Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-09 / 41. szám
Niefergall Imréné, Schmidt Lászlóné, Nászvari Imréné, Németh János, Ötvös Jószefné, Baugarten Antal, Zsarnay Jánosné, N. N., Klupp Juliska, Rotter Lajosné, Miksy Jánosné, Zlinszky József, Lindinger Lászlóné, Pósch Teréz, Simalcsik Flóriánné, Jáger Jánosné, Króner Edéné, Steiner Fülöpné, dr. Spiegl Árminné, özv. Rendessy Józsefné, Dósch Gyuláné, Kócsy Gyuláné, Pulay Györgyné, Ringbauer Józsefné, dr. Gál Jenő, 1—1 frt. Stauber Antalné, 60 kr. Pintér Károlyné, Grósz József, Móré Istvánné, Door Fereuczné, Haan Gyuláné, Niketics Jánosné, Forster Benőné, 50—50 kr. Niefergall Jánosné 40 kr. Hegyi József, Bodor Istvánné, 30 kr. «Schönvald N. 20 kr. A vöröskeresztegylet adománya 50 frt. Összesen 170 frt 80 kr. Ezen összeg a központi pénztárba küldetett. Fogadják fentnevezett urhölgyek szives fáradozásaikért, úgyszintén, az adakozók a vöröskeresztegylet választmányának őszinte köszönetét. Dunaföldvár, 1898. október 6. A választmány nevében: Rafael Leó, pénztárnok. T A N Ü G Y. Üdvös szabályrendelet. Számos eset merült már fel, hogy némely szülő berohant az iskola helyiségébe és ott, — nem ritkán — az iskolás gyerekek előtt megtámadta a tanárt vagy a tanítót, mivel gyermekét megbüntette. Ez természetesen a tanári és a tanitói tekintély rová sára történt, a minek megakadályozása czéljából Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága szabályrendeletet alkotott, melyet a miniszter már jóvá is hagyott. A szabályrendelet igy szól: 1. §. Amennyiben súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekmény nem forog fenn kihágást követ el és 50 frtig terjedhet^ pénzbüntetéssel büntetendő: a) aki valamely nyilvános iskola tanbelyiségébe a tanítás ideje alatt engedelem nélkül bemegy s ott a tanítás akár az által, hogy az illető tanár, tanitó, vagy helyettesének felhívására azonnal nem távozik, akár más módon szándékosan megzavarja; b) aki az iskola bármely helyiségében a t&nulók előtt erkölcstelen, vagy oly kifejezést basznál, illetőleg oly magaviseletét tanusit, mely a tanár vagy tanitó tekintélyét sérti, vagy kisebbíti. 2. §. Kihágást követ el és 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a szülő, gyám, vagy a tanulóra felügyeletet gyakorló más személy, aki a tanulóra vonatkozó jogos tanitói intézkedést, tudva meghiúsítja, vagy a tanítványt az ily intézkedés iránti engedetlenségre rábiija. 3. §. A pénzbüntetés azon iskola alapja javára fordítandó, melyben a kihágás elkövettetik, illetőleg, a melynek kötelékébe az illető tanuló tartozik. A pénzbüntetés, behajtbatlanság esetén az 1879. évi XL. t. ez. 22, 20 és 30. N§-a értelmében megfelelő elzárásra változtatandó át. 1898. október 9. tudatta velem, hogy te már „méltóságos“ asszony vagy. Fanyaran mosolyogtam s szánalomra méltó teremtésnek éreztem magamat, hogy is mertem én szegény koldus, te reád, a „méltóságos“-ra tekinteni. Képzeletemben ott látlak házadban, körülötted az udvarlók egész hada, mindegyikhez van egy bájos mosolyod, egy nyájas szavad. Sőt lehet, hogy engem is, az egykori gyermekjátszótársadat szívesen fogadnál. De minek, mikor ez nekem szivem vérébe kerülne. Az ilyen magamfajta emberek igen önzők, ha nem is vagy jelenleg az enyém, mégis büszke vagyok és ámitom magam, hogy a múltban enyém voltál. Mint a fukar előszedi rejtett aranytekercseit és titkon örvend a csillogó fémnek, úgy örvendek ón a te régi jó emlékeidnek. # * Októberi éj van megint. Mintha egy láthatatlan erő vonszolna kis házikótok elé. Megállók. Ott látom a kis padot, te ülsz ott s melletted én vagyok, átkaroljuk egymást s szótlanul egy közös pontra, a messzeségbe tekintünk. A fényes hold reánk önti sugarait s a te fejecskédet Glóriaként övezi. A fákon át könnyes, hűvös szellő vonul, megreszkettetve a fák leveleit s ezek is azt súgják a fülembe, hogy szerelmünk igaz és végtelen. De hát meddig ez ez álom 1 . . . Sas. 4. §. Az ezen szabályrendeletbe ütköző kihágások eseteiben I-ső fokon a főszolgabíró, Il-od fokon az alispán, III-ad fokon pedig a m. kir. belügyminisztérium ítélkezik. A kihágási eljárás áz eset folytán érdekelt tanár vagy tanítóra az intézeti igazgatóság felhatalmazása alapján tett feljelentésére tehető folyamatba. TÖVISEK. ________ Sz njL±tet "U-tétn. Mintha a filloxeravész egy kissé szűnnék, vagy hogy az ellenség futólagos fegyverszünetet tartana!. . . Mintha az idén egy kicsit szüreteltünk volna!?!... Úgy van, — szüreteltünk! — — Azaz hogy distingváljuk a dolgot: csak szüreteltek! Fájdalom, itt ä többesszám 3-ik személy (ők) az első, — az az első személy pedig (mi) az utolsó, — lévén nekünk — sokaknak! — se egy, se több hold szőllőnk e földön valóságban, csak nehány reménybeli Q-öl ott fent a Holdban! No, majd ott mi is szüretelünk! .... Türelem, szőlőbirtok nélküli borszeretők, türelem Bácska! ott fent ránk is kerül a sor! . . . . * Ha úgy visszatekintek a rég múlt szép idők ködös távolába, gyermekkorom boldog tavaszának aranysugaras de oly hamar elröppent fényes napjaira (mikor nem ismertem még sem a szőllő, sém az emberi társadalom, gyökéren rágódó, becsületben gázoló gonosz filloxeriáit): talán mint legragyogóbb panoráma tűnik lelki szemeim elé a szüret. Mint a boldog jegyesek, bár már az eskü előtt is mennyei kéjjel élvezik az ártatlan és szűzi szerelem üdvözítő varázsát, mégis, alig váiják az édes és szent ábrándok szép valósulását: úgy várja egy boldog, naiv gyermeki lélek az örvendetes szüretet. Pedig mennyi része volt már előzőleg is a szőllővesszők mosolygó gazdagságában, a tömött, édes fürtökben, miket apránként — de szorgalmasan — lecsipegetett kicsiny ujjaival! . . . Mindegy, azért a szőllőérési örömök bunkója, a gyermekek őszi élvezeteinek csomó-pontja mégis csak a felséges szüret. Én is éltem e boldog időben, én is emlékezem kopasz — szürke fővel azokra a fényes napokra, mikor még a szőllőkben nem, az emberi társaságban pedig alig volt filloxera, hanem voltak évről-évre gazdag szüretek, hétvármegyére szóló szüreti mulatságok, volt magyar barátság, vendégszeretet s pedig a javából, nem úgy, mint ma, mikor a divatos önzés és sokszor megokolatlan fukarság kötve tart oly sok jóravaló lelket, hogy a barátság és vendégszeretet ős — magyar oltárán ne áldozzák! — — — * Újra szüreteltünk tehát! — -- Öröm és hozsánna !----------— • De nekem úgy tetszik, hogy ez az öröm vagy igen csalóka, vagy felette drága. Úgy tetszik, hogy ez az idei „szőllőszedés“ a hajdani szegzárdi „szüret“ boldog aranykorának csak halvány —1 és talán képzelt — visszasugárzása! —------Merengés ka rthágó romjain!----------------Avvagy fanyar nevetése az egyszeri üveges tótnak, ki részegségi állapotában összetörött egész üvegkészletót mosolyogva igy siratta el: -»Ja bízom, az üveg törik, de az ember van erős, a ki talpadra áll!« Kérdés f talpára áll-e a magyar s mondjuk a szegzárdi szőllősgazda újólag ? . . . Nincs-e több vész előtte a jövőt illetőleg, mint a mennyitől félt, rettegett a múltban s mely félelem sötétségét, mely rettegés aggállyát csak ez az idei, — parányinak mondható — szőllőtermés oszlatta egy kissé! . . . Minek bocsájtkozzam jóslatokba ?---------Először is , a mint föntebb mondtam, engem voltaképp, kinek szőllőm nincs se itt a földön, se tudtommal a Holdvilágban, — nem érdekel az egész szüret; ilyenkor mindenki használ (borzsák) a nélkül, hogy ebből ne- kém hasznom lenne; tipornak igy szüretkor erősen, tipornak, bántanak egész éveh át a beati possidentes, az irigyek és rágalmazók. —§ Nyugodtan tűröm. — Mert hát: »Tűrök s szenvedőké a menyeknek országa 1* — Másodszor pedig, minthogy én »az Ur szőllőjének vagyok munkása« kötelességem első sorban itt irtani a filloxerákat, itt örvendeni a lelki élet szüretének, a társadalom boldogságának. Én erre törekszem, más másra. Legyen kinek- kinek az ő törekvése és igyekezete szerint! ------------Ke llemetlen utóhatásoktól mentes sokszoros magyaros berugás nemes élvezetét kivánom a boldog szüreteiteknek. Kivánom, hogy ha »a szüreten való TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (41. sz.) örömünknek véget vetettek« (Ezsaiás XVI.—10) az által, hogy bennünket a szüretjükre — bizonyosan feledékenységből! — meghívni elfelejtettek, — ne felejtsék, hogy azért mi, borfogyasztók, a bortermelőknek örökhálás közönsége vagyunk! ...... Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A király névnapja. A király névnapját a szokásos isteni tiszteletiekkel ülték meg a? . egész országban. Tolnavármegye székhelyén, Szegzárdon azonban csak a tanulóifjúságnak volt október 4-én ünnepi szent miséje, mig a hatóságok, testületek és egyesületek részére nem volt mise. — A fó'gimná- ziumi, a polg. fiú- és leányiskola tanulói reggeli 8 órakor a belvárosi rk. templomba vonultak tanáraik vezetése alatt, hol Szabó Géza hittanár tartott szent misét I. Ferencz József apostoli királyunkért. E napon az iskolákban — kivéve a belvárosi r. k. iskolát — szünidőt tartottak. — Hymen. Cserneki és tarkeői D e s s ewffy Aurél, Dessewffy Géza budapesti kir. ítélő tábla- biró fia, folyó hó 8-án esküdött örök hűséget az ó-léczi kastélyban szamosujvár-németi Dániel Pál földbirtokos leányának, Emma urhölgynek. Az es- ketési szertartást Dessewffy Sándor v. b. t. tanácsos, Csanádi püspök végezte. — Erzsébet királyné emléke. November 15-én lesz Szén t-E r z s é b e t napja, a tragikus véget ért felejthetetlen Erzsébet királynénk névünnepe. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a megdicsó'ült magyar királyné emlékét megőrizendő, elrendelte, hogy november 15-én, Szent-Erzsébet napján ezentúl minden iskolában szüneteljen a tanitás és ünnepet üljenek. — Áthelyezés. A pénzügyminiszter Feltár János p. ü. számtisztet hason minőségben Zala-Eger- szegről Szegzárdra helyezte át. — A királyné utolsó [kinevezése. Erzsébet királyné utolsó kinevezéseit múlt hó harmadikáról múlt héten hozta a hivatalos lap. A királyné ez alkalommal 18 főrangú hölgyet nevezett ki udvarhölgyének, a kinevezettek között van nagyapponyi gróf Ap- ponyi Sándomé született Esterházy Ale- xandrine grófnő .is. — A vármegyei muzeum-egyesületbe újabban rendes tagokul beléptek: Ujfalusy Lajos, Buday Gyula, dr. Steiner Lajos, dr. Beöthy Károly, dr. Müller János Bonyhád, Áldor Ödön, Holub János, Matzon Kálmán, dr. Tanárky Árpád, Stokinger János, Rozmanits Kálmán. — Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 15-én tartja meg őszi rendes közgyűlését. A közgyűlést megelőző napon az állandó választmány fog ülésezni. — Hetyey Sámuel püspök bérmautja. Hetyey Sámuel pécsi püspök értesítette Dunaföldvár község apát-plébánosát, hogy bérmálási kőrútjában Duna- földvárra is eljön, hogy a híveket a bérmálás szentségében részesítse. Tizenkét év múlott el az utolsó bérmálás óta, s a hir, hogy a püspök jön, általános örömet idézett elő a lakosság között. A község elöljárósága legmesszebbmenő intézkedéseket tett, hogy a püspök fogadtatása, minél fényesebb és impozán- sabb legyen, ezen törekvésében a társadalom minden rétege osztatlanul támogatta. Október 5-ére d. u. 2 órára volt a megérkezés ideje kitűzve. Már kora hajnalban a város lobogó-diszt öltött, erre napra bevonták a gyászlobogókat, hogy helyt adjanak a nemzeti színű zászlóknak. A község elöljárósága, az intel- ligenczia nagy számmal hosszú kocsisorban eléje ment. A község határánál a város bírája üdvözölte a püspököt. A püspök a kocsijából leszállva, nyájasan köszönte meg a község elöljáróságának s jelen voltaknak a szives fogadtatást. Azután megindult a menet í a városba. Elől lovasbandérium hosszú sorban, utána a püspök s kíséretének hintái, majd az eléje ment község lakossága. Azalatt itthon' nagy néptömeg hul- I lámzott végig az utczákon s várta a püspököt. Örömó
