Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-21 / 47. szám
1897. november 21. 7 kezében volt, de azért a kántori lemondás a tanítóságra semmi visszahatással nem volt, de hogy is lehetett volna! Sőt volt egyszerre kettőnek a kezében is, hol azután hol az egyik, hol a másik lett a hetes. Hogy mily alárendelt kérdés a kántorság a törvény betűi előtt, mutatja több példa, hol nem is éppen következés az, hogy a kántornak tanitónak is kell lennie. Ott van Szegzárd, a hol az öreg Simon Gyuri bácsi — Isten nyugosztalja — igen hosszú ideig szolgálta a templomot és temetőt, pedig csak egyszerű csizmadia iparos volt, de tudott énekelni és kicsit orgonáim és kész volt a segédkántor. Sőt mi több: a törvény egyáltalán nem is akar szervi összefüggést ismerni a kántortanitónak iskolai és kántori hivatala közt, mert a kántori jövedelemből egy krajezárt sem engedélyez a nyugdij összeg nagyságának megállapításánál felvenni. Ebből származott az a rengeteg sok panasz, melyek ha el is intéztetnek, nem sokkal érnek többet a — — mostoha apaságnál. Világosan szólva, a törvény a tanitó főfoglalkozásának csak a tényleges tanítást ismeri el és ezt a tényleges tanítói szolgálatot biz 40 év múlva be is kell mindenkinek bizonyítania hiteles okmányokkal. És mindezt tudva, a kerületi esperes ur mégis megengedte volna, hogy a tolnai kántor naponkint csak egy órát tanítson. Nagyon furcsa! Ha tehát a kántori dijlevélből a segédtartási kötelezettség töröltetnék és ennek alapján a kántor magát kántori teendőiben egy ily alkalmas egyénnel segítené ki, ebben őt senki meg nem akadályozhatná. Ha nem találna kartársai között egyet sem, akkor nevelnie kellene maga mellett egy oly egyént, kire a kántori ügyekben számíthat. Mindezen példázgatást. melyekkel az életben tán Dem is ritkán lehet találkozni, csak azért hoztam fel, hogy igenis a kántortanitónak az ő iskolájában a hivatalos órák alatt még a templomi vagy temetési teendők miatt sem szabadna hiányoznia, hanem ha üti a reggeli 8 órát, akkor végezze a segéd a további egyházi funkeziót. A törvény ugyan megfordítva beszél és azt mondja, hogy ilyenkor menjen a segéd be az iskolába. Igen ám, de a törvény e jóhiszeműségében azt is gondolta, hogy ha a kántor a templomban végez, szinte iramodik a segédet felváltani iskolájában. Boldog együgyüség! De mert ez nem igy történik, azért gondolhatta az a bizonyos hitközségi tag, hogy a kántortanitó ur nem lesz jogosult a nyugdíjra, mert nagyon keveset tanít. Hát ez egy kissé náiv állítás, de ha nem értette jobban, ez neki megbocsájtható. A nyugdij jogosultságra nézve nagyot tévedett a személyben, mert Ön biz megfogja kapni nyugdiját, ha akár 40 évig be sem néz az osztályába; de hogy a segédtanítók, kiknek működése nálnnk nem osztályozható a rendszeresített segédi állást betöltő segédtanítók sorába — majdan sok kellemetlenségnek néznek eléje — az bizonyos. Igaz, hogy hitközségünk ő utána is fizeti a 12 frtos nyugdij járulékot, de ez eddig is szabálytalan volt és lesz a jövőben is, mig állása ily magán természetű szerződéses viszonyon alapszik. Végre is népiskoláknál 10 tanterem után nem élvezhet 11 tanitó nyugdij jogosultságot, mert az elemi népiskola, hol kétszer háromszor annyi a tanerő, mint a tanterem. Azoknál úgy van, nálunk meg igy van. Nem kell tehát nagyon hangoztatni, hogy a segéd nálunk a kántort csak szükség idején helyettesíti, mert oly kántortanitó nincs az országban, ki reggeli 7 órától délután 3 óráig folyvást egyházi hivatalos funkeziókat végezzen és csak akkor marad egy órája az iskolára. Az ily nagyhangú állításokhoz nem elegendő a kirohanás, azt bizonyítani is kell. Különben feltéve, hogy minden úgy marad, mint eddig volt, állításaim igaz voltáról másokat is meggyőzni akarván, felkérem az iskolaszéki tag urak bármelyikét, nézzenek be akármely napon reggel 8, 9, 10 órakor és délután 2 órakor a tolnai elemi népiskola Il-ik fiú osztályába, ott csak a segédtanítót fogják megtalálni és akkor nézzenek be a kántortanitó úrhoz is és vizsgálják meg, hogy az ő elfoglaltsága egyházi természetü-e, melynél fogva iskolájába nem mehet és erről állítsanak ki egy tanukkal elöttemezett bizonyitványt, melyben megerősítik, hogy a kántor urat igenis iskolájában találták a hivatalos órák alatt tanítással elfoglalva, valahányszor csak bementek; ha pedig nem volt benn az iskolában, akkor egyházi természetű ügyek voltak a gátló okok. (Azokat a polgáristákat nem tanithatná-e 8-tól 10-ig a segéd ?) Mondom, ha ezt okmányilag hajlandók az urak bizonyítani, akkor én leszek az első, ki itt a nyilvánosság terén oly elégtételt adok az ártatlanul leleplezett kántor urnák, mint a milyent tőlem tán nem is várt. De addig tisztelt kántor ur, az ön igazság érdekében megirt helyre igazító czikkében nincs semmi igazság! Tolnán, 1897. november 10. _______ Lengyel Ferencz. Tek. Szerkesztő Ur! ígéretemhez hiven a következőkben referálok a városunkat a múlt héten izgalomban tartott párbaj- ügyről. Csakugyan igaznak bizonyult, hogy Komlóssy A. tanitó elfogadta Györffy kihívását és ennek következtében beteljesült Gy. vágya, mert a párbaj megtörtént és K. csakugyan »lovaggá« ütötte Gy-t, hogy micsoda fegyverrel és minő formálitások között, arról senki sem tud semmit, mert úgy a felek, mint a megbízottaik titoktartást fogadtak. Annyi azonban tény, hogy vér nem folyott. — Múltkori soraim helyreigazítása, illetve kiegészítése szempontjából fel kell említenem, hogy K. a választásra felajánlott fegyvernemek között a digicset és csirizestálat is emlegette. Azt is tényként felemlíthetem most már, hogy a többi érdekelt tanítók különféle okok miatt nem fogadták el a kihívást és úgy hallatszik, »beadták a kulcsot.« Nagy örömben vannak azon tanítok, a kik Gy. nyilatkozatát aláírták, mivel ezen tettük által szorosabb viszonyba jutottak Gy.-vel és benne hozzájuk teljesen méltó vezért nyertek. Ily módon befejezést nyervén, a nagy hullámokat felvert ügy, a kedélyek lassan ismét lecsendesedtek. / Es pedig annál inkább, miután egy más ügy vonja mindjobban a közfigyelmet magára, és ez a városi, illetve a körorvosi állásnak választás utján való betöltése. Ha nálunk bárkit is választani kell, akkor elemében van a paksi ember; ezért ha csak közeledik is valami választás, nagy sürgés-forrongás támad, megindul a korteskedés, és van magnum-áldomás. Az orvos választása is, mely e hó 19-én lesz, már előre veti árnyát. Mondják, hogy eddig öt pályázó van. Az eredményről leszek bátor tek. Szerkesztő urat értesíteni. Paks, 1897. november 17. alázatos szolgája Paksi. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Tisztelettel kérjük, hogy Györffy J. urnák a „Közlöny“ utolsó számában velünk szemben közzétett nyilatkozóra vonatkozó következő megjegyzéseinket becses lapjába felvenni méltóztassék: Gy. ur elmondja nyilatkozatában, miszerint, mint volt elemi tanitó, velürik »testvéri viszongban« van és hogy velünk »testvérharezot« nem akar folytatni. Ez igen szép és'a történtek után nagyon lekötelező nyilatkozat ránk nézve, mégis úgy tetszik nekünk, mintha Gy. ur nagyon is mostoha testvér módján bánt volna el velünk. Kijelentjük, hogy test- vérharezot mi sem akarunk és nem akartunk vivni, mit az igazol leginkább, hogy nem mi kezdtük e dicstelen viszályt. Épen ezért csodálkozunk a felett, hogy Gy. ur a mi válaszunkban ellene intézett sérelmet lát, a mely miatt még különös elégtételt vár a mi részünkről ; holott egész válaszunk nem más, mint Gy. ur első czikkének reflexiója, csak commentáltuk az ő állításait és eljárását, az csak tükör, a melyben Gy. ur önmagát látja meg. Ha tehát Gy. ur rá nézve sérelmes dolgokat talál benne, vessen önmagára; mert régi igazság az, hogy »az hangzik ki az erdőből, a mit belekiáltanak«. Biztosítjuk Gy. urat, hogy ha ezután tetszetősebb hangon fog hozzánk átkiáltaniinnen is kellemesebb visszhangot fog hallani. Mindazáltal nem zárkózunk el a méltányos elégtételadás elől sem, annál kevésbé, miután Gy. ur is kijelenti, hogy a 43. számban megjelent közleményét, melyben a paksi tanítókat minden ok nélkül sérti: »egyedül P.-re vonatkoztatva irta és senki másra nem vonatkoznak ottani megjegyzései.« Ha t. i. Gy. ur e kijelentését úgy érti, hogy a szóban levő czikkében ok nélkül ránk zúdított sérelmeket visszavonja és a tanítóktól bocsánatot kér, úgy a béke kedvéért ily alapon és csakis ily értelemben véve szavait, mi is kijelentjük, hogy visszavonjuk egész terjedelmében ama sértő czik- kére irt válaszunkat; annál inkább, miután egyedül az önvédelem kényszerűsége adta kezünkbe a tollat. ____TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.) Vé gül Gy. urnák azon »lányomnak mondom, menyem is értsen belőle« — módon, ugyan P.-hez intézett, de nekünk is szóló nyilatkozatára vonatkozólag, melyben újból tudományja fokát és a tanári czim jogosságát fejtegeti, az a megjegyzésünk, hogy mi nagy tudományában immár nem kételkedünk, hiszen elég fényesen beigazolta azt jelen czikkei és egész fellépése által is; de a tanári czim ellen sincs kifogásunk. Eddig is megadtuk azt a »Néptanítók Lapja« a miniszter és hivatalnokai ellenére is; sőt az ellen sincs kifogásunk, ha a nagyságos, mél- tóságos, vagy bármi más czimet használja is, csak a mi kisebbítésünk czéljából ne hangoztassa azt és egyáltalában minket ok nélkül ne bántson. Ezeknek kijelentése után mi is leleszsziik a fegyvert és — ha csak esetleg újból nem provo- káltatunk, — nem lesz több szavunk Gy. úrhoz. A n. é. Olvasóközönségtől pedig és a tek. Szerkesztő úrtól bocsánatot kérünk, hogy ezen magánügyünk elintézésére e lapok hasábjain ismételten igénybe kellett vennünk becses figyelmüket. Paks, 1897. nov. 16. Alázatos szolgái: Több paksi tanitó. Tekintetes Szerkesztő Ur! P e r 1 e r Mátyás, tolnai kántortanitó ur szükségesnek látta „A tolnai róm. kath. Iskolaszék szives figyelmébe“ ajánlott soraimat megczáfolni, még pedig oly modorban, melyet én nem követhetek. — De mivel állításai — melyeket „az igazság érdekében“, az ő irói nagy tehetségének, kiváló szakképzettségének, az iskolai törvények és rendeletek teljes ismeretének bebizonyításául — becses lapja t. olvasóközönsége előtt valódi nevének aláírásával — felhozott, az igaz- ságtól oly távol esnek, mint a nap a földtől, kénytelen vagyok a hamisítatlan igazság érdekében kijelenteni, hogy »A tolnai róm. kath. Iskolaszék szives figyelmébe« ajánlott soraimban foglaltakat, mint meg nem czáfolható tényeket — továbbra is szóról szóra fenntartom. Egyúttal kijelentem azt is, hogy a »Valaki| által beküldött közlemény is: teljesen megfelel a valóságnak. Most pedig bevárom az itteni róm. kath. Iskolaszék, valamint az egyházi kerületi tanfelügyelő ur intézkedéseit, melyek annál inkább sem maradhatnak el, mivel P ér ié r ül* éppen a kér. tanfelügyelő urra hivatkozik, mint a kinek tudtával és beleegyezésével állanának fenn az általam kifogásolt állapotok. Az eredményről annak idején majd értesíteni fogom a lapok t. olvasóit. Kérem tek. Szerkesztő urat jelen soraim szives közlésére, melyek után maradok mély tisztelettel Tolna, 1897. november 12-én. Egy hitközségi tag. N Y I L T T É R.*) Az Első osztr. biztositó intézet katonai szolgálat esetére: előnyös feltételek mellett vezérképviselőt keres. — Ajánlatok Budapestre, Váczi-körut 16 küldendők. (16°- 2—2.) *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősseget a szerkesztő.
