Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-21 / 34. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (34. sz.) a két métermázsás . szénkéneg-hordó ára 23 frt (huszonhárom frt;) az öt métermázsás szénkéneg-hordó ára 35 frt (barminczöt frt;) i 3. Szénkéneg-hordó a letett biztosíték ellenében is csak oly feltételei szolgáltatható ki, hogy az illető köteles a kiszolgáltatás napjától számítandó legkésőbb három hónap lefolyása alatt az üres szénkéneg hordót azon raktárba, a honnét azt annak idején kapta visszaszállítani. 4. A kellő időben, vagyis a fentebb emlitett határidőn belül visszaszállított hordók után a letett biztositék kiszolgáltatandó; ellenben ha a kikölcsönzött hordó a jelzett határidőn belül nem szállittatik vissza, az illető fél a letett biztosítékhoz a határidőn túl való igényét elveszti, és a biztosítékul letett öszszegek a szénkéneg számadásban azonnal bevétele. zendők, a hordó pedig a fél tulajdona marad s kiadásban véglegesen elszámolandó. A fentiekhez képest felhívom a bizottságot, hogy az ezen rendszabály végrehajtása terén a legerélyesebben járjon el s kövessen el mindent, hogy az eddig kikölcsönzött s az év folyamán tehát biztositék nélkül még kikölcsönzendő összes szénkéneg hordók legkésőbb folyó évi deczember 31-én egyetlen egy szénkéneg-hordó se maradjon kinn, a végből, hogy az átmenet az 1899. évi január hó 1-ével életbe lépő uj rendszabályra zavar és akadály nélkül megtörténhessék. Ha a legerélyesebb eljárás mellett is a szőlő- birtokosok nem szállítanák vissza a raktárba a biztositék nélkül náluklevő hordókat folyó évi deczember hó 31-ig, az esetben tegyen legkésőbb 1899-ik év január hó 10-ig jelentést arról, hogy kiknél, hány darab és mily űrtartalom szénkéneg-hordó van kikölcsönözve, hogy azoknak per utján való behajtása iránt intézkedhessem. Jelen intézkedésemet' tegye közzé megfelelő módon, esetleg hírlapok utján is. Jelen rendeletem nem vonatkozik a f. évi őszére Francziaországból megrendelt szénkéneg és hordók kezelésére, hanem az iránt folyó évi 42002. számú rendeletem külön intézkedése az irányadó. Végül, hogy a zalatnai gyárban termelt s ott készletben levő szénkéneg elszállítható s a község szükséglete kielégíthető legyen, felhívom a bizottságot az alkalommal is tegyen meg a legerélyesebben minden intézkedést s hasson minden utón s minden eszközzel arra, hogy a kintlevő üres hordók a lehető legrövidebb idő alatt szedessenek be s minél több hordó szállittassék azonnal Zalatnára. Budapest, 1898- évi julius hó 23-án. A miniszter helyett: Kiss s. k. államtitkár. Állategészségügyi kimutatás. Tolnavármegye területén az állategészségügy állása jelenleg a következő: Lép fene: Murga 2 udvar, összesen 1 község 2 udvar. Veszettség: D.-Földvár | u, Izmény 1 u, Kocsola 1 u., Lápafő 1 u., Mucsfa 1 u., Murga 1 u., Pálfa 1 u., Szakos 1 u , Tamási 2 u., összesen 9 község 10 u, Takonykor és bőr féreg: Értény 1 u. Tenyészbénaság és hólyagos kiütés: Kis- Dorogh 23 u., Kis-Vejke 27 udv., Lengyel 54 udv., Nagy-Vejke 6 udv., Závod 20 udvar, összesen 5 község 136 udvar. Sertésorbáncz; Belecska 5 udvar, Gerjen 1 udvar, összesen 2 község 6 udvar. Sertésvész: Alsó-Nána 1 udvar. Báta 1 udvar, Bátaszék 1 u., Bonyhád 1 u., Bölcske 1 u., Dombóvár 1 udv., Döbrököz 33 udvar, Dőripatlan 1 puszta, Duna-Földvár 1 u., Fürgéd 1 pta, Gindli Család 3 udv., Görbő 1 udvar, Györköny 4 u., Harcz 3 u., Hidegkút 8 udv., Iregh 1 p., Majos 3 udvar, Majsa 1 udvar, „ Nagy-Dorogh 1 udvar, Némedi 10 udvar, Német-Keér 1 u., O-Dombovár 2 u., Ozora 1 u., Ocsény 1 u., Pálfa 8 u., Pinczehely 8 u., Sár-Szt- Lőrincz 2 p., Szárazd 2 u., Szegzárd 1 udv., Szemcsecsehi 1 udv., Fadd 11 udv., Tolna-Váralja 4 u., Tótkeszi 11 u., Udvari 2 u., Uj-Donfibovár 4 u., Űzd 6 u., Zomba 1 udv., összesen 37 község. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. A tolnai bucsuzási lakomák. Dobrovits Sándor ur a tolnai uradalomnak kiváló képzettségű számtartója, ki Tolnán 10 évig viselte tisztségét — véglegesen elköltözött körünkből uj otthonába a Rosmayer család grániczai birtokára, melynek főfelügyelőjévé neveztetett ki. Mi, kik tanúi voltunk annak a szeretetnek és tiszteletnek, melyet neki bevallani és irányában tanúsíthatni büszkék vaV gyünk, legjobban érezzük, hogy aggodalmaink melyeket hónapókkal ezelőtt már távozási szándé- I kának híre keltett bennünk — eloszlottak, de nem kellemes megnyugvásunkra, hanem hogy helyet adjanak egy nemesebb érzelemnek: a fájdalomnak. Mire e sorok napvilágot látnak, addigra ő már nincs körünkben. Elbúcsúztunk tőle és pedig nem úgy, mint a kinek távozásán örülnénk, hanem ellenkezőleg úgy, mint a kit szívesen marasztalnánk. Tán I bizogjitékokat akar állításaim valódiságáról? Ne keresse azt külsőségben, melynek értéke ritkán annyi, mint a mennyinek feltűnni vágyik, mert hisz legtöbbször hamis mértékkel mérik, — ne keresse azt még azon választékos beszédekben sem, melyeket lelki nyönyürrel hallottunk és útját — úgy látszik — egy sem tévesztette, mert a távozót nagyon is szivén találták; hanem keresse a szeretetnek, ragaszkodásnak igaz bizonyítékait ama könycseppekben, melyek előtörését elrejtenünk lehetett ugyan, de megakadályozni nem. Dobrovits Sándor ur távozása nem egy tekintetben veszteség, a melynek első sorban Báró Dräsche Richárd, az uradalom birtokosa, adott kifejezést. Nagyobb veszteség ő Tolna község petyhüdt társadalmi életére nézve. A neki osztott szerepkört kifogástalanul töltötte be; könnyű volt ez neki, mert intelligen- cziáját szerénységgel párosította, a ,mi — fájdalom — nagyon sokaknál inkompatibilis. Legnagyobb örömét lelte az egyházi énekkar ban, melynek ő buzgó, kedves tenoristája volt. Utolsó nyilvános szereplése Nagy-Boldogasszony napja, a tolnai búcsú napján volt. De nem csak az énekkarban töltötte ő be buzgósággal a neki juttatott szerepkört, mert elsők között találjuk őt a Körben, a Tolnavidéki Takarékpénztárban, a Csolnakázó egyletben, a Műkedvelők társaságában s bármely ünnepélyesség vagy vigalom rendezésénél is. Távozása előtt elsősorban is tisztviselő társai rondeztek az ő tiszteletére egy fényes bucsuzási la komát. Itt nem kevesebb, mint 24 üdvözlő beszédre kellett külön-külön válaszolnia. Igen kedves emléket hagyott hátra a távozó azon tényével, hogy az egész templomi vegyes kart, melyben ő oly sok jó órát töltött dicsérvén énekével az Urat és lelki gyönyört szerezvén önmagának és társainak is, mondom hogy ezen énekkart gazdagon megvendégelte. Ha nem ismertük volna azt az odaadó ragaszkodást, mdylyel az énnekkar minden egyes tagja iránt viseltetett, biz azt kellett volna gondolnunk, hogy e fényes lakoma rendezés gyengéd czélzás akart lenni a kántortanitó urra mint az énekkar szervezőjére, mitha csak azt a lelki tanácsot akárná neki örökül hagyni, hogy: „Menj és a jövőben hasonlóképpen cselekedjél.“ E banketten jelen volt: Dobrovits Sándor mint házigazda és vendégei: Gauzer Antalné, Lengyel Ferenczné, Gauzer Lujza, Gauzer Etelka, Gauzer Mariska, Czerna Gizus, Kosztolányi Janka, Lengyel Rozika, Kopári Gyula, Perler Mátyás, Lambert Ede, Parti Ferencz, Lengyel Ferencz, Steindl Gyula, Parti Ödön, Tenczlinger József, Wittinger Károly, Lintner János és Matejka Károly. A házigazdától a tolnai énekkar nevében Parti Ferencz igazgató-tanító búcsúzott el méltatván Dobrovits urnák fáradhatlan munkakedvét. Erre az ünnepelt válaszolt és a tanítóság iránti becsülésének sokkal hangosabb kifejezést adott, mint azt általában megszoktuk. Majd Kopári Gyula ur emelkedett szólásra és gyönyörű szavakkal hozta üsszhangzásba azt a kört, melyben Isten dicsőségét emeli, azzal a körrel, melyben polgártársai és a haza jólétén fáradozik. Később Perler Mátyás állott fel, hogy megköszönje a távozónak a tanítóságra mondott elismerő szavait. Jóleső örömmel hallottuk — úgymond a többek közt — azon elismerő szavakat, melyeket a tanítóságra mondani tetszett, mert igen kevés müveit ember ajkáról hallhatunk ilyen s ehhez hasonló nyilatkozatot. Ezután mindnyájan tánezra perdültünk s éjféli 1 órakor egy igen kellemesen eltöltött est emlékeivel szivünkben tértünk haza. Ezzel azonban még nem zajlottak le azon ünnepségek, melyeket a távozó tiszteletére rendeztek. Dicséretre méltó az a felbuzdulás, melyet községi életünk vezetői, a tolnai társadalom és intelligenczia képviselői kifejtenek s mind ennek kulcsa: Dobrovits ur személye iránti nagyrabecsülés. Kedden este ismét 30-an jelentek meg a sörcsarnokban, hol őt mint az egész társaságnak kedves vendégét üdvözölhettük. Az első felköszöntőt az ősz Garay Antal ur (a nagy költő tertvér öcscse) mondotta, ki elragadtatással beszélt a hazaszeretetről különösen felkérvén a távozót, hogy ott a Dráván túl a horvátok között se felejtse el soha Magyarországot épp úgy, mint a hogyan ünnepélyes Ígéretet tett, hogy jó barátai emléke s a legutóbb lezajlott napok előtte örökre feledhetetlenek maradnak. Utána Kopári Gyula helyettes plébános ur emelkedett szólásra és az ünnepeltnek három legszebb erényéről vagyis a gondosan kiművelt szellemi tehetségéről, végül az egyenes, szókimondó őszinte jelleméről egy magasabb röptű beszédet mondott. Majd Németh Marton fáczánkeiti tanító, mint az ünnepeltnek egyik kiváló tisztelője búcsúzott el szép szavakban a kedves vendégtől. Ejfél felé Thury Béla is beszélt. Dobrovits Sándor urra a mai kép oly benyomást gyakorolt, hogy alig talált szavakat hálájának és köszönetének kifejezésére. A rendezett ováczió nem volt mesterkélt, egy perez müve volt az egész, mert annak kiviteléhez az impulsust nem a gáncsos- kodás és nem a véka alá rejtett kicsinyes féltékenykedés adta, hanem a tiszta szeretetnek és nagyra becsülésnek ünnepélyes megnyilatkozása. Jelen voltak: Dobrovits Sándor, Brezlmayer József, Garay Antal, Garay Ákos, Borbás István, Thury Béla, Benedikti Lajos, Hellermann Antal, Molnár István, Molnár Dezső, Wittinger Károly, Parti Ferencz, Parti Ödön, Fröhlich Ferencz, Szily Géza, Szily József, Roboz János, Kopári Gyula, Böde Alajos, Perler Mátyás, Breitnekker Alfréd, Maixner János, Maixner Gyula, Lambert Ede, Lengyel Ferencz, Thury Kálmán, Matejka Károly, Németh Márton, Lintner János és Tenczlinger József urak. A kedélyes lakoma reggel 2 órakor végződött. Most pedig, midőn ő már uj otthonát elfoglalta, mindnyájunk közös kívánsága, hogy juttasson szivé- den mindazon jó barátainak egy kis helyet, kiknek szeretetét a nagy távolság nem fogja meglázitani. E távolságot pedig mi sem hidalhatja át könnyebben, mint a kölcsönös és szeretetteljes visszaemlékezés. Éljen gondtalanul uj hazájában! L. F. 1898. augusztus 21. Hajózási '’Wl B menetrend. Lefelé: Budapestről indul. 10 óra .— perczkor este. Duna-Földvárra érkezik 2 n--* 1 1 éjjelPaksra . . . 11 3 ii 25 11 n Kalocsára . . 11 3 n 50 n n Domboriba . . li 4 ii 35 ii reggel. Szegzárdra**) . 11 5 n 20 n ii Bajára n . 6 ii 30 n ii Mohácsra . . ti T n 50 ii • ii Fölfelé: Mohácsról . . indul 7 óra — perczkor este. Bajára . . . érkezik 9 ii n • 11 ' Szegzárdra*) 11 11 ii 10 ír éjjel. Domboriba . . 11 11 ii 50 n 11 Kalocsára . . 11 1 v n 20 ii 11 Paksra . . . 11 1 n 50 ii 11 Duna-Földvárra 11 3 ii 35 ii 11 Budapestre . . 11 9 ii. s n reggel. *) Vasárnap, szerdán és pénteken. **) JKedden, csütörtökön és szombaton. Vasúti fej menetrend. ind. érk. 830 8oo 300 u Budapest i k 125 800 820 ||31 ||01 451 I 9 érk. Ind. 1135 500 516 ; 1 155 510 Sárbogárd í 5££ ind. érk. |040 404 ||08 1 646 221 636 Nagy-Dorogh 909 ro 0 w 93 7j 718 300 7°9 Kölesd-Tengelicz 847 128 915 , 738 330 729 Hidja-Apáthi 824 1254 852 8°o 405 749 Tolna-Mözs 801 1216 829 i 818 424 80S érk. ind. Szegzárd 740 1 146 809 i 830 43» 820 ind, érk. 730 l|26 754 j 842 451 83£ Ocsény 718 1 1 44 742 855 507 m Decs 706 1 102 730 ; 9u 526 901 Pilis-Berek 649 IO44 713 925 5t0 915 Báttaszék 636 1025 7°° ||22 |||1| l|06:j Bonyhád] 5^4 501 ! I40 — 1255Dombóvár l 1 8^5 — 230 8°° — 820 1 > f Budapest 1 \ 830 800 L érk. ind.
