Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 7. szám

4

1897. február 14.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (7 sz.)

magának s biztos kenyeret követel. — Meg is kapja! — — Teszem azt, ha pap akar lenni, előbb át kell mennie a káplánság hernyó-korszakán, hogy aztán a gubóság szomorú idejét felválthassa egykor a pappá- lehetés aranyos pillangó-stádiuma! . . . .

De a gubó-korszaknak is meg van az öröme, a jutalma! . . . . örül a káplán a fiatalságának s jutalma egy nagy évi dij = falun 60, városon 100 frt, koszt, kvártély és mosás! — Mellékjövedelem: - egy kis — ha nem csurgó, hát csepegő — stóla, évenként nehány biztos potya mulatság, — a princzi- pális jó indulata és sokszoros ígéretének rózsás reménye, mint már kész s boldogító valóság, hogy »nem

sokára parochiához segítem Önti«---------—

No meg, ha van a princzipálisnak szemrevaló s szeretetreméltó lánya — a mi reformátos papi családban könnyen megeshetik — biztosra vehető legfőbb és legboldogitóbb mellékjövedelem egy szegény jövevény káplán-legény részére a szép lelkű és csinos arczu papkisasszony nemes hajlama s forró vonzódása! .... (Már t. i. a káplánja válogatja! — — Én, magamat vettem fel például, 30 év előtti tüköröm diorámája szerint! — Hejh! Akkor még nem írtam Tövis-1. Rózsára léptem minden nyomon! — —)

*

, Nekem ez az utolsó, de voltaképp első kápláni mellékjövedelmem nem volt meg b. e. Pap Antal ur mellett, azon egyszerű oknál fogva, mert neki — mint mondám — felesége sohasem volt; húga volt, de az csak pár évvel fiatalabb, mint ő; igy hát szeg- zárdi káplánságom idejére, legfőbb stoláris jövedelmemtől, egy csillagszemü papkisasszony nemes szivének forró vonzódásától bizony elestem, — de bőven kárpótolta ezt nekem minden szeretetreméltó főnököm irányomban tanúsított mindenkori gavallér előzékenysége, nemes jóindulata, igaz szeretete! . . . .

*;

Erről az öreg-papi, naiv fiatal szív igaz szere- tetéről akarok megemlékezni most — ezen saját, külön rovatomban — kérvén pár hétre az Önök becses figyelmét és elnéző szives türelmét, mig dicsőült elődöm és szeretett főnököm szellemi arczképét — bár tökéletlenül — lefotografálom.

*

De mi köze van mindezen életrajzi adatok hosszú elsorolásának a czikk cziméhez: „Farsangi fánkok!“ — mondhatja s kérdheti jogosultan mindenki.

Hát kérem, én az eddigiekben csak felakartam költeni a kíváncsiságot, csak étvágyat akartam csinálni a farsangi fánkokhoz!-----------Mert boldogemlékü Pap Antal volt papi főnököm, mikor nekem valami örömünnepem volt, p. o. névnapom, születésnapom, vagy ha kártyán véletlenül pár krajczárt nyertem — stb. — ezt mindig megünnepelte velem együtt, — olyanformán, hogy ilyenkor mindig kiadta szigorú napiparancsban az öreg Trézsinek, volt kedves szakácsnénknak, hogy hát: »E mai napon, te Trézsi! úgy főzöl, a mint a tiszt, káplán ur parancsolja /« Az én étlapomat pedig a Trézsi-néni már könyv nélkül tudta; — »erős húsleves, ludgége tésztával; egresmártás; töltött káposzta kalbásszal; récze-pecsenye, — fánk!“ (Most, vén pap koromban, ünnepnapon sem igen eszem különb ebédet, nagy pénzért, mint akkor hétköznapon ettem — potyára!)

De mindig legtöbbet ettem — még böjtben is!

— a pompás, finom fánkból. Innen van tövisem czime. A farsangi fánkra akarom felhívni a t. olvasó közönség figyelmét! Méltóztassanak elolvasni a következő számot. Most még csak keverem, kelesztem, dagasztom és sütöm, de a jövő számban már készen feltálalom a piros fánkokat!-----------Pa

lást.

A szégyenlős bálozók.

Szép dolog a törekvés. Mert, haj! hol elmaradtunk volna, ha mindent javítani nem törekednénk; (nem csak a borokat) többek közt önmagunkat. De a mily üdvös az emberiség ambicziója, legyen annak nyilvánulása bár mücsirke, melodráma vagy ehető levegő, olyan irónia, ha a csizmadia foglalkozik chemiával vagy repülőgéppel. De ez még hagyján; mert ő ekkor csak a törekvési láz félszeg torzszülött. Ennél azonban még nevetségesebb, ha a jámbor kereskedő — játsza a mágnást.

Amily káros lehet a hinduk kasztrendszere, mely szerint tudvalevőleg a fiú, ha még oly tehetség, sem lehet más mint az apja, oly káros ha egy osztály szégyenli hivatását. S a helyett, hogy

saját foglalkozását tökéletesítené és ennek tekintélyét igyekeznék öregbíteni: az uborkafáról kacsingat azokra, kiket fölötte állónak tekint. Nem hogy azok. közé vinné saját eredetiségét, erényeit, cziczomátlan valóságban kivívni, a bizony régi »czéh«-nek, a megérdemelt közbecsülést, inkább majmolni igyekszik a (szerinte) magasabb régiókat; s nem veszi észre, hogy igy csak vészit.

Schweicz kőkorszakbeli czölőp építményeiben találtak piros korallokat és csak déleuropában tenyésző növényt, ami, egy már a praehistoriai időkben létezett kereskedelemről tanúskodik. A görög ókor nem csak classicus múltjáról hires, hanem mert tultettek a phoenicziaiakon és már 2500 évvel ezelőtt a Feketetenger partjain kereskedelmi telepeket létesittettek, az észak számára.

Hogy azonban Szegzárdnak kereskedelme van, volt avagy lesz, azt ők maguk gondosan el fogják titkolni az utódok előtt, mert ez nagy szégyen volna ám! — Bár ha csak a megye monográfiájában és nem a világtörténelemben emlékeznék is meg róla valaki.

Ennyi bizonyos.

Minthogy a szegzárdi kereskedők bálján hiányoztak a — szegzárdi kereskedők!

Sajnálattal láttuk, hogy őket nem látjuk; mert szép számmal nem voltak jelen. Ezt elkerülendő, jövő alkalomra a következő meghívó szétküldése ajánlatos:

Művész estély (recte, kereskedelmi bál).

Melyet Gábriel arkangyal védnöksége alatt, a kínai császár személyes közbejöttével az »urikonyha« javára, rendeznek a

szegzárdi kereskedők. Műsor:'

„Oroszlán vadászati élményeim“ előadja X. ur (bor- kereskedő, zöld harisnyában).

„Opera kivonatok részletfizetésre“ énekli Y. k. a. divatárus leánya).

„Őseinkről“ fölolvassa Z. ur (tojás kiviteli iroda tulajdonos).

„Szülői hangok“ fújja fűzfa tilinkón N. N. ur (könyvelő). Záradékul, A. B. C. ur (vaskereskedő) pánczél és sisakban lógja szavalni. A hires költeményt: „A madár, mely fészkébe . . . .“

A meghívókat szétküldő bizottság pedig a kereskedőknek is küldhet meghívót, a kereskedelmi bálra. — Ámde ha azt akarja, hogy ezek meg is jelenjenek, biztosítsa őket arról, hogy csak is tízezer frt-nyi vagyonon felül rendelkezők lettek meghiva! —

Psz.

PÉNZINTÉZET E K.

A „Tolnamegyei takarék- és hitelbank részvény- társaság“ folyó hó 10-én tartotta meg a vármegyeház kis termében XII. rendes közgyűlését, melyen gróf Széchenyi Sándor főispán elnökölt.

A közgyűlés megnyitása után az elnök megnevezte a két jegyzőkönyvi hitelesítőt, majd dr. Szigeth Gábor, az intézet vezérigazgatója, felolvasta az igazgatóság jelentését és előterjesztette a zárszámadást, melyet a felügyelő-bizottság jelentése alapján a részvényesek elfogadták és megadták az igazgatóságnak a felmentvényt.

Az igazgatóságnak a tiszta nyereség hova fordítása iránti javaslatát itt közöljük egész terjedelmében :

A „Tolnamegyei takarék- és hitelbank részvény- társaság“ igazgatóságának javaslata az 1896. évi tiszta nyeremény felosztása iránt:

1. Az évi tiszta nyereségből, mely 23937 frt 33 kr.

az alapszabályszerü jutalék kiszámítása végett mindenek előtt leütendő a megelőző évről áthozott 1367 frt 94 kr.

mely után marad .... 22559 frt 39 kr.

2. melyből az alapszabályszerü jutalékokra 21°/o v. 4737 frt 47 kr.

3. tartalékalap gyarapítására az alapszabályszerü 5°/°

vagyis . . . . 1127 fit 96 kr. 5865 frt 43 kr.

levonatván marad.......................... 16693 frt 96 kr.

melyhez a fentebb levont nyeremény áthozatott vagyis .... 1367 frt 94 kr.

vissza adva további rendelkezésre 18061 frt 90 kr.

4. esik, melyből osztalékra részvé

nyenként 14 frt 1000 drb. részvény után tehát ...... 14000 frt — kr.

levonatván marad .... 4061 frt 90 kr.

Ebből évi jutalmakként:

6. Az intézeti első könyvelőnek 200 frt — kr.

6. Az intézeti pénztárnoknak . . 200 frt — kr.

7. Az intézeti II. könyvelőnek . 1Ö0 frt — kr.

8. Az intézeti szolgának ... 40 frt — kr.

9. Jótékony czélokra a tisztelt közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében az év folyamán már kiadások a) a szegzárdi ipariskolának az évzáró vizsgák alkalmával kiosztandó jutalmakra 10 frt; b) az őcsé- nyi tűzoltó-egylet részére 10 frt; c) Garay szoboralapra 25 frt; d) A szegzárdi gyermekmenház karácsonyfájára 5 frtot; e) szegény gyermekek felruházására 5 frt, összesen 55 frt, a mely ösz- szegen felül javaslatba hoznak még jótékony czélokra

továbbá

..............................~. . 300 frt — kr.

ös

szesen . 840 frt — kr.

A fentebbi . .' . ... . . 4061 frt 90 kr.

ezen összeget vagyis . . . . . ‘ 840 frt — kr.

levonva marad . . . . . . . 3221 frt 90 kr.

10. Ebből netáni költségek fedezésére az 1897-ik év javára . . . 2000 frt — kr.

a fennmaradó...................1221 frt 90 kr.

11

. Garay-szobor alapra 25 frt

12. Bezerédj-szobor alapra 25 frt . 50 frt — kr.

a fennmaradó..................1171 frt 90 kr.

pedig az 1897-ik év nyereség- és veszteség számlájára javasoljuk átvétetni.

A javaslatot a közgyűlés helyesléssel elfogadta.

Most következett az alapszabályok 25. §-a értelmében az intézet elnökének 3 évre leendő megválasztása. Dőry Dénes főrendiházi tag a részvényesek osztatlan bizalmát és tiszteletét szép szavakkal kifejezve, újból felkérte gróf Széchenyi Sándor főispánt az elnöki tiszt elfogadására.

A felajánlott elnökséget a nemes gróf a jelenlevők nagy örömére elfogadta, a kit ezért lelkesen megéljeneztek.

Az igazgató-tanácsot Stankovánszky János, dr. Lang Frigyes, Rosmayer Ferencz és Leicht Lajos részvényesekkel egészítették ki.

Vezérigazgatóvá dr. Szigeth Gábor, igazgatókká Borsódy Lájos, Ujfalusy Imre, Steinecker Ferencz és Leopold Sándor, íelügyelő-bizottsági tagokká pedig Fördős Vilmos, dr. Hangéi Ignácz, Totth Ödön és Leitersdorfer József választattak meg.

A szegzárdi takarékpénztár közgyűlése. Múlt szombaton tartotta meg a szegzárdi takarékpénztár, a részvényesek élénk érdeklődése mellett, évi rendes közgyűlését, melyen Döl'y Dénes főrendiházi tag elnökölt.

Mindenekelőtt Órffy Lajos, az intézett vezér- igazgatója, konstatálta, hogy a közgyűlés határozat- képes, majd általános közhely feslés között az elnök- lésre felkérte Döry Dénest, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Török Bélát. Az elnök meleg szavakkal megköszönve a bizalmat, elfoglalta az elnöki széket és felkérte jegyzőkönyvi hitelesitőkül dr. Kramolin Emil és Totth Ödön részvényeseket.

Ezután a közgyűlés jegyzője felolvasta az igazgatóság nagy gonddal elkészített jelentését és az évi mérleget, majd Tóth Károly, mint a felügyelő-bizottság elnöke, olvasta fel a felügyelőbizottságnak jelentését is, melyet a részvényesek feszült figyelemmel hallgattak meg.

A közgyűlés erre a felmentvényt az igazgatóságnak megadta és az előterjesztett mérleget elfogadta.

A munkaszaporodás miatt az igazgatóság egy gyakornoki állás szervezését ajánlta a közgyűlésnek, mit dr. Kramolin Emil felszólalása alapján úgy fogadtak el, hogy a gyakornoki állás csak ideiglenes legyen.

Totth Ödön a részvényesek nevében köszönetét mondott az igazgatóságnak és a felügyelő bizottság tagjainak a pénzintézet vezetésében szerzett érdemeik elismeréséül.

Elfogadták a tiszta nyeremény felosztási tervezetet, mely szerint részvényenkint osztalékul 15 frtot fizetnek ki, jótékonysági czélokra a már évközben kiadott 62 frt 02 krajezáron felül 600 frtot adnak, a jubiláris közgyűlés által megszavazott közművelődési alapítványok résztörlesztésére 1000 frtot fordítanak, az intézeti szolgák pedig 60 frt jutalmat kapnak.

Az intézet alapszabályainak 33. illetve 37. §-a értelmében megválasztották az igazgatóság és a felügyelő-bizottság tagjait. A választás felkiáltással történt s igazgatókul megválasztattak a régiek, névszerint: Órffy Lajos, Hayt Gábor, dr. Haidekker Béla, dr. Steiner Lajos, Schneiderbauer József; a felügyelőbizottság tagjai szintén a régiek maradtak: Tóth