Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-24 / 30. szám
XXVI. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1898. julius 24. TOLNAHEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- ______egyletek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre 1 . . . 6 frt — kr. Félévre ..... 3 „ — „ Negyedévre ... I , 50 , Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj el en: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérhen 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . , . 1 frt 87 kr. 100—200 „ . ; ' . 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 | 87 | minden további 100 szó 1 írttal több Az alsó-sétatér. Szegzárd a közegészségnek szolgálatot tevő ilynemű üdülő helyek dolgában nem valami gazdag. Összesen két olyan helye van, mely a modern kor megállapodásai szerint az életerős fejlődés legelemibb követeléseit szolgálja. Az egyik a vármegye festői szép házát öleli körül s gondos ápolásban részesül. Közköltségen tartatik ugyan fent, de minthogy első sorban a vármegye tart reá igényt, a közönség, mintegy magán tulajdonnak tekintvén, kis számban s csak elvétve látogatja. Annál népesebb és keresettebb a másik, az úgynevezett alsó-sétatér, mely pedig nem közköltségen létesült, hanem egyesek munkásságának és áldozatkészségének köszöni eredetét. Körülbelül húsz évvel ezelőtt történt, hogy nehány lelkes és gondolkozó fő a teret bir- laló alapítványi uradalom képviseletének azt az ajánlatot tette, hogy a mostani főgimnáziumi épülettel szemben elterülő, alacsony fekvésű s örökösen büzhödt sárral fedett területet sétatérré alakitja át, ha a telket az uradalom, tulajdonjogának épségben tartása mellett, erre a czélra díjtalanul átengedi. Az átengedés megtörtént. Szegzárd lovakkal biró polgársága 1200 kocsi föld oda hordásával, melyért semmit el nem fogadott, a mocsáros területet betöltötte s többen részvények aláírásával fedezték a költségeket, melybe a be- fásitás és a kerítés felállítása került. Az ezen ténykedést követő húsz év lombos fákat nevelt az ezelőtt elhagyott helyen s ma már lakosságnak egy igen tekintélyes része estenként sétaheíyül használja s üde levegőt szívni naponként oda vándorol. Ezt a közszükségletet kielégítő sétahelyet a legutóbbi időben két oldalról is veszély fenyegeti. Az egyik onnét támadt, hogy a Garay szoborbizottság egy időben a szobor felállitási helyéül szemelte ki a teret s az alapítványi uradalomtól, hogy a szobor későbbi esetleges zavartatástól megóvassék, tulajdoni joggal meg is szerezte. Történt azonban, hogy a szobor az eredetileg- tervezett helyen: a.Garay-téren létesült s igy a szoborbizottság által örökáron megvásárolt telek a kitűzött czélra fel nem használtatott, minthogy azonban a szobor-alap teljesen kimerült s a felállító művész tervbe vett külön jutalmazására mi sem volt fordítható, felmerült az eszme, hogy a város vegye meg az ő érdekeit szolgáló teret s az ily módon nyert összeg használtassák fel a megjelelt czélra. Úgy de az uradalom a telek eladása alkalmával feltételként kikötötte, hogy a terület csak sétatérnek használható. Ekként az ügy teljesen egy tévelgő kör hatalmába került, melyből az egyetlen kibontakozási mód, ha azt egészen békében hagyják, mert ha a város vonakodik, a mint a legnagyobb valószinüséggel bir, a már neki egy ízben használatra átengedett helyet, melyet egyesek áldozatkészsége sétátérré alakított át, ujjólag megvásárolni, mit csinál a szoborbizottság? Sétatér minőségét a helynek, az urodalom kikötése folytán meg nem szüntetheti s a várost van-e módjában és hatalmában a megvételre kényszeríteni? S általában van-e érdekében valakinek, hogy ez az ügy erőszakosan felszínen tartassák s esetleg a helynek rendeltetési czélja veszélyeztessék. Azért ismételjük, legczélszerübb, ha a dolgot teljesen mellőzzük s többé semmiféle ürügy alatt vele nem foglalkozunk. A másik veszedelem, a mi fenyegeti, az a rakonczátlan gyermekcsoport, mely üres idejében a sétateret látogatja s ott a padokat faragja, a kerítést szaggatja s a fákat letördeli. A sétatér gondozását és fenntartását néhány évvel ezelőtt ugyanis, a város vállalta magára s hogy a reáháramló kiadásokat fedezze, évenként 300 frtot vesz fel költségvetésébe. Ebből az összegből fedezi annak a jó indulatu, de tehetetlen öreg embernek fizetését, kinek feladata volna, a sétateret tisztán tartani s . minden károsodástól megóvnni. Hát ha valaki kiváncsi reá, hogy ez a feladat miként oldatik meg, vegye magának a fáradságot s nézze körül, hogy a kerítés minő állapotban van s általában győződjék meg arról, hogy a nap legnagyobb részében van-e ott legcsekélyebb felügyelet. Pedig hát a kerttől nem messze egy rendőr állomás is van rendszeresítve, s igazán nem kerülne sok fáradságba, ha a rendőr utasitatnék, hogy a Rontó Pálokat állandó figyelemben részesítse s a sétatérnek rombolását, ha kell, a legerélyesebb fellépéssel, sőt a hatóság büntető hatalmának igénybevételével is, megakadályozza. Városi biránk figyelmébe ajánljuk ezt az ügyet s kérjük, hogy bizza meg a szomszédságban lakó városi tanácsost a felügyelettel, a rendőrséget pedig alkalmas módon tanitassa ki, hogy neki, ha külön megbízása nincs is, kötelessége a közvagyon biztonsága fölött Őrködni. Fentebb kimutattuk, hogy a sétatér menynyire közszükségletet képez s hogy a város azt készen kapta, csupán a fenntartás terhe, hárult reá. Kár volna a készet pusztulásnak engedni, hogy azután a lakosság sürgető kérelmezésére nagy költséggel kelljen újat csináltatni. b. Gyárak deczentralizácziéja. A kormány a napokban szerződést fog kötni egy belga konzorcziummal a magyar üvegipar felsegélyezésére, esetleg njabb üveggyárak felállítására. Az esetleges üveggyárak, valamint az ősszel felépítendő kalcium kar- bid gyár és az osztrák tőkével felállítandó selyemszallaggyár, valamennyi a vidéken fog épülni, mert kereskedelmi ügyeink vezetőinek feltett szándéka, gyáriparunknak lehető deczentralizálása. Gyáriparunknak a vidéken való elhelyezése, ez egy uj elv a kormányzásban. Eddig mindég és mindenben az volt az elv, hogy a főváros fejlődjék, mint a beczézett gyermek a többitől. Az alkotmányos fellendülés óta Budapest vont el mindent az ország fővárosaitól, melyek vérszegények lettek, városiasodásukat szörnyű adókkal érték el, kultur intézetei félszegek, hiányosak, -vagy nem is léteznek, erőforrásaikról nem gondoskodtak. Egy hatalmas, világvárossá duzzadt főváros mellett, komikus, parczialis érdekekért folyt a koncz a vidéken s mikor jutott valami a vidéknek, kaczajra fakasztott a liczitáczió. Egy uj és mi reánk örvendetes korszakot inaugurál a kereskedelmi ügyeknek vezetősége, midőn gyáriparunkat lehetőleg szétosztani kivánják el a vidékre, mely vérszegény, mely görnyed a nagy terhek alatt. Miként fogják a vidéki városok, köztünk városunk is, ezt az éppen tizenkettedik órában érkező erőgyarapodást fogadni, — nem tudjuk. De szinte félünk, hogy a tömeget és a tömegből kinövő vezérletet ismét a buta előítélet fogja polipp karjai közzé ragadni, az a vidéki magas nézlet, mely csak az orráig lát. Félünk, hogy olyan félszeg föltevés ül- lepedik le, mint a vasútvonalak kiépítésekor megnyilatkozott, a mikor némely város a fuvarát féltette és elesett a kereskedelmi forgalom főüterétől, lettek a vidék hamupipőkéi; majd évekre drága pénzen építettek magoknak viczinálist. Ez az uj előítélet, mely már egyszer hamupipőkét csinált városunkból, vajh ! — ne ismétlődjék. Pedig nem lehetetlen, hogy majd mikor valami nagyobbszabásu gyárvállalat mozgalma megkezdetnék, agrár jelszavak vesszőparipájára ülünk s majd gazdáink attól fognak félni, hogy a mezei napszám lesz nagyobb. Ne adja a balsors, hogy ez a második virágzásu előitélet győzelmi tort üljön, hogy győzhessen az alföldön oly vélemény, mintha egy gyárvállalat a mezei napszámot feltudná szöktetni. Nézzünk szét egy kicsinyt városunk szocziális fejlődésére. Azt kell látnunk, hogy népességben duz»abona zsákok, pímítzer József és Fiai Vízhatlan ponyvák ° . áruházában minden nagyságban eredeti g^ráxi árakora_ Szegzárdon, Garay-tér és Széchenyi-utcza.
