Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
1897. szeptember 26. 5 melyek nehány év óta forradalmi alakot öltöttek ez iskola atalakitásaert. On tálán nem tudná azt, hogy az országházban nyíltan hirdetik, hogy a mai polgáriskola csak a szellemi proletárok számát szaporítja és hogy a szakminiszter nem azt módja, hogy ez nem igaz, hanem, hogy segít a bajon és hogy életképes iskolát akar belőle teremteni. Ezek után, hogy az ön szavaival éljek, ki tesz a szülő közönségnek hasznosabb szolgálatot Ön-e ki minisztere ellenében is életképesnek mondja iskoláját, vagy én, ki fiamra tekintve és bizonytalan jövőjét látva a szülők figyelmét erre felhívom: annak megítélését hagyjuk az olvasóra. Egy apa. _______TÖVISEK. A szegzárdi uj zsidó templom. Elkészült, — felszenteltetett, — már csak kettő van hátra: Í,f hogy megtöviseztessék, — 2., hogy a templom ára ki legyen fizetve. — Azt hiszem, hogy ez utóbbi könnyebb lesz nekik, mint ez a tövis irás nekem ! . . . Ott voltam a templomszentelésen jó magam is — a mint dukált —; és pedig ott voltam már az első harangszóra. (Később tudtam meg, hogy a zsidó templomnak se tornya, se harangja nincs. Dehát, mondok, akkor mit hallottam én ? . . . Egy selyem- czilinderea kirchenparádé-rendező felvilágosított, hogy az a harangozó, melyet én hallottam, a Bezer,édj Pál ur selyemgyárának nagy kaliberű ösöngetyüje, mely minden perczben szól. Pompásan kontráz neki a szomszédos gymnásium cseesemő-harangja ; ergo, már most is van ott a környéken egy kellemes, potya harangduett ; ha még legközelebb vesz majd a Casinó is — mint tervben van — egy uraktól levetett, akarom mondani vasúti indóházak által eladott, kimustrált jelző csengetyüt és azt magas haranglábra feltéve elhelyezi a Casinó kertben, hogy ércznyelven hirdesse: 1. mikor valaki a kuglin 9-et dob; 2. mikor a tánczestély kezdődik; 3. mikor a Garay-szo- bor megérkezik -r— stb. stb: — akkor lesz az uj zsidó templom nem létező tornyának egy pompás ingyen harang-térczettje, akkor lesz az igazi beharangozás /) Zseniális életrevalóság! — — — Óh boldog Izrael! — — — * Az ünnepély sorrendes lefolyásáról lapunk más tolla értesít érdekes részletességgel, ünnepélyes komolysággal. Én, e »nevető-rovatban« csak a felszínen úszom s töredékes, ugráló, szaggatott, de markáns vonásokkal akarom — csak amúgy felületesen — ecsetelni az események azon részét, melyet a komoly leiró bizonyosan figyelmen kívül hagyand! — — * Először is azt jegyzem meg, hogy zsidó testvéreink a mily örömmel és méltó nemes büszkeséggel hívtak meg bennünket finom czédulákon az uj templom felavatására: épp oly szívesen láttak azon! . . . Csupa meleg barátság, csupa testvéri szeretet s magyaros vendéglátási szívesség kecsteljes mosolya ült az arczokon, minden egyes meghívott vendég érkezésekor; s kivált a selyemczilinderes kirchenparádé- rendező urak valósággal tulliczitálták egymást a szives fogadásban. Yéghetetlen figyelemre vall azon körülmény, hogy a templom ülőpadjait is csak a legutolsó napokban festették be — és pedig meglehetős firnisztelenül, (finész!) hogy a nagy közönség padokhoz tapadása, jelezze a ragaszkodást, melylyel a zsidóság a keresztyénséghez viseltetik. így igaz, hogy sok ruha tönkrement, dehát, a ki héberül tud, tudja, hogy fő dolog a ruah, a lélek, mely megelevenít. S ha ruhánk kopott, vagy szakadt is az ünnepélyen, de lelkünk épült, magasztosan tápláltatott, mennyei mannával! . . . * Leopold Sándor hitközségi elnök ur, a tőle már megszoktuk igazi lángoló hitbuzgósággal, szent hévvel, kitűnő szónoklati ügyességgel elmondott fen- költ szárnyalásu szép megnyitó beszédben méltatta az ünnepély fenséges voltát, nagy horderejét, messzeki- ható örvendetes következményeit, szóval a nagy nap fontosságát Dr. Ungár Simon rabbi ur nemsokára páiját hasította a szónoklati remeknek s kenetteljes szép beszédben elvezette képzeletünket a pusztai vándorlás »kies folyóvizei« mellé, az égi mannahullás ezüst mezejére, Szent Dávid hős csatáiba; megjáratta velünk Jákób lajtorjáját a földtől az égig; beengedett bennünket pilantani Madách »ember tragédiájával« a teremtés nagyszerű titkaiba, — egyszóval, úgy formailag tökélyes, mint tartalmilag gazdag ünnepi szónoklata elragadott bennünket. Szerencse, hogy a barátságos padok nem eresztettek. Gratulálok e helyen is a két kitűnő szónoknak, mint szintén (kit első- helyen kell vala említenem, de a sorrend szigorú betartása mentse ki ingavallériámat ! . . .) Dr. Leopold Kornélné úrnő Onagysá- gának, ki először hallottam gyönyörű szép női bary- ton-szólójával csaknem tapsokra ragadott, elannyira, hogy ezt a hely szentsége miatt nem tehetvén, ime itt post festa verem össze szellemileg az én lelki kezeimet, mondván: accipiat — rogo — meam optimum gratulationem ! — — Linhardt kántor ur i§ ugyancsak kitett magáért ott fent a kóruson s derék vegyes gyermekkara élén hősiesen hang vitézkedett, bűvölt és bájolt sok szép énekével. Jól ment minden! Még Éber Márton és Turríó Antal urak is (előbbi, mint a 170 frtos szép uj harmónium első kezelője, — utóbbi, mint szívességből vendégszereplő basszista), derekasan kitettek magukért s nagyban járultak az ünnepély fényének emeléséhez. * Szigorúbb kritika! Az uj templom kívülről, belülről igen szép, impozáns, akusztikája hatalmas. Kár, hogy nem homlokzattal néz az utczára; baj, hogy a környező házak tömkelekébe ékelve, nincs meg a szükséges terület körülötte, mely mulhatlan kellék egy igy ily monumentális remek mü teljes szépségének kidomboritásához. Belül a templom festése és aranyozása nagyon szép, de szerintem túl sok; valamivel kevesebb kellett volna a festészeti művészetből, az ékítményekből, akkor jóval szebb volna. Nem láttam a hajdani Jeruzsálem B. Salamon által épített temploma dicsőségét, de úgy látom a bibliából, meg aztán úgy nyilatkozott előttem Sába királynője (álmomban! . . .) hogy az se igen volt czifrább, csakhogy valaimivel többe került. * Komikus jelenet. — A templomszentelésen szép számmal voltunk; talán többen olyanok, kik a Krisztus palástjába burkolódzunk, mint olyanok, kik a Mózes köpenyébe kapaszkodnak. — Egy vidéki polgártárs ült előttem, dupla béléses báránybőr sapkával a fején. Borzasztóan izzadt a nagy hőségben, csurgóit alá a viz vén, ránczos hemlokán, de sapkáját levenni nem meré, látva, hogy itt törvény: kalap- feltéve dicsérni az urat! — — Mikor aztán egyszer hátra tekint s látja, hogy kalapom én is leemelem, homlokom megtörlöm: bátorságot vesz erre ő is s nagy kéjjel végig ingujazva izzadt homlokát, halkan igy sóhajt fel: »biz ide csak télen lehet jó járni!« * Garantirozott hírek. — Minthogy a templom megújult, Dr. Ungár Simon is beváltja rég tett azon ígéretét, hogy nevét elcseréli 50 krért. Magyar Péter lesz a neve. — Éljen! A régi zsidó templomot eladják. Borzasztóság ! Hátha vendéglőt nyit ott egy élelmes vállalkozó s kóser bort mér benne ?...'. Én azt hiszem, jobb lenne azt egyelőre megtartani iskolának, vagy pedig Linhardt urnák csinálni belőle egy már rég kiérdemelt kényelmesebb lakást. — Különben ez nem az én dolgom. * Zárszó. — Nem tudom, hogy az uj templom mennyibe került a hitközségnek, de azt tudom, hogy 28 év óta itt lakván, én is járultam annak felépitheté- séhez tisztességes összeggel amúgy indirekte, azért zsidó testvéreim kegyes engedelmével többször elfogok én oda látogatni Magyar Péter kollegám szent beszédeinek élvezésére, kivált hideg télben, báránybőr sapkában. Ugy-e szívesen látnak?!? .... (Ragaszkodó szeretettel! — A templomi padok. —) Isten áldása legyen az uj, szép és szent épületen ! Palást.^ KÜLÖNFÉLÉK. — A pécsi püspöki szék betöltése. A pécsi püspöki szék betöltésére vonatkozó eddigi kombinácziokat halomra dönti Máj láth Gusztáv gróf, erdélyi püspök nyilatkozata. A püspök ugyanis most, hogy Pécsett volt, az ottani papneveló'intézetben volt ebéden s ez alkalommal igy nyilatkozott: — Mindama nevek közül, melyeket eddig kombináczióba hoztak, egy sem jön tekintetbe a püspöki szék betöltésénél. EgéTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (39. sz.)_ szen más lesz a kinevezés, mint várják és meglepetést fog okozni. Hogy ki lesz a püspök, arról nem nyilatkozhatom. Tény az, hogy nem a kombináczióba hozottak közül nevezik ki és ez a kinevezés meglepetést fog okozni. S a püspök még azt is kinyilatkoztatta, hogy erre a meglepetésre nem sokáig leszünk kiváncsiak, mert rövid idő alatt megtörténik. — Garay ódapályázat. A szegzárdi Garay- szobor-bizottság e hó 23-án döntött a Garay ódapá-. lyázat ügyében s elhatározta, hogy a bírálók névsze- rint: Szász Károly, dr. Ferenczy József, För- dős Vilmos, Rátkay László és Bodnár István írásos véleménye alapján a pályadijat az 1. számú „Szegzárd“ jeligéjű pálya műnek adja ki. De mert a felbontott, jeligés levélből csak annyi tűnt ki, hogy a magát megnevezni nem akaró szerző a jutalmat fel nem veszi, hanem édes anyja emlékére örök alapítványul teszi le oly czélból hogy a pénz kamatából évente Garay születés napján a szoborra koszorú helyeztessék, a bizottság felkéri a szerzőt, hogy nevét vele mihamarabb tudassa. A bizottság többsége egyés más jó tulajdonságért felemlitendőnek találta a: „Daloltam és szerettem . j .“ a „Becsület“, „Becsüld a múltat és jövőt nyerél,“ „A lelkem istené, hazámé életem“, „Hálás utókor áll bölcsőd helyén“ s a „Fészkéből itt kele szárnyra“ jeligés levéllel ellátottakat. A jeligés levelek elégettettek. A bizottság felhivja a jutalmat nem nyert szerzőket, hogy müveiket jövő hó 15-ig vegyék vissza. jf — Templomfelavatás. Fényes ünnepélylyel avatta fel Szegzárd izr. hitközsége díszesen épült templomát f. hó 23-án. A megyei hatóság, a kir. törvényszék, a pénzügyi igazgatóság, a városi hatóság, az ev. ref. hitközség, az állami főgymnasium, a kir. tanfelügyelőség, a polg. iskola, az urad. intézőség, szóval a város szine-java képviselve volt az ünnepélyen és az intelligentiának e tömeges megjelenésében ékesen nyilvánult az elismerés a nagy áldozatkészségért, melylyel ezen aránylag kis hitközség saját erejéből a város díszéül szolgáló ily monumentális épületet emelt. Az ünnepély a régi imaházban vette kezdetét, a hol rövid ima után Dr. Ungár Simon rabbi az egybegyűlteket mélyen megható szavakban búcsúzott az elhagyandó szent helytől. Azután a tóratekeresek a hitk. idősb tagjai és az elöljáróság áttal ünnepélyes menetben szállíttattak át az uj templomba, a hol a Linhardt Ignácz kántor és a templomi kar által szép szabatossággal énekelt zsolozsma hangjai mellett körül hordoztatván, a frigyszekrénybe helyeztettek. Erre Leopold Sándor hitk. elnök vallásos ihlettől áthatott magas szárnyalásu beszédben fejezé ki háláját Istennek, ki e mü befejezését megérnie engedte, köszönetét a hitközségi kép viselő-testületnek mely egyhangú lelkesedéssel szavazta meg az építési költségeket, valamint az elöljáróság és az épitő bizottságnak, kik őt az építkezés keresztülvitelében egész odaadással támogatták, nemkülönben az építés vezetése körül sokat fáradozott R a i s z József és Goldberger Arnold mérnök uraknak kik mindenkor a legnagyobb készséggel állottak szaktudományukkal a hitközség rendelkezésére, végre elismerését Szélig Gáspár építési vállelkozó, valamint Fisch 1, Frank, Debulai és Pesti iparosoknak, kik mindannyian dicséretesen összemüködtek azon, hogy bárki lépjen e szent falak közé elmondhassa: „Sátoraid Jákob, csarnokaid Izráel mily szépek!“ Megszólalt erre a templomi kar és a most előadott zsolozsma nagyban hozzájárult az ünnepély magasztoságának emeléséhez, a mennyiben Dr. Leopold Kornélné szépen iskolázott érzelemteljes hangon előadott szóló énekével mély áhitatra ragadta a gyülekezetei. Miután a zárkőbe helyezendő okmány a hitközség rabbija, elöljárósága és az erre felhívott előkelőségek által aláíratott és elhélyeztetett és az okmányt aláirt urak hatásos jeligék elmondása mellett a szokásos kalapácsütéseket a zárkövön megtették, Dr. Ungár Simon rabbi mondott az ünnepély nagy jelentőségét fejtegető remek felavató beszédet, mire a Szózat eléneklésével a felavatás véget ért. Nyomban az ünnepély után a hitközség képviselő-testülete tisztelgésre indult Leopold Sándor hitk. elnökhöz, a kinek a templomépités körül kifejtett lankadatlan buzgalmáért, bőkezű áldozatkészségéért, melylyel a szent hajléképitése és belső diszességének az ő ajándékát képező gyönyörű frigyszekrény készíttetése által oly készségesen hozzájárult a hitközség nevében Dr. Pirnitzer Béla hitk. alelnök mondott halás
