Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-10 / 15. szám
A fekete ravatalon Mosolyg Ő, a kis Dodi. Ablakon át a napsugár Beszűrődik, megcsókolni. Varjas József. .A.g'g'sz-ü.z siralma. Tréfás magánjelenet. Irta: Kroner Ede. Szinhely: Szépen bútorozott szoba. Középen asztal, rajta munkakosárka kötéssel, virágváza csokorral. Falon Romeo és Julia kép. Szereplő: 17 és 40 év közötti hölgy. Öltözék: kivágott ruha. (Kifakadással.) S még találkozik ember, aki azt mondja, hogy „öröm az élet“ ! (Kezével tagadólag) Merő frázis! (Fenyegetőleg és vontatva) Okulsz majd te is károdon; s rajtad teljesedik be előbb-utóbb ama közmondás, hogy „sírva vigad a magyar“! (Csillapodva) A küny tisztítja, megkönnyíti a szivet és felemel. A szem csatornája a testi fájdalmak és lelki indulatoknak, amelyeket viz alakjában elvezet. (Hetykén) Szinte gondolom, hogy mily ragyogó lehet az én szempárom is I! (Szomorúan) Magányomban a kétségbeesés szűri át rajta — igen gyakran — az őt szépitő mirigyváladékot! (Hangsúlyozva) Agyamban czikkáznak olyankor az aggszüzesség, leánypárta és a kolostor fogalmai. (Homlokához kap) Mily borzasztóan és elkese- ritőleg hangzanak ezek ? ! . . . (Kérdés alakjában a közönséghez) Szenvednek talán önök is hasonló rémlátományokban — víziókban ? ! Bocsánat! . . . De miért is fecsegek, csacsogok ennyit? Miért faggatom önöket mindezekkel? (Kérve) Legyenek elnézők! ... Jól esik megkínzott szivemnek buját, keservét önök. előtt föltárnom . . . (Méltatlankodva) Igen! . . . Önök nevetnek, ... de ezzel bajomon segítve nincsen. Kíméljenek meg ettől, mert úgyis csordultig megtelt keserűségem pohara! Eleget gúnyolódnak volt leány-barátnőim! (Erzé^ kényén) En nem teszek úgy, de nem is tehetek, mert örökös sirhatnám osztályrészem. Egyik-másik kevésbbé pöffeszkedő ugyan, de hiszem is, hogy ezek a családiélet keserű köny-ke- nyerével táplálkoznak! (Erélyesen) Node mindegy én is nő vagyok és kiváncsi! Javamra Írandó, hogy — teljes — világosság után török és az eddig előttem ismeretlen élvezetek . . . fátyolát föllebbenteni kivánom! Amennyire hajdan ujjongva tomboltam és örültem — a jég lezajlása után — a hullámokat szelő első „Fecske“ kikötésének, — értsenek személyszállító hajót — úgy aggaszt most és félemiit „Hildegarde“ zakatolást hallató közeledése. (Hangsúlyozva) Hullámokat vernek és barázdákat szelnek ezek nem csak a csöndes Duna vizén, hanem láttásuk és haí- latukra hullámzásba jön keblem és (reámutat). Arda- gályt rögtönöz olyankor a bizonytalanságtól zaklatott szivemnek vérkeringésre való vonzása — vagyis azon körülmény, — hogy ideálom eddig határozottan nem nyilatkozott! Hogy mi szüli bensőmben a fenti természeti jelenséget ? azt önök tisztelt hölgyeim és uraim, könnyen kitalálhatják ! Én tudom, és el is árulom, hogy szerelmes vagyok . . . nagyon szerelmes! Ez reményiem csak nem lehet kárhoztatni való dolog? „A virágnak megtiltani“ dal is elvem mellett szól; (Átszellemülve) Nemde a szép természet — bár virágzás dolgában mostohán bánt el az aloe-val — még sem fosztotta meg tőle végkép ? I (Feléledve) Miért nem viríthatnék ki már magam is valahára, választottam oldalán: — férjhez nem mehetnék? (Elragadtatással) Oh ez a szin pompa, ez a szinvegyülék, ez az ibolyát megszégyenítő csokor, — midőn egymást átkarolva kölcsönösen rebegjük és sugdossunk egymásnak . . . „örökre a tied“ ! (Tűnődve) Thales görögbölcs azt fejtegeti, hogy „vizből lett és vízzé lesz minden“ (Megszeppenve kitöréssel) Úr Isten! Hátha az elv a szerelemre is vonatkoztatható ?! A vérrel való processus hasonlag érvel. Hátha vérmes reményeim is vizzé lesznek ? 0 az első „Hil- degarde“-val örökre elvitorlázik ? (Szivéhez kap) Csak még most rögtön meg ne hasadj ! (Kedvetlenül) Semmi sem lehetetlen! ... De talán csak nem? (Színlelt nyugalommal) Imádottam foglalkozására nézve gőzhajózási alkalmazott. Mint ilyen, a természetrajz szerint inkább gázló, mint hüllő. (Energikusan) E rokonság még nem jogosítja őt, hogy becsületemben gázolhasson! Örökre széjjel tépje a hálót, melylyel szivemet megkeritette 1 Utamat a férjhezmenetelemtől örökre elvágja! (Kétségbeesve) Mit mondana ehhez a világ*? Mit anyám, ki leendő anyós létére oly gyöngéd, figyelmes hozzá ? Mit te igényeket támasztó kis hús darabka . . . . (Szivéhez kap) te örökmozdony? 1898. április 10. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.) 7 (Tagadólag intve) Nem, nem! A hüllőkhöz sem tartozhatik ... Mint özvegy — mert az — tanu- |elét adta már annak, hogy meleg vér pezseg ereiben ! Mint félj, figyelme és előzékenységével rászolgált már a pálmaágra. Hogy gyöngéd élettárs lesz, az kétségtelen | mert hiszen neje vezetése alatt siklott már át az élet iskoláján. (Benső örömmel) Mily előny az a második feleségre, midőn az első végez az oktatás elemeivel! Ez indulatoskodva csak a szépség rovására mehet- (Sokat mondón) Ohó! Jó lesz a tárgynál megállapodnom! Fele sem tréfa annak, hogy nem szabad a női hiúságból, szépségből erővel gyököt vonni, de azt lehetőleg megóvni! Persze! . . . Hiszen okom sincs miért emészteni magamat — kételkedni férfi jellemében. Légváraimat úgyis csak sűrű látogatásai és czélzásai laza alapjára építettem l Hittem, bíztam, reméltem. (Siró hangon, égre vetett tekintettel.) De óh ég! Ez legyen az érdem sora, hogy utóvégre is szomorú valóra ébredjek: amidőn őt sok megpróbáltatás érte szivemmel boldogítani határoztam ? (Őrült lemondással) Ha csalódnom kellene, s reményeimet füstfellegként a semmiségbe oszladozni látnám, elkísérném őt utoljára vizi utján, mig a habokban elmerülve föltálalom keresett boldogságomat! T A N ÜGY. Körrendelet. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisztertől 3122/1898. szám. Az országos tanitói nyugdíj és gyámintézetre vonatkozó 1875. évi 32. t. czikk végrehajtása alkalmával, a tényleges viszonyok kényszerítő hatása alatt, az 1877. évi márczius hó 20-án 5716. szám alatt valamennyi kir. tanfelügyelőhöz intézett miniszteri körrendelettel megengedtetett, hogy a nyugdijintézet kötelékébe az idézett törvény- czik 2. §-ának 1-ső pontjában meghatározott kellékkel, vagyis az 1868. évi 38. t. czikk 133. §-ában megkívánt tanitói képesítéssel nem bíró és már az 1868. évi 38. t. czikk életbe lépte után alkalmazott oly tanítók is felvétessenek, a kik az 1868. évtől ar 1875. évi 32. t. czikk életbe léptéig nyilvános iskolában rendszeresített tanitói állomáson alkalmazva lettek. Noha az országos tanitói nyugdíj és gyámintézett czélját tekintve akkoriban teljesen indokolt, de mégis az idézett szakasz rendelkezését érintő ezen intézkedés alapján a felvétel kedvezményére számot tartó tanítók jelentkezhetése az 1881. évi 1044. számú körrendelettel záros határidőhöz köttetett, az 1875. évi 32. valamint később az 1891. évi 43. t. czikk végrehajtása körül felmerült különböző nehézségek következményeként a folytonos, bár szórványosan követett gyakorlat által ezen kedvezmény továbbra is meghagyatott, s a képesítéssel nem biró, de az 1875. évi 32. t. ez. életbe lépte előtt már működött tanítók a nyugdijintézet kötelékébe egészen a jelen ideig tényleg mindig felvétettek. Ezen körülmény legfőképen abban biija magyarázatát, hogy az idézett körrendeletnek gyakorlati fontossága a kir. tanfelügyelőségek részéről annak idején nyilván nem méltányoltatván kellőleg, az sdk helyütt teljesen feledésbe ment, úgy annyira, hogy az érdekelt tanítók róla kellő tudomást nem nyertek, sőt felvételük iránt rendes időben történt jelentkezésükkel a kir. tanfelügyelők által nem ritkán el is utasittattak, s ennélfogva később megismételt jelentkezésük alkalmával a késedelmezést mulasztásukul betudni nem lehetett. Az előadottak után és arra való figyelemmel, hogy a fenti körrendelet eddigelé még hatályon kivül nem helyeztetett, méltányosnak találván egyrészről, hogy azon képesítő oklevéllel nem biró tanítóknak, a kik felvételük iránt az idézett 1877. évi 5716. számú körrendelet alapján legnagyobb részt saját hibájukon kivül még nem jelentkeztek, megfelelő mértékben alkalmat nyújtsak arra, miszerint a nyugdíjintézmény áldásait maguk és hozzátartozóik részére még most is biztosíthassák, másrészről azonban teljesen indokolatlannak és a nyugdíjalap érdekeivel ellenkezőnek tartván, hogy a természeténél fogva eredetileg is fentartással adottnak tekintendő kedvezmény a majdnem 22 év eltelte után előnyösebbé vált viszonyok daczára is korlátozás nélkül megmaradjon : az említett tanítók • felvétel iránti jelentkezésére folyó évi julius hó 15-ig terjedő záros határidőt engedélyezek, ellenben ezen időponttal a többször idézett 1877. évi 5716. számú körrendeletét megyéje tanítóival megfelelő módon késedelem nélkül közölje, az érdekelteket a jelentkezésre hívja fel, és a jelentkező tanítók okmányait hozzám teijeszsze be. Budapesten, 1898. évi márczius hó 29. A minister helyett: Zsilinszky sk. államtitkár. KÜLÖNFÉLÉK. — Husvéf. Megdicsőüléssel végződött vallásos hitünk, s mint a legfelséffesebb trago7 ö ö o edia: a kő elhengeredett, az ur kikelt sírjából, tannságot tenni, bogy nem volt e világból való; tanúságot tenni, bogy az eszmét megölni nem lehet, ha hirdetőjét keresztre feszitik is. Ezt a feltámodást im mily szépen jelképezi a természet: zsendül a határ, az élet ereje támad és önti el a növények pólusait; zöldbe öltözik a természet és az életrebivó f • nap tüze ad életet. Égből jön az élet, mint minden áldás, melyet küszködő ember Istenétől az égből vár. Boldog húsvéti ünnepeket kedves olvasóinknak ! A húsvéti ünnepeket tartván, talán érdekelni fogja olvasóinkat, hogy már a kereszténység első századai alatt vita támadt a husvét megtartásának ideje miatt, mig abban a niczeai zsinat határozatot nem hozott olyképpen, hogy a husvét mindig azon a napon tartassák, a mely a tavaszi éjnapegyen utáni holdtöltére következik, ha pedig a zsidók paskája e napra esnék, akkor a rákövetkező vasárnapon. így aztán a husvét márcz. 22. és ápril 25-ike között esik, tavaly ápril hó 18-ára esett. Régente a husvét vasárnapot követő hét ünnepként tartatott. Mária Terézia országaira nézve XIY-ik Kelemen pápa 1771-ben úgy intézkedett, hogy a husvét ünnepe két napig tartassák. — Hetyey Sámuel püspök érseki palli- uma. A pécsi megyés püspök, Hetyey Sámuel, elnyerte a pécsi megyés pöspökök ritka kiváltságát, az érseki p a 11 itt ín öt. A pallium a vatikáni oszt.-magyar nagykövetség közvetítésével márczius hó 30-án érkezett Pécsre. A főpásztor nagy csütörtökön öltötte először magára a palliumot. A pallium fehér gyapjúból szőtt s fekete keresztekkel átszőtt nyakszalag, mely a pápai miseruházat egyik részét képezi s a pápa adományául az érsekeknek jár, mint felsőbbségi joghatóságuknak jelképi ruházata. — Püspöknek csak kivételesen adatik meg e kitüntetető jelvény, s az egész keresztény világon csak nagyon kevés püspöknek van e pallium viselési joga. így: a legrégibb időtől a tri- enti, salonai, palermói, messinai, sirakusai, autuni, metzi, orleansi, nantesi püspöknek, továbbá Németországban : a bambergi, halberstadti, würzburgi; Francziaországban: újabb idő óta a marseilli és va- lenczi püspöknek van e kiváltsága. A pécsi püspöknek legelőször a XIII. században van említve e kiváltsága, amidőn is a politikai szerepléséről és irodalmi képzettségéről hires Kalan püspök, III. Incze alatt, úgy látszik, legelőször ruháztatott föl a pallóimmal. De nem akadunk nyomára, vájjon utódai is viselték-e. A XVI. században legalább a török zavarok idején, teljesen nyoma vesz. Csak a nagytekintélyű Klimó György püspök számára eszközölte azt ki újra Mária Terézia királynő, a kinek Klimó kedvelt tanácsadója volt. S ez időtől fogva a pécsi püspökök c zakadatlanul használták ezen a magyarországi püspökök között egyedül a pécsi püspököt megillető kiváltságot. Érdekes még tudnunk, hogyan készül a pallium. Szent Agnes ünnepén Rómában a Via Nomentaná- ban levő templomban, mikor a kar, a nagy mise alatt, az „Agnus Dei“-t („Isten báránya“) énekli, az apostoli szék alszerpapjai két fehér bárányt vezetnek oda: az oltárra teszik s megáldják a két bárányt. Azután két láteráni kanonok ismét visszaadja az állatokat az említett alszerpapoknak, kik a bárányokat fölnevelik, mig a bárány-nyirás ideje elérkezik. Ekkor megnyiiják őket, s gyapjujok egyéb gyapjú közé keverve, amazt is felszenteltté avatja. Ezen anyagból fonják az apáczák az ős kapitoliu- mon a palliumot, a melyet azután a Vatikáni szt. Péter-templomban visznek s himnusz éneklése közben sz. Péter, az apostolok fejedelmének sírjára tesznek, hol egy éjen át fekszik. így megszentelve küldik rendeltetése helyére.
