Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-15 / 20. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.) 1898. május 15. mulatóknak. Mikor az avatottabb dalnokok bereked­tek, vagy zengeni vonakodtak, Sz. G. volt az min­dig ki a csillogó jó kedvet, hamisítatlan magyar ba­rátságot, a kellő magas nivón tudta tartani akár reggelig. Rágyújtott ilyenkor vagy egy hősi magyar dalra, vagy egy operette-áriára (ezt szerette legjob­ban) vagy egy legkomikusabb, naiv, eredeti nép­énekre s széles mellkasból ömlő erős, érczes hanggal, tüzes lelkesedéssel, lángra gyújtott, gyönyörködtetett, elragadt. Szóval sokoldalú, nagykedvességü, sokkal meg­áldott szerencsés ember volt.------­Es nekem mégis úgy tetszik, mintha Sz. G. boldogult barátom szellemi alakja s friss emlékezete, a Jókai Mór 1Szegény gazdagokI czimü szép re­gényének ismert személyzetét állítaná képzeletem elé ! ügy látom, hogy ő életczélját eltévesztettnek, forró vágyát kielégítetlennek látva nyugodott el. Legalább élete utolsó szakaszának csak felületesen bölcs, de figyelmes szemlélete erre enged következtetni. Én magam is készségesen elismerem, hogy a mint sok tekintetben határozott szerencséje volt, mit meg is érdemelt: úgy sok tekintetben határozott pech-je volt, mit nem érdemelt meg!-----------­Én so kszor mondtam neki tréfaszóval I »lépj fel bárhol, csak ne itt, kormángpárti képviselő­nek, ügyed legforróbb, legbuzgóbb támogatója leszek, csekély kortestehetségem összesített erejé­vel, — mert 50 másért ott a kormánypárton, nem adnám oda a te szép eszedet és becsületes szive­det, erős jellemedet! —« Nem tette. Pedig akkor, lehet, hogy ma is él és uralkodik, mind nagy ember odafbnt! . . . Pech-je volt, mondom, határozottan! . . . * Ezt a pech-et igazolja, hogy 49-ben született, a szabadságharcz leveretésekor (igy mondá ő maga nekem egy héttel ezelőtt!) és igy most 49 éves! — — Duppla pech! — — Lett volna csak 4S-as: akkor kétszer negyvennyolcz évet = 96 évet élt volna e gyarló, de szép világban! . . . Ezt a pech-et igazolja az is, hogy éppen a bűnös fagyos szentek napján temettetik, — és hozzá Pénteken és 13-dikán!... * De térjünk napirendre a sötét halál rideg rava­tala felett. — En elbúcsúzom tőled, kedves Gábor barátom, szerető szivem igaz áldásával a te nyugvó poraidra ! — — Te már beeveztél az örökélet üdvadó Szigetére, — minket még ideig-óráig, hány-vet a hitvány élet nagy óczeánjának zavaros hulláma. Melyi­künk boldogabb? .... Én politikai ellenfeled voltam egykor rövid ideig, — de jó barátod voltam és leszek örökké! —-------Reményiem, hogy azért, mint »a mennyei kö zponti hitelbank« örökös vezérigazgatója szívesen nyújtasz nekem örökös személyi hitelt odafönt! . . . Isten áldja és szentelje meg kedves hamvai­dat !--------— Borzsák Endre. KÜLÖNFÉLÉK. — Döry Pál közszeretetben álló alispá­nunk egész családjával Abbáziába utazott. Távolléte alatt az alispánt Simons its Elemér főjegyző' fogja helyettesíteni:. — A Garay-szobor. Múlt szerdán helyezték el a Garay-szoborra a Géniuszt, s igy most a szobor már teljesen kész a leleplezésre, mely tudvalevőleg junius hó 5-én fog nagy ünnepségek között meg­történni. A leleplezési ünnepélyen R á t k a y László országgyűlési képviselő és népszinmüiró fogja a be­szédet tartani. — Iskolalátogatás. Spitkó Lajos, ke­rületi főigazgató, múlt kedden és szerdán megvizsgálta meg aszegzárdi főgimnázi­umot s minden osztályban meghallgatta az előadásokat, hogy a tanításban elért ered­ményről meggyőződést szerezhessen. A fő­igazgató a tanári testület előtt teljes mege­légedését fejezte ki. A főigazgató tiszteletére Wigand János igazgató folyó hó 10-én vacsorát adott, melyre többen voltak hivata­losak. — Esküvők. F e j ő s Imre szegzárdi törvény- széki aljegyző folyó hó 14-én vezette oltárhoz menyasz- szonyát, B o r s ó d y Laura kisasszonyt. — Ugyané napon esküdtek örök hűséget Nagy Béla gyógysze­rész Hauke Elvira kisasszonynak, M i k u 1 a Dezső polg. iskolai tanár pedig Hauke Hedvig kisasszony­nak a szegzárd-belvárosi rk. templomban. — Bérmálás Szegzárdon. Megbízható for­rásból értesülünk, hogy Hetyey Sámuel megyés püspök folyó évi szeptember hóban fogja Szegzárdon a bérmálást végezni. A fő­pásztort ez alkalommal bizonyára fényesen fogadja Szegzárd város katholikus közönsége. — A pécsi káptalan kiegészítése. A P. N. írja, hogy a hivatalos lap legközelebb közölni fogja a pécsi káptalanban bekövetkezendő változásokat, illetőleg a megüresedett kanonoki stallum betöltéséről és az en­nek következtében bekövetkező kanonoki előlépteté­sekről szóló legfelsőbb királyi kéziratot. Kiszivárgott hirek szerint Hetyey Sámuel püspök oly egyént teijesztett föl első helyen kinevezés végett, kinek ki- neveztetése közmegelégedést fog kelteni városszerte. — Előléptetés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Krammer János szegzárdi polgári iskolai igazgatót a IX. fizetési osztály második fokozatába léptette elő. — Nyugalomba vonult. Garay Antal apáthii gazdasági főtiszt folyó évi május el­sejével 35 évi buzgó működése után a jól megérdemelt nyugalomba vonult és állandó lakását Tolnára tette át. i— Alszol ? — Dehogy. Olyan meleg van ma, igazán nem tudom, hogy mit csináljak. Még aludni sem tudok. — Csakugyan lázas vagy, — mondotta az apa midőn a leánya szép homlokára tette a kezét. — Hallottad ? — Mit, édes apa? — A legújabb újságot. — Mi az papa ? Szalkay bácsi merőn nézett leánya szeme közzé. — Hogy te menyasszony vagy. — Mondják. — És te mit szólsz ehhez ? r — En semmit. De mit szól a papa? — Neked kell nyilatkozni, leányom. Te válasz­tasz a jövőd felett. — Hát én akkor nem leszek menyasszony. — Mi ez ? Szalkay megdöbbent. — No igen papa, nem szeretem Rajkayt és rádobta kötényét szégyenlősen az arczára. De titok ban nevetett. — Milyen naiv ez a papa. a — Dehogy nem szereted. — Nem és nem. Irénke komoly arczot vágott. Felugrott és tré­fából komoly hangon olyan lamentálást csapott, hogy a papa kérőre fogta a dolgot Nézd édes jó gyermekem. Mi még csak í’övid ideig adhatjuk. Szegény vagyok. De Rajkay, a ki néked százezrekről és grófi koronáról beszélt, bizony nyal segitni fog, mig helyre jövök. Még a leány adta a meghatottat, az áldozatot, pedig lelkében örült s bájos arczán boldog mosoly húzódott végig, mikor arra gondolt, hogyan fogják megszólítani. — Méltóságos asszonyom! * Az életben azonban nem minden olyan majesz- tózus, a hogyan azt tizenhat éves gyerek leányok a képzeletükben kiszínezik. A valóságban az volt a helyzet, hogy Rajkay igen rossz csapáson a jó par­tidért szaladt és azt gondolta, hogy Szalkay Irén a mellett hogy csillaga lesz a délelőtti váczi-utczai kor­zónak, „hoz“. A derék patriarchalis após pedig majd kirántja, ha nevét sűrűn fogja hozni a hivatalos lap az — árverések között. És megtartották az esküvőt, a fiatal pár nász­úira indult Yelenczébe (12°/o perczentre nagy lótás- futás után szerezte az egy pár százast Szalkay.) A szomszédok majd megpukkantak az irigységtől, de mikor igy Rajkayt, mint Szalkayt egyre nyelték az adósságok hullámai és kölcsönösen becsapottaknak látták magukat, — akkor a pukkadozó irigység át­alakult jóleső szánalommá. Különösen mikor azt is hallották, hogy Rajkay a megyén kapott valami kis kenyeret s mert ebből nem telik a fellegvárakra, a feleségével durva. És Irénke a férje durvaságát mindössze a me­gyei irnoknéknak panaszolhatja el. Verner László. — Uj egyleti elnök. G a á 1 Sándor volt szegzárdi segédlelkésznek dárdai plébánossá történt kinevezése folytán megüresedett a szegzárdi kath. legényegyletben az egyházi elnöki tisztség, melyre a megyés püspök Csernahorszky József szegzárdi segédlelkészt nevezte ki. — A szegzárdi dalárda folyó évi május 8-án d. e. 11 órakor tartotta meg évi rendes tisztújító közgyűlését Tóth Károly alelnök elnöklete alatt. A tisztujitás következő eredménynyel ejtetett meg: elnök lett Boda Vilmos; alelnök Tóth Károly, ügyvéd dr. Morvay István; pénztárnok Stokinger János; jegyző Laurencsits Gábor; szertárnok Halmay István; fő­karmester Abaffy József; karmesterek Éber Márton és Linliárdt Ignácz ; számvizsgálók Módly László és Tóth Andor; választmányi tagok a pártoló tagok sorából Biróy Béla, Hoffmann Sándor, Treiber Ti­vadar ; a működő tagok közül Tóth Andór, Pappert Ferencz, Sáfáry László, Diezenty Lajos, Nikitits Imre és Szabó József. — A pártoló tagok gyűjtésére vonatkozólag azon határozat hozatott, hogy a pártoló tagok nem megállapított tagdíjjal, hanem általuk alá­írandó tetszés szerinti összeggel fognak gyűjtetni, a kötelezettségük egy évig tart, de tovább fenntartatik, ha az illető kilépését az elnökségnél írásban be nem jelenti. -— A pártoló tagok részére ez ideig szokásban levő ingyenes belépési joggal rendezett dalestélyt az egyesület szűk anyagi viszonyára való tekintettel a közgyűlés eltörölte. A számadások felülvizsgálása s egyéb ügyek elintézése után a közgyűlés végett ért. — Esküvő. Radios Gábor zombai kereskedő folyó hó 9-én esküdött Tevelen örök hűséget Schmidt Borcsa kisasszonynak, özv. Schmidt Józsefné ked­ves leányának. — Névmagyarosítások. Pollák Sámuel tanitó, hőgyészi lakos, valamint kiskorú Erzsébet, Andor és Ernő gyermekei, Lengyelre, — Kiing Ferencz, m. á. v. állomáselöljáró, siklósi lakos és kiskorú Viola leánya, Kőszegire, — Beck János, m. á. v. mozdony- fűtő dombóvári lakos, valamint kiskorú Anna és Lajos gyermekei, Berényire változtatták vezetéknevü­ket belügyminiszteri engedély folytán. ^ Treplán József, m. kir. csendőr, pinczehelyi lakos, Tolnaira, — Graff Gyula, m. á. v. mozdonyvezető, dombóvári lakos, Grófra, — Iváncsics György, m. á. v. mozdony­vezető, dombóvári lakos és kiskorú Ede fia Ivánfira magyarosították vezetéknevüket belügyminiszteri en­gedély folytán. — A bölcskei plébánia adminisztrátora. A nyugdíjaztatás folytán megüresedett bölcskei plébá­nia adminisztrátorává az egyházmegyei hatóság V a- j a y Istvánt nevezte ki, a ki a nyugalomba vonult plébánosnak vikáriusa volt. — Rovancsolás. Szilágyi Gyula p. ü. titkár f. hó 6—11-ig a tamásii adóhivatalt megvizsgálván, min­dent rendben talált. — Előléptetések. Spehár Alajos szegzárdi, Fer- csák Ferencz bonyhádi, Thury László tamásii és Freytag József dunaföldvári adóhivatali pénztároso­kat a p. ü. minisztérium fizetési osztályuk megfelelő magasabb fokyzatába léptette elő. t Dr. Szigeth Gábor^/ Élete delén dűlt ki az élők sorából dr Szigeth Gábor folyó hó 11-én. A kiváló tehetségű s nagy- igyekezetü férfiú halála általános nagy részvétet kel­tett minden körben. Az életerős, hosszú életre hiva­tott s minden közügy iránt munkálkodó embert né­hány hónappal ezelőtt veszélyes betegség támadta meg, mely nem döntötte ugyan ágyba, de lassan emésztette, mig végre múlt szerdán hajnalban hirte­len egyszerre megszüntette szive dobogását. Dr. Szi­geth Gábor a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank­nak alapítása óta vezérigazgatója, a Szegzárd-Bátai Dunavédgát-társulat elnöke, Tolnavármegye törvény­hatósági bizottságának tagja, a Szegzárdi tüzoltó- egyesület elnöke és még számos közhasznú intézet­nek egyik vezérlő tagja volt. Ebből is látszik, hogy mily áldásos tevékenységet fejtett ki. Halálának hí­rére kitűzték a gyászlobogót a megyeházára, a vá­rosházára, a Takarék- és Hitelbankra, a Szegzárd- bátai Dunavédgát-társulat helyiségére,' a szegzárdi takarékpénztárra, népbankra, á polgári és elemi is­kolára. A megboldogult Szegzárdon született s isko­láit több helyen végezte, az egyetemre pedig Buda­pesten járt, hol annyira kivált társai közül, hogy megválasztották a Segélyző-egylet elnökének. Pécsett jogakadémia tanár volt rövid ideig, majd szülővá­rosába jött s ügyvédi irodát nyitott. Volt azután árvaszéki ülnök, mely állásáról leköszönvén, a gaz­dálkodásnak és a küzügyeknek élt. Temetése óriási részvét mellett múlt pénteken ment végbe, s kopor-

Next

/
Thumbnails
Contents