki.

— Helybenhagyott Ítélet. A pécsi kir. ítélőtábla helyben hagyta a szegzárdi kir. törvényszék ítéletét, mely szerint H a 1 m a y István szegzárdi járásbirósági írnokot hivatali sikkasztásért 2 évi fegyházra és öt évi hivatalvesztésre Ítélte.

— Eljegyzés. Tatár József pénzügyőri szemlész eljegyezte özv. Hajnal Lajosnét, szül. Mozolán Paulát Szegzárdról.

— Nagy gyászünnepet rendez a „Pécsi Dalárda“ november 19-én este az ottani nemzeti színházban Erzsébet királyné szobra alapjára; előadják Verdi Manzoni-Eequiemét az összes zenei egyesületek közreműködésével, ezek : a „Pécsi Dalárda,“ mint kezdeményező; a „női énektársaság“ negyvenhat taggal, a kik közül a magánrészeket éneklik: Schneider Istvánná, Thaller Gusztávné, Ze- i lesny Sarolta és Razgha Ilona; továbbá a „pécsbányatelepi daloskör,“ a „pécsi zenekedvelők egyesülete“ és a 44. sz. gy. ezred egész zenekai'a, ösz- szesen százkét tagú férfi- és női énekkar és 70 tagú zenekar, az előadást Eckhardt Antal, a pécsi dalárda karmestere dirigálja. A Requiemet megelőzi dr. V á r a d i Antal dramaturg, orsz. szini akadémiai igazgató „Erzsébet“ czimü prológja, melyet a költő felkérés folytán erre az alkalomra irt és személyesen szaval el. Az előadás iránt rendkívüli az érdeklődés. Hettyey Sámuel pécsi püspök 100 írttal váltotta meg páholyát.

— Tanítói korpótlékok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a harczi, az udvari és naki rk., továbbá a döbröközi izraelita iskolák tanítóinak államsegély czimen megadta az ötödéves tanítói kor- j pótlékot.

— UtÓállitáS. Múlt csütörtökön tartották meg Szegzárdon a „Szegzárd Szálló“ kistermében az utó- állitást. Az utóállitás délelőtt 8 órakor kezdődött és 10 órakor már véget is ért.

— Halálozás. A halál megváltotta dr. G a á 1 Béla tamásii ügyvédet fájdalmaitól. A pécsi ügyvédi kamara csak a múlt hónapban függesztette fel — elmebetegsége folytán — az ügyvédség gyakorlatától, most pedig halálhirét vesszük, mely életének 42 ik évében folyó hó 6-án következett be. Temetése Tamásiban nagy részvét mellett ment végbe. A korán elhunytat neje, egy kis leánya és gyámleánya, valamint széleskörű rokonság gyászolja.

— Az uradalmi árok. Közel egy éve lesz, hogy a szegzárdi uradalmi árokba városunk egyik előkelő úrnője beleesett s lábát törte. Ekkor a közvélemény valósággal felzudult és követelte a közveszélyes árok beboltoztatását. Szegzárd képviselő-testülete meg is hozta a határozatot, a melyben kötelezte az uradalmat az árok beboltozására s ezt a határozatot a közigazgatási bizottság is jóváhagyta. Az uradalom képviselője azonban a közigazgatási bizottság határozatát megfelebbezte. így tehát még sokáig fenyegeti sötét estéken a botrányos árok a járó-kelő közönséget.

— Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a geijeni ev. ref. tanító fizetését 400 írtra egészítette ki.

— Jóváhagyott alapszabály. A mucsii r. k. olvasókör alapszabályait a m. kir. belügyminiszter folyó évi 109.694. szám alatt a bemutatási záradékkal ellátta.

— Esküvő. F u s z Ferencz, szegzárdi üveg- és porczellánkereskedő, folyó hó 12-én esküdött örök hűséget Ferner Laura kisasszonynak, Ferner Mihály szegzárdi előkelő iparos kedves leányának.

— Szivárvány. Szép égi tünemény volt múlt hétfőn esteli V*8 órakor Szegzárdon a keleti égbolton látható. Egy szivárvány tűnt fel, mely néhány perczig gyönyörgödtette a szemlélőket, s azután hirtelen eloszlott.

— Udvari nem kap postát. Udvari tolnamegyei község posta- és távirda-állomás felállítását kérte, a mit azonban a pécsi posta- és távirdaigazgatóság nem véleményezett s igy az udvariak nem kapják meg a posta- és távirda-állomást.

Gizella sok nyomorult napot, sok szenvedést átélve, végre alkalmazást kapott a tanítói pályán. Most is az iskolából jön, egy kis csomaggal, amiben édességek vannak. Sietve halad föl a hegyes utczán, aztán egy háznál csenget s belép egyszerű, de ízléses otthonába, hol egy kedves öt éves fiúcska siet elébe, akitől azt kérdi: „jó voltál-e kis fiam?“

„Béluska nagyon jó,“ hangzott a válasz. Aztán ölibe veszi a kedves teremtést, aki hízelegve összevissza csókolja és susogja: „mesély valamit jó anyám!“

így ment ez sokáig. De egy este Béluska nagyon szomorú lett, arcza piros, feje forró. Gizella lefekteti, betakarja; de nemsokára a kis gyermeken erőt vesz a láz, félrebeszél, hánykolódik. Béluska beteg, nagyon beteg . . .

Eljön a szomszédból a fiatal orvos, megvizsgálja, csóválgatja a fejét: „nagyon beteg . . .“

Elmúlt már egy hét is, de Béluska nem lett jobban. Az oi'vos kétszer is eljött napjában, mindent megkisérlett, csakhogy a fiút megmenthesse. Komoly, barna férfiú volt. Nem csak a kis beteget ápolta, vigasztalta Gizellát is.

— Elmúlt a baj, — szólt az orvqs — pár nap múlva egészséges lesz kicsiny testvére.

Béluska csakugyan meggyógyult; de beteg lett helyette két szív : Gizelláé, meg a doktoré.

Gizella észrevette szivének hajlamát. El akarta fojtani, de hasztalan. Minél inkább nem akarta szeretni, annál inkább szerette. Naponkint tapasztalta,

hogy hiába erőszakol hidegséget, az orvos szerelme folyton nő iránta. Látta a komoly,, szép férfiút, hogy eped egy mosolyáért, egy szép szaváért, — érezte, hogy ő is rajong, szereti, — de mutatta a közönyöst. Mert neki múltja van.

Hogyan fogadhatná el azt a nevet, melyet oly sokan tisztelnek ? Mikép vallaná be ifjúkori botlásait annak, ki oly sokat ád a tisztességre? A sár és gyémánt barátok nem lehetnek. Mert neki múltja van.

— Keresett orvos vagyok, jövedelmem elég ahhoz, hogy megéljünk mi és kis testvére — szólt az orvos. — Miért utasítja hát vissza kérésemet, miért nem lehetne nőm? Vagy nem szeret? Igyekezni fogok, hogy megszeressen. Oh, Gizella 1 ne legyen kegyetlen, ne zúzza össze szivemet, melynek ön volt első és utolsó ábrándképe.

Az oi'vos felállt, vette kalapját s folytatá:

— Gondolkozzék holnapig és teljesitse kérésemet. Tegye rideg éltemet a legboldogabb életté!

Gizella reszketve támaszkodott a pamlag karjára s rekedten sugá : r

— Nem, nem lehet. Bocsásson, — de én mást szeretek.

Az orvos szomorúan távozott. Alig tette be az ajtót, Gizella sírva borult a pamlagra.

— Legyen áldott minden lépésed, édes szerelmem, mindenem!

Most az ajtó hirtelen kitárult, az orvos rohant be. Ölébe kapta a félig áléit nőt.

— Szeretsz, szeretsz — mondá — csak előttem

I 7

ismeretlen okból hazudtál magadra olyant, ami sohasem volt. Ugye enyém leszel ?

„Tied,“ sugá Gizella, mialatt ajkuk érinté egymást s összeforrt a legédesebb csókban.

Másnap Gizella asztalhoz ült s mereven nézett egy levélre, melynek tartalma igy szólt:

„Imádom önt, Géza, de szerelmére érdemetlen vagyok, hogy miért ? | levél tullapjáról megtudhatja. Isten önnel! Ha szeret, hát ne feledkezzék meg Bé- luskáról, az én kis fiamról, s bocsásson meg Gizellának.“

Hirtelen beragasztotta a levelet, nesztelenül fölkelt helyéről, megcsókolta gyermekét. Majd visszatért az asztalhoz, a fiókból egy kis üveget vett elő, kiürítvén tartalmát. Azután egyet sóhajtott ... s elaludt örökre. |

Nagy Géza orvos rendelő szobájában ül. Őszülő fejét két kezébe hajtja. Tekintete egy női arczképen pihen, lelki szemeivel pedig visszatekint a múltba, visszagondol első és utolsó szerelmére. Sok év röpült el azóta s mégis úgy tűnik fel neki, mintha minden

csak tegnap történt volna.

Egyszerre felrezzen. Csengetés hallatszik mindig

erősebben. Majd feltárul az ajtó, egy fiatal ember siet be s átölelik egymást hosszasan. Az ifjú most jött az egyetemről, hol elnyerte az orvosi diplomát.

Az asztalhoz lép, mereven tekint ő is az arcz- képre s aztán hevesen szorítja ajakához — hiszen az ő édes anyjának arczképe az . . . Azután zokogva I borul az öregre s a panasznak nincsen határa.