Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (45. sz.) 1898. november 6. tett volna s ez az, hogy győzelme esetén visszaállítja az iskolában éppúgy, mint a templomban a német nyelvnek azon túlsúlyát, melyet évtizedekkel ezelőtt birt. Pedig bátran merem állítani és velem nagyon sokan, hogy a tolnai hívőknek még ma is kedvelt papjuk ezt a hazatiatlan ígéretet nem tette. Nehány meghibbant agyvelejű izgatónak fejében ringott ez eszme bölcsője. De ha tette volna is, ö lett volna az első, ki ezen Ígéretét megszegi, mert nem ismerek oly katholikus papot, ki győzelmének reményét hazafiatlan ígéretek teljesítéséhez fűzi, győzelmének megvalósulását pedig hazafiatlan cselekedetekkel hálálná vissza. S ha ezt nem teszi, a mint hogy nem is tette volna, azok dobták volna rá az első követ, kik rajongással vették körül. Mindezt tudták az intéző körök is, és ez is egyik oka lehetett annak, hogy a kinevezés késedel- mezésével a felkorbácsolt szenvedély lecsendesedését várták. Végre megjött a hivatalos tudósítás, mely az uj tolnai plébános: Fekete Ágoston kinevezését hírül hozta. Közönségünk az öröm és megnyugvás vegyes érzelmeivel fogadta a kinevezést, kinek személyéhez a más vallásuak is tisztelettel közelednek, a mi azt mutatja, hogy szent vallásunk ápolása mellett mindenkor tiszteletben tartja a más vallásuak meggyőződést is. A bevonulás. Gyönyörű meleg őszi nap volt október 27-én. E nap volt megállapítva arra, hogy az uj plébános uj otthonába költözzék. A rendező bizottság elnöke Garay Antal diszmagyarban hajtatott elébe Zom- bára, kinek fogatát több tolnai kocsi követte. Délután 4 órakor a bandérium vágtatása, melyet Perl er Mátyás állított össze és Wittinger Sándor tűzoltó főparancsnok fogata és ennek szárnykürtöse jelezte a plébános közeledtét, mire a mozsár ágyukat elsütötték. Az első diadalkapu a Szent-Háromság téren volt zászlókkal és zöld gályákkal Ízlésesen feldiszitve. Itt az uj plébános leszállt kocsijáról és Tolna község elöljáróságának és képviselő testületének üdvözletét fogadta. Parti József városi főjegyző e szavakkal üdvözölte : Főtisztelendő Plébános Ur! Szeretett Lelkipásztorunk ! Fogadja Főt. Plébános ur Tolna közönsége nevében úgy a községi elöljáróság, mint a képviselő testület részéről legbensőbb üdvözletünket. Isten hozta! (Éljenzés.) Erre Fekete Ágoston plébános igy válaszolt: Igen tisztelt Uraim! Örömmel veszem ezen nem várt és meg nem érdemelt megtiszteltetést. Örömmel tölti el szivemet az, hogy mindnyájan ismerőseimmel találkozhatom és legyenek meggyőződve, hogy az a szeretet, melyet szivemben évekkel ezelőtt elvittem, ma is változhat- lan. Ezt a szeretetet önök irányában fenntartani és ápolni soha meg nem szünők. Fogadják leghálásabb köszönetemet szives megjelenésükért. Az Isten önöket soká éltésse! (Éljenzés.) Erre megindult a menet a templom. felé. Az egész utón az iskolás gyermekek képezték jobbról- balról a sorfalat, mögöttük a tűzoltók vontak kordont, a melyen kivül a közönség állott fel. A menet alatt igen kellemes benyomást keltett a szemlélőben T a u fané r háza, melynek homlokzata a párkánytól le a földig telve volt nemzeti színű zászlókkal és nehéz szőnyegekkel. Házán pedig nemzeti lobogót lengetett a szél. Tenczlinger Lajos és Eisenbart Gyula szintén szőnyegekkel és virágokkal diszitették fel lakásuk ablakait. A tűzoltók zenekara indulókat játszott, míg a hosszú utat megtették, az 1000 iskolás gyermek pedig virágcsokrokat dobált útja elé, mely figyelmet a plébános igen szívélyes üdvözlésekkel köszönt meg. A második diadal kapunál — mely a templom és plébánia lak között állott — gyönyörű kép tárult az ünnepelt elé. Két hosszú sorban hófehér ruhában iskolás leánykák várták, mely látvány annál is inkább meghatotta, mert a kanyarulat mögött volt s igy előre nem volt látható. Itt állottak fel az uj plébános üdvözlésére: a tolnai iparosok egyesülete, a tolnai kath. kör •— a tolnai nőegylet, a tolnai iskolaszék, a tolnai kör. A diadal kapura ti’ansparentet helyeztek e felirással: Isten hozott! — Midőn kíséretével a kanyarulathoz ért, az itt látott kis angyalok serege és a feketében megjelent üdvözlő testületek nagyon meg- hatották. I Ekkor előlépett Perl er Paula 4-ik osztályú iskolás leányka és e szavakkal üdvözölte őt : Főtisztelendő Plébános Ur! Szeretett Lelkiatyánk! Örömmel és hódolattal nyújtjuk át Főtisztelendő- ségednek ezen virágcsokrot és alázattal kérjük, fogadja azt tőlünk iskolás leánykáktól oly szívesen, a milyen szívesen felajánljuk. Fogadjon bennünket atyai szere- tetébe, kik Főtisztelendő urnák mindenkor buzgó hive leszünk. A jó Isten adjon Főtisztelendőségednek erőt és egészséget, hogy magasztos hivatalát mindnyájunk örömére sokáig vezethesse. Isten éltesse! (Éljenzés.) Ennek befejeztével egy gyönyörű virágcsokrot nyújtott át; majd sorba jöttek elébe az összes leány- osztályok egy-egy kiküldöttje, kik mindannyian osztályaik nevében egy nagy virágcsokorral kedveskedtek neki mondván : szeretetünk és tiszteletünk jeléül az I, II, III, IV, V és Vl-ik osztály növendékei. Midőn a plébános látta a szeretetnek és tiszteletnek ily fényes és kedves megnyilatkozását, nem tartóztathatta magát, hanem csakröviden igy válaszolt: Kedves gyermekeim! Örömmel jöttem közétek azért, hogy kedves szüléitek támogatása mellett benneteket az Ur Jézushoz vezethesselek. — — — — — Itt hangja elakadt és a szót átengedte — — — — könyeinek, melyek örömcsillogással telve sűrűn peregtek arczáról. Majd az ajtóban B o r b á s István gyógyszerész, iskolaszéki világi elnök, az iskolaszék nevében, dr. Varga Pál pedig a „Tolnai Kör“ nevében üdvözölte, melyekre nagyon meleg hangon válaszolt. Ezt a tüntetést, ezt a fényes fogadtatást az uj plébánosnak tiszteletre méltó öreg édes anyja is végig nézte az ablakból, ki hangos sirás közepette ölelte fiát anyai keblére, midőn ez a szobába lépett, és csókjaival halmozta el kedves gyermekét, a kire méltán büszke lehet ő is, de mi is! Ezzel az ünnepélyes fogadtatás véget ért és a nagy közönség mozsárágyuk durrogása és a tűzoltó zenekar vig indulója mellett csendesen és a legnagyobb rendben szétoszlott. A fáklyás menet. Este 7 órakor a tűzoltóság számos fáklyával, csinos lampiónokkal beláthatlan tömeg kíséretével vonult az uj plébános lakszobája elé. Midőn a menet megállóit, előlépett Wittinger Sándor és igy üdvözölte : Főtisztelendő Plébános Ur! Fogadja szívesen a mi szeret etünknek, a, mi ragaszkodásunknak ezen megnyilatkozását, a mit ime ily módon is bemutatunk. Nagy a mi örömünk a fölött, hogy Tolna község plébánosává Önt nevezték ki, mert tudjuk, hogy községünk javát, annak felvirágzását minden erejéből iparkodni fcfg előmozdítani. Az Isten Önt kedves szüleinek örömére és mindnyájunk javára még igen soká éltésse! (Leikés éljenzés.) Erre Fekete Ágoston válaszolt, ki ismét megköszönte ezt a kitüntető bizalmat, melyet irányában tanúsítottak és Ígéretet tett, hogy minden erejéből iparkodni fog arra, hogy azt a szeretetet, azt a ragaszkodást, a mit ma tapasztalt, megőrizhesse és kerülni fog minden olyan alkalmat, melynél fogva ezt a bizalmat, tiszteletet és szeretetet elveszíthetné. Kivánom Tolna község minden egyes polgárára Istennek bőséges áldását és kivánom, hogy az Isten mindnyájukat soká éltesse! Ez után a fáklyásmenet felvonult a tűzoltó laktanyába, mely a sötét éjben igen siép képet mutatott. J A bankett. Este 8 órakor a „Tolnai / / Kör“ dísztermében 85 terítékű bankett rendeztetett az uj plébános tiszteletére, melyen részt vett az ő édes anyja, két nővére és a zombai küldöttségen kivül Tolna község színe java. Vacsora alatt elsőnek felállott az ősz Garay Antal s igy szólt: / Tisztelt Uraim és7 Hölgyeim ! Főtisztelendő Plébános Ur! Nekem — mint a rendező bizottság elnökének jutott az a szerencse, hogy Önt első sorban üdvözölhessem. Üdvözlöm Önt e szavakkal: Hozott Isten! — Ha a magyar ember természetével megegyeznék az, hogy hízelegni (tudna, akkor én is hizelegnék, akkor vissza mennék azon időkre, mikor még kis gyermek voltál és elmondanám, hogy mily jó tanuló, mily jó barát, mily jó kollega volt. De mert hizelegni nem tudok, ezekről hallgatok. Jó tanácsot sem tudok adni, mert az az ujt, melyet a jó Isten számodra j kijelölt, sokkal jobb tanácsadó és útbaigazító, mint mi volnánk. Csak arra kérem Önt, hogy lépjen Szt.-István király nyomdokaiba; a mint az, az ország apostola volt, úgy legyen Ön Tolna község apostola, hirdesse a szent igét, imádja az Istent és szeresse a hazát! (Lelkes éljenzés.) Légy bölcs mint Salamon és légy igazságos mint Mátyás király, szeressed az Üdvözítőt úgy, mint ő az emberiséget szerette és akkor mi is szeretni fogunk. Légy szigorú lelkiatyánk, de a szigor mindenkor igazságos szeretettel karöltve járjon. Ha be fogsz lépni az Isten házába, borulj le szent oltára élőit és kérjed, hogy áldja meg e várost, áldja meg e hazát, annak minden polgárát és polgárnőjét. — Téged szeretni fogunk mindnyájan nemcsak azok, a kik itt vagyunk, hanem azok is, a kiket tán az önérdek vagy egyéb befolyás félre vezetett, mert látni fogják, hogy méltó vagy állásodhoz. Az én Istenem sokáig tartson meg és áldjon meg! (Viharos éljenzés.) Erre Fekete Ágoston igy válaszolt: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Vándor madár vagyok és úgy érzem, mint áz, mely mikor elköltözik, a melegebb éghajlatt felé igyekszik és addig repül, mig feltalálja régi fészkét, melyben lakozott. Én is nagy útra indultam és felkerestem azt a régi fészket, a honnat eltávoztam. Bár a szeretetnek felejthetlen jeleivel találkoztam eddigi helyemen is, de ma feltámadt bennem az a régi szeretet, melyet 4 évvel ezelőtt Tolnáról el vittem és a melyet ma sértetlenül visszahoztam. Visszajöttem önök közé, hogy mint pap, szolgáljak az Urnák, mint magyar polgár szolgáljak a magyar hazának és mint tolnai polgár, szolgáljam népemet. Imádkozni fogok népemért és kötelességemül fogom mindenkor tartani, hogy az Isten szolgálata mellett a hazaszeretetei hirdessem, és arra népemet tanítsam az iskolában éppúgy, mint a templomban. Szem elöl nem tévesztem soha, mi a kötelességem. és eázel szándékozom meghálálni azt a fényes fogadtatást, mely ma engem könyekig meghatott. Kérem mindnyájuk bizalmát és szeretetétr mert ez teszi majd lehetővé, hogy kötelességeimet mindig a község javára teljesíthessem. Áldja meg az Isten Önöket és Tolna község minden egyes polgárát. (Éljenzés.) Majd felállott Aschenbrenner Gyula zombai ségédlelkész és igy üdvözölte : Tisztelt Uraim és Hölgyeim! Éppen ma egy hete, hogy elbucsusztam a mi kedves volt plébánosunktól. Midőn még közöttünk láttuk, fájdalommal hallottuk távozásának hírét, de nagyobb a fájdalmunk ma, midőn őt végleg elveszítettük. Szokás ilyenkor minden jót kívánni. Mi zom- baiak csak azt mondhatjuk, hogy nagyon siratjuk, mert majdnem pótolhatlan űrt hagyott maga után. A mi nem mindenkinek sikerült, annak ő gazdag osztályosa lett, mert bírta a zombaiak osztatlan tiszteletét, szeretetét és ragaszkodását. A távozása fölötti fájdalomban és veszteségben vigasztal az a tudat, hogy abba a fészekbe tért vissza, mely a tolnaiak szeretetéből van fonva és a mélyben díszére válik Tolna közönségének, melynek körében 4 éve*t szolgált. Gratulálok az uj plébános urnák, de gratulálok a tolnaiaknak is. Most csak arra kérem a volt plébánosunkat, tartson meg továbbra is bennünket szives emlékezetében és engedje remélnünk, hogy néha, néha fel fogja régi fészkét, azt a helyet is keresni, mely az ő négy évi működését feledni soha nem fogja. Az Isten soká éltesse! (Éljenzés.) Később Parti Ferencz, a tolnai római katholikus tanító-testület igazgatója, állott fel és üdvözölte az uj plébánost ily képpen: Főtisztelendő Plébános Ur! Mi is, a róm. kath. népiskola tanítói, szivünk mélyéből örvendve üdvözöljük Főtisztelendő urat mint plébánosunkat, iskolaszéki elnökünket és igazgatónkat s őszinte szívből kívánjuk, hogy fontos és magasztos állásában boldog és megelégedett legyen. — Irántunk mindenkor tanúsított jóindulata és igazság szeretete még élénken él emlékezetünkben azon időből, midőn itt helyben együtt munkálkodtunk, midőn együtt szolgáltuk a népnevelés szent ügyét. Tiszteletteljes bizalommal kérjük Főtisztelendő urat, hogy uj állásában is mint iskolaszéki elnök és igazgató maradjon meg annak, a minek magát Főtisztelendő ur üdvözlő sürgönyünkre adott szives válaszában is mondotta, t. i. „munkatársunk“, ki velünk érez és munkálkodik, ki nem ragaszkodik mereven a törvényhez, hanem tárgyilagos és igazság szerető, midőn a tanító iskolai működését felül bírálja. Ennek reményében üdvözöljük Főtisztelendő urat hitközsé
