Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
XXV. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1897. szeptember 26. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Epész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ..... 3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Fg-ves szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 | . . . 2 I 87 I 200—300 | . . . 3 , 87 r minden további 100 szó 1 írttal több Előfizetési felhívás a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1897. évi XXV. évfolyamának IV. negyedére. Egész érre .......................6 frt — kr. Félévr e ............................3 „ — „ Ne gyedévre .... 1 „ 50 „ iL „BUDAPESTI BAZÁR“-ra,l együtt: Egész évre . . . . 10 frt — kr. Félévre..........................5 „ — „ Negyedévre .... 2 „ 50 „ mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Kedvezmény lapunk t. előfizetőinek. A mai viszonyok között, midőn a hölgyek és gyermekek öltözékeinek házilag való elkészítése a háztartás pénzügyi viszonyainak egyensúlyozásához lényegesen hozzájárul, csaknem nélkülözhetetlen a családban egy erre vonatkozó okszerű útmutató és tanácsadó. És mi lehetne ez más, mint egy szakszerűen szerkesztett, jó divatlap. Azt hisszük, kellemes szolgálatot teszünk lapunk t. előfizetőinek, midőn sikerült Király Jánossal, a legrégibb magyar divatlap szerkesztő-kiadójával, oly egyezségre lépnünk, bogy lapját a Budapesti Bazárt, mely jövőre barminczkilenczedik évfolyamába lép, lapunk t. előfizetőinek kedvezményes áron megszereztük. A Budapesti Bazár havonta kétszer megjelenő szépirodalmi divatlap; minden számában számos ábrán mutatja be a legújabb hölgy- és TÁRCZA. j^^HrabTvszk^Tajosj^j Poétát búcsúztatunk e sorokban. Olvasóink évek óta ismerik e nótásajku ifjú érzelmes poemait. Még csak huszonhárom éves volt és mindannyian nagy reményeket fűztünk hozzá. Tüdővész vitte őt is sirba, mint sok más poétát és boldogtalan szerelmest. Szegény Hrabovszky! Ö ivott a kettős nagy szenvedély részegítő italából. Mint a bohémeket általán, őt is kórházból temették Aradon, a hol egy lapnál dolgozott, mig a toll ki nem esett kezéből. Kétezer ember volt a temetésén, a város és megye előkelősége, jeleül hogy a poétákat is szeretik, íme bemutatjuk két utolsó versét. Mindkettőt Louis- Grandeban irta, a hol augusztusban gyógyulást keresett. Odafenn: Számomra pár nap még az élet, Lehunyom fáradt szempilláimat, Rám olvassák ott fenn a törvényt Az igazságos alkotó hivat. gyermekdivatot, a legújabb kézimunkákat, mindenkor szem előtt tartva a czélszerüséget, az elegáns egyszerűséget, gondosan kerülve az oktalan cziczomát és a czéltalan czifrálkodást. Az öltözékek kiszabásához természetes nagyságban rajzolt szabás-minta-iveket nyújt s negyedévenkint egy-egy gyönyörűen szinezett aquarell-divatképet is ád. A Budapesti Bazárhoz mellékelt szépirodalmi részén regényeket, tárczákat és költeményeket közöl, megemlékezvén a fővárosi élet mozzanatairól is. Lapunk t. előfizetői, ha a Budapesti Bazárt is megrendelik, egy divatlap birtoklása mellett minden más szépirodalmi folyóirat mellőzhetik. A Budapesti Bazár negyedévi előfizetési ára 1 forint 50 kr. Lapunk t. előfizetői a Budapesti Bazárt negyedévenként I forint előfizetési árért rendelhetik meg. Midőn a most kezdődő október-deczemberi negyedre az előfizetést megnyitjuk, tisztelettel kérjük lapunk t. előfizetőit, hogy az előfizetési pénzeket hozzánk beküldeni szíveskedjenek, hogy kellő időben intézkedhetvén, a Budapesti Bazárt b. czimükre azonnal megindíthassuk. Lapunk t. előfizetőinek b. figyelmét ez általunk nyújtott kedvezményre ismételten felhiva, vagyunk Kitűnő tisztelettel a „Tolnamegyei Közlöny11 szerkesztősége és kiadóhivatala. A fogyasztási adók. A bérlők, kik a szegzárdi fogyasztási adót birják az államtól, a folyó év végére ismét felmondottak s igy a sok kellemetlenséggel járó küzdelem, mely egy részről az állam jövődelmének biztosítása, másrészről az adózó polgárok túlterheltségének megakadályozása érdekében, lezajlani szokott, nem sok idő múlva ismét napirendre fog kerülni. Rövid idő alatt ez harmadizben következik be, mert a bérlők belátva, bogy oly nagy összeget, mint menynyit a pénzügyi kormány követel, ettől a fillokszera pusztításai folytán a tönk szélére jutott, elszegényedett és más ezer bajjal küzdő néptől, semmiféle körmönfont eljárással behajtani nem lehet s igy szerződésileg biztosított felmondási jogukkal élve, a bérlettől lehető rövid idő alatt, nehogy saját vagyonuk bánja meg, szabadulni iparkodnak. Természetes következése ez azon végzetes hibának, melyet a pénzügyi kormány elkövetett akkor, midőn ezelőtt öt évvel Szegzárd városának azon ajánlatát, hogy egyenlő feltételek mellett a bérlet neki engedtessék át, ismeretlen okból el nem fogadta, hanem daczára, hogy Szegzárd küldöttség utján jelentette ki a bérösszeg elfogadását, a bérletet magán egyénnek adta által. Ez a furcsa eljárás, mely akkoriban az országgyűlésen is szóvá tétetett s interpellá- czió utján a magyar képviselőházban erős vita tárgyát képezte, azzal nyert befejezést, hogy az akkori pénzügyigazgatósági titkár előrebocsájtott vizsgálat alapján, nyugdijaz- tatott. A pénzügyminiszter helyetesitésével megbízott szakközeg pedig a küldöttség tagjainak jelenlétében azzal okolta meg az ajánlat viszÉs kérdem én: Oh, jó Uram mondd, Hogy érdemeltem meg kegyelmedet ? Nem szól. De érzem, hogy azért, mert Ott lenn csak tégedet szerettelek. Egy másik megható verse: Jertek lányok, jertek hozzám Tőlem ma már kár félnetek. Virágot kérek koszorúmra, S nem mámorterhelt éjeket. S mert a koszorú itt a földön Élők számára nem terem — Jertek lángok — jertek ki hozzám Legyetek ott is én velem. A lcis Hrabovszkyra, lapunk volt derék munkatársára, valóban idézhetjük Eötvöst: „Dalt érdemelt, mert költő volt, könnyűt, mert szeretett.“ Lombhulláskor. Irta: Csontos Sándor. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Alkonyodik. A nap fényes, haragosvörös tányérja már-már tűnőiéiben van. Az első csillag is már feltűnik s homályos fénye a nap utolsó sugaraival küzködik. Valami finom, rózsás köd lebeg előtte. Nem tör át rajta a halvány fény, csak úgy meg-megcsillan, mint egy távolban pislogó gyertya láng. A parkra is leszállt a homály, az a titokzatos, melancholikus esti félhomály, mely oly kellemesen hat a lélekre. Nyugalom, csend honol mindenütt. Valami gyenge őszi szellő fut végig a százados fák lombjai közt. Gyengén megrázza az ágakat, megingatja a virágokat. De ez a kis gyenge fuvalom is elég, hogy egy-egy elhervadt virág aláhulljon. Hull is a levél, a sárga, fonnyadt levél. Egy ideig kóvályog a levegőben, aztán zizegve hull alá a többi közé, hirdetve a természet közeledő haldoklását, a lomb- hullást, a virághervadást, az őszt. Itt-ott a bokrok közt egy-egy szent János bogárka csillog. Majd tücskök czirpelése hangzik . . . Beáll az est világa, az őszi esté, mely oly kellemes, oly megnyugtató, l Nyugodt minden, csak annak a magas, erős férfinak az arczán ül valami nyugtalanság, ki most jött ki a nagyúri őszi kastélyból. Szemeiben valami keserű melancholia ül s az egész emberen látszik, hogy valami bántja, valami nehéz teher ül a lelkén. Baán Sándor ez, a birtok fiatal ura. Nincs senkije. Korlátlan ura a nagy ősi birtoknak. Nekiindult a parknak. Czél nélkül megy. Néha meg-megáll. végig simítja a magas homlokát s aztán újra megindul. Tekintetét körül hordozza a fák, a bokrok közt. Nézi a lombhullást, a hervadást. S miar ezeket nézi, a lelkét valami szokatlan keserűség szállja meg. — Ilervadás, haldoklás mindenütt. De milv nyugodt, csendes minden. Nem csodálom. Hisz a her- vadás után újra bajt a kikelet, uj bimbót, uj levelet fakaszt. Vájjon lesz-e nálam is újra kikelet? Vájjon megtalálja-e újra az én beteg, megtépett lelkem a boldogságot, mely után úgy sóvárog? Úgy elmerült gondolataiba a fiatal ember, hogy nem is vette észre, hogy már kiéi’t a parkból, s ott bolyong a cselédházak közt. Csak mikor hangokat ball, akkor eszmél föl. Kikérdi tőlein sorra vétkem Azután mindent, mindent megbocsát, S megnyitják nékem a szeráfok Az örök élet fényes templomát. TARCZA. í^^^rabovszk^TajöT^J Poétát búcsúztatunk e sorokban. Olvasóink évek óta ismerik e nótásajku ifjú érzelmes poemait. Még csak huszonhárom éves volt és mindannyian nagy reményeket fűztünk hozzá. Tüdővész vitte őt is sírba, mint sok más poétát és boldogtalan szerelmest. Szegény Hrabovszky! Ö ivott a kettős nagy szenvedély részegitő italából. Mint a bohémeket általán, őt is kórházból temették Aradon, a hol egy lapnál dolgozott, inig a toll ki nem esett kezéből. Kétezer ember volt a temetésén, a város és megye előkelősége, jeleül hogy a poétákat is szeretik, íme bemutatjuk két utolsó versét. Mindkettőt Louis- Grandeban irta, a hol augusztusban gyógyulást keresett. Odafenn: Számomra pár nap még az élet, Lehunyom fáradt szempilláimat, Rám olvassák ott fenn a törvényt Az igazságos alkotó hivat.
