Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

1897. deczember 12.

3

Ezen tudattól áthatva, midőn a nagyméltóságu vall. és közokt. minister ur f. é. okt. hó 28-án, a „Néptanítók Lapja“ f. évi 47-ik számában közétett 66.542 sz. a. kelt rendeletére hivatkozom, felkérem, hogy a hazafiságnak már a gyenge gyermek szivekbe beoltása, ápolása és fejlesztése czéljából, az évenkint tartandó iskolai ünnepélyek a felügyeleté alatt levő iskolában hazafias irányban rendeztessenek, melyre a 10 havi időt betartó iskoláknál minden év junius hó 8-án, mint O Felsége megkoronáztatásának évfordulóját, a tiz|hónál rövidebb szorgalmi idővel biró iskoláknál pedig akár október hó 4-dikét, mint ő Felsége nevenapját, akár pedig május hó 3-dikát, mint az ezredévi ünnep hivatalos kezdetének évfordulóját iskolai ünnepélynek megtartásával üljék meg, s ezen ünnepélynek megtartásáról az évenkint szerkesztendő értesítőjükben, esetleg jegyzőkönyveikben emlitést tegyenek.

Végre az elfogadott „Ünnepi füzetből“ — midőn az iskola részére egy példányt mellékelek, egyben értesítem, hogy ezen füzet, a „Néptanítók Lapja“ szerkesztőségénél, darabonkint 10 krért rendelhető meg.

A pécsi püspöki egyház-megye ez idő szerinti kormányzója abban a vitás ügyben, hogy a tolnai kántor-tanító tartozik-e tanítani is és mikor szerezheti mellékjövedelmeit, a hivatalos órák alatt-e, vagy a hivatalos órák után-e, — a következő legfelsőbb egyházhatósági okmányt adta ki:

983./1897. isk. j V '

Főtisztelendő Prépost, Plébános Ur!

Hogy Ruzsicska József kinevezési okmányt nyeljen, mindenek előtt szükséges azon iskolaszéki jegyzőkönyv, melyben igazoltatik az, hogy pályázat kiírása után a kér. esperes tanfelügyelő elnöklete alatt tartott ülésben lett rendes osztálytanítóvá megválasztva; beküldendő lesz még a hitközségi iskolaszék által megállapított és egyházhatóságilag jóváhagyott dijlevele is; ha é kellékek nincsenek meg, akkor Ruzsicska kinevezési okmányt- nem nyerhet, mert nem rendes, hanem csak kisegítő, azaz magán- segédtanitó, ki ily működésében ötöd éves korpótlékra semmi körülmények közt sem számíthat, de kinek ily szolgálatban töltött évei alig fognak a nyugdijba is beszámíthatók lenni.

A mi a „Tolnamegyei Közlöny “-ben megjelent czikkben Perler M. kántortanitó ellen foglaltakat illeti, ha azok valóknak bizonyulnak, miről a kér. esperes lesz hivatva jelentést tenni, akkor az iskolaszéknek mint 1-ső fokú hatóságnak lesz kötelessége Periért figyelmeztetni eljárásának helytelenségére, mert néki naponta 8—10-ig s 2—í-ig osztályában a helye; ezen órákon kívül foglalgozhatik magán- tanitással s a kántorságban helyettesittetheti magát személyére fogadott segédje által, de a köteles tanórákat el nem mulaszthatja.

Ájtatos imáiba ajánlott vagyok

Pécs, 1897. november 29.

Főtisztelendőségednek Krisztusban testvére

Troli Ferencz m. p.

kápt. helynök.

Főtisztelendő Pécsy József prépost plébános urnák Tolna. Erk. 528 sz. alatt 1897. évi deczember 1-én Pécsy s. k.

Jelen okmány két részből áll, melynek egyjik része Ruzsicska József jelenlegi tolnai magán segédtanító urra, a másik része pedig Perler M. kántortanitó urra vonatkozik. A Közönség Körében elég alkalmat vélek találhatni arra nézve, hogy e 'két pontot közelebbről megvilágítsam, azért az érdeklődő kartársakat oda utalom.

L. F.

TÖVISEK.

Színház a templomban.

Deczember 4-én, déli 12 óra után, egy igen érdekes esküvő tartatott a szegzárdi reform, templomban. Egy színész esküdött örök hűséget egy színésznőnek. Thália papja kötötte magához a szeretet lán- czával Thália papnőjét, nem Itália latin szertartásával, hanem kálvinista magyar egyszerűséggel. — Igen sok tekintetben nagyon érdekes esküvő volt ez. — A dolognak annyi megható, komoly oldala, — és annyi kedves komikuma van, akárcsak egy akadémiai pályadijat nyert jeles drámának, — azért méltónak tartottam a megtövisezésre, annyival is inkább, minthogy b. lapunk múlt számában (szeretem hinni: tévedésből !) a hírek rovatában ez ügy felől csak ennyi állt: »Keller Antal színész polgári házasságra lépett

özv. Kellner Józsefné szül. Latinovics Ladőcz Mária színésznővel !« Ki kellett volna írni azt is, hogy az uj pár eskütétel végett a reform, templomba ment. (Yagy ez csak akkor szokás, ha igy lehet írni: »a fiatal pár a városházától a ref. templomba hajtatott ?«--------—) Ez igy dukál, mert különben

lapunk távolvidéki olvasói azt gondolhatják, hogy hát: »Nem híjába, hogy színészek!--------Még templomba se mentek /* A történelmi igazság szempontja és ama magas érdek, hogy az egyházi áldásért templomba menők nemes példája vonzó erővel birjon, követeli, hogy a mit a tudósitó ur pár sorban tenni elmulasztott: én helyrepótoljam egy egész hosszú czikkel! . . . .

•XÉrdekes — mert szokatlan — már magában véve az is, hogy egy szinész-pár egymásnak örök hűséget esküszik! . . . Megvallom, nekem ez volt 30 éves papi pályámon az első, ilyetén esketésem. Hiszem, hogy nem azért, mintha a színészekben nem volna meg az örök hűségi eskü megtartására való szív nemesség és lelki erő; nem is azért, mintha a mai szinészeti állomány nagy részét emanczipált polgártársaink alkotnák, — hanemhát ők szegények olyanok, mint a vándormadarak, — állandó fészket nem rakhalnak. Daluk — Petőfivel — »Ma itten, holnap ottan!« S aztán: »Művész hazája széles e világ!« Annál jobban örültem e vándor színművészeti első fecske-párnak, mely jó kedvvel és édes örömmel beröpült egyházam hajójába, hogy örökhűségi esküvel állandó fészket rakjon magának a haza földjén, a krisztusi szeretet erős szikla-talaján! . . . .

#■

Esküvő előtt a leendett uj pár tisztelegvén nálam, többek közt kérdezte azt is, hogy vájjon törvényes követelmény és elmaradhatatlan gyakorlat-e

nálunk a gyürü-váltás ?--------Feleltem: „Nem!“--------Nálunk nem az a fő, hogy legyen gyűrű,

hane

m, hogy soha ne legyen ürügy (csak a szó van megforditva!) a szent kötelék felbontására; nálunk fődolog, hogy az egyik házastárs szivéből, a másik házastárs szivébe villanyos áramkint folytonos körfutást végező magasztos szeretet szellemi aranygyűrűje tartsa

össze az egymást megértett lelkeket örökké!----------Más gyűrű mellékes! — (Hohó! — — — Fránek János.) Mondok, jobb lesz azok árán kenyeret venni, mert bár Krisztus urunk mondá: »Nemcsak kenyérrel él az ember!« — igaz, — de az is igaz, hogy a vidéki színészet vándor-népét nem táplálja manapság a közönség meleg pártfogásának égi mannája s hamarabb lehervad a gyűrűs szeretet boldogságának zöldleveles fája korgó gyomor mellett, mint gyűrű nélkül, jól lakott állapotban, — vagyis a kenyér nélkülözhetetlen szerelmi büv-szer, a jóllét palotájának építőmestere, a boldogság fájának éltető aranyesője, égi harmata! Nem kell arany gyűrű! — — —

Színészeim e hírnek igen megörültek — — és úgy lön, a miként a pap beszéle!-----------A gyűrű-kérdés megoldatott. De nagyobb gondot adott ennél az uj párnak az, hogy kik legyenek a násznagyok ? (Vőfélyekre, koszorú lányokra nem volt szükség.) De e gond fellegét is csakhamar el- oszlatá a színművészeti találékonyság, akképp, hogy mint Jókai írja (»A kik kétszer halnak meg«) — »ha valakivel valami jót tettél: annak örökös adósa lettél« —: sikerült nekik nagyon rövid körülnézés után megtalálni a násznagyi tisztség személy- lyeit, a művészetért rajongó két Krammerben = Krammer János és Krammer Vilmos urakban. Sokáig éljenek érte, — én mondom, — lássák meg unokáik unokáit a kegyelet e szép tényéért! . . . .

*

Az esketési szertartáson jelen volt az egész szin- társulat — (színház a templomban) férfiak és nők egyaránt, még a karmester és a súgó is. (Nem félhettem, hogy bennsülök a rövid szónoklatomban!) Más, közönséges közönség nem is volt, csak ők, csupa papok és papnők; — a világot jelentő deszkák nagy művészei, simára borotvált arczczal, ájtatos lélekkel s figyelmes fülekkel hallgatták az Isten bajuszos- szakállos, gyarló szolgájának egyszerű igéit. Úgy vettem észre, hogy jól esett nekik a lelki táplálék, mert ki tudja: olyik-olyik mikor volt templomban ?! . . . De azt is leolvastam sovány és halvány arczaik- ról, hogy sokkal jobb szeretik vala; ha esküvő után behivom őket egy summában a szerény hajlékomba s gyakorlatilag oldom meg a »ti fagámén, ti piámén« kérdését. Bizony mondom, szívesen kitartottam volna a szegény szinészpár lakodalmát, ha 1-ör az én világi kollegáim s kolleganőim oly szép sereggel nin_____TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (50. sz.)

cs

enek, de — az Istenért! — egy ily keservesen kiéhezett művész sisera-had többet elfogyaszt, mint egy ország összes filloxerája. 2-or pedig, még az idén nem ölettem disznót, — ha igen: most újra öletnem kellene. De megbiztattam őket, hogy kiütött már a függetlenség és a szabadság nemcsak Ausztriában, hanem nálunk is „az egész vonalon!“ (Gr. Agponyi A.); maholnap a kalocsai, esztergomi, nagyváradi stb. kedves kollegáim zsák-számra küldik hozzám a szin- aranyat, a jogos osztalékot s akkor lesz csak lakodalom ! Addig egy parányi türelmet kérek!----------íg

y aztán a vándor sereg — Mert hisz az ég is, kesereg —

Elsüggedve, elbusulva Keseregve ment kéjutra. ígéretem lévén sovány,

Az apostoloknak lován Elhajtottak! — — Látom-e még E disz seregnek csak felét? — — —

(Súgó): „Véleményedet nem osztom,

Hisz a »Nap«-nál vagyunk koszton Minket ide nem rendelnek Többé Sanyarú Vendelnek!

Az idő zordon, csikorog, —

Gyomrunk vele versenyt korog S nincsenek jó, tüzes borok,

Hogy felhevülne szív, torok Ily szomorú sorok miatt Felszedjük sátorfáinkat S egy lépéssel megyünk tovább — —

Tán jobban pártol a sováb ?! . . .

Szegzárd! rád feledés-ponyvát! . . .

Bonyhádi — kadenczia: konyhát!

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK.

— A pécsi püspök inkognitóban. Hetyey Sámuel kinevezett pécsi püspök a múlt vasárnap szigorú inkognitóban Péesre érkezett, hogy a legszükségesebb intézkedéseket megtegye.

— Kinevezések. A belügyminiszter a nayy- szokolyi anyakönyvi kerületbe Czettl János aljegyzőt, a tótkesziibe anyakönyvvezető helyettessé Dely Gyula segédjegyzőt, a mórágyiba anyakönyvvezető helyettessé Vida Sándor segédjegyzőt nevezte ki és valamennyit a házassági anyakönyvvezetésével és a házasságkötésénél való közreműködéssel is megbízta; továbbá Belecska községet külön anyakönyvi kerületté alakította s ezen uj kerületbe anyakönyvvezetővé Huszár János közjegyzőt nevezte ki s őt a házassági anyakönyvvezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta.

— Előléptetés. A kereskedelemügyi miniszter Márk Géza szegzárdi posta- és távirdahivatali tisztet főtisztté léptette elő.

— A Koczián-féle pályadij nyertese. Várady Antal, vármegyénk szülötte, az országos sziniakadé- mia igazgatója, — ki legutóbb a Garay-szobor leleplezésére irt ódájával nyerte el a kitűzött pályadijat — újabban a Koczián-féle 100 aranyos pálya- dijra pályázott verses történelmi színdarabjával. A pályabirák felülvizsgálták a beérkezett pályamüveket és a 100 arany jutalomdijat egyhangúlag Várady Antalnak Ítélték.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter Szecskay István rozsnyói adóhivatali dijnokot a szegzárdi adóhivatalhoz adótisztté nevezte ki.

— A közigazgatási bizottság ítélete. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 6-án tartott ülésében foglalkozott a szegzárdi rk. hitközségi pénztárban még 1891-ben történt sikkasztással, mely ügyben meg is hozta első fokulag Ítéletét. Az elsikkasztott 2916 frt és kamatainak megtérítésében ugyanis H a n n y Gábor volt szegzárdi hitközségi elnököt, jelenleg pécsi kananokot marasztalta el. A közigazgatási bizottság ily értelmű ítélete előre látható volt, mert a vizsgálat során beigazoltatott, hogy a sikkasztást a volt pénztárnok csakis a hiányos ellenőrzés mellett követhette el, az ellenőrzést pedig az önkormányzati alapszabályok szerint a hitközség elnökének kellett volna teljesítenie.

— Iskolai szobor-ünnep. Tudvalevő dolog, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter hazánk összes állami és községi, a pécsi püspöki helynök pedig ennek kapcsán a püspökség összes róm. kath. iskoláira kiteijedőleg elrendelte, hogy az iskolaszéki elnökök a tanuló ifjúság körében „ünnepélyeket rendezzenek ama királyi kegy megünneplésére, mely a nemzet nagyjainak emlékét megörökítő szobrok felállításában nyilvánult.“ Ezt a kötelezően elrendelt ünne