Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
1898. junius 5. 8 __________________________,______________TOLNAMEGrYEI KÖZLÖNY (23. sz.) érzés eit, fajának nemesebb kvalitásait érczbe nem önthette, vagy kőbe nem véste. Csak a műemlékekben él a nemzeteknek históriája, s a népek dicsőségét, kultúráját egy földből előásott kődarab hirdeti a késő utókornak. A művész tehát a népeknek teremtő ereje, mert nem okoskodik, hanem cselekszik, nem pusztít, hanem alkot, nem fogyaszt, hanem termel s megmutatja az emberiségnek a munkában az eszményt, az eszményben a boldogságot, amely eltölti szivünket, valahányszor valamely végesben megvalósulva látjuk a végtelent. Ok az akczió emberei, mert ők indítják meg a korszakok eszmeáramlatait, s az emberiség fejlődésére ők nyomják reá lelkűknek bélyegét. Ok az eszmények kultuszának napjai s megtanítják a világot, hogy a pozitív munka alatt nem a piszkos önzést, az egyéni boldogulást, a nyers erő hatalmaskodását kell érteni, hanem az önfeláldozást, a lemondást, szóval az altruizmust, mert önzetlen munka nélkül egy nemzetnek nincsenek hősei, nincsenek vezérei, nincsenek bölcsei, nincsenek államférfiai, nincsenek művészei. Az Önzés álapján állva, senki hasznos társadalmi munkát nem végezhet. Felemelkedhetik ugyan véletlenül a hatalomnak bizonyos magaslatára, ahol fizetett hazugságokkal hirdetheti a maga dicsőségét, de amikor azután sírba dől, rögtön elnémul a kibérelt magasztalás, és ha emelékét önfeláldozó tettek nem dicsőítik, alkotások nem hirdetik, — oh! akkor a sir előtt feltárul előttük egy silány életnek összes hazugsága. Vájjon miféle életczél az ilyen ? Az az igazi siker, mikor valaki odadobja életét a közjóért és nem a saját emelkedését tekinti élet- czélnak, hanem az eszményei megvalósítását. Az a hős, aki képes tűrni, nyomorogni, szén- , vedni, lemondari egy ideálért, — legyen az Isten, haza, vagy embertársa. Aki habozás nélkül odalöki a saját jólétét, anyagi előnyeit, sőt ha kell, még a becsvágyát is a közjóért. Itt kezdődik a hasznos munka, a vértanuság, — mert jól mondja Széchenyi, hogy „Csak a gyenge szereti önmagát, — az erős egész nemzeteket hordoz szivében ! | Az ily férfiak lehetnek csak a nemzeteknek § Istentől kijelölt vezérei. Az ily önfeláldozó munka — az Isten iránt való hitben és az általános ember- szeretetben — teheti csak hasznossá és termékenynyé a lángelmét, költővé a költőt, müvészszé a művészt. Ezért is elválaszthatatlan minden igazi nagyság sorsától a fájdalom. Mert csak azok lehetnek az emberiség megváltói, akik, mint egykor az én jó Uram Jézus Krisztus, készek felvenni vállukra a keresztet, hogy önként feláldozzák magukat azok boldogságáért, akik talán őket gúnyolják, vagy meg nem értik. Az az atya feláldozza magát családjáért, az a nő hitveséért, az az anya gyermekéért, az a katona zászlójáért, az a hivatalnok kötelességéért, az a munkás, vagy az az ifjú hazájáért. Halandó ember többet nem tehet ennél — mert az egész emberiségéért csak az Isten fia halhatott meg! A társadalom-fenntartó erényeket az önzés nem ismeri. Az önzés vásárt csinál és alkuszik. Pedig még a hazaszeretet is csak akkor becses, ha ára nincs, — mert mihelyt ára van, akkor már becstelen. Azért emelkedett lelkeknek az önzés nem is lehet életczél- juk. Mert akinek szivében nem él egy olyan eszmény, amelyért minden pillanatban kész meghalni, az valójában nem sokra becsülheti az életet. Az a hatalmas Isten erre a gyarló földre éppen azért adta a költőt, a művészt, szóval az aJkotó zsenit, hogy saját szenvedéseik árán tanítsák meg a világot az önzetlenségre s a népek elalélt lelkét koronként az anyagi sülyedésből felemeljék és az eszmények oltárához vezessék. Elvezessék a földi sárból magasabb régiókba, fényesebb csillagokba, ahol a legfőbb eszmény, az örök igazság, az Isten lakozik! Ily embernek ismertünk téged is, te érczalak, akinek fejére azért teszünk babérkoszorút most, mert szivedet fajodnak önzetlen szeretetéért töviskoszoru sebezte véresre egykor. Nyomorban és szenvedésben éltél te is, mert senkisem lehet e földön nagygyá, csak könnyeinek árán. Minden lángelme ismeri Illés prófétának szekerét. Ez a szekér a fájdalomnak tüzes szekere, amely éget, de fölemel. Ebből a földi sárból ez ragadja a zsenit az égbe! Művész voltál te is, mert még a síron túl is igazgatod fajodnak sorsát. Igazgatod önfeláldozó életed példájával, amelylyel az önzés szempontjai fölé tudtál emelkedni, hogy vezércsillagként vezethess. Művész voltál, az Isten szivéből kipattant szikra, mert a halhatatlanság nyelvén tudtad kifejezni mindazokat az érzéseket, amelyekhez örök időkre jogot tart minden emberi öröm és fájdalom. A te művész lelkednek ezt az önzetlenségét teljesen áterezte egy másik művészi lélek, aki érczbe öntött, hogy ő is hozzájáruljon valamivel a te halhatatlanságodhoz, Ez a nap tehát a magyar művészetnek dicsősége és diadala. Az isteni művészeté, a mely eszményeket hirdet e meddő korszaknak s a földhöz tapadt világgal az anyagon keresztül megsejteti az Istent. Az Istent, a világoknak ezt a hatalmas Urát, a kinek dicsőségét hirdesse e szoborban a költőnek lángszelleme, az alkotó művésznek minden vésőcsapása I a kinek szent nevét itt, az ő napfényes ege alatt én is áldva áldom és dicsérve magasztalom. Hozsánna néked, eszmény! Dicsőség néked a magasságban s békesség a földön a jóakaratu embereknek ! A Szegzárd-tolnamegyei nőegylet küldöttei egy gyönyörű szép babérkoszorút helyeztek el a szoborra e felirással: „A szegzárdi hölgyek — Garay Jánosnak.“ A küldöttség tagjai: özv. T h o d o r o- vits Lajosné, elnök, Bati Jánosné, Nits Istvánná és Steinsdörfer Józsefné. A szegzárdi tisztviselői társaskör cserfa koszorúját a talapzatra Sá- f á r y László elnök tette le. A küldöttség tagjai voltak az elnökön kívül Horváth Ignácz alelnök, Vinko.vics Vincze, Krautsack József és Mihály ffy Lajos. A koszorú nemzeti színű szalagján e felírás volt olvasható: „A szegzárdi tisztviselői társaskör — a halhatatlan költőnek.“ A szegzárdi olvasókör nemzeti szalagos cserfa- koszorúját lm peri Ferencz alelnök helyezte el. A koszorú felirata: „A szeg.zárdi polgári olvasókör— városunk szülöttének.“ A szegzárdi kath. olvasókör szintén nemzeti szalagos cserfákoszorut tett a szoborra. A küldöttség tagja: Szabó Géza alelnök,/ Nagy György Hongonyi v. elnök, Szoli- mánn György, Prantner Márton és Panta János. A koszorú felírása: „A szegzárdi kath. olvasókör — gzent-'László költőjének.“ A szegzárdi ipártestület nevében Ándré István nemzeti szalagos babérkoszorút helyezett a szoborra, melyen ez a felírás olvashatói „A szegzárdi ipartestület — városunk halhatatlan emlékű költőjének.“ , A szegzárdi első magyar asztaltársaságszintén megkoszorúzta Garay szobrát. A küldöttség tagjai voltak: Dr. Steiner Lajos diszelnök, Hív ért h Ignácz elnök, Pesti József alelnök, ifj. Szűcs József és Rittinger -Antal számvizsgálók. A szegzárdi kath. legényegylet koszorúját Cserna- horszky József elnök, a szegzárdi kereskedelmi kaszinóét pedig Udvardy Sándor elnök tette le. A szegzárdi főgimnázium, a polgári fiú- és leányiskola növendékei szintén megkoszorúzták a megdicsőült költő szobrát. A szoborbizottság elnöke ezek után átadta a szobrot Szegzárd város gondozásába a következő beszéd kíséretében: Tisztelt ünneplő közönség! A szobor leleplezéskor felhangzott élénk tetszés nyilvánítás csalbatlan bizonyítékát képezi annak, hogy a szobrot mindenki szépnek s minden tékintet- ben sikerült művészi alkotásnak találja. Ez pedig Szarnóvszky Ferencz szobrász ur érdemé, ki ezen munkájával művészi tehetségébe helyezet bizalmunkat fényesen igazolá. Örömmel mondok neki ezért a szobor állító közönség nevében meleg köszönetét. Ezek után átadom a szobrot Szegzárd község birájának, Szegzárd közönségének, s kérem hogy a buzgó kitartás és lelkesülés, a költő emléke iránti mély tisztelet, mely bennünket a szobor felállítása köröl vezetett, annak fenntartásánál, gondozásában és megőrzésében is fennmaradjon közönségünkben. Álljon sokáig e szobor mint tanúja a hazafiui érdemek elismerésének, álljon sokáig mint buzdító példa arra, hogy a ki élétét, mint Garaynk, önzetlenül hazájának szenteli, annak emléke fennmarad. Dr. Hír ling Ádám főjegyző Szegzárd elöljárósága nevébena következő beszéddel vette át a szobrot. Mélyen tisztelt szoborbizottság! Szegzáid közönsége nevében, az örömnek azon legmagasabb fokú érzésével vesszük át köszönettel e drága szobrot, mely 1 öröm egy nemesen éiző közönség szivében csak kelhet akkor, midőn dicső fia kegyelet ünnepének örömzajába egy egész nemzet jeleseit részt venni látjuk. Szivünk ínélyébe tekintett Szász Károly koszorús költőnk, midőn a szülőváros érzelmeit tolmácsolva már az emléktáblára irta „Reszked örömébe a fészek}“ mert valóban Garay János büszke fészke, szülővárosa szivének minden örömhurjai rezgésbe jönnek, midőn oly fiának emlék szobra előtt állunk megha- tottan, kit mint költőt méltán irigyelnek tölünk, szerény egyszerű községtől az ország legnagyobb városai s ki mint ember, az erkölcsi legtisztább érzésénél, a hazai forró szeretetével s az egyéni becsület fedhetlenségével annyira kimagoslott, kortársai közül, hogy mint életbirája feljegyzi: a legnagyobbaknak is díszére való szép jelmondatát „lelkem Istené, hazámé életem, szerelmem hölgyemé, enyém becsületem“ haláláig hiven -megtartotta. E nemes büszkeség, fog buzdítani benünkét, hogy a drága szobrot, mint szivünkben emelt oltárképnek külső megtestesülését, hiven egész odaadással és szeretettel gondozzuk s ezen érzelmeinket majdan utódainkban is felkeltve, annak gondozását örökre biztosítjuk. Midőn még az igen tisztelt szoborbizottságnak azon nemes de fáradságos működéséért, mely ly el a szobrot létesíteni szives volt, a közönség hálás köszönetét nyilvánítjuk, — a szobrot gondozásra átvesszük. A felhangzott éljenek után a minden mozzanatában impozáns ünnepélyt a szegzárdi dalárda a Szózat eléneklésével fejezte be. * Közebéd. Az előre jelentkezettek számára délután fél kettőkor 200 terítékű közebéd volt, melyen ott láttuk az illusztris vendégek nagy számát, a tudományos és irói testületek képviselőit, Tolnavármegye diszét, javát. Az ünnepélyen tapasztalt példás rend itt sem zavartatott meg, a mit a közebéd rendezésével megbízott Molnár József és Nits István uraknak lehet köszönni. Az emelkedett hangulatot csak fokozta a szegzárdi bortermelő gazdák által ingyen felajánlott saját termésű kitűnő boraiknak élvezése. A szegzárdi szőlő- birtokosokat méltán elismerés illeti meg, hogy ezáltal alkalmat nyújtottak á fővárosi és a vidéki vendégeknek a szegzárdi bórok megismerésére. A felköszöntések sorát gróf Széchenyi Sándor főispán nyitotta meg. Eltette a királyt és királynét. A szónok szavait állva hallgatták végig és lelkesen éljeneztek. Simontsits Elemér a belügyminiszterre, F ö r- dős Vilmos a vendégekre, Totth Ödön Herczeg Mihály és L é v a y Józsefre, B o d a Vilmos a fővárosi sajtóra, V i g a n d János R á t k a y Lászlóra,W o- sinsky Mór Sztánkovánszky Jánosra ürtette poharát. P e r c z e 1 Dezső belügyminiszter a Garay szoborbizottságot, Kálmán Dezső Hock Jánost, H o c k János Garay szellemét, Totth Ödön a Garay-csalá- dot, Rátkay László gróf Széchenyi Sándort, Marhauser Imre Ferenczy Józsefet, dr. Vá- rady Antal a Perczel-családot, Herczeg Mihály a nemzeti szövetséget éltette. A közebéd étrendje ez volt: LEVES. FOGAS TÁRTÁRMÁRTÁSSAL. VESEPECSENYE ÉS FELSÁL. ÖZPECSENYE. FAGYLALT — PISKÓTÁVAL. FEKETE KÁVÉ. SZEGZÁRDI Ó FEHÉR ÉS Ó-VÖRÖS BOR A SZEGZÁRDI SZŐLŐSGAZDÁK AJÁNDÉKA'. * PEZSGŐ. A muzium megtekintése. Wosinsky Mór, a tolnamegyei muzeum fáradhatatlan rendezője, már napokkal előbb lázas sietséggel reggeltől estig dolgozott a szegzárdi főgimnázium hatalmas épületének második emeletén elhelyezett múzeumban, hogy a Garay-szobor leleplezése alkalmából a belügyministemek és az ideérkező tudósok, irók és művészeknek azt bemutathassa. A rendkívül gazdag muzeum régészeti osztálya csík maga £0,000 drb mübecaü tárgyat foglal magába, melyek szaktudással és műizléssel vannak hét tágos teremben elhelyezve. Ennek a párját ritkító múzeumnak alapját gróf Apponyi Sándor és Wo- sinsky Mór esperes-plebános 8,000 darabból álló értékes gyűjteményükkel vetették meg. Az összes tárgyak ajándékozásból kerültek ide, s még a diszes szekreryek is, egyet kivéve, melyet a vármegye vett. A muzeum több osztályból áll. A régészeti osztályon kívül igen gazdag a természetrajzi osztály^ melyben nagy számban képviselve vannak az emlősök és madarak kitőrtxött alakban. A párduczok, oroszlánok és a többi vérengző ragadozók gyönyörű példányokban láthatók. A rovarok- és lepkékből nemcsak a hazai fajok, hanem a világ többi rovarai és lepkéi is meg vannak, úgy szintén a csigák is. Az ásványok a gyémánttól kezdve mind láthatók. A néprajzi osztály első termet, tölti be s itt a Sárközből összegyűjtött olyan jellegzetes ruhanemüek vannak, a milyenről senkinek még fogalma sem volt. Képviselve vannak: a régi gabócza (csipkeverés), zsubrikálás, tüllhuzás, a pártáknak legremekebb fajai fekete tüllre hímezve s gombostű nagyságú fehér virágokból stb. Az iparművészeti és a szépművészeti osztály még nem teljes, mert csak ezután kapju k meg a kormánytól a muzeum részére a megígért szobrokat és képeket, s a megyei iparosok is majd - csak ezután állítják, ki sikerült készitményeiket. Feltűnést keltett ebben az osztályban egy sár-szentlőrinczi iparos által kiállított magyar dívány és Hahn szegzárdi asztalos mester íróasztala.
