Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
1898. október 23. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (43. sz.) 3 — Vizsgálóbirák kirendelése. Az igazságügyminiszter a szegzárdi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul dr. Szabó Gyula kir. törvényszéki bírót, állandó helyetteséül pedig dr. Sonnewend Frigyes kir. törvény- széki bírót rendelte ki. — Kinevezés. Hetyey Sámuel pécsi megyés püspök Csizmadia Alajos drt, szegzárd-belvárosi s. lelkészt, a szegzárdi kath. legény-egylet egyházi elnökévé, Csernahorszky József s. lelkészt pedig másodelnökévé nevezte ki. — Miniszteri elismerés. Tihanyi Domokos, Tolnavármegye kir. tanfelügyelője, 1895- ben márczius hó 18-án jött vármegyénkbe, hogy működését megkezdje. A kir. tanfelügyelő Ungvármegyéből jött hozzánk s már megérkezése előtt a legjobb hírek terjedtek el ottani eredményes működéséről, a miért úgy a közigazgatási bizottság, valamint a sajtó részéről is a legnagyobb elismerésben részesült. Tolnavármegyében rövid három év alatt szintén beigazolta, hogy hivatásának magaslatán áll; mert minden törekvését a vármegye népoktatási ügyeinek felvirágoztatására és előbbrevitelére fordította. Különösen czélul tűzte ki a magyarosítást, mely elődjei által nem szorgalmáztatott s igy még akárhány iskola volt olyan a megyében, melyben még a hazai történelmet is német nyelven tanították. Az ő ügy- buzgóságának köszönhető, hogy ma már az abnormis állapotok megszűntek, s mindenütt szeretettel tanítják a németajkú községekben is az édes magyarnyelvet, melynek tudása minden magyar állampolgártól megkövetelhető. A magyarosításon kívül főérdeme a kir. tanfelügyelőnek, hogy szorgalmasan látogatja az iskolákat s ilyen alkalommal semmi se kerüli ki figyelmét, a mi javításra vagy orvoslásra szorul. Szorgalmas iskolalátogatásaiért újabban a vallás- és közoktatásügyi miniszter elismerését vívta ki magának, a mit méltán meg is érdemelt. Az elismerő okmányt itt közöljük: Tekintetes Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő urnák Szegzárdon. Folyó évi augusztus hó 21-én 1822. sz. a. kelt jelentésére vonatkozólag az 1897/8. tanévben teljesített iskolalátogatásokról felvett jegyzőkönyveknek visszaküldése mellett a kif.ejtett ügybúzgalmáért elismerésemet fejezemki. Budapesten, 189*. okt. 8-án. A miniszter megbízásából: Gömöry Oszkár miniszteri tanácsos. —Uj plébános. A Düry-család a kis-do- roghi plébániára Pévald Vilmos tolna-varasdi plébánost prezentálta a pécsi megyés püspöknél, a kit a főpásztor ki is nevezett. — Uj segédlelkész. R a z g h a Lajos szegzárdi segédlelkésznek Zombára történt kineveztetése által megüresedett szegzárdi kápláni állásra a megyés püspök dr. Csizmadia Alajos duna-szekcsői s. lelkészt nevezte ki. — Látogatás a pécsi régészeti kiállításban. Wosinsky Mór szegzárd-belvárosi esperes-plébános, ismert régész a napokban Pécsett volt, bogy ott látogatást tegyen a J u h á s z-féle régészeti kiállításban. Az esperes több órát töltött az érdekes kiállításban és mikor befejezte alapos tanulmányozását, az őt kalauzólónak gratulált és kijelentette, bogy az itt kiállított tárgyak fölhasználásával Pécsnek és Baranyának impozáns múzeumra van kilátása. —i Jegyzői szigorlat. Tolnavármegye székhazában folyó hó 25. és 26-án tartják meg a községi jegyzői szigorlatot. Első napon az írásbeli, második napon pedig a szóbeli vizsgálatok tartatnak meg. A vizsgálatra Vida Sándor kis-vejkei s. jegyző és K1 i e g 1 i Béla agárdi községi írnok jelentkezett. — A megye monográfiája. Tolnavármegye monográfiájának megírására két férfi vállalkozott: Wosinsky Mór esperes-plébános és dr. Kämmerer Ernő orsz. képviselő. A nagyszabású műnek eddig csak az ős- kóri történetet tárgyaló része jelent meg Wosinsky szakavatott tollából, mig a második része, melyet dr. Kämmerer fog megírni, még mindig késik, pedig megjelenése a millenniumra volt tervezve. Hogy mi késlelteti a monográfia második részének megjelenését I azt szeretnék mindazok tudni, a kik nagy érdeklődést fűznek a históriai műhöz. — Eljegyzés. P e r 1 e r Keresztély, tolnai birtokos és bérlő, eljegyezte Szupor Sarolta tolnai tanítónő kisasszonyt. — A szegzárdi belvárosi ovóda. Hosszú hatvankét év óta teljesiti nemes hivatását a szegzárdi belvárosi ovoda, melyet az „Alapnevelési egyesület“ tart fenn. A szép történeti múlttal dicsekedő ovoda létkérdése most fenyegetve van, mert a nagy közönség, melynek áldozatkészségét mindenféle humánus intézmény igénybe veszi, nem képes nagyobb áldozatra, a kormány pedig a kért államsegélyt megtagadta s állami kezelésbe pedig csak akkor hajlandó venni, ha a község az ovoda épületének használható állapotban való helyezését, állandó jókarban tartását s tűzkár elleni biztosítását magára vállalja, úgyszintén az óvodának tüzelőanyaggal való ellátását biztosítja. — Ily körülmények között Szegzárd nagyközségnek Mehet!--------— Avvagy, hogy —- miként kezdtük — ártatlan tréfaszóval zárjuk be majdnem nagyon elkomolyodott czikkünket, — mi történt volna, ha a gyászlobogós szézon elég hosszú ideje alatt kidőlt volna közülünk valamely nagy férfiunk, valamely oszlopemberünk? ... Hogyan, miképp jeleztük volna gyászlobogóval a szomorú halálát ? . . . A kinnt lengő zászló folyvást a felséges asszony halálát hirdeté. Nos, hát a fenti esetben másikat is tűztünk volna ki mellé ?!--------Bajos, mert sok embernek és hivatalnak csakis egy fekete lobogója van, mely most is kinnt leng. De meg ez az eljárás nem szüntetné a zavart, mert vannak épületek, a melyeken két lobogó lengett szept. 10-én js. Be kell venni, be kell huzni azt a gyászos lobogót, Mely felettünk oly sokáig, oly rémesen lobogott Ne is legyen szükségünk rá, ismét híva nagy gyászra, Mehet! mehet! -— takáródjék rudjára s föl padlásra! * (Méltóztassék megfigyelni, hogy ha szavamat megfogadják, nemsokára támad egy fekete zászlós- ur, ki sorainkból kidőlvén (Isten ments! — csak úgy mondom!) szinte boldogabban evez az örökélet partjai felé, ha tudja, hogy a nagy házakra neki is gyász-zászlókat tűznek. De eddig nem volt kedve meghalni, mert a fekete lobogók bezeczczolva valá- nak ! Ez is valami!) Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Áz Erzsébet-szobor bizottság. A képviselőház az Erzsébet-szobor végrehajtó bizottságába a maga részéről 12 tagot választott meg, s a megválasztottak között van R á tilt a y László országgyűlési képviselő is. —- Kinevezés. Gróf Széchenyi Sándor főispán V á g n e r Andor gyönki kir. járásbirósági joggyakornokot vármegyei közigazgatási fogalmazó gyakornokká kinevezte. — Deputáczió a kereskedelemügyi miniszternél. Báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter folyó hó 25-én fogadja azt a nagy deputácziót, mely a baj a-bátaszéki vasúti Dunahid ügyében a fővárosba utazott. A deputáczióban tudvalevőleg Tolnavármegye is képviselve van. A Bács-Bodrogh, Baranya és Tolna vármegyék, valamint Baja város küldöttei is a tisztelgés napján délelőtt 9 órakor Budapesten a „Vad ász kürt“ szállodában találkoznak, hanem a memorandummal a miniszterhez mennek. — Eskütétel. Fekete Ágoston, kit báró D r á s c h e Richárd tolnai kegyuraság plébánosnak nevezett ki, múlt héten tette le Pécsett a székes- egyházban a hivatali esküt. — Hát aztán mér muszáj ? — Azér, mer nem tok fizetni. — Hát mér nem tud kend fizetni ? — Hát azér, mer nincs pizöm. A tehén már jól előre haladt. János hozzá eme- linti 1 kalapjához a mutatóujját. És a tehén után siet. Gál András is tovább a kerékkel. Útközben előtalálódik Kovács István is, aki a háza előtt pipázik. — Hova kérdi Kovács István. — Vásárra felel Könczöl János. — Vásárra-e ? ' . — El adja kend ? — El. —- Aztán mér adja el ? — Hát azér, mert muszáj. — Hát aztán mér muszáj ? — Azér, mert nem tudok fizetni. — Hát mér nem tud fizetni. — Mér? — Mer azér, mert nincs pizöm. Még három emberrel elmondatik a párbeszéd, azután Könczöl János kiérkezik a faluból. A falu végén dombra emelkedik az ut. A Riska megáll a domb tetején és visszafordítja a fejét háromszor is, jobbról balról. A tehén előre nyújtja a nyakát és bőg. Ne bőgj Riska mondja, aztán szelíden lehet, hogy jobb gazdád lesz, mint én voltam. Es hajtja tovább. Déltájban hintó robogás hallatszik az1 országúton. János meg sem fordul, ismeri a robogásáról a hintót. Az uraság hintója az a faluból. Félrehajtja az útról egy kissé a tehenet és megy utána nyugodtan. Csakugyan az uráság jön. Megállítja a hintót. — Hová János ? — A vásárra, nagyságos uram. H| Miért adod el a tehenet ? —- Nem tudok árendát fizetni. — Mit gondolsz, mennyit kapsz érte ? —■ Nem tudom. — Hetven forintot. — Talán annyit kapok.-— Hát a gyerekeknek mi lesz ? — Lesz a mi lesz, — nyögi János. — Tudod mit, megveszem én annyiért a tehenedet. , ■— Mennyiért nagyságos uram ? — Hetven forintért. — Annyiért nem adom, nagyságos uram. Hát mennyiért? — Kapok én nyolczvanat is. Nagyon jó állat. — Hát megadom a nyolczvanat. Az uraság benyúl a bugyellárisába. A tehén bőg. János a fejét vakargatja. — Nagyságos uram — mondja — kapok én ezért többet is a vásáron. — No jó, hát még tiz forinttal megszerzem. Itt a pénz. — Ne bőgj, — mondja János,, botot emelve a tehénre, — nem akar elválni tőlünk ez a czudar pára, mink neveltük szegényt. Megér az száz pengőt is nagyságos uram ! — No annyit nem ér János, de én hát azt is megadom csak azért, mert gyerek pajtások! voltunk, hallod hát itt a pénz, fogd. János még mindég nem nyúl a pénz után. Csak vakargatja a fejét, hol elől, hol hátul. Nézi a tehenet, amely legel is, bőg is az országút földjén s mikor legel is rájuk néz bánatos fekete szemeivel. — Százbuszon alól nem adom, — nyögi végre János. Az uraság egyet gondol kivesz még húsz forintot a tárczájából. János ezt látva, belé melegszik, nem adom, mondja, nem lehet. — Ne, ha nem adod, — felel az uraság, — majd a vásáron találkozunk. Könczöl János azonban nem megy a vásárra. Visszafordítja a tehenet és ballag utána csöndesen hazafelé. Este van már, mikorra haza ér. A gyerekek örömrivalgással rajongják körül és behajtják az istállóba. — No, kérdé az asszony —nem tudtad eladni? — Tudtam volna, — feleli János letéve a tarisznyát a válláról. — Mennyiért kérték? — Mit gondolsz ? — Hatvanért. — Többért. —I Hetvenért. — Hohó! — Nyolczvanért! — Hohó? — Százért. — Micsoda ? De isten engem úgy segéljen, hogy még talán százötvenet is megadtak volna a Riskáért. Á gyerekek zsivajgása behallatszik az udvarról. — Gyere no, — mondja János — nézzük meg mi is a Riskát.
