Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
6 1897. november 14.-csatákban elesett germán harczosok világos szinti hajából drága pénzen parókákat csináltattak maguknak. Poppaea szőke haja ismeretes. Que Bess szőke fürtökkel pompázott. Borgia Lukrécziáról olvassuk: „Szőke volt mint a narancs.“ Medicis Katalin szőkére festette a haját. Emlékezzünk la Wallerie kisasszonyra, a ki szőke volt és Longuville herczegnére, a kiről ugyanezt jegyezte föl a krónika. Madame Staelt, a körülrajongott írónőt, szőkének rajzolták az udvarlói. De hisz Julia, az ideális szerelemnek ez az örökszép eszménye is szőke volt. Ki ne hallott volna a Titcián festette szőke hajakról | Vagy ki ne irigyelné Don Jüantól az ő szőke Raby Bóráját és szőke Hajdééját. S nem gondolunk-e dobbanó szívvel Gretschenre | Ditre Johanna és Erzsébet angol királyné szőke szépségek voltak. Corday Sarolta hasonlóképpen. Stuart Mária pedig hires volt a világszép szőke hajáról. íme a történelem kiválogatja a nők közül a szőkéket és nekik adja a szépségdijat: én nekem pedig semmi okom, se bátorságom a história múzsájával szembeszállani. A pálmát a szőkéknek adom. A harmadik: Margit se nem szőke, se nem barna, hanem olyan igaz magyar fajta.' Ez a vallomás ékes szólóan bizonyitja, hogy se az absolut szőkékhez, se az absolut barnákhoz semmi közöm. * Távirat. Lapunk zárta után érkezett: Táviratilag tudatom, hogy Margit szőke. Vissza vonom az obsolut szőkéről adott véleményemet. Azért mondottam „olyan igaz magyar fajtának, mert magyar színésznő.“ De hiszen a művészet — internaczionalis. ~ KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja múlt számában több czikk foglalkozott személyemmel, miért is kérem engedjen nekem egy rövidke helyet, hogy észrevételeimet megtehessem. Az első közlemény „Több paksi tanító“ aláírással jelent meg, de mert én a 43-ik számban megjelent közleményemet tisztán és egyedül P.-re vonatkoztatva írtam és senki másra nem vonatkoznak ottani megjegyzéseim, igy velők szemben polémiába sem bocsátkozom. Nem bocsátkozhatom polémiába még azért sem, mert magam is több éven át működtem elemi iskolánál és igy velük testvéri viszonyban vagyok, már pedig a testvéri háborútól irtózom és igy a harczot még az esetben sem folytatom velük, ha én húznám a rövidebbet. Inkább legyek én a legyőzött, de a felett senki sem örvendezzék, hogy két testvér testület egymással marakodik. Mindazon által, ha ez urak, még e kijelentésem után is fentar- tanák sértő kifejezéseiket úgy magamnak más utón szereznék elégtételt. * * * A második közleményt P. ur irta, melyben sértés ugyan nincs, hanem egy csomó sületlenség. Általában az egész kellemetlenségnek a P. jegy alatt iró ur az oka, mert e lap 42-ik számában a paksi gazdasági ismétlő iskoláról irt közleménye a mellett, hogy teljesen légből kapott volt, annyira kicsinylő hangon beszélt a polgáriskolaiakról s különösen „egy polg. iskolairól,“ melyet magamra kellett vennem I igy szónélkül nem hagyhattam. Nem hagyhattam pedig azért, mert először nem volt igaz és másodszor nem azért, mert ez az ur nem nyughatik, úgy látszik nem igen fér a bőrébe, mert már hosszabb idő óta piszkálódik ellenünk, polgáriskolaiak ellen. Ezekért feleltem P. urnák s hogy a toliamat jól megnyomtam, az sem történt ok nélkül. Ez az ur még ma sem átalja újból megróni a paksi intézőköröket és engem tájékozatlansággal vádol, mikor abból egy szó nem igaz, hogy a papok „egy polg. iskolai“ mellett foglaltak állást, de még az sem igaz hogy nekünk 100 frt, nekik pedig 50 frtot ígértek. Még ma is egész kihívóan kérdi, hogy Keszt- helyen-e vagy, hol szereztem tanulmányaimat, hát én megmondom önnek: A véletlen úgy hozta magával, hogy én Znión végesztem az áll. képzőben, mely képzőről, mint tanító bizonnyára tudja, hogy az ma az államnak egy kísérleti telepe, ahol azt óhajtja tanulmányozni, hogy egy tanitójelöltből lehet-e jó mezőgazdát is nevelni. E képzőben bizony mi tűrés- tagadás négy évig szántanak, vetnek, aratnak, kapálnak stb. a tanítójelöltek a mennyit csak bii’nak. Ezen kívül, mint taníérfiu azt is tudja, hogy a polgári képző három évfolyamú és igy 7 évig csak tanul az ember valamit s ezen kívül még egy négyhetes tanfolyamot is hallgattam. Önnek még az az állítása sem felel meg a valóságnak, hogy a tanítók is 3—4 évig tanultak gazdaságtant, mert az 1882. év febr. 6-án 3998 szám alatt kiadott kormány rendelet alapján a tanítóképzőben egy évfolyamban és pedig heti 2 órában tanítják a gazdaságtant. Azért tőlem ne féltse e jövedelmét, mert amint az ipariskolában nem vállaltam órát, ép úgy nem kérek az ismétlő iskolásokéból sem. Még a czim bitorlásra is felelek önDek azért, mert itt többen vannak az Ön véleményén. Igen uram én és minden polgáriskolai képesítésű: tanár vagyok mind addig, mig a népoktatási törvény 72 §-a törvény, melyet sem a »Népt. Lapja« sem semmiféle kormány rendelet nem másíthat meg egyedül a törvényhozó testület. Azután, hogy mily nagy közöttünk a távolság, arra azt mondhatom, hogy épen annyi, mint a mekkora ön és tanitványai között van. (Helytelen és rossz hasonlat. Szerk.) Mert úgy hiszem, hogy méltóztatik azt tudni, hogy a tanítóképző tanárai polgáriskolai képesitésüek. (Nem mind annyian. Szerk.) Ezeket kívántam még Önnek elmondani, de most már egészen utoljára f legfeljebb, ha valódi nevét szeretné nyomtatásban olvasni, úgy ezt még közlöm. * Sfe ifi Végül Kálmárn Károly urnák kell kijelentenem, hogy a mit én a szőlő tanfolyam vizsgáján elmondtam, azt társaim egyhangú határozata alapján cselekedtem és e határozat alapján jelent az meg a lapban is. Ön nagyon megsértette Nits urat, kit mi csak becsülni tanultunk s ezért kellett neki elégtételt adnunk. Ezek után vagyok a telet. Szerkesztő urnák kész szolgája: Pakson, 1897. november hó 10. Györffy József. Tek. Szerkesztő Ur! A „Tolnamegyei Közlöny“ legutóbbi számaiban Paksról megjelent közlemények oly nagy port vertek fel városunkban, hogy jónak látom tek. Szerkesztő urat a történtekről csak röviden értesíteni, hogy tetszése szerint esetleg becses lapjában közzétehesse, ha más szempontból nem is, legalább a czél- ból, hogy a városunkban keringő sok mende-monda mellett a közönség némileg tájékoztatva legyen. A Közlönyben megindutt polémia következménye ugyanis az lett, hogy Győrffy J. polg. isk. tanító a több paksi tanító által irt czikket magára nézve sérelmesnek találja és a következő módon lovagias elégtételadásra hívta fel a tanítókat: Hogy megtudja, miszerint a paksi tanitók közül, kik legyenek azok a „Több paksi tanitó“, a kik az incriminált czikket Írták, e czélból egy nyilatkozatot, hordatott házról-házra két megbízott polg. iskolai tanitó társa által az összes paksi tanitók közt, a melyben az aláírók kijelentik, hogy ők amma czikket nem írták. Ily módon azután kisült, hogy a közlemény irói négyen vannak, miután a tanitók valamennyien aláirtak Gy. nyilatkozatát csak e négy nem. Ezeket aztán Gy. megbízottai azonnal felszólították, hogy lovagias elégtételadás czéljából nevezzék meg segédeiket. Az ügy további fejleményéről nem szivárgott ki eddig semmi bizonyos a nyilvánosság elé. Városunkban különféle képen hallani az ügyet tárgyalni; némelyek szerint a felek megbízottai már tegnap este 6 órakor értekeztek egymással, de formai akadályok miatt eredménytelenül. Mások azt mondják, hogy a tanitók nem is fogadták el Gy. kihivását, hanem azt mondták volna, hogy ők mint tanférfiak, nem viv- nak meg Gy.-vel, hanem az értelem és a logika fegyvereivel akarják folytatni a harczot, ha kell, azon a téren, a melyen azt Gy. ellenük megindította. Beszélnek egyéb képtelennél, képtelenebb dolgokat is, annyi azonban bizonyos, hogy Gy. fellépését általánosan helytelenítik, sőt hallatszik, hogy tanitótársai sem értenek vele mindenben egyet; valamint az is érthető, hogy az érdekelt tanitók Gy. nyilatkozatának körözését és ezen egész eljárását is a legélesebben elitélik, és biztosra veszik, hogy az egész kihivási czere- moniát csak azért rendezte, hogy ő még „lovag“-nak is lássák és nagyot mulatnak rajta. Beszélik, hogy K. tanitó azonnal ki is jelentette volna Gy. segédei előtt, hogv ő kész megvívni Gy.-vel, ha kell három lábú „Schuszter“-székkel, furkós bottal, vagy ha úgy tetszik — karddal, pisztolylyal stb. Az egész ügy any- nyira kezd érdekessé lenni, hogy további fejleményét is leszek bátor a tek. Szerkesztő ur b. tudomására hozni, ki maradtam Paks, 1897. november hó 10. alázatos szolgája: Paksi. TOLNAMEGrYEI KÖZLÖNY (46. az.) juiLUiinnmim Vasúti Ü# menetrend. ind. érk. 8*2 800 300 I 4 Budapest í jj 145 755 820 ||31 ||01 451 1 } irk. Ind. 1143 457 516 Sárbogárd ““ 522 ||55 505 Ind. érk. 1040 404 1024 6*6 221 631 Nagy-Dorogh 909 10 0 0» 85 3 718 300 704 Kölesd -Tengelicz 847 128 831 738 330 724 Hídja-Apáthi 824 1254 808 8°° 405 744 Tolna-Mözs 801 1216 745 1 j 818 424 803 Szegzárd 740 1 146 723 83« 439 8« ind. érk. 730 ||26 7°9 ] 8*2 451 8^3 őcsény 718 1 114 657 ! 835 507 838 Decs 706 1 102 645 i 9U 526 854 Pilis-Berek 649 1041 628 1925 540 908 Báttaszék 636 1025 615_ 1 122 — 1031 Bonyhád 524 — 451 > 140 — 1220 Dombóvár * 325 — 220 1 755 _ 82 0 1 Budapest 1 830 _ 80 0 1 érk. Ind. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. L. F. Tolna« Terjedelmes közleményét csak a jövö számunkban hozhatjuk. J. A lap élén olvasható. Egy tolnai katholikua. Elkésve érkezett. A közlendők közé soroztuk. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. N YILTT ÉR.* *) ítéljen a n. é. közönség! A bátaszéki néppárti hősök határt nem ismerő elbizakodottságában hónapok óta indokolatlan hajszát arrangiroz tisztességes helybeli férfiak ellen, kiknek nincs szerencséjük a néppárthoz tartozni; hétről-hétre a „Szegzárd Vidéke“ czimü lapban hol az egyik, hol a másik nem néppárti egyén egyszer nevetség tárgyává szándékol tátik tétetni, majd máskor különféle nemtelen hazug ráfogással illettetik. Az igyen apostrofál- tak — mondjuk — jó ideig közömbösen szemlélték a varangyok undok piszkolódásait és Dante példáját követve — futni hagyták a nyomorultakat. Ámde nem azért hős a hős, hogy kisebb csetepatékkal megelégedjék. „Csak előre!“ volt a jelszó — miglen a „hősök“ egyikét, Frey János káplánt és másikát, Joó Károly kántort mint első sorban küzdőket, azon „malheur“ érte, hogy vak buzgalmukban a lőtávol pontjáig előrehatolván: az ellenes [tábor kartácstüze által futásra kényszeritettek — nem anélkül azonban, hogy bénává és némává ne tétettek volna — — —! Nagy garral fogott Frey, a hős vagy — ha úgy tetszik: Der freie Held! — ami tönkretevésünk- höz; bennünket „gazság“ palástolóinak, szivünket bűnökkel telitettnek deklarálván. Válaszunkban — mely 175 petitsorra terjedt — kimutattuk a tisztelendő káplánnak mivoltunkat; igaz eljárásunkat méltányolta a nagy miveit közönség; kimutattuk, hogy mi az igazak utján járunk; hogy mi nem farizeus- kódunk. Megmondottuk nyíltan, hogy mi Frey János káplánt „hazugnak“ és a papi talár viselésére „érdemesnek“ mindaddig nem tartjuk, mig gaz és bűnös voltunkat nyilvánosan be nem bizonyitja — és a bőbeszédű tudós káplán ahelyett, hogy bizonyítékaival a nagy mi veit közönség elé lépjen — mert ez elé tartozik már most ügyünk — sietve vonul vissza odújába és egy semmitmondó szűkszavú nyilatkozattal óhajt szabadulni a nagy miveit közönség Ítéletétől, mely közönséget káplán ur félrevezetni nem képes. Káplán urunk! Ismeri Ön ezt a hexametert ?: „Parturiunt montes et naseitur ridiculus mus muris!“ Azonban tisztelendő ur van reményünk arra, hogy belátandja, miként bennünket ártatlanul bántott meg. Meghánytuk-vetetttik a dolgot és — végre következtetés után rájöttünk, hogy tulajdonképen Önt — lévén itt homo novus — „a jó barátok“ beleugrasz- tották. És ezért méltán igy kiálthat fel: „Óvj meg Isten barátaimtól, ellenségeimmel magam is végzen- dek!“ Ezek után van még néhány szavunk Joó Károly bátaszéki kántorhoz is. Hát uramfia! Ön liori- horgas, többszörösen felpofozott gyerkőcz: Ön egy Tafner János és Hohmann Józseffel szóba sem áll V Szép héja madár! aki még pár év előtt a „Pflastertreter“ díszes czimét viselte; Ön, aki ugyancsak pár év előtt zsönge ifjúságát a külvárosi utczák sikátoH E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő.
