Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-22 / 21. szám
1898. május 22. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz.) 7 Indulás Budapestről este . Érkezés Szegzárdra reggel . . . Indulás Szegzárdról este .. . . Érkezés Budapestre d. e. ... menetrend. • . 10 ó. — p. • • 5 ó. 20 p. • I 11 ó. 10 p. . .10 6. 55 p. NYILTTÉ R.*) Felelet Sánek S., Györffy J., Günsz G. és Bankó J. tanár uraknak Pakson. E lap legutóbbi számában hozzám intézett »Nyílt kér- dés«-ükre teljes nyíltsággal, öszintséggel kívánok felelni az alábbiakban. A hírlapi polémiának, szellőztetésnek nem vagyok barátja s ha ezúttal mégis készséggel vállalkozom erre, teszem azért, mert részint az önök kérdéséből, részint hallomás utján is arról győződtem meg, hogy sokan azt hiszik, s tán hirdetik is, mintha a Kászonyi Mihály igazgató ur és köztem fölmerült kellemetlen ügynek önök lettek volna előidézői. E »szálló hir,« — mely szinte vádszámba megy — nemcsak önökre lehet kellemetlenül bántó, de sérti az én önérzetemet is. Bánthatja önöket, mert e hírnek semmi jogos alapja nincs és sért engem, mert oly színben tüntet föl, mint -a ki a maga igazát csak a mások provokálása folytán keresi, vagy mintha eszközül engedné fölhasználni magát mások czélja inak elérésére. A kik ismernek, tudják, hogy elég önállóság van bonnem arra, hogy bármit teszek, azt a saját elha’ározisom folytán tegyem, a mint minden tettemért magam is szoktam elvállalni a felelősséget; akik pedig nem ismernek, azok előtt ezennel férfias nyíltsággal kinyilatkoztatom, hogy a fenti »szálló hir,« teljesen légből kapott, szándékos, rosszakaratú ráfogás. És mert a könnyenhivőket — megczáfolás nélkül — megtéveszthetné és a dolgok állását vagy csak egyoldalulag, vagy épen nem ismerő közönség igazságtalanul mondhatna ítéletet, kötelességemnek ismerem a tiszta igazság érdekében a nyilvánosság elé vinni ügyemet. E hónap első napjainak egyikén baráti körben voltam, hol egyebek között beszéd tárgyát képezte az á városunkban általános ismert affaire, melynek következtében a helybeli református lelkész kénytelen volt 5 tanú jelenlétében és bizonyításuk alapján Kászonyi urnák szemébe dobni e szót: »hazug!« Ez ügygyei kapcsolatosan fölemlítettem, hogy nekem is milyen kellemetlenségem volt Kászonyi úrral két évnek előtte, midőn fiamat, — az igazgató ur által nekem bevallott azon okból, mert fiam szerelmes leveleket irt s mert gyermekesen fecsegett, — a helybeli polgári iskolából elutasította. Erre egyik jelenlévő barátom megjegyezte, hogy az igazgató ur neki sokkal súlyosabb okot nevezett meg annak idejében. Gyermekem sorsa fölött aggódó apai szivem megdöbbent e kijelentés hallatára s nem engedett nyugtot, hogy megtudjam a való tényállást. Tollat vettem kezembe s a következő, talán kissé kemény, de a fájó apai érzés által indokolt levelet Írtam Kászonyi urnák: »Hogy önt ünnepélyesen (csak ennyit említve} s z e Hitelen hazugnak nyilvánították (a mit külömben a városban nyíltan beszélnek) és ön tizennégy napon belül sem intézkedett elégtételvevés iránt, hanem képes igy leálczá- zottan és tisztázatlanul egy intézet élén tovább is áílani, ezen férfiatlan eljárása eléggé dokumentálja fiammal elkövetett eljárását. ön fiamat bizonyos összeférhetlen okok miatt az iskolából eltávolíttatni kívánta, a mi megtörténvén, az ellen ezúttal szavam nincs. Hogy azonban szavahihető urak előtt oda nyilatkozott, hogy fiamat kénytelen volt,-------------— ----------------------------—----------miatt az intézet elhagyásá ra bírni s ezen súlyos körülményt előttem, mint apa előtt — — elhallgatni, ezen eljárása, — tekintve, hogy egy iskolai igazgatónak hivatalos és lelkiismeretes kötelessége a szülőket gyermekeik káros hajlamairól értesíteni, — legalább is állásával össze nem egyeztethető. A mint azonban ma értesülök, úgy fiamat a fennti súlyos vád nem is terhelheti. Mi indította, önt tehát fiamról mások előtt annyira becsmérlőleg nyilátkozni ? Ha igaz volna, úgy megbQCsájt- hatlan, hogy ezen körülményt előttem, mint apa előtt elhallgatta; ha pedig nem igaz, úgy romlott lelkűiét-, felületesség- és kapkodásról tanúskodik. Felszólítom önt saját érdekében, hogy engem ez iránt írásban világosítson fel, a mit, ha 24 óra alatt tenni vonakodnék, a következményeket magának tulajdonítsa !!! Paks, 1898. május 3. Bergmann Emil.« Bár levelem utolsó kikezdésében kétszeresen aláhúztam az »írásban« szót, nemcsak azért, mert nem szivtsen mentem volna bele a személyes tárgyalásba, hanem mert megtanultam, hogy sokszor jó, ha az ember azt az elvet vallja: »Verba volant, scripta manent,« mégis Kászonyi ur személyesen jött el lakásomra. Nem voltam honn s igy nőm fogadta, a ki előtt megalázkodva, hogy ne mondjam : megtörve mondá el, hogy minő levelet kapott tőlem s hogy az írott válasz helyett élő szóval óhajtana felelni (talán ő is a fennti elvet vallja), mert — úgymond — »nem is tudja, hol a feje« ; aztán könyörgött, hogy hasson oda, hogy ne tegyek seminit, mert ő úgyis elmegy Paksról, hát mehessen el békességben s azzal távozott, hogyha másnap délig tőlem nem kap újabb levelet, a dolgot elintézettnek tekinti. Mikor haza érkezve, értesültem a fentiekről, pár sorban újból fölkerestem Kászonyi urat, felszólítva, hogy ne himezzeü, ne hámozzon, hanem nyilatkozzék, nogy a neki tulajdonított mondás igaz-e, vagy nem ? Erre Kászonyi ur a következő levélben felelt: »Tekintetes Mérnök Ur ! Mindenek előtt legyen szabad jeleznem, hogy a szemem napok óta gyulladásban van; eZ H E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. okból az általa fölvetett vádakra személyesen szeretnék föl- világositást adni, mert írástól egyideig kímélnem kell a szemeimet. Kérném tehát ebbeli szives beleegyezését s én aztán holnap, vagy szombaton lakására mennék a mérnök ur által kijelölt időben. Ha pedig mérnök ur írásbeli közleményt akarna tőlem ebben az ügyben, azt is megadhatom, mihelyt csak tehetem. Pakson, 1898. V/5. Kitűnő tisztelettel: Kászonyi Mihály.« Itt mellesleg megkívánom jegyezni, hogy bár egyiktől is, másiktól is kérdezősködtem, senkisem tudott a Kászonyi ur szemgyulladásáról, a minthogy tanári kötelességeit, valamint igazgatói irodai teendőit is fennakadás nélkül végezte. De engedjük meg, hogy csakugyan igaza volt: fájt a szeme. Nos, hát képes volt egy tizenöt soros levelet megírni s annyit nem, hogy: igaz-e, vagy nem? Nemde különös ? !... De menjünk tovább. Mielőtt a levelében említett határidő lejárt volna, közvetítőt küldött hozzám Ozsváth János tanár ur személyében, a ki azt kérdezte tőlem, hogy mit kivánok Kászonyi úrtól, hogy az ügy kielégítő megoldást nyerjen ? Erre én kijelentettem^ hogy semmi egyebet nem kívántam, mint ezt az írásbeli feleletet: igen vagy nem? De mivel látom, hogy ezt kimondani nincsen bátorsága, hanem ide is, oda is kapkod, én levonom a consequentiát és a nélkül, hogy további bizonyítást szükségesnek látnék, tisztán áll előttem a Kászonyi ur igazmoudási megbízhatósága. Aztán mondtam én még Ozsváth tanár urnák sokat, a mit itt felsorolni fölöslegesnek tartok; hiszem, hogy szives volt az illetékes helyen szavaimnak hű tolmácsa lenni! Nem hallgatom el azt sem, hogy végezetül Ozsváth tanár ur előtt kijelentettem, hogy én, — az elért eredménynyel megelégedve s Kászonyi urnák több kellemetlenséget okozni nem akarva, több ízben kifejezett óhajtásának engedek s vele szemben ez ügyet befejezettnek tekintem. Ám lehet, hogy ő most arra hivatkozva, engem szószegéssel vádol, de úgy hiszem, a közvélemény fölment az adott szó kötelezettsége alól, miként fölmentett lelkiismeretem is, midőn látom, hogy négy úri ember alaptalan gyanúsításáról van szó; a mint megtörtem volna a hallgatást a »Nyílt kérdés« föltevése nélkül is, hallva, hogy a Kászonyi ur minapi megalázkodása dölyfös, fennhéjázásnak adott helyet s hogy egyesek ez ügyből önök ellen fegyvert kovácsolni merészelnek. Hallgatásom, »conditió sine qua non«-ja az ő következetes magatartása lett volna, de az ő »Pál-fordulása« nekem is szólási jogot adott. Ennyit tartottam ezúttal szükségesnek az önök, saját magam és fiam érdekében leplezetlen nyíltsággal elmondani, azzal a megnyugtató tudattal, hogy e nyilatkozatom által, — a mennyiben a közvéleményt a valóságnak teljesen meg- felelőleg informáltam, — az igazságnak tettem szolgálatot. Pakson. 1898. május 16-án. Bergmann Emil, HIVATALOS HIRDETÉSEK. 747. tkv. 987 Árverési hirdetmény. A szegzardi kir. törvényszék mint tkvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Udvardy Sándor és az ezennel csatlakoztatott Wiener Ferencz és Martina András végrehajtóknak Freund Bálint és neje Kliebert Anna 13 frt, 367 frt 56 kr, 200 frt, .208 frt és 47 frt 80 kr tőkék és járulékaik iránt folyó végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. tv izék területén fekvő, a bátaszéki 3849 sztjkvben felvett 651. hrsz. és 495. népsorszám ház udvartérrel 810 frt — úgy 8695. sztjkvi 668. hrsz. és 514. népsorszám ház és udvar 411 frt kikiáltási árban 1898. évi junius hó 4. napjának d. e. 10 órakor Bátaszéken a község házánál megtartandó árverésen eladatni fognak. Figyelmeztetnek a venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10®/o-át bánatpénz fejében letenni és a vételárt 3 egyenlő részletben 6°/o kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal mint a tvszék letéti pénztárába lefizetni kötelesek, végre, hegy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirt tlkvi hatóságnál úgy Bátaszék község elöljáróságánál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. törvényszék mint tkvi hatóságnál 1898. márczius 16. Áldor Ödön, kir. tszéki albiró. HIRDETÉSEK. Gróf Zichy Ödön surdi ménesében Tréfás (Totalizateur) és Wittmann (Weisenknabe) után nevelt, 16 markosnál magasabb 2 és 3 éves mén van a beleznai istállóban eladásra felállítva. Bővebb értesítést ad mérnök. Belezném Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. Hirdetmény. A szegzárdi elöljáróság ezennel közhírré teszi, hogy a község tulajdonát ké- |k. HH pezó „Szegzárd Szálló“ épületben levő eddig KIS IGNÁCZ által haszonbérbe birt | J bolthelyiség 1898. évi október l étől kezdve egymásután következő 3 esetleg 6 évre ^ ® fol3ró é^ri j-u.n.ru.s 2-ám. délelőtt ±0 órakor a városháza tanácstermében nyilvános árverés utján haszonbérbe fog adatni. r® A feltételek a községi elöljáróságnál hivatalos órák alatt megtekintbetó'k. ■■ Szegzárd, 1898. május 21. ^ * Dr. WRUNG ÁDÁNI, ZSIGMOND FERENCZ, |. főjegyző. , (92. 1—1.) bíró. " . . fe:- v - :: cc 0 CTxryrxxxxYxxxxxxixxxxxxxxjragxrmaaancrxxxxxxxxxxxrx^ Tolnavármegye alispánjától. 12181. alisp. 1898. Pályázati hirdetmény. B 8 8 8 8 U 8 n n Tolnavármegye törvényhatóságánál lemondás folytán megüresedett 850 frt fize□ téssel és 150 frt lakbér illetménnyel javadalmazott árvaszéki ||-od jegyzői állásra 0 pályázat nyittatik. □ Felhivatnak mindazok, a kik ezen állásra pályázni kívánnak, hogy életkorukat az 1883. évi I-ső t.-czikkben eló'irt képesítésüket, esetleg eddigi állásukat és foglal- ^ kozásukat igazaló kérvényüket Tolnamegye alispánjához czimezve 0 j^*~ legkésőbb folyó évi junius hó 10-ig nyújtsák be, — mert az — e határidőn túl beérkező kérvények figyelembe vétetni H nem fognak. . g. Az alispán szabadságon: 0 SlascLom-sits Elea^a.ér9 főjegyző. q rj ■ ■ ' ■ : . * 7 bacocaxxxxxxxxxxxxncxxxxxxxxxxs ancxxx::xxxxxxxxx:nxxxxxxxxj Szegzárd, 1898. évi május hó 16-án. • (90. 1—3,)
