Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-19 / 25. szám
3 szökik föl tizenötre, a mikor tehát a differenczialis üzletekből anyagi romlások álltak elő s egész seregével a sommás pörök á gyanú és az abból támadt keserűség, hogy az üzleti téren szédelgést űznek, — mondjuk, ha mindez be nem következik, akkor sem a kúriának elvi döntvénye, sem az igazságügy és földmivelésügyi miniszternek nem keletkeznek feltűnő rideg rendeletéi ebben a kérdésben. A sommás ítéletek pedig teljesen megbénilják a kereskedelmet. A kereskedő tartózkodó lesz, reménybeli termésre nem fognak kötések történni, a mezőgazda nehezebben fog pénzhez jutni. Mindez miért? Nehány lelkiismeretlen kereskedő szédelgéseinek im ez a reakcziója. Pedig a tisztességes kereskedelem hajójában evezve, sokszor a gazda ki van szolgáltatva annak, hogy spekuláljon. Spekulálván, a kereskedő is visel koczkázatot. És abban tévednek az agrár jelszavakon induló gazdák, hogy örülve a rendeletnek, nem tekintenek arra, hogy hiszen a kereskedő is vakon köt üzletet és ha megadja a napi, forgalmi, vagy kilátásba tehető árt, akkor szolid kereskedelmi ügyletet kötött és a közjót szolgálta. Miután azonban a biró nem tudja megvonni a tisztességes ügylet és a szédelgés határvonalát, — egész vonalon ostorozzák a szédelgőt, tisztességes kereskedőt, ennek következtében a gabonakereskedelem nagy megrontásnak van alávetve, pedig soczialis olajcsepp lévén a szabad kereskedelmi forgalom korlátozása, ez mint a titkos sebkiégetés után elmúlik, de csak azért, hogy uj serkedjen utána. IRODALMI CSARNOK. Ajánlás. Ezt a szerény kis ibolyát . Neked adom Édes rózsám, eyyetleneyy Kis anyyalom ! Minden nóta bas szivemnek Egy virága | Harmat helyett szemem könnye -ébm ,amm, iWLb Tűzd kebledre! E virágok Elmondhatják. Az én szegény bus szivemnek Minden titkát; Elmondhatják, hogy ezen a Nagy világon, Te vagy minden reménységem Boldogságom. Elmondhatják, mennyit sírtam Te utánnad Mint örültem ajkad egy-egy | Mosolyának. 1898. junius 19. Ott szerepelnek az étlapon nagyjaink közül „Tisza“ tokány alakjában, Eszterházy mint rostélyos szószszal nyakon öntve, egy nehány mágnás félkövéren, angolosan, félangolosan, egyik-másik vadmódra, városainkat szidjuk, Szegedet a firmájával szinreke- rülő halászlé, Debreczent a tormás és Miskolczot a kocsonyája miatt. A külföld sűrűn szerepel, leggyak- rábban a Chateaubrand oly horribilis áron, hogy ezt konok hitem szerint mumusnak tartják és a szakácsné jönne a legnagyobb zavarba, ha megrendelnék. E fajta ételhez tartozik a „mirigy rántva“, mely jóllehet állandóan az étlapon van, földi halandó még nem evett soha. És én mondom önöknek, hogy tönkre mehet az egész világ, de a „mirigy rántott állapotban“ azért rendületlenül fog állani, mint Sión hegye. A borjú négyféle kiadásban grasszál. A feje meg a füle forrázva van, a szegye fényezett, a veséje pedig sülve. Azonban az összes ételek között a forrázott kecsege képviseli az exlusiv aristokracziát. Mert melléje nincsen kiírva az ár, hanem csak egy titokzatos kérdőjel van jegyezve. Még büntetlenül forrázott kecsegét nem evett senki. Újabban divatba jött és közkedveltségnek örvend a korona vagy mozgó hal, vagyis az önműködő máyonaise szabadon idomítva és elővezetve. A harmadik dilemma a tésztáknál merül fői. E terén engem csak az érdekel, hogy a cseheket hetenként egyszer feltétlenül lepimaszolják, mikor az étlapot mindég a tisztelet egy nemével veszem a kezemben. Mennyi édes, mennyé boldog Álmot szőttem, t i s^c A mig ezt a kis bokrétát Megkötöttem. Vedd szívesen. Tüzd jcebledre És hallgasd meg, j E virágok e kis dalok Mit mesélnek-, . . És hoyyha majd miyden titkom • Elmesélik — Csak arra az egyre kérlek: Higyjél nékik! Papp János. • .........j -' Gl eichen b% r g. Gleichenberg, a gyengemellü emberek Mekkája lassan-lassan a fürdő szezon belsejében lesz. Feld- bachról a kocsik mind telve érkeznek, ezek között több az egészséges, mint a betegé Mert az egészséges ember lassan-lassan rájött, hogy ez a fürdőhely betegnek jó, de egészségesnek még jobb. Gleichen- bergnek meg vannak a maga patricziusai, a kik mert egy ízben halálos nyavalyáiktóla kigyógyultak, azóta hűségesen ide jönnek nyaralni. 9 De a fürdői indigenák is ^Jévről-évre szaporodnak. A stájer erdők adták vissza két évvel életemet s bizonynyal nem állom meg ,könny nélkül, mikor újra Wichenburg márványszobrán kies angol parkban, vagy egy bájos csalitban a hallgatás istennőjének szobrát, hol irói múltam legszeptimentalisabb novelláit köszönhetem. Már a gondolatára, hogy fáradt agyamnak négy heti pihenőt adok, hogy ziháló Jplekzetemet megeny- hiti a stájer fürdők csodás ózQna, a viz, a selyem fü és az a nagyarányú körültekintés, a melyről ah! mennyire példát vehetnének a;, magyar fürdőink. Bardel igazgatón, e férfiasán jó kedvű osztrákon, a kinek udvarias szívessége egy polgári ruhában járó katonatiszt lovagiasságára emlékeztet, az utolsó levélhordóig, az idegen mindenkiben barátját érzi, a kinek' oltalma alatt áll. Aztán nem kell ám félni. Gleichenberg sokszor magyarabb mint némely magyar fürdő. A borbély, kiről feltennéd, hogy Luger ur közelében, a bécsi politikával fvan telityg, pompásan beszél magyarul, a-gráczi pinezérlányok, a kik a reggelinél fejtenek ki bámulatraméltó ügyességet, magyarul torkolják le udvarlóikat, a kik a gleichen- bergi feltétben tisztesség tudásról megfeledkeztek, sőt ne essék tréfaképpen, még a madarak is magyar stylben csicsergik, hogy a tisztelt vendég a szivarozástól tartózkodni szíveskedjék. Már most nagyszabású fürdői élet van itt. Pedig még az előszezonról lehet szó.j Az uj Kurhaus előtt valóságos simphonicus verseny, a kávéházak teraszain, a gyönyörű stájer völgyi vegetáczió között, melyet az osztrák pepecselő gond varázsolt át szemet, lelket gyönyörködtetővé, pompázó, toalettekben, avagy fesztelen egyszerűségben sétálnak azok, a kik a kéTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (25. sz.) Szóval szalmás urak a vendéglői élet, mint nagyon sok dolog a világon, — messziről szép. Ámbár, tagadhatatlan tény) hogy nős emberekkel szemben a vendéglői élet bizonyos ellenállhatlan varázserőt gyakorol, mert rájok, nézve az — rendes körülmények között — tilosra van állítva. Nos, a szalmaözvegység korában ezt az egyetlen előnyét is elveszti, mert a mi máskor tilos, az ilyenkor szabad és akkor nem kell. Flaneur. Joczó szerelme. Irta: Liszbauer Antal. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Joczó végig dőlt a pádon’és az udvaron keresztül bámult ki a messzeségbe, a susogó lombu nyárfaerdő felé. Mintha azon a tájon a szemeivel valamit keresett volna. Aztán elkezdett gondolkozni soká, mélyen. Titkot rejtegetett mkgában, féltve szőtte agyában a gondolatokat, mert’ minden kis neszre összerezzent. A motoszkáló Csó'fér kutyát is elkergette: Az se zavaija édes merengésében. Darinka jutott az eszébe: fiz a szépséges, az a jószivü, angyallelkü Darinka, a kiért ölne, gyilkolna, életét adná. Maga se tudja, mi Szállt belé, de érzi, tudja, hogy a nélkül a jóságos Illek nélkül nem élhet meg. Mintha életét annak a kórsához fűzték volna, mintha az ő szivét átültették volna annak a testébe. Tagadja, titkolja, nem is tudja senki, úgyis csak kinevetnék érte. Előszedte a pad "álól botját. Mind a két felén öszzeszámitotta a rovásokat. Eddig csak nyelmet többre becsüUk, mindenütt magyarul beszélnek. A magyarság közé sorakozik Szigeti Márton dr. kolóniája s a magyar érdekeknek ő a fáradhatatlan képviselője. , Én Gleichenbei'get főleg azért szerettem meg, mert bár a legjellegzetesebb gyógyfürdő, csodálatos, mennyire nincsenek itt egymásnak útjában az emberek. Hullámzó sokaság hömpölyög minden felé, de senkisem zavarja a másikat. Sem az egészséges a betegeket, sem megfordítva. Például sokan rémitettek, hogy majd meglátom, a sok haláljegyzet hepti- kus ember között még betegebb leszek. Hát erről szó sincs. Bár mennyire figyelem, nem látom azokat a Lázárokat, a kiktől elrémitettek. Bámulatos a rend. Kitűnő minócziózus körültekintő gondoskodás, mely arra is kiterjed, hogy hőségben az embert kényelmes kocsin viszik lakásától a vendéglőbe. A mit sehol a világon fel nem találtam, az a tej. A gleiehenbergi forrásvízzel keverve, olyan élőtáplálékot nyújtott, mely után monstruozus étvágygyal kerekedtem a megfejelt reggeliknek és hetenkint szombaton este diadalmas örömmel mértek le a pontos mérlegen, hogy testi súlyban félkilókat gyarapodtam. Csak az első nadrágnak örülhettem oly nagyon, mint ennek a gyarapodásnak, de igyekeztem is ennek a derék fürdőnek köszönetét szavazni és a „felmentvényt megadni.“ Mérlege kiváló eredményt mutat. Ismét megérkeztem három év után egy kis erőt gyűjtő kúrára. Ide-oda megyek is már, hogy megbámuljalak szép márványszobor. Megérdemled te nagy filantróph, gróf Wickenburg, hogy könnyet ejtsek emlékedre, mert fürdőt varázsolván e szelíd lejtőkre, sokat — köztük engem is — kigyógyitottál, sokan erőre kapnak itt és soknak testi- lelki gyarapodásban van részük. És módját ejtették a fürdőben, hogy a gazdag jól érezze magát és a szegény is otthont találjon. A középosztálynak fürdője van itt, bizony magyar újságíró létemre szintén sajnálom kimodani, de tartozom vele: olcsóság dolgában is Gleichenberg sok magyar fürdőt messze túl szárnyal. Miért nemtudnak magyar fürdőink tanulni? A tisztes polgári haszon az okos üzleti boldogulás alapja, nem pedig az egy rókáról való két bőr. Olyan egyszerű ez s mégse értik. . _ „ , Gleichenberg újabban sokkal fejlettebb inhállá- ciós termeket, mintaszerű hidegvíz gyógyintézetet kapott. A modern berendezkedés terén is mutatkozik áldozatkészség s ez az oka, hogy közönsége évről-évre nő, a kik áldva emlegetik csodatevő gyógyerejét. Verner László. Eománcz. Piros virág, fehér virág, Bokréta együtt mind a lány. Félénk fin tévedt közzéjök Ragyogó báli éjszakán. néha-néha került ide, vagy oda egy-egy, tegnap egyszerre kettőt róhatott: mind a két oldalra! Kell-e ennél több ? Tegnap a kezét is megszorította kétszer, aztán megsimogatta az arczát, meg azt is mondta, mikor az ebédet kivitte neki: „Joczó, te nagyon, nagyon jó vagy!“ így került oda az a sok, sok rovás ! De minek is szereti ő ennyire azt a Darinkát! ? Az a szép Darinka csak az ő púpos, ijesztő arczu, satnya testét látja, pedig abba beleszeretni nagyon, nágyon nehéz, — talán nem is lehet! Mért nem mutatja ő meg neki azt a mélységesen érző, csudálatosán jó szivét: hadd tudjon meg mindent; azt a gyöt- relmes bánatot, azt az emésztő lángot: hadd ismeije meg az ő nagy szépségét is, ne csak gúnynak vetett rútságát! ? Fölugrott a pádról és neki indult a hosszú dűlőnek a susogó lombu nyárfaerdő felé. Megállt. Minek menjen oda, minek öntsön olajat az égő lángra, mikor minden, de minden hiába!? 0, a félkegyelmű, az utczagyerekek csúfjának tárgya, a kit csak irgalomból tartanak hol itt, hol ott, idegen kenyéren, mihaszna álmodozik ő Darinka csókjáról, szerelméről? Nem birt a szivével, újra nekivágott az útnak sebes, futó lépésben, mintha kincsekért menne, mintha olthatlan szomja vinné tikkasztó melegben a csillogó forráshoz.' Valaki utána kiáltott: —I Merre Joczó? — Mit kérded ?-'— Csak fűtött tovább. — No megállj ostoba, veled megyek. — Hát fuss há jönni akarsz! . . . — Ki az ördög bántott téged Joczó ? Tatár kerget ? Hisz már alig zihálsz. Hova futsz ?
