Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-07 / 10. szám

1897. márczius 7.

5

Jönnek 3 szineszek. Mint tudva van, Kunhegyi Miklós, a zombori és bajai színház igazgatója, engedélyt kapott, hogy Szegzárdon előadásokat tarthasson. A jól szervezett társulat jelenleg Baján játszik, s Szegzárdon folyó hó 27-én kezdi meg előadásait. Leövey József, a színtársulat titkára, már városunkba érkezett és megkezdette a bérletgyüjtést.

— Nyilvános köszönet. A tolnai iparos ifjúság a múlt hó 28 án megtartott tánczestélyének tiszta jövedelméből 50 (ötven) forintot juttatott a tolnai önk. tűzoltó egyesület zenekarának felszerelése javára, mely szives adományért ez utón is forró köszönetét nyilvánítja a tüzoltóegyesület parancsnoksága.

A szegzárdi dalárda által múlt hétfőn rendezett dalestélyen felülfizettek és jegyeiket megváltották a következők: Zsigmond Ferencz, Trai- ber Tódor, Vinkovics Vincze, Hájá Béla, N. N., dr. Spányi Leó, Bajó Pál, Ujfalussy Lajos, N. N. 1—1 írttal; N. N. 50 kr; Botsch Sándor 50 kr.

— A Tolnai polgári takarékpénztár 10 frtot adott a tolnai önk. tűzoltó egyesületnek, mely jótékony adományért midőn hálás köszönetét mond a parancsnokság, egyúttal ezennel nyugtázza az adott összeget. Matéjka s. k., önk. tűzoltó szerparancsnok.

— Az élelmes vendéglős. Általános a panasz, hogy a megtartott mulatságok alkalmával a „Szegzárd Szálló“ vendéglőse ugyanegyminöségü bort háromféle áron is árusított, a szerint, a mint a fő- pinczér urnák tetszett. így ugyanegy minőségű 7 decziliteres fehér bor az álarczos bálon 50, a dalestélyen 60, a kaszinói bálon pedig 70 krajczáron árusit- tatott. A vendéglőt jő hírnevének megóvása szempontjából figyelmeztetjük, hogy ilyen nem szolid eljárástól a fogyasztó közönséget kimélje meg.

— Állatszemle. A törvény értelmében az állatorvosok tartoznak a tavaszszal az állatokat megvizsgálni. Szegzárdon múlt vasárnap délelőtt a vásártéren tartotta meg az állatorvos a lovak felett a szemlét, mely alkalommal a fiatal legények oly nyarga- lást vittek végbe a fő- és mellékutczákban, hogy valóságos csodának vehető, hogy elgázolás nem történt.

— Adományok a szegzárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak: Gróf Apponyi Géza ur Hőgyész egy darab birkát, Bezerédj Pál Hidján két darab birkát, a szegzárdi kereskedők által rendezett táncz estély tiszta jövedelmeként 89 frt, Dobos Adolf táncz- mester ur Szegzárd 5 frt. Ezen kegyes adományokat számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd, 1897.. márczius 6. Bezerédj Pál s. k.

— Távollevő hadkötelesek. Mindenütt általában sok a távol levő hadköteles, a kiknek tartózkodási helyök ismeretlen. így a győnki főszolgabírói hivatal a következő távollevő hadköteleseket körözteti: Nagy József, Nikolics György, Kovács Frigyes, Pap Miklós, Szávits Boldizsár, Petzer György, Kiss István, Bano Zsigmond, Kalányos József, Zavaison György, Rostási István, Végh József, Tóth József, Vuchingen József, Müller Péter, Tóth János, Gőbel János, Lendvári István, Varga István, Vajda József, Kertai István, Stefák Pál.

— Az őcsényi önkéntes tűzoltó-egylet, igen sikerült tánczestélyt rendezett f. évi február hó 27-én, saját pénztára javára. Az estély tiszta jövedelme: 17 frt 14 krral gyarapitotta az egylet vagyonát. Az estély anyagi sikerének előmozdításához hozzá járultak, jegyeik megváltásával: Fischof Jakab 1 frt; Dömők Péter, Győri János, Schultheisz János 50—50 kr. Felülfizettek; Dúzs Dániel 1 frt; Nyéki József 70 kr; Huszár Pál, Nagy P. Sándor, Linka Károly 50—50 kr; Bocskár Ferencz 30 krt. Akiknek ehelyütt is mély köszönetét fejezi ki a rendezőség.

— Nemrég alkalmunk volt, a budapesti magyar királyi állami velőmag-vizsgáló állomás utolsó évi hivatalos jelentését megismerni, a mely a gazdaközönségre rendkívül tanulságos. Különösen érdekesek a a magvizsgálatok és ólomzárolásokra vonatkozó egyes adatok, a hol egy budapesti magnagykereskedő czég, névleg Haldek Ignácz különösen kiválik, mely annak daczára, hogy magáról keveset beszéltet, annyira vitte, hogy oly czikknél, a mely a legtöbb bizalmat igényli, mint például a luczernamag, valamennyi versenytársát túlszárnyalta. A fönt említett évi jelentés szerint ugyanis ólomzároltattak: Haldek 1644. Mautner 297. a Mezőgazdák 560, gróf Teleki 55, más 14 czég összesen 1089 métermázsa luczernamagot. A haldek czégnek ily csaknem hihetetlen gyors föllendülését egy gazda barátunk a következőkép magyarázta: „Azelőtt a magczégek két osztályba voltak sorozhatók, az egyik, a melyek jól, de drágán, a másik, a melyek olcsón, de rosszul szolgálták ki a gazdaközönséget. Haldek azonban oly alapra fektette üzletét, hogy nemcsak jól szolgál ki, hanem olcsó is és ezáltal érte azt el, hogy üzlete, tekintve aránylag rövid fennállását, oly példátlanul gyorsan föllendült.“

— A dalestély jövedelme. Silány volt a múlt hétfőn megtartott dalestély jövedelme, mivel a közönség legnagyobb része távoltartotta magát el nem fogadható indokokból. Bizony nagyobb pártolást érdemeltek volna dalosaink, a kik sok fáradsággal és nagy szorgalommal csak azért művelik a magyar dalmő vészetet, hogy a nagy közönségnek élvezetet szerezhessenek. Ma már alig van az országban valamire való város, a hol dalárda nem volna és mindenütt a közönség áldozat- készsége tartja fenn. Szegzárdnak is csak dicsőségére válik a mostani kitűnő erőkből álló és többszörösen kitüntetett dalárda, azért csodáljuk iránta az egykedvű hidekséget, melynek elvégre is az lesz a következménye, hogy a tagok kedvőket vesztve, felbomlasztják a jobb sorsra méltó egyesületet. Az estély jövedelme 72 frt 80 kr volt, a melyre még szép összeget kell az egyesületnek fizetnie, ha a kiadásait fedezni akarja.

— Megtréfált rendőrök. Ugyancsak megtréfálta farsang keddjén Lendvai János szegzárdi fiatal polgárlegény a szegzárdi rendőröket, a ki női ruhába öltözve, több korcsmában megfordolt és mindenütt úgy viselte magát, mintha a szerelmes gyengédnemhez tartoznék. Feltűnő viselkedésével magára vonta az őrök figyelmét, a kit azután, mivel igazolni magát nem tudta, vagy jobban mondva nem akarta bekísérték a dutyiba azon hiszenben, hogy fiatal szerelmes leánynyal van dolguk. Másnap a biró elé vezették, hogy átkisérjék rendeletére kihallgatás végett a főszolgabíróhoz. De ekkor már nem állhatta tovább a nevetést és az őrök nagy bámulatára kijelentette, hogy ő tulajdonképen nem nő, hanem férfi

I és csak megréfálni akarta az embereket a farsang végén.

— Egy férfiú ünnepeltetése. Dunaföldvár község lakossága egyik kiváló tagjának, Reit tér Józsefnek, a dunaföldvári önkéntes tüzoltóegylet megalapítójának fényes ünnepet rendezett február hó 25-én. Húsz éve, hogy Reitter József a tüzoltóeegyletnek alapját meg- I vetette s ez idő óta annak élén mint főparancsnok eredményekben gazdag munkásságával az egyletnek messze földre jó hirt és nevet szerzett. Este fáklyás zenével vonult a tűzoltó csapat óriási néptömeg kíséretében az ünnepelt lakása elé, hol Bubregh Béla az egylet lelkésze, meleg szavakban üdvözölte az ősz főparancsnokot. Most Reitter a csapat élén az „Egyen- lőségi kör“ helyiségébe vonult, hol tiszteletére 200 teritékü bankett volt. Midőn az ünnepelt a terembe lépett, hangos, szűnni nem akaró éljenzés zúgott végig a tágas termekben, melynek lecsillapujtával dr. Schützenberger Endre, egyleti orvos kővetkező szép beszéddel fogadta: „Szeretve tisztelt főparancsnok ur! Midőn a tiszteletedre rendezett mai ünnepélyen a tűzoltókkal együtt e város közönségének szine-java részt vesz, teszszük ezt mindannyian közös elhatározással szivünk legédesebb örömével azért, hogy a nyilvánosság előtt is ünnepélyes tanúságot tegyünk azon számos és elévülhetetlen érdemekről, melyekre az önkéntes tüzoltóegylet szervezése és vezetése által ily hosszú időn át annyiszor és méltán rászolgáltál. Fogadd ezt a tűzoltóság részéről mint tiszta szívből nyújtott zálogát a bajtársi önzetlen szeretetnek, mely bennünket tántoríthatatlan híveiddé avatott. Légy üdvözölve! Isten hozott!“ Ezután következett Reitter József arczképének leleplezése dr. Schober László remek beszédének kíséretében. Nagyhatású beszédéből következőnet van szerencsénk közölni: „Húsz esztendeje immár annak, hogy az addig uralkodott szervezetlenségből az önkéntes tűzoltóság intézménye mai alakjában nálunk életre hiva lett. És ezt a húsz évet számos hősi tettek, az önfeláldozó tevékenységének gyönyörű példái ékítik, de nincs egy napja sem, melyet ne a kötelesség szigorú teljesítése szenI telne meg. Mindig bámulattal hajlok meg az önkéntesség alapjára fektetett ezen intézmény magasztossága előtt. Összeállt néhány ember és a nemes czél érdekében a nélkül, hogy arra kényszerítve lenne, akaratát egy másik akaratának, elhatározását egy másik elhatározásának rendeli alá, aláveti magát fárasztó gyakorlatoknak, majdnem katonai fegyelemnek és ha a vészharang meg kondul, munkáját, szórakozását elhagyja és egészségét, életét koczkára vetve siet embertársa segítségére. Bizonyára ez intézmény inkább mint más, az emberszeretet erényeire van alapítva.“

I Majd részletezve méltatja szónok Reitter kiváló érdeTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.)

meit, melyeket a tűzoltóság felvirágoztatása körül szerzett s e közben lehullott az arczképről a lepel. Végre igy fejezi be nagy figyelemmel meghallgatott beszédét: „Legyen ez a kép mindenkorig emléke annak az emelkedett hangulatnak, a mely bennünket ma itt összegyűjtött és őrizze meg időtlen időkig vonásait annak a férfiúnak, ki a kötelesség teljesítésének mintaképe s a községnek egyik legkiválóbb fia volt. Éljen !“ Harsogó éljen visszhangzott minden felől e szép beszédre, mely mind az ünnepelt mind a szónoknak egyaránt szólott. Az arczkép leleplezés után elhelyezkedett a társaság, a főhelyet Reitter József foglalta el. Vacsora alatt az első szónoklatot Adorján Ferencz mondotta a királyra, melyet jelenvoltak felállva hallgattak meg; röviden azután pedig József kir. herczegre, mint az ország első tűzoltójának egészségére ürítette poharát. Dr. Lévai Dezső mélyen átérzett lelkes beszédében a tűzoltóság nemes hivatását magasztalja s midőn az ünnepeknek az elismerés koszorúját nyújtja, kéri: „hogy ezen koszorúból tépjünk ki pár szál virágot és nyújtsuk azt oda a derék tűzoltóknak, a kiknek jobbat nem kivánha- hatok, mint azt, vajha a tűzoltóság mindenütt és mindenki részéről megtalálná azt az elismerést, köszönetét és méltánylást, melyet 20 éves fennállása alatt magának joggal kiérdemelt. Az Isten éltesse a derék tűzoltókat!“ Azután felállott Reitter József s meghatottan mondott köszönetét azért a megtiszteltetésért, melyben bajtársai s a város közönsége részesítette. Nagyhatású beszédében érdekes visszapillantást vetett eseményekben gazdag életére. Dr. Spitzer Károly az ünnepelt jelenvolt két fiának egészségére emelte poharát. Kopáry Gyula segédlelkész, ki csak rövid néhány hét óta lakosa Dunaföldvárnak, szép, hangulatos beszédével vonta magára a jelenvoltak figyelmét. Beszédének thémája azon jelentőségteljes szavak voltak, melyek a közelmúltban ország színe előtt elhangzottak: „hogy az érdemeket nem jutalmazzák kellőkép.“ Ezen mondást a helybeli viszonyokra — úgymond — nem alkalmazhatja, mert itt ez alkalommal is bebizonyította Dunaföldvár közönsége, hogy az igaz érdemeket nemcsak elismeri, hanem azokat őszinte szívből fakadt hálával jutalmazza is. Beszéde, melylyel nagy hatást keltett, egyúttal bebizonyitotta, hogy városunk szónoki gárdája egy uj, figyelemre méltó taggal gyarapodott. Utána Csefkó Ferencz, majd ismét Reitter József a vidékről megjelent vendégeket köszöntötték fel. Vacsora után még sokáig együtt maradt az ünneplő társaság s Márkus kitűnő zenéje mellett pezsgő jókedv fej- ! lődött. Mezarthin.

— Diszfácskák. Mutschenbacher Ödön vendéglős diszfácskákat ad el igen jutányos áron. A fácskák megtekinthetők vasúti vendéglő kertjében.

— Uj Szénbányák. Bonyhádon vállalat alakult részben berlini tőkével, mely Tolna- és Baranyamegyék több községének területén, egyelőre: Yarasd. Nád ásd, Hi- dasd, Váralja, Csibrák, Ofalu és Apátiái községek területén szénbányákat nyittat s ezeket erélyesen fogja mivéltetni. A nevezett községeken kivül egyéb községekkel is folynak a tárgyalások a bányászatot biztositó haszon- bérleti szerződések megkötése iránt.

— Az örökség miatt. Schneider legény még a múlt évben az örökség miatt annyira megverte édes anyját, hogy ezért a szegzárdi kir. törvényszék most egy évi börtönre ítélte. A háladatlan fiú ugyanis búcsú napján a testvér bátyával a pinczében vitatkozott az örökség fölött, majd haza ment és fenyegetések között követelte édes anyjától örökségének kiadását, mivel ezt az anya megtagadta, reátámadt, ütlegelte, s bizonyosan agyonis üti, ha kezeiből vé- véresen, de még élve, ki nem szabadítják.

— Agyon szúrta a kerék. O svaid Károly paprikamalomi molnár legényt, ki 30 év óta volt már S z e i 1 e r Lipót paprikamalmában, a napokban, a mint a kerék szíját igazította, a kerék elkapta és agyonszurta. S z e i 1 e r találta meg őt összeroncsolt s élettelen állopotban pár óra múlva a szerencsétlenség után.

— Állategészség. A most kibocsátott állategészségügyi kimutatás szerint Tolnavármegyében a ragadós állati betegségek állása a következő: lép- fene 2 községben 2 udvarban, veszettség 1 községben 1 udvarban, takonykór 1 községben I udvarban, ragadós száj- és körömfájás 1 községben 16 udvarban, sertésorbáncz 2 községben 2 udvarban fordult elő. Sertés vész pusztít Dunaföldvárott, ÉrtényI ben, Kétyen, Kónyiban és Pakson.