Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
XXVI. évfolyam.-45. szára. Szegzárd, 1898. novaraber 6. TuLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . , . . 6 frt — kr. Félévre ..... 3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes számba kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. M© g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 B 87 „ 200—300 r ... 3 B 87 , minden további 100 szó 1 frttal több.' A baja—bátaszéki dunahid és az avval kapcsolatos vidéki városok érdekei. Magyarország 30 év óta közgazdasági, ipari, kereskedelmi és művészi tekintetben óriási haladásit tett. Ezt a tagadhatlan tényt ma már a külföld is kénytelen elismerni, a „Milleniumi Kiállítás“ pedig a napnál világosabban bizonyította, hogy Magyarország a müveit kulturállamok soraiban méltán helyet foglalhat. „ Magyarország ezen óriási haladása Budapest szék- és főváros gyors fejlődésével és felvirágzásával szoros kapcsolatban áll. A magyar kormányok eddig a centrali- satió elvét követve Budapest rohamos fejlődését és felvirágzását minden irányban előmozdítani törekedtek, s minden lehetőt elkövettek, hogy a fővárost a fejlődés legmagasabb fokára emeljék. Tehát folyton mindent a fővárosnak és semmit a vidéknek. Ma már a fővárosra a merev centrali- satió akkora mérvét alkalmazták, hogy ha egy napon — a túlterhelés következtében — az ország szive a főváros megszűnnék dobogni, a végtagok a vidék elhalván — gazdasági tevékenységünk minden irányban egyszerre lehetetlenné válnék. Mi vidékiek, mint jó hazafiak a menynyire örülünk a főváros e gyors fejlődésének s világvárossá való emelkedésének, másrészt bizonyos sajátszerü aggodalom fog el bennünket, ha napról-napra sajnosán látjuk és tapasztaljuk, hogy ezzel az emelkedéssel és gyarapodással Magyarország egyetlen vidéki városának a fejlődése nem halad párhuzamban, sőt ellenkezőleg »egyes nagyobb vidéki városok, mélyek azelőtt á gazdasági tevékenység központjai voltak és egyes vidékeken a kereskedelem góczpontját képezték — ma már határozottan visszaesést mutatnak. A főváros e rohamos fejlődése tehát határozottá a vidék rovására van. A főváros most már minden eszköznek birtokában van tehát most magától fejlődhetik s világvárossá való emelkedésének mi sem áll útjában. De a vidéki városok, melyekkel eddig oly mostohán bántak — a tovább fejlődésre —- áz állam részéről támogatásra szorulnak. Tagadhatlan, hogy a magyar kormány egyes vidéki városoknak adott kir. táblát, vasúti üzletvezetőséget, taniíóképezdét, gimnáziumot, dohánygyárat, stb., de ezt az illető városok rendszerint csak nagy anyagi áldozatok árán kapták meg. A vidéki városok fejlődésére nagy hord- erővel bir az ország vasúti hálózatának helyes és okszerű beosztása, illetve összeköttetése s a nevezetesebb kereskedelmi góczpon- tokon vasúti hidaknak a kiépítése. Ha egy pillantást vetünk Magyarország vasúti hálózatára, kirívóan szembe ötlik a Közép-Dunának Baja—BátasZéknél leendő áthidalása, a Baja—Bátaszéki összekötő vasút kiépítésének szükségessége. Abg van e hazában vasúti összeköttetés, melyre kereskedelmi, nemzetgazdászati, kultúrái, de hadászati szempontból is fontosabb feladat várna, mint éppen a baja—bátaszéki | összekötő hidra és vasútra. A Közép-Duna vidékének lakosai már .rég. érzik e hátránynak káros hatását s habár már 1870-ik évtől folyton sürgetik e vasút kiépítését, a dolog lényegére nézve ezen országos ügyben fájdalom a kormány részéről eddig semmi nem történt. Most sok évi várakozás után egy nagy társadalmi mozgalom indult meg, hogy ézen országos ügyet a kormánynál sürgetve, azt diadalra juttassa. Tudvalevőleg id. Per ez el Miklós elnöklete alatt a múlt héten f. é. október hó 25-én egy 200 tagból álló monstre küldöttség tisztelgett br. Bánffy Dezső miniszter- elnöknél, úgy br. Dániel Ernő kereskedelmi miniszternél és mely küldöttségben részt vettek Baranya-, Somogy-, Bács- és Tolnavármegyék küldöttein kivül Szentes, Baja, Szeged, Bátaszék, Mohács, Decs, öcsény, Alsó- Nyék, Jankovácz, Sükösd, Szt.-István, Kalocsa stb. városok, illetve nagyközségek küldöttei; továbbá még résztvettek dr. Ellbogen Fü- löp, Bonyhád községe, s alólirott, mint a „Bonyhádi Takarékpénztár“ r. t. képviselője. Hogy Tolnavármegye is részesülne bizonyos előnyökben ezen vasúti összeköttetés által, az természetes, mert gabnánkat, borunkat, iparczikkeinket jobban értékesíthetnénk. A miniszterek válaszai e lapok olvasói előtt ismeretesek, elismerték a kiépítés szükségességét s gazdászafci tekintetben nagy hasznát, megígérték a kiépítést — de az időt nem mondták meg, hogy mikor? Tehát türelem kell hozzá. — No de vérmes reményünk van, hogy ezen hathatós lökés által az ügy jóval előbbre ment, s az illetékes körök átérzik s belátják, hogy e vasúti kiépítés által a közvetlen érdekelt vidéki városokra is kell gondolni, azok fejlődését elő- mozditva gazdásági politikáját a jelenlegi kormány pedig akként irányítsa, hogy a fejlődésre képes és gazdasági élettevékenységben kisebb-nagyobb szerep betöltésére hivatott vidéki városok hivatásuknak szintén megfelelhessenek. Ezt a közös érdeket ápolni s fejleszteni kell, mert csak úgy fog az ország felvirágozni. Brandeisz Ferencz, a bonyhádi takarékpénztár r. t. titkára: Az uj tolnai plébános. Bizonyos lelki nyugtalanság és a türelemnek már-már foszladozni kezdő szálai közepette terjedt el azon örömhír, hogy a tolnai kegyuraság félesztendei gondolkodás után végre kinevezte az uj tolnai plébánost. Választása ft. Fekete Ágoston zombai plébánosra esett, ki már a 90-es években hosszabb ideig volt Tolnán segédlelkészi minőségben. Szókimondó, egyenes jelleme és papi állásához méltó magaviseleté már akkor tiszteletet és becsülést szerzett számára azon körökben, melyeknek társadalmi súlyúk is van. A köznép azonban bizonyos féltékenységgel nézte azon osztatlan szeretetet, melynek személye iránt való tanusithatását az intelligens körök önnön- magükra nézve is megtisztelőnek tartották s azon nagyon is ferde életnézletüknél fogva, hogy: „wir zahlen ja die Herrn“ — nemhogy közeledtek volna feléje és alkalmat adtak volna neki — a papnak —1 hogy őket magához emelje, hanem ellenkezőleg még tágabbra nyitották az űrt s azt várták, hogy e nagy távolságban is szálljon le hozzájuk. Voltak — sajnos — olyanok is, a kik az akkor még tolnai káplánnak magyaros érzelmeit roszakara- tulag arra magyarázták, hogy ez az ember előbb utóbb nyíltan is fellép és ha valaha ura lenne a helyzetnek, tán a hazafiságot is magyar szellemben nevelné, tán még a templomba is bevinné s ott még magasabbra emelné, mint a melyen ma van! Ezzel a merőben koholt hírrel sikerült azután nehény túlbuzgó és nyughatatlan vérű hetzmeisternek égy olyan ellenpártot teremteni, mely a boldog emlékű Pécsy József halála után levetette álarczát és nyíltan kezdett agitálni az ő jelöltje érdekében. Itt azonban ismét bebizonyosodott azon megdönthetetlen igazság, hogy előre megfontolt higgadtsággal, bölcs mérséklettel és okos türelemmel minden jóra fordulhatott volna, — ellenben az erőszakosság, a szenvedély és türelmetlenség csak keserű gyümölcsöket teremhet számukra és a melyből a felébredés még sohasem volt más, mint a: megbánás. Tagadhatatlan, hogy az ellenpárt vezérei oly pártot tudtak teremteni, miszerint méltán megérdemlik, hogy velük szóba álljunk. Legerősebb váruk volt azon Ígéret, melyet állítólag az ő tisztelt jelöltjük Piraitzer József és Fiai éiXTJLJCLÁZa* SZEG ZA RI)( )>, Garay-tér. Rendkívüli nagy választékban raktárunkra érkeztek: Minden szélességű juta-, oooos-, manilla-, hollandi Kidderminster-, Tapestrie-, Velvet- és brüsseli futé-szőnyegek; valamint ezen minőségekben úgy Axminster és Argaman minden nagyságú sopha-szónyegek; Gyapjuanyag, Transparent és csipke függönyök és Stoorok, — ágy- és asztalterítők, diuántakarók, Lamberquins, bútorszövetek, angol utazótakarók, kocsibeuonatnak posztók és bőroásznak. Különlegesjség: futó, sopha és mosdóelő, valódi Linoleum. "9ll
