Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

I

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (43. sz.)

1897. október 24.

Miska reszkedett a haragtól; a leány szomorú, de bátorabb volt. Inkább daczos.

— Hát a hajadba ki tűzte a virágot ?

— Ezt is láttad talán? Nincs egyéb dolgod, minthogy utánam csavarogj |!

A legény eltűnt a sűrűbe, a leány pedig leült a fűre és hangosan zokogott. En észrevétlenül visszahúzódtam s egyenesen mentem 1 tanyába, hol az öreg nagy szemeket meresztett rám, mikor mondtam neki, hogy a gyerekek házasságát siettesse.

(Vége köv.)

TÖVISEK.

Lakodalom akadályokkal.

Október 19-én, korán reggel, egy 15 kocsiból álló »lakodalmi sor«, egy »derült menet« kocsizörgése, a kocsikon ülők élénk zaja és a felpántlikázott lovak csengetyüinek messzehangzó ezüst szava, — verte fel megyei székes fővárosunk fő-utczája alvó lakosságát. A felpántlikázott ló s megrakodott kocsi vigan robogott, a felpálinkázott sereg szive pedig örömtől dobogott egész Medináig. A lakodalmi sereg még az eskető papot is magával vitte Szegzárdról, — nem, mintha Medinán is nem talált volna olyan eretnek papot, ki a merőben egyszerű polgári házasság földi szövetségét mennyei frigykötéssé tudja varázsolni a vallás malasztjával; — mert hiszen a medinai református pap (Arany Antal) valóságos arany-ember, a ki, ha nem volna egyszersmind ember is (ez a hátránya!) hanem csak szin- arany, egy métermázsás termetével, súly szerint bankóért beváltva, nagy értéket képviselne I hanem hát magával vitte a lakodalmi sereg a saját papját is, azon okoskodás folytán, hogy igy lesz a fiatal párnak az életben szerencséje! — — — Mert valamint a hajdani zsidók, a biztos győzelem reményében, mindig magukkal vitték a dúló csaták vér-mezejére a frigyládát | úgy az én szegzárdi kedves hívem Kovács József is akként vélekedett, hogy hasonnevű fián és a szép medinai Kocsis Katiczán nagyobb lesz az Isten áldása, ha azt, nem az A rang (mert hátha talmi ?) hanem a Borzsák (mert ez valódi) adja rájuk. Tehát én voltam a frigyláda! . . . De elraboltak a filiszteusok! — — —

Vagyis az történt, hogy Halmai (Hukstedt) jegyző s anyakönyvvezető ur — túlhajtott törvényes szigorúságból, forma-hiba miatt, — nem kötötte össze a feleket.

A dolog úgy történt, hogy az említett házassági jegyesek hirdetési határideje már okt. 14-én lejárt, — a polg. házasságkötéshez szükséges akták Dömötör Miklós szegzárdi anyakönyvvezető ur által már okt. 16-án postán elküldettek Medinára, de oda — állítólag — még 19-én délben sem érkeztek meg. Igaz, hogy Dömötör Miklós ur egy a násznagyoknak a mondott nap reggelén adott levélben értesíti Halmai (Hukstedt) anyakönyvvezető jegyző uratl arról, hogy semmi akadálg nincs, a szükséges iratok postára tétettek, sőt csodálkozását fejezi ki, hogg azok negyed napon Medinára nem érkeztek, de Halmai (Hukstedt) ur továbbra is haj- lithatlan maradt, mert — úgymond — ő Dömötör névaláírását nem ismeri, (hátha hamis!) I 15 kocsyj lakodalmi nép bizonyságára s ha kell esküjére, (báli voltak hintók is, intelligenczia is!) semmit sem mert nincs a hivatalos levélen pecsét, — (hát azt nem lehet hamisítani ?...); no meg — azt mondja — abban a levélben ő »Tekintetes« urnák, meg »jegyzőnek« van titulálva (ez gyanús!) — szóval: nem lesz a lakodalomból semmi! — — — S majdnem úgy lett. Mig a két irányban is szalasztott lovas legények a kölesdi posta elfogásának nagy munkájában izzadának, hogy megkeritsék a kívánatos hirdetési levelet: addig a lakodalmi vig sereg deli tánczra lendült a medinai vályogvetők első bandájának Beothoven-zenéje mellett, melynek élvezéséhez valóban Beethoven-fülek kellenek, vagyis teljes süketség !-----------A községházának udvara tánezteremmé

válto

zott. — (Hát ez szabad, Halmai ur ?) De ezt a formahibát elnézni nagyon tanácsos volt — — — Mert már attól kezdém félteni Halmait,

Hogy a lázzongők közt bizony meghal ma itt!.. És mivel a neve éppenség Tivadar,

Lesz ma itt oly zavar, oly szörnyű zivatar,

Minőt még nem látott tán soha Médina, Anyakönyvvezetőt futással véd ina! . . .

De hála legyen a jó egek-urának Papok léptek közbe s bajok elmulának!

*

Halmai (Hukstedt) urnák a törvényes formák legapróbb részletéhez való szigorú ragaszkodását én

nem ítélem el. Úgy hallom, katona s pláne őrmester volt, nem csoda, hogy Dömötör Miklós valóságos tiszti rangja sem imponált neki.

Jó, — csakhogy megjegyzem, hogy az ily legapróbb részletekig menő túlságos formaságokkal, oktalan szigorral (elhagyván sokszor — Krisztus urunk szerint — a mi a törvényben fő 1 . . .) éppen nem tesszük kedveltté a polg. házasság uj intézményét, sőt ellenkezőleg perhorreszkáljuk azt, elannyira, hogy sokan visszavágynak a dolgok régi rendjéhez, szaporodni fog a néppárt és a revízió serege. Jobb volna az uj intézmény, a polgári házasság most még oLy gyenge csemetéjét, kíméletes, sőt gyöngéd kezek finom, tapintatos ápolására bízni, hogy terebélyes nagy fává nőjjön s boldog árnyékot vessen a honfiakra!..

*

így történt, hogy Medinán semmise történt! Azaz, hogy pompás ebéd után, melyet a menyasszonyi örömapa Kocsis József kápolna-pusztai egyszerű lakásán elköltöttünk: sietve jöttünk vissza Szegzárdra s itt Dömötör Miklós ur úgy összekötötte a szép ifjú párt, én meg úgy összeeskettem és megáldottam őket, hogy ezeknek muszáj boldogoknak lenni!... Kovács József kedvelt hívem barátságos szép és nagy házában aztán reggelig tartó igazán kellemes lakodalmi mulatság zárta be a nagy sort, hol elfelejtettük a szörnyű zivatart, — akadályt, — Medinát s Halmai Tivadart; — mert ha jól étkezik s itkozik a gége I minden szomorúnak vig leszen a vége! — —

*

Nagyon kiváncsi vagyok, hogy az a hirdetési bizonyítvány, melyet Dömötör Miklós ur Szegzárdon postára adott okt. 16-án s mely nem érkezett meg Medinára negged-napon: hova lehetett ?! . . . Azt hiszem, hogy Arábiái—Medinára ment, hova hajdan a nagy Mohamed próféta futott Mekkából s most az ottani Halmai aczetilen-lámpával keresteti Kovács József és Kocsis Katicza jegyeseket házassági ösz- szeköthetés végett; ámde ezek már itt vannak Szegzárdon, boldogságuk Mekkájában, — ide futottak Medinából, forditva, mint Mohamed, a nagy próféta hajdan. Kivánom is nekik, hogy Szegzárd Mekkájuk legyen, vagyis: a boldogság állandó hazája — s a menyasszony soha ne fusson Mekkából Medinára! Vig öröm, boldogság, megelégedés közt élje az uj pár hosszúra nyúló napjait, — hálás gyermek-sereg öntözze egykor a szeretet harmatával a szülők sir- halmait, — felejtsék Szegzárdi Mekkájukban Medinát s Halmait!-------- Palást.

_____ K Ü LÖ N FÉL É K. ~

— K

inevezés. Szőllősi G-yula, pécsi kir. törvényszéki díjtalan joggyakornok, a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká neveztetett ki.

— A vármegyei muzeum. Wosinsky Mór szeg- zárdi-esperes plébános, hirneves régész, rendezi be a vármegye értékes és gazdag múzeumát a szegzárdi főgimnáziumban. Ez a lelkes férfiú napestig fáradhatatlan ügyszeretettel helyezi el a régiségeket, melyeknek száma mindegyre gyarapodik. E héten is sok szép ajándékkal gazdagodott a berendezés alatt álló vármegyei muzeum. Gróf Széchenyi Sándor egy Mátyás király idejéből 1476-ról kelt s a tolnamegyei Gyeurken, Dorog, Győrös, Sz.-Lőrincz, Gyönk és Tfenche birtokokra vonatkozó pergamen okmányt; gróf Széchenyi Sándorné 36 drb különböző korú régiséget és 31 drb remek régi himzést ajándékozott. Ez utóbbiakkal szép alapját vetette meg a vármegyei muzeum néprajzi osztályának. Kovács Sebestyén Endre 4 drb kőkori régiséget s egy ép mammut fogat küldött. Jeszenszky Andor Csibrákról ide adta egész gyűjteményét, mely 133 drb különféle régiségtárgyból, 220 rézpénzből, 223 ezüst pénzből, 4 arany pénzből s 21 drb papír bankóból állott. Döry Jenő Tüskéről 1 kőbaltát, 3 bronz régiséget, 21 ezüst- és 26 rézpénzt küldött.

— Értekezlet. Boda Vilmos, lapunk szerkesztőjének egybehivására múlt vasárnap délelőtt 11 órakor népes értekezletet tartottak a városháza nagytermében, hogy a most kínálkozó kedvező alkalmat megragadva, a közegészség fentartása czéljából elősegítsék az »Österreicher és társa budapesti ezég« áltál Szegzárdon létesítendő gőzfürdő felépíttetését. Az értekezleten Boda Vilmos elnökölt, a ki az ügyet behatóan megismertette és többek hozzászólása után egy bizottságot küldöttek ki a tervezet és költség- vetés elkészítése végett. A bizottság tagjai lettek: Si- montsits Elemér, dr. Hangéi Ignácz, Sz&ndy István, Tóth Károly és Boda Vilmos. A gőzfürdő az ártézi kuttal együtt körülbelül 30,000 írtba fog kerülni, mely összegnek felét a fentnevezett ezég ga- rantirozza, a másik felét pedig részvények kibocsátása által hozza össze.

— Viharos ülés. A szegzárdi kaszinó választmányának folyó hó 19-én viharos ülése volt, a melyről most már városszerte beszélnek, s igy — azt hisszük — nem követünk el indiszkrecziót, ha mi is dióhéjban elmondjuk az ott történteket. A választmányi ülés egyik tárgyát ugyanis a pécsi törvényszék sajtóügyi osztály vizsgálóbirájának azon hivatalos megkeresése képezte, melyben felkérte a kaszinó elnökségét annak hivatalos kon- statálására: vájjon tény-e, hogy Geiger Gyula szegzárdi ügyvéd, a,, Szegsz árd Vidéke" felelős szerkesztője, 20 év óta a szegzárdi kaszinónak tisztességes és feddhetlen jellemű tagja ? E kérdés tárgyalása folyamán nagy vihart idézett elő egyik választmányi tagnak Geiger Ggula becsületét kompromittáló súlyos vádaknak felsorolása és egy másik választmányi tagnak ebből kifolyólag a kaszinói tagok sorábót leendő kizáratása iránt tett indítványa. A választmány többek hozzászólása után FördÖ8 Vilmos elnök, Bodnár István jegyző és dr. Pápé Dénes ügyész személyekből álló bizottságot küldötte ki, hogy írásba foglalva sürgősen küldjék meg Geiger Gyula kaszinói tagnak az ellene emelt súlyos vádpontokat és hívják fel azok tisztázására.

— Kinevezések. Gróf Széchenyi Sándor főispán a dombóvári járás szolgabirói hivatalba járási irnokhelyettessé L a s k ó Dezső ottani dijnokot, a vármegyei központi irodába pedig napidijas dijnokká Fritz Sándort nevezte ki.

— A nőegylet jótékonysága. A humánus czélo- kat szolgáló „Egyesült s z e gz ár d-tolnam e- gyei nőegylet“ valóban nemesen tölti be hivatását, midőn szegénysorsu szülők leányait kiképezteti a tanitónői pályára. Jelenleg 4 ilyen jeles tehetségű szegzárdi leány tanulja a tanitónői pályát az egyesület jótékonyságából. Még itt megemlitjük, hogy a nevezett egyesület havonkint segély czimen 105 frtot fizet ki, ebbe bele nem számítva a rögtön adott segély-pénzeket, melyek szintén tekintélyes összeget képeznek.

— Jóváhagyott alapszabály. A belügyminiszter jóváhagyta a németkeéri temetkezésiegylet alapszabályait.

— Installáczió. Streicher Péterhőgyészi esperes-plébános folyó hó 10-én iktatta be hivatalosan Hay Ede újonnan kinevezett mucsii plébánost. Az ünnepélyes isteni tiszteleten a csibráki Jeszenszky család is megjelent. Az uj plébános az egyházi szertartás után lakomát adott s felköszöntőjében éltette Troli Ferencz káptalani hely nők öt, továbbá gróf Apponyi Sándor kegyuraságot. Streicher esperes az uj plébánost, ki 5 éven át kedves káplánja volt, köszöntötte fel. Magyar Miklós závodi plébános az örömszülőkre emelte poharát.

— Joggyakornoki állások. A pécsi kir. ítélőtábla terülétén n y o 1 c 1 joggyakornoki állás van üresedésben. Pályázatok 2 hét alatt adandók be az ítélőtábla elnökségéhez.

— Jegyzői vizsgálat. Tolnavármegye jegyzői- szigorló bizottsága előtt folyó hó 20. és 21-én tartották meg a jegyzői vizsgálatot. A bizottság tagjai voltak: Dőry Pál alispán, Simontsits Elemér főjegyző, Fink Kálmán pénzügyigazgató, dr. Hangéi Ignácz megyei főorvos, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök, Fördős Vilmos vármegyei ügyész, Bolgár Kálmán kér. anyakönyvi felügyelő, Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő és Török Béla szegzárdi ügyvéd. A vizsgálatot a jelentkezettek mind letették. Névszerint: Laurencsics Gábor (Szegzárd), Diczenty Pál (Bonyhád), Laskó Dezső (Dombóvár), Öllé Mihály (Szegzárd), Szoják Lajos (Báta), Réber Béla (Madocsa), Taffner Zuárd (Báta), Tamer Jenő (F. Nyék).

— A szegzárdi anyakönyvvezetöi hivatal megvizsgálása. Bolgár Kálmán kér. anyakönyvvezetői felügyelő folyó hó 20-án megvizsgálta a szegzárdi anyakönyvvezetői hivatalt és az ott tapasztalt rend és pontosság felett Dömötör Miklós anyaköny vvezető előtt teljes megelégedését fejezte ki.

— A szegzárdi főgimnázium épület felülvizsgálatával a kereskedelemügyi miniszter a szegzárdi ál- lamépitészeti hivatal főnökét bizta meg s utasította, hogy azt mielőbb foganatosítsa.

— Állami ösztöndíj. A vallás- és közoktatásügyi miniszter évi 180 frt állami ösztöndíjat utalványozott Eber Sándor budapesti I’I-od éves rajztanáije’löltnek, a ki a pécsi tanitóképezdében nyert kitűnő osztályzatú tanitóképesitői -oklevelet és azután a rajztanári pályára lépett, melyre kiváló hivatottsággal bír.