Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
XXVI. évfolyam. 3. szám. Szegzárd, 1898. januar 16. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanito- egyletnek, a tolnamegyei községi és köriegvzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítőié. Előfizetési ár: Epész évre . 6 frt — kr. Félévre...................3 „ -—‘. „ Negyedévre ... I „ 50 „ Fgyps szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség • Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ! . I | frt 87 kr 100—200' „ ... 2 „ 87 „ 200—300 „ . . . I r 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Selyemtenyésztésünk. Mi, a kik korban előrehaladottak vagyunk, még emlékezhetünk reá, hogy évtizedekkel ezelőtt Szegzárdon, az orvos utczá- ban egy cserépfedeles, alacsony házikó vonta magára a közfigyelmet, melyet a negyvenes években a következő hangozatos névvel látott el az akkor minden irányban haladni kivánó kor; Selyemgyár. Hogy milyen kezdetleges s a büszke névnek mily kévésé megfelelő lehetett az akkori, mindenesetre elismerésre méltó kísérletezés, annak dönthetlen bizonyitéka volt maga az épület, mely akkor létező selyemiparunk összes tényezőit befogadni képes volt. Any- nyi azonban kétségtelen, hogy azok a láng- lelkü férfiak, kik akkor a felkapott eszmének megvalósításán fáradoztak, gyakorlatilag fogták fel a dolgokat s csekély eszközzel, szűk hatáskörben még is képesek voltak valamit előállítani. Bizonysága annak azaz itt-ott még most ereklyeként őrzött selyemkendő, melyet Bezerédj névvel ékesített fel az országos közvélemény. Az első kísérletezés, a minden lelkesedést vérbefojtó Bach korszak alatt teljesen meg is szűnt s maga az épületecske volt csendőrkaszárnya, orvosi lak, katonatiszti lakás, csak az nem, a mi czélra emeltetett. Az alkotmányos életnek mindent lángra lobbautó koi’szaka azonban midőn 1867-ben bekövetkezett, a rozzant, kis épületecske is viszszaadatott rendeltetésének s abban üté fel tanyáját Bezerédj Pál, a magyarországi selyemtenyésztés eszméjének letéteményese, ki vasakarattal, széles látókörrel fogott a nagy feladat megoldásához. Ma már a negyvenes években emelt kis épületecske, csak egy aránylag kis mellékrésze a hatalmas épülettömbnek, mely körülötte egész városrészszé emelkedett s azt a czélt szolgálja, melyet alapitói annak idején az épület emelésével kitűztek. Ez a rohamos átváltozás képe tárult önkénytelenül szemünk elé, midőn az 1898-ik évi állami költségvetés s ennek keretében a földmivelési tárcza előirányzatát lapozgattuk. Az a vállalat, mely az orvos-utczai kis épületből indult ki, ma már két millió két- százhatvankilenczezef forint kiadással s tize- nötézer forrinttal kevesebb bevétellel szerepel az állami költségvetésben. Ezt a költségvetést ismertetni s a selyemtenyésztés jelenlegi állapotát I nagy közönség1 előtt nagy vonásokban feltárni feladata o ö J sorainknak. Mindenekelőtt feltűnő, hogy a f e 1 ü g.y e- 1 ős égi központi kiadásokban szerepel egy számtanácsos, egy pénztáros s szerző- désés alkalmazottak, kiknek egész dijazása 25000 frtot vesz igénybe, tehát ily nagyobb- szabásu vállalatnál mindenesetre felette csekély s a helyes, okszerű beosztásnak kétségkívül hatásos bizonyitéka. Ugyancsak a központi felügyeletnél a dologi kiadások csak 18.000 írtban irányoztatnak elő, mi szinte hasonló megítélés alá kerülhet. A költségelőirányzatnak zömét az üzleti kiadások képezik, melyek 1,914.000 frtal szerepelnek benne; szinte jelentékeny öszsze- get emésztenek fej a selyemtenyésztés emelé sére szolgáló személyi és ügyviteli költségek, melyek 180000 írtban állápitatnak meg. A bevétel egyetlen tételből áll, melyet egész terjedelmében ideigtatunk: selyemgubó és selyemanyag eladástól: 2,100.900 kgr. beváltásra előirányzott gubó után 700,000 száraz kereskedelmi gubót számítva a várható 7.15 lira eladásiár s a lira 45.10 kr árfolyamának figyelembe vételével előirányoztatik: 2,254.000 forint. Érdekes s benünket Tolnavármegyeiket . kiválólag érintő dolog, hogy a földmivelési miniszter költségvetéséhez csatolt indokolásban a Tolnán felálitandó selyemgyár építése a folyó évre van tervezve s erre a czélra 100.000 frt irányoztatik elő s igy a sokáig vajúdó ügynek kivitele immár biztosra vehető. Azonban sajnos, a miniszter indokolása már most, mint nem sok idomulva bekövetkező eshetőséget, felemlíti a sok fáradsággal létesített magyar selyemiparnak magán vállalkozás kezébe leendő átadását, minthogy az az államnak évről-évre nagyobb és előre meg nem határozható megterheltetését idézi elő. Anynyira megszoktuk az egész vállalatot B e z e r é d j Pál ur személyével szoros öszszekötetésbe hozni, hogy a magyar selyemtenyésztést és ipart csak az ő védő szárnyai alatt képzeljük fenntarthatónak, ha egyszer az ő önzetlen munkásságát, törhetlen erélyét s fáradhatlanságát a magán spekitláczió rideg intézkedései váltják fel, nem pusztul-e TÁRCZA. 2\/£eg~láisd_ ______ El jő az alkony, s szürke leple * Reá borul fehér telkedre; A roncsolt emlékeknek árnya Úgy véled, mintha visszajárna. Törött akkordjai egy bus dalnak Lelked világán átszaladnak. Megbomlik feledésed árnya S lassú derengésül a tájra; Elsiratod széthullt világod, Mely romba dőlt, mely szcrteszállott S a rombadőlt világnak romján Sötét, bus köd terül el lomhán. Megtörnéd a halál hatalmát, Hogy. a letiintet visszakapnád; Szemed a könyet ontja, ontja, S a szálló köd lelked bevonja. Az árnyak lengnek, szerteszálnak Te is meghalsz a nagyvilágnak! ,S az elhagyott, magányos csendben Meglásd, majd viszasirnúl engem. —1'. Ton-yCsy. Bucsuzás. — A „Tóinampgyei Közlfiny“ evedetioáfczája. — Huszonkét tavaszt engedett a nagyhatalmú sors átélnem! A huszonharmadikról önnjagam mondok le. Mikor ezeket a sorokat irom, senki sem tudja még> hogy a huszonharmadik tavaszra nem várok. De hát miért is ! Én már eleget szivtam a tivornyák gyilkos, büzhodt levegőjét; én már eleget szórtam a chambre separék s a café chantantok asztalain pénzemet. Én már lejátszottam a szerepet, éljenekben volt részem, s most bodros fejű, tollas kalapu szép grizett- jeim, a ti kötelességtek letenni ravatalomra a koszorút : kaczagjatok ki! Különösen te, szöszke Nanett, te legnagyobbat kaczagj! — Téged legjobban beczéztelek | téged gazdaggá tettelek; sőt, — te voltál az egyedüli vala- mennyőtök között, — kinek világos nappal, nyilt utczán rendes-vons-t is adtam. Te szöszke kis Nanettem, a kit csaknem szerettem, s a ki talán nemsokára megtanultál volna az én oldalam mellett, nem boutonokért, pezsgőért, de szívért is szeretni, maradjak meg a te szivedben, hacsak mint egy gyönge, elmosódó kép is 1 Né sajnálj tőlem egy hitvány csepp könyet elejteni akkor, mikor a zsibongó mámor megi’émegteti gömbölyű testedet; .aztán suttogd el alig észrevehetőleg ideges picziny ajakaddal: „Talán szerettem!“ Ugy-e ennyit megérdemeltem! Ti pedig, többi Lisett, Janka, Loli, Dodo, stb. stb., a kiknek a neve sem jut eszembe, csak any- nyit higyjetek rólam, hogy „még is csak jó gyerek volt, ha több volt is a pénze, mint az esze!“ Aztán folytassátok a pezsgős üvegek durrogása közt az orgiák éjszakáinak hosszú, hosszú lánczolatát, mert tiétek a gondtalan élet, — mert a kéjes mámor, .... ah, az, az, mindent feledtet! És most mind, mind kaczagjatok! Aladár, Béla, Pista, Jenő, meg a többiek, ti tudom, eljöttök majd oda is, 'a hol a kámzsás barátok. lehajtott fejjel, bűnbánó lélekkel elénekelik búcsúztatóul utolsó utamra a miserere-t! De akkor ne gondoljatok — kérlek, — a durrogó palaczkokra: térjetek magatokba, vessetek legalább egy rögöt a mély üregbe. S ha a lehulló göröngy viszhangja koporsómról viszszazördül:• ne higyjétek, hogy az nekem fáj! Az én végszámadásom nagyon is latba vett mindent. Legsúlyosabb része volt, mikor veletek kellett számot vetnem, a kik együtt töltöttetek velem habzó serlegnél szép lány ölében, mámoros fejjel azokat a gyilkos, de még most sem megbánt éjszakákat. Hejh, azok az éjszakák ! Titőletek nem kérek semmit, ti tudjátok, meg fogjátok érezni majd egy másik hangos éjszakán, ‘mivel tartoztok nékem, s lerójátok keserű köteles- ségteket. Az a becsületes czigány egyszer csak oda képzel engem is a ti nótás, csókos seregetekbe, aztán rágyújt arra a keserves, szép nótára, a melynél én az én szüszke szép Nanett ein nyakába szoktam borulni, és igaz becsületes szivvel megsiratni engem, titeket, meg azt a könnyelmű, lánycsoportot: és ti is csöndes, zsongó melódiánál borultok le az asztalra, nagyot sóhajt mindegyőtök, megsirattok, és rettegitek 1 saját jövőtöket. Mikor aztán felocsúdtok a sajnálat-
