Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-24 / 17. szám
2 intézésre várt 2778. .Ebből feldolgoztatott 2095, hátralékban maradt 683. Dr. Hangéi Ignácz tiszti főorvos jelentése szerint a| elmúlt márczius hó közegészségügyi állapota javulást mutat, sem a betegülések, sem a halálozások száma az előző hónapit el nem érte. A légzőszerveknek influenza okozta hurutos s lobos betegedései számban fogytak s lefolyások is enyhébb volt. A hevenyfertőző betegségek közül difteritisz 31, vörheny 26, hasi hagymáz 14, szamárhurut 13, kanyaró 115, hólyagos himlő 1, bárányhimlő 2 fordult elő. A vármegye 5 járásában az elmúlt hóban befejezett fősorozás alkalmával 11 trachomás beteg találtatott, kettő kivételével mind Budapestén dolgozó kőmivesek. Felemlítette a főorvos, hogy ép a megtartott fősorozás arról győzte meg, hogy a Budapesten munkát keresők a legkülönbözőbb betegségekkel térnek haza s terjesztik azokat, ilyféle bajoktól eddig jó részt ment megyénk lakossága, mi az ottani tömeglakások közegészség ellenes állapotára enged következtetni. A védhimlőoltás általában kezdetét vette, sőt a tamásii járás F.-Nyék községben az ott előfordult kényszeroltás még a múlt hóban befejeztetett. Bonczolás 3 teljesittetett, egy öngyilkosság, egy hirtelen s egy erőszakos haláleset folytán. A közegészségügyi hatóságok működése volt: élelmiszerek s italok megvizsgálása 51 esetben, köz- helyisédek 24 esetben; végre 7 éven aluli elhalt gyermekek gyógykezelésenek elmulasztása végett 47 esetben történt följelentés. Az elmúlt hóban nyilt meg a szegzárdi Fe- rencz-közkórházban egy uj három hónapos bábatanfolyam 17 tanulóval, kik közül azonban mint tanulásra, részint öregség, részint elégtelen alapműveltség folytán képtelent 9-et kellett elbocsájtani. Szilágyi Gyula p. ü. igazgatósági helyettes arról tett jelentést, hogy az elmúlt hóban befolyt különféle adókból 122,988 frt IOV2 kr. Ezen bevételt összehasonlítva a múlt év ugyanazan időszakában elért befizetési eredménynyel kedvezőtlenebb 5408 frt lli/2 krral. Tihanyi Domos kir. tanfelügyelő az elmúlt hónapban. 4 iskolát és 1 állandó menedékházat ll tanteremben 3 nap alatt látogatott meg. Nevezetesen: a szegzárd belvárosi flu, a tábódi, a Jds-doroghi és teveli rk. iskolákat és a szegzárdi bátaszék-utczai községi menedékházat. A meglátogatott iskolák és menedékházakban felmutatott eredményt jeles és kielégítő közöttinek minősítette. Megemlítette azonban, hogy a szegzárd-belvá- rosi rk. iskolák a tanszerek elhelyezésére megfelelő szekrényekkel nem bírnak; továbbá, hogy a teveli rk. iskolába beirott 310 növendék az ottan levő 3 tanterembe el nem férhet. A szegzárdi iskolaszéket TARCZA. Három száll ibolyára. A régi bokrok, cserjék alján, A sárga harasztok között, Három száll gyönge ibolyácska Már kék ruhába öltözött. Légy üdvöz nálunk! — igy kiáltak. Örömem véled oh, mi vagy, Te a tavasznak vallomása, S első szerelmi csőkja vaqu. _______ Hajnalka. Xi Oia.rd.esL 1898. márcz. 30. Nehéz onnét a válás, ahol jól ment dolgunk. Két hónapos tavaszt hagyok itt Nizzában, és nagyon bizonytalan, vájjon hazaküldött meleg ruháimat nem kivánom-e vissza, ha ezt a kedves vidéket elhagyom. Az utolsó napokban már azok is mosolyogva közeledtek felém barátsággal, a kik mellett első napokban naint idegen haladtam el. Midőn egy-égy lakás málháit összegyűjtve látjuk a bejáratnál, rosszul esik, hogy ismét egy jól ismert arcz távozik körünkből; úgy állunk itt e csomagok körül, mintha gyászunk volna,- mert a kik együtt éltek hónapokig, elszóródunk a nagy világba úgy, hogy talán sohasem lesz viszontlátásunk. Más vidékre költözve; vájjon találunk-e újból ily jó, nyájas, barátságos úti és tartózkodási társakat? Ha lösznek is, kikkel rokonszenvezünk, a tanfelügyelő megkereste a szekrények beszerzése czéljából, a teveli iskolaszéket pedig a közigazgatási bizottság felszólítja a pécsi püspökség utján, hogy még egy tantermet és egy tanítói lakást állítson. Továbbá jelentette, hogy a paksi ev. ref. hitközség iskolájának még egy tanteremmel és még egy tanítóval leendő kibővítése, illetőleg ellátása iránt azon határozatot hozta, hogy a második tantermet már 1899. évi szeptember hó 1-én megnyitja. Végül jelentette, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegzárdi kereskedő tanoncz iskolának 250, á szegzárdi iparostanoncz iskolának 500, a tolnainak 400, a paksinak 350 és az ó-dombóvárinak 250 frt államsegélyt utalványozott. Ünnepély a szegzárdi polg. fiúiskolában. Nemzeti trikolort lengetett a tavaszi szellő folyó hó 19-én a szegzárdi polg. fiúiskola épületén: mert e napon ünnepelték meg a 48-as törvények szentesítésének ötvenedik évfordulóját és a magyar szent szabadság születését. A nagyszabású ünnepély kiemelkedő része volt Krammer János igazgató hazafias beszédje, melyet egész terjedelmében itt közlünk: Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Kedves Növendékek! A törvényhozás tényezői': apostoli Királyunk O Felsége s az országgyűlés, törvényt alkottak az 1848-iki törvények szentesítésének emlékére, s a szentesítés napját április 11-ikét nemzeti ünneppé avatták. Az 1848-iki események 50 éves évfordulóját országszerte megülték a hatóságok, testületek és tanintézetek. S ezen emlékünnep napjául hol márczius 15., hol április 11-ikét választották. A közérzület s nemzeti hagyomány által szentesített márczius 15-ike- s a törvényhozás által nemzeti ünnepnek nyilvánított április 11-iké- nek megünneplése nem ellenkezik, sőt kiegészíti egymást. Mindkettő alkotmányos szabadságunk s állami függ ellenségünk apotheosisa gyanánt tekinthető. Amaz a szabadság fájának virágfaka- dását, emez gyümölcsérését jelképezi. Mi is megültük márczius 15-ikét. Vázoltuk e napnak történetét, nem kicsinyelhető jelentőségét, s láttuk, miként vívja ki a forrongó népszenvedély, a hazafias lelkesedés a szabadság legnagyobb biztosítékát, a sajtószabadságot s miként menti ki sötét börtönéből a censura áldozatát Táncsics Mihályt. Szellemben hallottuk népek ezreinek aja- kán fölhangzani a szabadság dalnokának Petőfi Sándornak »Nemzeti dal«-át. A »Talpra magyar* a fölkorbacsolt tenger hullámveréséhez hasonló zúgással betöltötte nemcsak az akkor még kicsiny Pest utczáit, de elhatolt az ország legtávolabbi zugáig is. Tárogató módjáramelhangzott a Kárpátoktól az Al-Dunáig lelkesedést öntve a bátrakba, reményt és bizalmat a csiiggedök- és kishitiiekbe. 4c i TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (17. sz.) miért kell ezeket végkóp elveszíteni ? Már a vendéglőben bizonyos előjogaink vannak az újonnan jöttékkel szemben, a régi lakók együtt vannak jóban, rosszban, — most kiszak aszkodva megint csak kezdők leszünk, és nem is állunk meg sehol olyan hosszú időre, hogy elvesztett előnyeinket bárhol. is vissza szerezhetnők. ígérjük ugyan egymásközt, hogy sokat gondolunk majd a lefolyt szép napokra és ápolni fogjuk egymás emlékét ereklyeként; de belül mindnyájan érezzük, hogy a viszonyok változtatásával minden Ígéretünk lassan elhalaványodik az idő hatása alatt. — Az utolsó órákban legmelegebben sugárzik a szivek melege. Egyik odadja megtett útja tapasztalatait; másik ajándékokat küld ismerőseihez, mindenki a távozó érdekében fái’ad; pedig tudhatnák, hogy ez a- válás fájdalmait csak fokozza! Az utón kötött ismeretség sajátságos természetű. A főrugó ebben a személyes rokonszenv. Nem keresi itt senki a másik múltját, állását, jövőjét és egyéb előítéletességekkel egybekötött társadalmi viszonyait, — ha valaki iránt vonzódást érezünk, ahhoz szívességgel közeledünk és a kölcsönös együttérzés megtenni rövid idő alatt a legtisztább barátságot. Mindenkit igaz önzetlenség vezet, és csodálatos, hogy egész idegenek apróbb kedveskedésekkel több jóra képesek, mint sokszor egészen közeli, régi ismerőseink. Érdeke a másikkal szemben csak az, hogy mennél inkább lekötelezze; hálát mindössze annyit ambi- tiónál, hogy jó emléket vigyen magával felőle. Egyik a másik kényelmét keresve, senki sem érzi magát megrövidítve, sőt barátságot csinálnak abból, ami Ma az 18í8-iki törvények szentesítésének emlékét ünnepeljük. Azon törvényekét, a melyek megteremtették az uj Magyarországot, visszaállították ezeréves alkotmányunkat s megadták a nemzeti, vallási s polgári szabadságot. Ezen törvényeknek s azok létrehozása körül folytatott küzdelmek kellő méltatása czéljából kell, hogy rövid visszapillantást vessünk nemzetünk s ha- ? zánk múltjára. 4c ^ # 4c A szerencsétlen mohácsi ütközet s a Cselepatak iszapos hullámaiba veszett II. Lajos szerencsétlen halála után rombadölt a Jagellók ingatag trónja. A nemzet egy része Habsburgi I. Ferdinándot válasz- • tóttá meg önkényt, szabad akaratából királyának. Örökösödési jogát még legodaadóbb hívei sem ismerték el. Szapolyai ellenkirály halála után nemsokára; Erdély kivételével, az egész ország hódolt Ferdi- nándnak. Az ily módon trónra jutott. Habsburg-házbeli királyaink alatt csakhamar — már Rudolftól kezdve — mindinkább azon törekvés jutott érvényre, hogy Magyarországot ősi alkotmányától, állami függetlenségétől megfosztva, közönséges tartomány színvonalára sülyeszszék s kormányozási tekintetben egyen lővé tegyék a különböző történeti alapon örökölt többi országaikkal. Ekkor már nem volt sem királyi udvarunk, sem kormányunk, sem hadseregünk s a főméltóságokat idegenek, vagy az idegen kormány eszközei foglalták el. A jog- és szabadságfosztó törekvések a törökök kiűzése után I. Lipót alatt érték el a tetőpontot. Magyarország minden egyes támadás vagy csapás után, a mely alkotmányát, szabadságát érte, fegy-1 verhez nyúlt s a Bocskay-Bethlen-Rákóczy-féle. fölkelések mind meg annyi nyilvánulásai e nemzet szabadság szeretetének s őserejének egyaránt. Nem is sikerült a bécsi kormánynak soha Magyar- országot állandóan lenyűgözni s szabadságától meg- ; fosztani. Minden nemzeti fölkelés után újabb s újabb békekötősekben biztositattak Magyarország jogai. Midőn a Napóleoni háborúk lezajlása után Fe-J rencz király mindenható ministere Metternich herczegj megalkotta a trónok és béke biztosítása ürügye alatt, ' tényleg azonban a népek szabadságának elnyomá-! sára a szent szövetséget; akkor hazánkra ismét válságos, szomorú idők következtek. Metternich egész nyíltan, leplezetlenül arra törekedett, hogy Magyarom; szág beolvasztásával megalkossa az egységes Ausztriát. Alkotmányunkat fölfüggesztette s önkényesen rendelkezett pénzünkkel, vérünkkel. Hazánk gyarmati J viszonyba jutott Ausztriával szemben s a gazdasá- ; gilag kimerült nemzet néma megadással tűrte az ön-.g kényuralom igáját. Ámde megtelt a keserűség pohara, a nemzeti' türelme fogytán volt, midőn 1823-ban újabb törvény-1 telenséget halmozott a régiekre s még súlyosabb áldó- i 1898. április 24. .ridegen is megilletne kikit saját pénze után. Itt lát-, szik kézzel foghatóan, hogy ha egészen függetlenek® lehetnénk is, szívesen keresünk egymás irányába; kötelezettséget, mert ez természetünk. Egy kis időre’ affectálhatjuk a másokkal való nem törődést, de csakhamar kiolvadunk az apathia jegéből, és szívesen engedünk helyet a bizalmas érintetés meleg tavaszának. Mennyitől megvan fosztva a szegény, aki kénytelen vele, hogy érdekeit folyton szemelőtt tartsa, mert a i vagyonosság bizonyos foka szükséges okvetetlen ahhoz, hogy az önzetlen érzelmek teljesen érvényesül-1 hessenek! Azért tartom én azt az elvet, hogy a? szegényeknek nemcsak azzal tartozunk, amivel anyagilag bírunk, de főkép azzal, a mitől az általunk élvezett anyagiak révén őket morális értelemben elütjük. Ez a kis reflexió bármennyire tárgytól elvezető is, némileg jogosult azon ut előtt, mely Európa /; jelenkori legneve zetesebb kegyhelyére visz, Lour- ; desba. Caravánunk 4 tagból áll, a papjok én vagyok. Mindenünk el van telve most még megnevezhetetlen érzelmekkel; nevet csak akkor fognak kapni, ha messziről megpillantjuk azt a keresztet, mely a templom tornyára tűzve, utazásunk czélpontja. Miért megyek én Lourdesba ? Nem olvasmányaim ; visznek ide. Wosinsky tudós esperes könyve évek;i óta felvágatlanül fekszik egyik könyvasztalomon. Tu- : dóm, hogy csak igen érdemes gondolatokért ragad tollat, de én sohasem szerettem mások után kucsirozni, ha az utat magam is tudom. Br. Bleichrőder bankár protestáns létére sokat beszélt- e kegyhelyről elragad-■, tatással; de mivel elragadtatása őt magát eddig még 'j
