Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

— Iskola látogatás. Pártos Zsigmond esTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (5 sz.j ____________________________1897, január 31.

4

En

gedje meg az igen t. olvasó, hogy tövisező toliamat, illetőleg a sok gond miatt már ősz nem is lehető — mert kopasz — fejemet egy perezre pihentessem s jelenleg »a más üszőjén, szántsak.« — Azt hiszem, hogy én is megérdemlek egy heti vaká- cziót, — kivált akkor, mikor a »Harangozó« vált fel!

A »Szabad Sajtó« f. évi 2-ik számából vagyok bátor ezúttal közölni az alábbi igen érdekes, felette humoros, kaczagtató farsangi czikket a harangozom tollából. Méltóztassék elolvasni ájtatós figyelemmel,

• fogadok rá, hogy étvágyat kapnak a jövő heti »fánk«- hoz, melyet már én sütök, ha szinte sületlen lesz is!-------A czikk igy hangzik:

Be

lmissziói mozgalmak Csalomián.

Tisztelt szerkesztő ur!

ön a múlt hó 28-án abban a kegyben részesített, hogy saját, a közügy szolgálatára felszentelt kezeivel dobott ki a szerkesztőségből. Én illő lábsuro- lás után, szerény hajlongások közt léptem színe elé s ezek után — 28-ika lévén — ön természetesnek találta, hogy nem lehetek más, mint szemtelen ké- regető. ön csalódott, Szerkesztő ur, csúnyául csalódott és én még ma is kaczagok az Ön felsülésén.

Nem, nem kéregető vagyok, Szerkesztő ur, hanem tanító itt Csalomián. Hogy mi a nevem ? azt majd a legközelebbi találkozásra négyszemközt mondom meg; a közönség előtt hadd legyek én csak Harangozó.

Különben ehhez a névhez nekem jussom is van colilsióba. Valamelyik Istenben boldogult ősapám egy szer keveredett a Gondviseléssel — a mi bizony nem volt valami szép dolog — és úgy találta, hogy sokkal könnyeben elérné az Örökkévalóságot, ha nem a maga lábán biczegne odáig és egy holdvilágos éjjel azzal tisztelte meg a pápisták szabadban álló kis harangját, hogy a kötelét nyakravalóként akarta használni. A kis harang azonban — talán mert észrevette, hogy kálvinista ember függ a kötél végen — elkezdett kongani, mire az ijedten összeszaladt nép lebeszélte ugyan az öreget a maga-kereste piedesz- tálról, de innentől kezdve harangozónak csúfolta családunkat.

De hadd térjek tulajdonképpeni tárgyamra. Szerkesztő ur, mint a közvélemény tájékoztatója, bizonyára érdeklődik ama nemes mozgalom iránt, melynek czélja megmenteni a vesztébe rohanó protestantizmust. Nos, e mozgalom hullámai hozzánk is eljutottak ; egész forradalom támadt a valláserkölcsi téren, melynek élén községünk buzgó lelkésze, Napkeleti Jeremiás ur áll. Tulajdonképpen már évek óta munkál a talaj előkészitésén, gyakori felolvasásokat tartván a Borostyánlombok czimü népszerű elbeszélésekből, de főképp a Jericliói Trombita czimü szaklapból, mely, mint a mozgalom hivatalos lapja, tudvalevőleg egyedül van feljogosítva az irányelvek megszabására s meg van bízva az egyházi átok kizárólagos kezelésével is. A központi üdvközvetitő szövetkezet nem is késett a Nt. ur érdemeinek méltánylásával ; már két évvel azelőtt megválasztotta őt levelező tagnak, majd a Sionvölgyi összejövetel után, mikor Napkeleti ur beható tanulmányozás után teljes világosságot vetett a rég vajúdó kérdésre, hogy »Ze- bedeus két fiának ki volt az apja ?« az egyesület a Nazir-rend kék keresztjével is kitüntette.

Az elismerés csak buzgóbb munkára serkentette Napkeleti urat, a ki már most az e czélból összehívott egyházközségi közgyűlésen fölvetette a kérdést, hogy nem látják-e a hívek elérkezettnek az időt, mikor szervezett egyesületté alakulnálak?

A helyeslés fölhangzó moraja bizonyitá, hogy kellő időben lett feltéve a kérdés. A már készen levő alapszabályokat a közgyűlés változatlanul elfogadván, a csalomiai Népkör, mint szövetkezet hivatalosan is megalakult. A szövetkezet három szakosztályra oszlik. Az egyházi szakosztály hatáskörébe tartozik intenzív belmissziói munkásság ébresztése, a valláserkölcsi élet ápolása és fejlesztése, továbbá a szegény ügynek a társadalom utján veló rendezése, mire nézve a szakosztály tagjai odahatni igyekeznek, hogy az elrongyolt ruhadarabok ne cseréltessenek be Mó- zsinál pamukért vagy horgolótűért. Ez a szakosztály vállalta magára az egyházi ének javítását is, mire nézve hasznos alkalmaknak tartja a fonóházakat és kukoriczafosztást. Végre az ő ügykörébe tartozik a már teljesen elvadult legényerkölcsök megjavítása, főeszközül szolgálván e tekintetben a kisbiró kezébe adott hosszú somfapáleza, az u. n. Áron vesszője, melynek hivatása az, hogy a templomban illetlenkedő pernahajder a feje búbjára gyakorolt szelíd nyomással észretérittessék.

Az irodalmi szakosztály magára vállalta a hitbuzgóságnak sajtó utján való terjesztését, mit részben hiterősitő könyvtár létesítése, részben havi lap kiadása által vél elérhetőnek. A könyvtár alapjául Veréb István egyházfi ur fölajánlotta a saját könyvtárát, melynek kiválóbb darabjai: Az inquisitió titkai, Ferealtól, Ubrik Borbála története Mártonffy Frigyestől és Szent Genovéva csodás históriája, eddig még ismeretlen szerzőtől. Ugyancsak Veréb ur vállalta el a Dávid hárfája czimü havi lap szerkesztését is.

Hogy az irodalmi szakosztály mily lelkiismeretesen fogja fel a maga kötelességét, mutatja az, hogy már Lucza napján felolvasást is rendezett községünk érdemes Tábitája, Finta Zsófia azszony fonóestéjén. Ez alkalommal Tütü János presbyter ur értekezett a káromkodás fertelmességéről, mely valóságos mételye a mi józan népünknek. Fölemlítette, hogy »az a hunezut német már is fölhasználta e gyengeségünket elhitetvén a világgal, hogy a magyarnak még a bibliája is káromkodással kezdődik.« Majd e csúnya bűn lélektani okait kutatván, arra a következtetésre jutott, hogy az emberi gyarlóságnál fogva alig lehet ugyan reményünk a baj gyökeres orvoslására, mind- azáltal jelentékenyen kisebbíthetjük e kifejezések választékosságával, a mire a költői szépségekbe gazdag nyelvünk különösen alkalmas. E szerint ajánlja a férfiaknak, hogy elégedjenek meg a »lánczos lobo- gós«sal mig a nők gyöngéd ajka ezzel fejezze ki a felindulást: »ejnye a harmatos ibolyáját!« A felolvasást hatalmas taps és éljenkiáltások jutalmazták, mit Tütü ur szerény hajlongásokkal viszonozott. A ház úrnője pedig ismét fényes jelét adta nemes szivének: mákos kukoriczával vendégelte meg a jelenvoltakat.

Az egyesület harmadik szakosztálya a pénzügyi szakosztály. Ez gondoskodik az egyesület vagyonának miként való felhasználásáról és a helyiségalap gyűjtéséről, mely már eddig is 4 frt 58 krt eredményezett.

Szó van még egy női egyesület szervezéséről is, a mely magát a már említett Tábitánk Finta Zsófia nevéről nevezné. Az ügy megoldása elé azonban akaratlanul is nagy akadályt gördített özv. Bagó Mátyásné asszony jóindulata, melylyel a község részéről b. e. férjének járó 1 frt 70 kr. napszámot az alakulandó egyesület czéljaira felajánlotta, nagy zavarba hozván ezzel a közvéleményt, a mely most már nem tudja, kinek nevéről nevezze az egyesületet. Az érdekes kérdés megoldásáról Szerkesztő urnák pontosan beszámolok. Talán szabad remélnem, hogy tudósitásaimért a lapot ingyen kapom ? !*)

Csalomia, 1897. janur 27.

Hive

Harangozó.

*) Megadjuk. Szerk.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Kinevezés, ő Felsége a király Ku- 1 i n Sándor kaposvári alügyészt ugyanoda kir. ügyészszé nevezte ki.

— Gyakorlati bírói vizsga. Varjas Ödön, a kir. törvényszék tehetséges és munkás tagja, kir. törv. aljegyző a gyakorlati birói vizsgát, tegnap jó sikerrel tette le.

— Közgyűlés. Tolnavármegye gazdasági egyesülete tegnap Szegzárdon közgyűlést tartott.

— KoSSllth-SZObrok. Elsirattuk s eltemettük a haza szent földjébe Kossuth Lajost,- hazánk nagy fiát. A nemzet a magyar szabadság megteremtője iránt kegyeletes háláját úgy határozta leróni, hogy közadakozásból szobrot állit neki az ország szivében. Ennek a szobornak felállitása sajnos, hogy méff nem valósítható meg. Az ország több helyén azonban már állítottak emléket a magyar nép atyjának s újabban, mint értesülünk, Gyönkön és Kölesden fognak a tavasz folyamán K o s s u t h-szobrot emelni. Az ünnepélyre a képviselőház függetlenségi és 48-as párt tagjait is meg fogják hívni.

— Áthelyezett postatiszt. / >écsiposta- és táviró igazgató Fent Károly „^egzárdi m. kir. posta- és távirótisztet, hasonló minőségben, saját kérelmére áthelyezte a bonyhádi m. kir. posta- és táviró hivatalhoz.

peres-plebános, kerületi tanfelügyelő, múlt szerdán meglátogatta a szegzárdi rom. kath. belvárosi népiskolát. Minden osztályban félórát időzött, s a végzett tananyagból szakértelemmel megvizsgálta a tanulókat.

— Jótékonyság. Báró Augusz Columba, bécsi irgalmas nővér, 20 frtot küldött a szegzárdi rom. kath. ovoda részére.

o

— Adományok a szegzárdi népkonyára. A szegzárdi népkonyhára adakoztak: Mayer János Szegzárd 5 frt, Mehrwerth Ferencz Szegzárd 15 klg. rizs-* kása, 15 klgr. borsó, 5 klgr. só, 1 klgr. magyar bors, fél klgr. paprika, negyed klgr. ezegfüb'ors, Wolf Henrik Szegzárd 5 frt, szegzárdi takarékpénztár 10 frt, Bischitz Mór Ozora 5 frt, Eber Mártonné Szegzárd 2 liter mák, 10 drb vörös és 20 drb fehér répa és Tóth Ignácz fodrász Szegzárd egy zsák burgonya. Ezen kegyes adományokat számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd, 1897. január 29. Bezerédj Pál s. k.

— Tanitóhiány Tolnavármegyében. Nem kevesebb, mint huszonkét községben van tanitóhiány, a mi valóban nagy hátránya a szépen fejlődésnek indult megyei népoktatás ügyünknek. A nagy tanitóhiánynak kétségtelenül a 300 frt minimális tanítói fizetés az oka, mert ennél a vasúti őrnek és hivatal- szolgának is több jövedelme van, pedig ezeknek nem kell 12 évig iskolába járniok, mint a nemzet napszámosainak, a kiktől a kvali- fikácziót megkívánja a törvény ugyan, de nem gondoskodott tisztességes fizetésökről. Nem csoda tehát, hogy" ily körülmények között mindig kevesebben lépnek a tanítói rögös pályára s mindegyre érezhető lesz országszerte a tanitóhiány. Jelenleg a következő tolnamegyei községekben és pusztákon hiányzik tanító: Agárd, Gerjen, Hídja, Alsó- és Közép-Tengelicz, Apáthi-Üveghuta, Győré, Mucsfa, Szálka, Tevel, Závod, Diósberény, Felső-Nána, Kis-Székely, Mucsi, Udvari, Be- degh, Értény, Fürgéd, Martincza és Paks.

— Madarász Elemért mint értesülünk, legközelebb az anyakönyvi osztály főnökévé .nevezik ki a belügyminisztériumba, a hol Lukács György belügyminiszteri titkár, az anyakönyvi osztály főnökének helyét foglalná el, a ki Békés vármegye főispánjává fog kineveztetni.

— Gimnáziumi orvos. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter dr. F o n y ó Ignácz helybeli orvost, a képesített egészségtani tanárt, a szegzárdi gimnázium orvosává nevezte ki.

—- Eljegyzés. Jilk László, szegzárdi üvegkereskedő eljegyezte a bájos és kedves Jadametzky Etelka kisasszonyt Budapestről.

— Kaszinói tánczestély. A múlt szombatra tervezett kaszinói tánczestély közbejött akadályok miatt elmaradt, melyet folyó évi február hó 1-én, azaz hétfőn tartanak meg.

— Alakuló közgyűlés. A szegzárdi kereskedelmi kaszinó ma délután 3 órakor alakuló ülést tart a „Szegzárd Szállódban levő helyiségében Udvardy Sándor elnöklete alatt. Az uj kaszinónak eddig már 70 tagja van.

— Uj tag. A szegzárdi tisztviselői társaskör választmánya folyó hó 27-én tartott ülésében Kör- mendy Oszkár pénzügyigatósági számvevőségi főnököt rendes tagjai közé felvette.

— Piknik. A „Szegzárd Szálló“ kistermében január hó 23-án igen jól sikerült pikniket tartottak. A figyelmes rendezők a kedves hölgyeket élő virágokkal lepték meg és mindent elkövettek, hogy a megjelentek kellemesen mulassanak, a mint sikerült is elérniük. Jelen volt asszonyok : özv. R ü 11 Lajosné, Rill Józsefné, Stokinger Jánosné, Sáfáry Lászlóné, Szűcs Józsefné, Zsigmond Ferenczné, özv. Doór Jánosné, Vitkovics Józsefné, Kemény Adolfné, Csizmazia Im- réné, Szigethi Edéné, Leányok: Rüll Flóra, Kresz Anna, Rill Ilonka, Kapuvári Sárika, Kaczenbach Erzsi, Fehér Ilon, Müller Etel, Hornyák Margit, Erdödi Anna, Kemény Jolán, Sáfáry Lenke, Sáfáry Lujza, és Tumó Mariska.