Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (37. sz.) 1898. szeptember 11. elBŐ. Szebenben 16-nak, Brassóban 15-nek van takarékpénztári könyve. Szepesben 14.3% jön ki az egyszerű hármasszabály alapján. Az alföldi megyék 5—6% között ingadoznak, vagyis száz lakos között 5—6-nak van takarékpénztári könyve. Pestmegye és Pozsonymegye a 6°/o meghaladja. A dunántúli megyénkben 10%-ig szökik fel az összeg. A tótság szorgalmát feletibb dicséri, hogy nehéz megélhetési viszonyai között is száz lakos között négynek, sőt 7-nek van — megyék szerint — takarékpénztári könyve. A szűkös viszonyok között élő Árvában 3.8°/0-ot tüntet föl a számítás. Alacsonyabb összegeket kapunk Mármarosban, és Ősikben a hol 1.3%, Ungban a hol 1.6%-ot nyerünk. Hunyadban száz között 2-nek, Beregnek 3-nak van takarékpénztári könyvecskéje. Átlagosan 40,000 drb takarékpénztári könyvvel többet váltanak ki egy-egy évben kerek számokban véve a számadási tételt, hazánkban minden hetedik embernek van takarékpénztári könyvecskéje. Ä nép takarékosságát különben főleg az tünteti föl, mily mértékben szaporodnak a kis betétek: Bars, Zólyom, Bereg, Sáros, Szepesben külünösen a kis betétek növekedése a feltűnő, ellenben Győr, Borsód, Ung, Arad, Csik, Fogaras a kis betétekben igen kedvezőtlen. Sor szerint az ezernél nagyobb betéti könyvecskék száma a következő húsz városban és megyében a legnagyobb: Budapest 4 ezer forintnál nagyobb betétje 29.877. Pozsony város, Vasmegye Pestmegye, Szebenmegye, Jásznagykunszolnokmegye, Arad város, Temesvárváros, Veszpremmegye, Sopron- város, Komárommegye, Kassaváros, Bácsmegye, Békésmegye és Pozsonymegye ez az utolsó a húsz első között 2133 ezernél nagyobb betét könyvecskét adott ki. Az összes betéteket véve az összahasonlitás alapjául, első helyen áll Budapest, a maga 170 millió takarék betét összegével, Pozsony városa következik utána, a hol 23 millió takarékbetétek kezelnek. Tiz millión felüliek: Arad, Szeben, Zala, Jásznagykun, Szabolcs és Békésmegyék. Vast sem feledve, a mely 23 millióval harmadikul áll a sorban, nem különben Arad, Várod, Temesvárvárosokat is tekintve. Feltűnő kicsiny a takarékbetét Árvában, különösen a nagy Biharországban, a hol az egész megyében 3 millió 700 ezer a takarékbetét, kerek számokban ma a hazai hitelintézetek, (bankok, földhitelintézetek, takarékpénztárak és szövetkezetek) 720 millió forint takarékpénztári betét összeget forgatnak és évenként a takarékbetétek 40—50 millióval gyarapodnak, s mivel a betétek kamata 26—27 millió, az ország népeinek tiszta takarékossága 12—22 millió, természetesen eltekintve a vagyonszerzés más ágaitól, a hol szintén szép eredményei jelentkeznek a takarékosságnak. V—r L—Ó. IRODALMI CSARNOK. Hogyan ápoljuk arczunk szépségét. Mi a szépség ? Harmonia. Maga az arcz szépsége természetesen az azt takaró bőr állapotától függ. Szép ez a bőr, ha normális, ha az egészségtől üde, ha sima és ha fénytelen. Hogy valaki szőke-e, vagy barna, az függ a rosszaktól. Európában több a barna, mint a szőke. Minél északra lakik az európai, annál fehérebb. A kandinár vérerei meglátszanak. Azért nem is fehér már, de rózsaszínű piros, a bőr színe függ a pigment (vér festeny) mennyiségétől, mely a bőr rétegébe van rakodva. A bőr akkor a legszebb, ha hamvas, másképp matt. Hamvassá teszik a bőrt a fagygyu mirigyek. Ha ezen mirigyeknek sok a váladéka, akkor az arcz veritékes, zsíros, ha pedig keveset, akkor az arcz pergamenszerű. Persze oda van a szépség, ha bibircs, szemölcs, ragya, ráncz rontja meg a félbőr harmóniáját. Mivel a szépség tüköré az arcz, mióta a világ fennáll, mindég nagy gondot okozott a nővilágnak az arczája s valószínű, hogy az első kozmetikus szert már a paradicsomban használatba vette —■ Éva. S csodálatos, hogy az arcz üdeségének megóvása érdekében senki sem megy közülünk orvoshoz, hanem derüre-borura felülünk egyes szédelgő újsághirdetéseknek. Maga az orvosok legtöbbje nem tud a kozmetikához. S mivel ez a tárgy tisztelt hölgyeim kissé kényes is, fölkérem olvassák el — ha titokban is — czikkemet s vegyék hasznát, ha bírják s ha szükségük van reá. Pontozott; pattanásos arcz legtöbb van. Pedig ettől továbbá lencsék, szemölcsök és szőröktől hygie- niai kezeléssel meglehet szabadulni. Tudni kell mindenekelőtt, hogy a zsíros bőr gyakori mosdást, a szappanhasználatát igényli, a száraz bőr kevés vizet, de zsiradékot kíván. A száraz bőrt a hajpor is rontja, mert a pórusokat még jobban betapasztja. Ellenben zsíros bőrnek jót tesz a púder, főleg a zinkes, mert ez szárit. A szárazbőrt minél ritkábban kell mosni, vazelint gyakorta használni. Száraz arczbőrű nőknek tehéntejben kell megmosdania. Nero felesége szamártejben fürdött, Lais, a komithiai szépség olajfürdőket. A száraz bőrt éjjelenként kenni kell, legjobb a fehér vazelin, melybe bóraxot keverhetünk, hogy puhítsa a bőrt. Ennek reczeptjét Jutassy dr. ur igy adja: Borac. vénét 0-25. Vaséi. alb. 25 0. Ol. Rosar 1' Kenőcs. A zsíros arczbőrnek legalaposabb orvossága a viz és a szappan. Este legalább is meleg vagy langyos, reggel pedig hideg, állott vízben kell megmosakodni. Ha, a zsírosság nagy fokú, akkor házi szappant, kókusz-szappant, szappanszeszeket kell használni. A zsíros arczot dörzsölni kell mosdó kesztyűkkel, szivacscsal, lufával, melyet már az egyiptomi nők is ismertek. A tulzsiros arczra Jutassy tanár több rendbeli reczeptet ir, melyet flanelruhara öntve, napjában néhányszor arczunkat vele bedörzsöljük. Rp. Rp. Tinct. Benz. 3‘0 Spir. rectif 80*0 Eau de Cologne 20*0 Acet. aromat Spir. camphur sa ÍO'O Spir. rectif 130-0 Külsőleg. A bőratkák a fagygyumirigyek betegsége, hogy kivülasztott zsírt nem tudják elvezetni. Fekete felülete nem egyéb, mint piszok. Ha egy atkóban sok a fagygyu, gyuladásba jön s az a pattanás. A pattanások és atkók emésztési zavarok oka. Az atkókat ki kell nyomogatni, a kinyomogatás fájdalmas, de nem szabad tőle megijedni. Az arcz atkói ellen pedig éjjelente vékonyan bekenyük arczunkat a Jutassy tanár ur előirt kenőcsével; ezek bár melyikével. . Rp. RpAcid boric 0-20 Hydrarg. praecip alb. 0-20 Vaséi alb. 20-0 01. amygdal. amar 18-0 Kenőcs. Cera v. caresin 2 0 Kenőcs. Ilyenkor pudert használni nem szabad. A pigment fölszaporodásából ered a napsütés, szeplő, májfolt és lencse. A pigment fölszaporodását semmi féle belső szer szét nem oszlathatja, külsőleg kell hozzá közelednünk, czitrom, hagyma erős szappannedvvel, de leginkább higanysókkal, melyek a pigment roncsolni képesek. A 3—5% higanyprae- czipitat, vagy a 2% higanyclorid a legsikerre vere- tőbbek. E szerek vannak a hirdetett csodaszerekben is. Igaz, hogy a higany fölszivódik a szervezetbe, fogakra, csontokra ártalmas, s azér árulni nem igen lehet szabadon, a kormetikus gyári szerek ép azért üres zsiradékot. Roncsoló szereknél a bőr elősször megpirosodik, aztán némi fájdalom után a bőr hám- lani kezd. A foltok eltűnnek. A szeplő azonban kiújul, azért egy kis praeczipitát kenőcs mindég használandó. A lencsét orvos villámégetővei távolítja el, és ez soha ki nem ujul. Az arczpar használható, csak arra vigyázzunk, hogy ólom ne legyen benne. A szemölcsök a melyek rendszerint csapatosan jejentkeznek, jó minden marószer. Legjobb a villamos kiégetés, mely fájdalom és vérzés nélküli és kiújulni akkor nem igen szokott és a mi fő, a helye nem látszik meg. Az anyajegy veleszületik az emberrel s csak orvos távolíthatja el késsel, égetéssel, vagy étetéssel. Ránczok ellen kollodiummal kell az arczot bedörzsölni, ez nem egyéb, mint a bőr ki- pányvázása. Ha nem használna, akkor nincs más hátra, mint a kendőzés fománczozással kell a csúf ránczokat eltüntetni. Legnagyobb szépséghiba: a női arczon a szőrzet. Olyan orvosszer, mely a szőrt kitudná irtani, nem látszik. Vagdosni, .borotválni pedig még nagyobb veszedelem a szőrt, mert még dusabbá, a mint mondják buskomorrá válik a szőrnövés. Egy mód van rá az irtására, ha egy vékony tűvel a szőr tüszőjébe mélyen leszúrunk és gyönge villanyáramot vezetünk a hagymára, de pontszerű hegedés nyoma marad utána s ez a körülmény erősen lerontja a villanyozás kozmetikai értékét. Sokkal tökéletesebb és biztosabb mód a Röngten apparatus használata, Kiss Károly dr. Jutassy József dr. tanárok kísérletei meggyőznek arról, hogy a Ringten tény három óráig a bőrre irányítása megöli a szőrzetet, Kiss azt mondja az intansiv fény megpörköli a bőrt, Jutassy ezt is kétségbe vonja. TÁRCZA. ZEZét leá,n3T— A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Végig olvastam néhány újságot még sem vagyok álmos. Micsoda hallatlan szekatúra ez azoktól az újságoktól, melyek elfelejtették, hogy mi az ő hivatásuk. Ha éjjel körülhordozom őket a házban, megmutatom a nagykutyámnak meg a kiskutyámnak, a macskámnak, a kanárimadaramnak, az aranyhalaknak és minthogy egyik sem akarja olvasni, többen meg nem vagyunk, végre magamnak kell a hírlapok társaságával beérnem; velük nyugalomra térnem. Azon hitben, hogy ők altatnak el és nem a fizikai törvények, pedig nem ők a cselekvők, hanem én aki olvasom őket — végtelen sokáig, de nem végig. Nem, ilyen erős álomszerrel nem élék. Az este addig lapoztam egyikben, mig végre nem volt mit lapozni és szemem ily apró hirdetésen akadt: „Két intelligens, gazdag bácskai leány levelezni óhajt csakis disztingvált urakkal, ismeretség nincs kizárva.- Leveleket „barna és szőke“ jelige alatt a kiadóhivatal továbbit.“ Apró hirdetés. Mi közöm hozzá. Nem keresek én léha kalandot, noha fiatal vagyok; sem régi zongorát nem óhajtok venni; „bútorozott államhivatalnok különbejárattal és két ablakkal“ sem vagyok; és mégis ott tartom szemem előtt ezt az oldalt, elolvasom azt az apróságot egyszer, kétszer, tudom is én hányszor. Először unottan, álmosan, majd elmélázva ábrándozva, mig észre veszem, hogy ott az apróbetüs sorok között kikandikál két leányfej. Igen. Két leány, egyik szőke, másik barna. Onnét néznek le rám. Szemeik kaczagnak a sikerült csínyen, de nem látok frivolitást csak kíváncsiságot, tekintetükben. Az egyik gonoszkodva mosolyog, a másiknak arcza mozdulatlan, ott van minden a szemeiben; reám néz kérdőleg, homlokán nehány hajfürttel játszik a könnyű őszi szellő. Elszöktek hazulról; átlátszó, illatos és lenge fehér kötényke van előttük. Megfogták egymás kezét és úgy siettek ide, hol nem ismeri őket senki. Még az arczuk is bele pirult. A nyomtatott betűsoroknál megálltak, ez az a deszkapalánk honnét lenézegetnek rám. Ok belül felálltak rá, hogy kinézhessenek — a társadalmi kötelezettségektől menten — sans gene, a nagy világba. Én a palánkon kívül fekszem, a nagy fűben a hátamon. Egy időig csak mereven nézem őket, miglen tisztában vagyok a helyzettel: ezek a szalonban már eleget unatkoztak, tehát nem udvarias formaságokkal fogom untatni őket. Ok ismeretlenek, maradjak én is az. Szívesen veszik, itt — az inkog- nitás terén szabadon mozoghatva — a jóízű ismeretséget. Helyes. Maguk át akarnak mászni a konvenczio- nális kerítésen ? De szoknyában vannak. Ugyan nem segíthetek, hanem elmegyek addig innét, ha megígérik, hogy utánam jönnek. Talán az arczomról olvasták le a becsületességet, vagy nagyon hiszékeny természetűek voltak. De megkötöttük a barátságot: olyképen, hogy csak csak itt e helyen találkozunk hármasán és egyelőre nem kérdjük, ki merre megy haza, hogy hívják otthon. Hanem annál szabadabban nyilvánítjuk nézeteinket az általános társadalmi kérdésekről, a magunk dolgairól, sőt bátran elmondjuk egymásnak titkainkat. Mert kinek mondhatja el az ember legféltettebb titkát: a nagyon igaz barátnak (aki ritka madár), vagy a teljesen idegennek, kivel például egy nagy utazáson összehoz a véletlen egyszer és többé soha, aki keresve sem találna meg bennünket. Mint, mi egymást. Nos tehát, mi sétálunk. Nem egy tengeri fürdő vagy nagyvárosi korzó jól idomított sokadalmában, hanem a mi találkánk helyén : az ősfolyam partján, az istenadta pázsiton, a füzfarekettyék között. Önök mondtak valamit, ugyan nem sokat és ugyancsak nem csak nékem, hanem még vagy 30,000 embernek ; de azért meditáljunk róla. Levelezni óhajtanak disztingvált urakkal, valószínűleg unatkoznak ; vagy emanczipálni akarják magukat a rabság alul, mely hölgyeknek tiltja az ismerkedés kezdeményezését. Nos, én is, noha kamaszkorom óta nem kerestem hölgyek kegyét, levelezni óhajtok disztingvált hölgyekkel. De tulteszek Önökön én nem 30,000, hanem a világ valamennyi hölgyével akarok levelezni, ismerkedni, érintkezni — egyszerre.
