Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
6 rettje, Rika, a szép czigányleány ment. Ez az előadás nem tartozik a sikerültek közé. Csütörtökön Veszprémmé Ágh Ilona második felléptével Rákosi Jenő Magdolna magyar népies trágédiáját mutatták be kitűnő előadásban. Ma is, mint rendesen, kevesen jelentek meg a színházban. Ez az élvezetes előadás pedig nagyonis megérdemlette volna, hogy nagy közönség nézze végig. Veszprémmé Ágh Ilona, e művészi kvalitásokkal rendelkező színésznő, Magdolna szerepét juttatta igazi érvényre minden fázisában. A közönség azzal jutalmazta meg, hogy minden felvonás után a lámpák elé hívta. A többi szereplők is, különösen Farkas Béla, Kardos Andor, Hidassg Kálmán, Erdős T. K., Keresztesy Amália és Dulich Mariska hozzájárultak az erőteljes drámai előadás sikeréhez. Pénteken zónaelőadást rendeztek színészeink fél helyárakkal. A „Diplomás kisasszonyt“ hozták másodszor színre. A színház megtelett, az előadás pompás volt. Szombaton a „Libapásztort“ adták, ma délután a „Nánit,“ este pedig a „Sárga'csikót“ játszák. —th. KÖZGAZDASÁG. Mezei munkástörvény. A törvényhozásnak sürgős munkát adott Darányi földmivelésgyi miniszter. Ez a sürgetés azonban nem megy a törvény rovására, mert a parlamenti tárgyalást megelőzte számos retortai; igy a gazdág legkiválóbbjait ankettre hivta meg a miniszter, maga a törvény fogalmazója, Bartóky József dr. osztálytanácsos, Békésben, a mezei soczialismus tűzhelyén ismerte meg az ügyet és mint közigazgatási szakerő ‘tanulta az orvoslás szereit is megismerni. Merjük is mondani, hiszen nem pártbeli és politikai tekintetek vezetnek, hogy ritka törvény fogadtatott oly rokonszenvesen és pedig minden vonalon, mint ez. Nem a cselédtartó, nem a munkaadó szemüvegén nézzük a dolgot, mert hiszen a sajtónak elvi álláspontja van, — a gyönkébbnek pártját fogni, de a munkások érdekeinek, jogos érdekeinek szempontjából ez a javaslat olyan, hogy többet sem ennek, sem annak az osztálynak kárával nem adhatott. A bölcs középuton szabadelvű irányban halad, megtörve méregfogait a soczialis izgatásnak. A törvény készitője tudta, hogy nem a népréteg rossz, nem a tömeg, hanem ennek parazitája, az izgatásból élősködő lébütő, a piczula-vadász központi szájhős; a soczialismus virágzó táján feljebb kapaszkodó sarlatán. Az már igaz! Ezek ellenében felettébb szigorú a törvény, ezúttal tehát hatóságaink nem állanak tanácstalanul azon viczinalis Lassale kai szemben, a kik a fővárosban megtermékenyültek ez osztály felforgató elvekben és elhajítják a dikicset, beállanak vándorapostoloknak. Egy kétségtelen. Hogy arató sztrájk nem lesz többé. Megelőzte, lehetetlenné tett az a czélirányos okos és gyakorlati értékű törvényjavaslat, mely a mezei munkások és munkaadók közötti jogviszony szabályozásáról szól. Tekintsünk csak át a javaslaton. Végre is, még a mi vidékünkre sem Hecuba, hogy földmi velő országunkban az aratás békés lefolyása biztosítható lesz-e ? E tekintetben az uj törvény a következőket szabályozza: Minden munkásnak munkásigazolvány - nyal kell ellátva lennie. E nélkül el nem szegődhet. Tehát két helyre nem állhat, a munkából el nem szökhetik, mert akkor igazolványa a gazdánál marad, igazolvány nélkül pedig egy gazda sem fog munkást fölfogadni, nehogy kihágást és birságot űzessen A hosszabb mezei munkákra ezután a község- házán szerződések kötendők. Nem helyezkedünk tehát az „azt mondják“ ingatag alapjára, de a munkások érdekében is való. Mert nagyon sok gazda a mágán- uton kötött szerződéseivel megrövidítette munkását. Hát ez a jövőben nem fog menni. A községházán kötött szerződések kizáx’nak minden visszaélést és módot nyújt mindkét félnek, hogy orvoslást keressen sérelmei ellen első fokban a főszolgabíró vagy polgár- mesternél, másod fokban a közigazgatási bizottságoknál, harmadfokban a földmivelési miniszternél. Ezenkivül külön fejezet foglalkozik a gazdasági napszámosokkal, kikkel szóbelileg is lehet szerződni s végül egy nagyon fontos pontja a javaslatnak az a rész, mely a munkásközvetitési ügyét tárgyalja, mint a földmivelési miniszter rendeletileg fog szabályozhatni, az az nyilvántartja, hol van szükség munkásra s hol van felesleg munkaerőben s a szükséghez képest intézkedik. Még e hónapban törvény lesz a javaslatból. A bizottság már letárgyalta, és ha azt tikintjük, bogy a javaslattal szemben számbavehető éyvel nem hangzott, — azt kell remélnünk, hogy lesz egy tételes kódexünk a mezei soczialismus leküzdésére. KÖZÖNSÉG KÓRÉBÓL. Köszönetnyilvánítás. Áz »Egyesült szegzárd-tolnamégyéi nőegylet« mint minden évben, i y az idén is 40 szegény iskolás gyermekét látott el, felekezeti külömbség nélkül, meleg Hibával és lábbelivel. A téli ruhákhoz az anyagot: özv. Länderer Arthurné, Boross Gyuláné és Kiss Károlyné úrnők szerezték be; a ruhákat pedig: Schmiedt Imréné, Borsődy Lajosné, Tihanyi Domokosné, Kiss Károlyné, Abaffy Gyuláné, Tekus Vilmosné, Boross Gyuláné, Háry Edéné és Triebler Ilona úrnők varrták meg. A ruha varrás költségeihez pedig: Leopold Sándorné 2 írttal, Tóth Károlyné 1 írttal, Leicht Lajosné 1 írttal és Névtelen 50 krral járultak. Az itt felemlített nemesszivü úrnők, a jótékonyság nevében tett fáradozásukért és adományukért, a szegény iskolás gyermekek nevében, fogadják e helyen is, elismerő mély köszönetemet. Szegzárdon, 1897. évi deczember hó 3-án. Özv. Theodorovits Lajosné, nőegyleti elnök. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (49 sz.j Nyilvános köszönet. Fogadják mindazok őszinte köszünetünket, a kik szeretett atyánk, Kerék József hirtelen elvesztése felett érzett fájdalmunkat részvétükkel eny-| I " hiteni törekedtek. Szegzárdon, 1897. decz. hó 1-én. Matzon Béla és neje szül. Kerék Terézia. A tolnai kántor tanítóskodása. Ha növendékeim közül egyik-másik rossz fát tett a tűzre és tudja, hogy én a vétség nagyságához képest kihirdetem a statáriumot, a vádlott a vizsgálat folyamán éppen úgy ötőhhatol, mint a tolnai kántor ur múlt heti nyilatkozatában. Okoskodása hasonlít Bodónéhoz, mikor a bor árát kérték tőle, ez is mindig másról beszélt. Azt állította ugyanis azon őszinteségemért, hogy én ki mertem mondani, miszerint a tolnai kántor naponkint csak egy órát tanit. a többi hivatalos óráit pediy mellékjövedelem szerzésre fordítja — mondom azt állítja rólam ezért két Ízben is. hogy belőlem tisztán az irigység beszél. Ugyan kérem szeretettel, miért nem mondta meg egy lélegzet alatt azt is, hogy mi az, a mit Önben irigyelni lehetne akár nekem, akár másnak ? Tán széles ismeretköre, mély tudománya, vagy a meghalásra sok mellékjövedelme volna az, a mit irigylek Öntől ? — Én úgy érzem magamban, mintha sem szellemi téren nem állnék Ön mögött, sőt a mi az anyagiakat illeti — hál’ Istenek — nekem is van nehány garas mellék jövedelmem, sőt ha nem félnék Roboz János adóügyi — jegyző barátomtól, hogy egy kis csillogó kereszt reményében adóprés alá juttat, megsúgnám Önnek azt is, hogy valószínűleg többre rúg ily czimeni keresetem, mint az öné! Irigységről annál kevésbbé lehet szó, mert csak a közel múltban is elutasítottam két növendéket, kik nálom akartak órákat venni. Különbség e téren közötünk csak a megszerzés módjára nézve van, a menynyiben én a mellékjövedelmet hivatalos óráim után keresem, Ön pedig a hivatalos órái alatt, miután 630 frtos tanítói fizetését, albérletbe adta summa-summárum 400 írtért segédjének, ki ezen összegért • elvégzi az ön népiskolai teendőinek három negyed részét és a kántorság felét. Nem beszéltem én egyetlen egy szóval sem az ellen, hogy Ön mellékjövedelem után ne nézzen, mert még a miniszternek is van mellékjövedelme, pedig ezek fizetése néhány forinttal több, mint a 300 frtos tanitók-é. Ha tehát ennek szabad, tőlünk ki tilthatná meg ? Hg De a törvény 141-ik § a azt mondja, hogy a tanító mellékjövedelmeit ne a Hivatalos órak alatt keresse, hanem a hivatalos órák után. —-■ Erről beszéltem én — és Ön ? — mindenről, csak ei’ről nem, mert önnél az az annyira feldicsért Ön .— műmagasztalás, mit kötelességeinek teljesítéséről regél — abban rejlik, hogy első kötelesség a mellék- jövedelem, azután jön háromszor egy nagy semmi s csak most jön még ä tanítói kötelmek teljesítése. Azt hiszem, a kántor ur is tudjá, hogy az irigységnek ikertestvére a kapzsiság. Nekem' nincsenek elérhetlen vágyaim, misem bizonyíthatja ezt jobban, mint az,'hogy nem én voltam az, ki kapzsiságból a i takaréktári direktorság Után vigéczeskedett és nem J én voltam az, ki Oberländer helybeli tanítótól két j polgári iskolai magántanulót elházolt. Ilyen dolgokat ! hozzon fel ellenem,-ha tud, es akkor beszélhet irigységről. Arról pedig igazán nem volt eddig tudomásom, hogy Önt tanítói működéséért felettes" hátósága is a községi lakosok megdicsérték volna. Tehát csakugyan megdicsérték | Fogadja őszinte részvétemet! ------------És miért dicsérték meg | Tán évzáró vizsgáiért, vagy mert naponkint egy órát tanit? Hisz ha ez jogczim a dicséretre, akkor öZszehasonlitva az én napi 5 órai iskolai munkámat az ön 1 órájával és hét esztendei itteni működésével, kitűnik, hogy én 28 esztendővel fór-ban vagyok Önnel szemben, a miért nekem az Ön mértéke szerint legalább is tan- felügyelői állás" dukálna. Az után ki állította azt, hogy én az Ön osztályában uralkodó rendetlen tanügyi viszonyokat az ujsági czikkezéssel akarnám rendezni ? Hisz eléggé olvasható betűkkel nyomattattam ki, hogy annak megoldása a gyakorlatban nem tartozik hozzám. (Csak tud magyarul, ha mözsi is?) Tehát ezzel a fölösleges figyelmeztetéssel a kántor ur 15 nappal elkésett; de az csak meg van engedve, hogy elejét vegyem a publikum ámításának. Az pedig, hogy a kántor ur osztályában pontosan kezdődik a tanítás (a mi ugyan nem az ő érdeme, hanem a segéd-tanitó űré) de Lengyel osztályáról ezt nem állíthatja, hát ezt Önnek, de csakis Önnek megengedem, mert úgy látszik, kissé tréfálodzni akar velem. Feltéve, de meg nem engedve, hogy úgy van, minek mennek be az Ön kívánsága szerint, mikor én 5 órai napi munkámmal —1 mint fenntebb mondám — Önnel szemben 28 évi előnyben vagyok. Iparkodjék behozni előbb ezt a 28 esztendőt, majd akkor beszélünk az én pontatlanságomról. Ritkított betűkkel szedette ki a kántor ur azt, hogy a tanító a tanítónak legnagyobb ellensége. Hát tény, hogy a tolnai tanitó-testület tagjai között egyetlen egy sincs — niég a lelkész urakat sem véve ki —■ a ki Önbe szerelmes lenne. Ha okát akarja tudni, keresse önmagában. ,,Becsüld ellenségedet, ő mondja ki hibádat.“ Végül a T. ez. Kotzebue urnák azt üzenem ott fenn a magos mennyországban, hogy a tolnai kántor nekem sem nem Brúderem, sem nem Schwesterem, vagyis magyarán kifejezve sem ingem, sem gallérom, legfeljebb in ultima analysi: kartársam. Ez pedig még nem elegendő arra, hogy a baráti érzelnleket konvenczionális módon ápoljuk ; mert az. végre is gusztus dolga, hogy az ember kit tart érdemesnek önzetlen barátságára és kit óhajt maga mellett mint olyant látni, kinek rokonszenvére az élet súlyosabb körülményei között is számíthat. >En az igazságot felfelé is, lefelé is kimondom és ha múltkori fejtegetésemben hazudtam, tetszett volna a kántor urnák nmgezáfolni, nem pedig sanda més.zároskodni. Ajánlom magamat! Tolna, 1897. november 29. Lengyel Ferencz. 1897. deczember 5. Vasúti Jő- menetrend. ■ ind. érk. 8” 800 1 300 i 1 Budapest L 1*5 735 820 ! l|31 | 1101 45l'| 9 érk. • ind. ' 1 1« 457 510 Sárbogárd 404 522 1 \aa 50i) J ind. , érk. lOio I0£i 6« n 631 1 Nasry-Dorosrh C J CJ: 909205 853 718. 300 ilj Kölesd -Tengejicz 817 1 28 831 ! 738 3307Hidja-Apáthi 821 123* 808 1 1 800 405 7Tolna-Mözs.; 801 1216 7*8 8á] a - * 80s íj 1 érk. -ind. Szegzárd 710 II16 723 830 1 439 813 ind. érk. ,73° 1 126 .709 842 J451 M Őcsény 718 ||11 6£7 ; 853 507 838 I Decs 706 1 »02 645 gu 586 853 Pilis-Béi’ek 4 619 10*1 6£8 •' 9*5 '5t0 908 Báttaszék 630 ro25 615 1 »22 «Oüi Bonyhád B 451 , |4° I220T Dombóvár , 1 3£5 220 1 í.735j 88° 1 ö Budapest 1 830 ; i •: 800: • II érk. ind; SZERKESZTŐI ÜZENETEK. S. G. Budapest. A költemény bevált. N. N. Földvár. Ne m közölhető, A ■ ■ . . A vers rossz. * X. Y. Névtelen tudósításaira nem reflektálunk.
