Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-22 / 21. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz.) 1898. májas 22. 4 azért dulakodnak, hogy a ferbliben mi legyen a vízi ? — Hát kend ferblizni is tud ? . . . »No csak úgy néha cselekszem, az Olvasókörben!? Nem úgy van barátom — mondák, — ez vízi-háború azért, mert vizen folyik! »Nem értem!-------Azt tudom, ho gy a viz folyik, de hát mi folyhat a vizen ?« Hát atyámfia, ez olyan tengeri háború, érti: tengeri! ?! Tudja, mi az a tengeri ?------»Hogy ne tudnám, ö. m. a. f. — kukoricza! . . .« Nem az, hanem olyan háború, mely a tengeren, hajókon csinálódik. Egyik hajóról rálőnek istentelen nagy szájú, öblös ágyúból a másikra, — a másikról hasonlóképpen vonatkoznak vagyis vissza tüzelnek s kész a háború. Az egyik hajó lyukat kap s mindenestőlfogva elsü- lyed, a másik pedig ekkor vígan ficzkándoz a tenger hátán, mint a hal a vízben s a melyik tovább bírja, azé a győzelem. »Borzasztó!----------És aztán mi az oka e rémséges vizi-dulakodásnak ?« Hát, barátom, bolond a világ. Tavaly a görög és török egy darab Krétáért viaskodott; most meg a spanyol és amerikai nép egy rossz szivarért, egy darab Kubáért harczol. No meg hát a Spanyol aszongya, hogy: „én vagyok az anyád, én szültelek óh Amerika! mert Kolumbus Kristóf talált fel!“ Az újvilág pedig visszabeszél, felesel az anyjával s aszongya, hogy: „En Amerika vagyok, apám Amerigo Vespuzzi, — kinőttem a gyermeksorból, nekem most már szivar kell, —r és pedig nem dorogi, faddi, vagy kajdacsi rossz dohányból készült szivar, hanem igazi Kuba, Havanna, Portoriko ! . . .« Ez az oka a háborúnak. „No, igazán bolond a világ!“ — mondá a vidéki polgártárs, mikor elvált tőlem. * Hát biz ennek fele se tréfa — kedves olvasóim ! — mert akármilyen leszen is a vége: szomorú lesz az mindenképp. Mentül ragyogóbb lesz a fénye az egyik fél győzelmének, harczi dicsőségének, — annál szomorúbb és sötétebb árnya jut a szégyennek és fájdalomnak, a levert fél számára. — Sőt, minthogy a lapok (vajha légből kapott! . . .) rémhírekkel aként ijesztgetnek, mintha ez a spanyol-amerikai vizi-csetepaté egy Kuba szivarért könnyen kinőhetné magát nyomorult előjátékává egy nagy világháború hatalmasan megdöbbentő, rettenetesen szomorú operájának, melynek borzasztó szép ágyu-zenéjébe, kardcsattogásába, puska-ropogásába, — szóval a csatazaj iszonyú harmóniájába beleiül a népek csendes békéje s zavartalan boldogságának szelíd akkordja, — azt hiszem, jobb volna igy szólni ott a tengeren is — mint mi itt a szárazon beszélünk : — «Le a fegyverekkel !« . . . Legjobb volna — az egyszerű buta czigányként — megkérdezni a harezoló feleknek, valakitől: »Mutasd meg, melyik az én ellenségem, hogy kibéküljek vele!« * En a spanyol-gallért sohasem hordoztam, — de a spanyol-meggyet nagyon szeretem; én a spanyolsön magára: hideg jégtorlaszok közt fogunk járni, dermesztő fagyban. Látja ezt a mélységes tengert, mely körülövezi a jéggel borított szárazföldet? Valamikor hire sem volt: ez az én bánatom tengere. Először csak olyan felbuggyanó forrás volt; az idő táplálta, később meg- gyülemlett és tengerré nőtte magát: tengerré, melynek apálya nincs, csak örökös dagálya. Menjünk beljebb ! Itt kissé megállapodhatunk. Nézze ezeket a fantasztikus formájú jogeczeket. Csupa jégvirág, szinte csudálatosán bizarr képletek, csillogó, dérsal- langos alakok: Csupa jégtestet öltött bohó idea, gyermekálmok, el nem ért szivárványhidak. Mégis van közöttük egy, nem tudom melyik: ennek a történetét el is tudnám talán mondani. Ha jól emlékszem, a história valami Leona nevű lánykáról szól. Eh, de hagyjuk ezt, nem untatom vele magát! Vonja szorosabban nyaka közé a kasmír kendőt, erre beljebb a hőmérséklet még jobban esni fog, a köd is mindig sűrűbbé lesz. Maga máris szomorú. Sajnál? Ennek a csoportnak is tudom még a történetét: bodros hajú, barna, halaványképű gyermekleány szerepel a históriájában. Látja ezeket a merész, groteszk képleteket ? Ez a két obeliszk formájú szikla, mintha rohanni kívánna egymás elé, hogy egybe forrjanak, de köztük áll ez az óriási torlasz: mint szerelmes gróf kisasszony és pór közt a mesaliance . . . Ma a szerelmes kisasszonyból gyöngéd családanya lett. Mikor rágondol a történetre, melynek romjai ezek a viaszt már ritkán használom, legfeljebb, ha zárt levélben mesés összegeket küldök ajándékul szegény rokonok és jó barátoknak. Ma már a szines pecsét lenyomat, a stampiglió dominál. — Ki nem állhatom e mellett a spanyol-falat, mely a titkolózás jelképe, — a spanyol bigottságot, mely a józan haladás erős gátja, — a spanyol, inkviziczió, a grandok méltósá- gos kevélysége, a generálisok gyermekes csillogása, henczegése pedig valósággal lázba hozza agyamat. Hármat szeretek a spanyoloknál: a jó meggyet, a finom bort és Kolumbus Kristófot.. Az Amerikaiakat viszont elitélem — ez esetben — erőszakos háboru-provokácziójukért, kihívó magukviseletéért. — De becsülöm bennük azt, hogy polgári haderővel készek Kuba felszabadítására, mely már 400 év óta jajgat a spanyol csizma szorítása, törése miatt. E mellett szeretem a »Kubát«, »Havannát«, »Po.rtorikót« — szeretem látni a lelkesedés érzelmének magasztos fellángolását! . . . Hova dől el a hadi koczka: Nem tudhatjuk — —- Isten nem ószta Oly bölcseséget embereknek, Hogy tudják titkát tengereknek! . . . Mac-Kinley és a Szagaszta — Bár eszéhez több észt ragaszta — Mind kicsinyek manapság abban ! Hogy megmondják, a tenger-habban, — Mely szeszélyes, mint úri dáma — Kire ragyog a harcz csilláma ?! * En azt szeretném, hogy győzne mindakettő és buknék el mindakettő, — olyanformán, hogy az amerikai kihívó henczegést nyelné el a spanyol vitézség; de viszont az amerikaiak lelkesedése és sza- badságszeretetének lenne örökre-áldott, érett, édes gyümölcse, az ős spanyol büszkeség es sötétség megtörése ! Szóval kívánom, hogy a sötél spanyol bigottságot törje meg, világosítsa fel az amerikai tul-erő hadi I fényessége, — de egyszersmind az amerikai yanke-k is kapjanak spanyol-órát, érzékeny leczkét a vén Európától, hogy megtanulják: »Tiszteljed a te apádat és anyádat, hogy hosszú idejű légy e földön !« Palást. ZEfZérelenn.. .Alulirott, mint a szegzárdi róm. kath. olvasókör alelnöke a nevezett kör könyvtárának alapját megvetni óhajtván, azon alázatos kérelemmel bátorkodom e lap kath. olvasóközönségének szivéhez fordulni, hogy mindazok, kiknek birtokában hazafias irányú, katholikus szellemű, akár szépirodalmi, akár- vallásos irányú könyvek volnának, a mennyiben azokat nélkülözhetik, szíveskedjenek alulírotthoz küldeni s ekként a szegzárdi k. olvasókör könyvtárának felállítását lehetővé tenni. Kérelmem megokolása gyanánt legyen szabad hivatkoznom azon erkölcsi és anyagi pusztulásra, melyet a vallástalan és szocziálisztikus irányzatú groteszk képződmények : kaczag, aztán siet elfordulni. Az ábrándok rózsaszín ködje helyett a konyha gőzébe bámul, s álmokat nem ér rá szőni, mert a fáczán 1 pecsenye elégne a sütőben. Ez a sors kényszere. De nézze szép kisasszony ezt a folytonos hanyatlás, mit ezek a jegesült alakok mutatnak: ezek már erre beljebb sokkal egyszerűbbek, sokkal nehézke- I sebbek. A mint a fiatalság virága hullott, azzal egyetemben tömörültek, nehézkesebbek, vagy mondjuk: komolyabbak lettek az eszmék, lanyhábbak a vágyak. — A maga szemében köny csillog ? Mi ennek az oka ? A miket most fog látni, azoknak a históriája Ön előtt nem lesz ismeretlen ! Nézze, ezek a mi közösen megalkotott álmainknak romjai. Az a sorozat egy erejét vesztő szívnek kinos vonaglása, lassú haldoklása; itt az utolsó fel- lobbanás, az utolsó, leg vehemensebb kitörés, és a határpont az élet és halál, a múlt és jelen közt. Maga zokog? — Késő a megbánás, láthatja! Valami nagyon erős rázkódásnak kellet beállnia, mely hamuba fojtotta a perzselő lángot és jéggel födött mindent. Mily könnyű volt mindezt magának megtenni: egyetlen bántó szóval, egyetlen elutasító pillantással. Maga nem tudhatta mit tesz, maga nem ismerte önszavának erejét. — Bocsánatot kér ? Oh ne sírjon úgy, itt meg fagynak már a könyek. Kimondom a szót: megbocsájtok ! De siessünk vissza az élet zajába, hagyjunk pihenni itt mindent: jobb igy! Liszbauer Antal. könyvek és férezmüvek, az u. n. ponyvatermékek napjainkban előidéznek. Ezen erkölcsi és anyagi pusztulás ellensúlyozására hivatvák a kath. népkönyvtárak. E czél lebegett szemeim előtt, midőn e jelen kérő sorok megirására magam elhatároztam. Meg vagyok győződve, hogy a kath. közönség velem érez és alázatos kérelmemet nem fogja elutasítani. Megjegyzem végül, hogy minden egyes beérkezett könyvadományról hálás köszönettel fogok k. körünk nevében e lapban adózni. Hazafias üdvözlettel Szegzárd, 1898. május hó 19. Szabó Géza, a róm. k. olvasókör aleluöke. KÜLÖNFÉLÉK. — A király Pécsett. A pécsi honvéd- hadapród iskola impozáns épülete augusztusra elkészül s ekkor fogják azt ünnepélyesen megnyitni. Ez alkalommal 0 Felsége a király is Pécsre érkezik, hogy jelen lehessen az iskola átadásának fényes ünnepélyén. — A Garay ünnepet rendező-bizottság ma délután 5 órakor a kaszinó szalonjában ülést tart Si- monlsits Elemér elnöklete alatt. — Beszámoló beszéd. B oda Vilmos, országgyűlési képviselő s lapunk felelős szerkesztője, pünkösdkor kezdi meg a szegzárdi kerületben körútját, hogy az egyes községekben beszámolóját megtartsa. Pünkösd napján délelőtt Bátán, délután B át asz éken, pünkösd másnapján pedig Sárközben,, számol be a parlament működéséről. Körútját a következő vasárnap folytatja. — A Petőfi-Tásaság küldöttsége. A Garay szoborbizottság többek között meghivta a Petőfi-Tár- saságot is a szoborleleplezési ünnepélyre. A meghívást elfogadták és elhatározták, hogy az ünnepen képviseletileg vesznek részt. A küldöttségben részt vesz: Ábrányi Emil, Bárány István, Bartók Lajos, Neugebauer László, Papp Zoltán és Kenedi Géza, a ki egyúttal a társaság nevében beszélni fog a szobornál. — A vármegyei muzeum ünnepélyes megnyitása — miután a tervezett hármas ünnepélyt egy napra összeszoritani lehetetlen- — elmarad szeptember első napjaira, midőn a főgimnáziumi épület felavatásával együtt fog megtartatni. De miután a junius 5-én megtartandó Garay-szobor leleplezése alkalmával a vidéki vendégek nagy része a múzeumot is megtekinteni óhajtja, Wosinsky Mór ez utón azon kéréssel fordul mindazokhoz, kik a muzeum iparművészeti osztálya számára munkákat Ígértek, hogy azokkal lehetőleg junius első napjaira elkészülni, a museum többi adományozói pedig a régészeti, természetrajzi vagy néprajzi osztályba szánt tárgyaikat s a községek az eddig megszavazott népviseleteket a Garay ünnepélyt megelőző időre beküldeni szíveskednének, hogy már az alkalomra tájékozást szerezhessenek a vidékiek múzeumunk impozáns voltáról. — Templom búcsú. A szegzárd-belvárosi rk. templomnak áldozó csütörtökön volt a búcsúja, mely alkalommal a templomot zöldlombokkal ékesítették fel. Az ünnepi nagy misét Wosinsky Mór esperesplébános végezte segédlettel, az egyházi beszédet pedig Csernahorszky József káplán tartotta. — Köszönő felirat. Bart hal Béla cs. és kir. kamarás, a Tolnamegyei gazdasági egyesület elnöke, a legutóbb megtartott megyei közgyűlésben, mint már megírtak, nagy beszédet tartott, melynek kapcsán indítványozta, hogy a földmi velésügyi miniszterhez Tolnavármegye köszönő feliratot intézzen az uj mezőgazdasági munkástörvénynek a törvényhozás elé terjesztése és végrehajtása tekintetében kifejtett intézkedéseiért. Bart hal indítványát akkor a közgyűlés egyhangúlag el is fogadta és most fel is küldötte a köszönő föliratot a földmi velésügyi miniszternek.
