Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-12 / 37. szám
1897. szeptember 12. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (37. sz.) 3 intelligens, képzett, diplomás ember existencziáját teszik kétségessé. A tudományos pályákra ne menjenek azok, a kiket valami nemesebb amBiczió ide nem terel. A korszellem ereje ledönt minden elválasztó falat úri és nem úri mesterség között. A szorgalom és tehetség nem csupán túlzsúfolt tudományos pályákon érvényesülhet a kereskedelem és főként az ipar terén még hálás munkakört nyerhet minden igaz törekvés és becsületes igyekezet. Az anyagi bolaogulás sokkalta több garancziája kínálkozik az ipar különféle ágaiban, mint a latainer diplomájában. Mert nem lehet vitázni azzal az igazsággal: az az igazi ur, a ki fizet. Boldog az, a ki távol a bajoktól az apjától örökölt földet saját ökreivel szántja, — de a kinek az Isten nem adott milliomos apát, nem érdemes a tudományos pályák diákéveit végig nyomorognia, hogy azután is és még tovább nyomorogjon. ___ TÖVISEK.___________ Es emény-csoport. Szeptember hónapban már eddig is igen sok történt, — és pedig nemcsak a nagy világ kongó űrének végtelen keretében, hanem megyei székes-fővárosunk Szegzárd szerény életének kicsiny rámájában is. Vegyük sorra a dolgok folyamát, daraboljuk apró részletekre az esemény-csoportot, legyünk hü krónikások! . . . * »A betű megöl!« (Jézus)-------— Talán ez az oka, hogy tudós oklevélért annyian esengnek, de tanulni nem szeretnek! — — —f Meg vagyok róla győződve, hogy azt a 300—400 tanulót, a kik szept. 1-sejével beiratkoztak a helybeli polg. fiú- és leányiskolába és a gymnásiumba: nem annyira a tudomány- szomj, mint a kenyér-éh, vagyis az oklevél megsze- rezhetése sarkalta. Hogy a szülők is hasonlóképp gondolkoznak, mutatja azon körülmény, hogy iparos inasnak is kevés értelmiséggel rendelkező kedves magzatjaikat erőszakolják a tudományos pályára, hogy urak legyenek, — holott rég be bizonyított tény, hogy ezerszer többet ér égy szakértő, szorgalmas és becsületes iparos, mint egy ezek nélkül szűkölködő szellemi — proletár. * »A betű megöl!« — — — De van olyan is, a kit éltet, elevenít. íme, hogy többet ne mondjak, a buta betű becsületes, bátor bajnoka becses barátom Báter, e hó elsején ülte meg nyomdászságá- nak 25-ik évfordulóját, vagyis : tette magát érdemessé az ólompor helyett az arany keresztre. De ő ilyesmire nem vágyott soha! . . . (Ha tudná, hogy e sorok róla megjelennek: nem engedné őket kinyomatni, de Palást ezt előtte ügyesen eltudta palástolni.) Szerény munkakörében serényen, vas szorgalommal, nemes am- biczióval, ritka kitartással, tiszteletet parancsoló becsületességgel dolgozott 25 éven át a gyilkos betűért, mert tudta és tudja, hogy ez a gyilkos betű voltaképp az éltető léleknek, az elevenítő szellemnek az ünneplő ruhája, a teste, melyben mepjelenve lesz az a czivilizaczió, az emberi haladás, a földi üdv jótékony forrásává! . . . És Báter János szép csendben, minden feltűnést keltő divatos zaj-csapás, lárma-csinálás, nagydob-verés nélkül, megülte a 25 éves nyomdász! jubileumát s azt hiszem : ivott egy jó kortyot a gyilkos betű életéért! 9 . . . Én pedig és az a kicsiny, de hü sereg, mely áll a betűszedőkből és a nyomdai egyébb személyzetből: ittunk az ö hosszú életéért, boldogságáért, melyre rászolgált, mit megérdemel. Ha nem vettek róla tudomást akkor a helybeli lapok, ime én, mint akkor élőszóval, úgy most a beszélő néma betűkkel rovom le Báter János barátom iránt a megérdemelt tisztelet és szeretet adóját s fűzök homloka köré egy nem szúró, sőt kellemesen érintő, soha nem hervadó illatos tövis-koszorút! — Sokáig éljen!----------* Dehát úgy kell Báter Jánosnak 1 — — Miért lett Guttenberg János utódja és gyilkos mesterségének tovább folytatója! . . . Hiszen a betű öl / . . . Ki jubilálna, ki virágkoszoruzna — még homlokon is — egy olyan embert, a ki a gyilkos betűvel áll benső szövetségben már 25 év óta! . . . Szívta volna csak ennyi időn át ólompor helyett a vasparipa kerék lábainak felvert országúti porát, — lett volna csak bicziklista, — most szekér számra kapja szép nőktől az illatosán nyiló kedves virágok pazar özönét, miként a múlt vasárnapon Buday, Keplinger, Surányi és mások! — -- Pardon, hü névsort nem adhatok. Ezek a jó sport urak ugyanis, a bicziklis- ták, — gondolván merészet és nagyot — elhatározták, hogy nekik nem elég már a régi dicsőség hervadt levele, hanem valami újabb, frisebb borostyán kell bajvívó bátor homlokukra ! (Értenek a reklám csináláshoz országszerte s nagy ügyességgel tudják ébren tartani s maguk felé irányítani a nagy közönség érdeklődését!....) Elhatározták, hogy a régi lovag-ütés mintájára, bajnokot csinálnak, ki a most már tekintélyes számú hős sport-csapat élén (melynek főerdeme — mondá egy gonosz nyelv — aköniggrätzi gyors futás!) méltóképp reprezentálja az újkor spártai hőseit kiknek még a lovuk is vas, nemcsak a rajtaülő ember. — A közbizalom és a jól szimatoló reménység szakértelme már előre bajnokká avatta képzeletben a bátor biczikli-kapitányt: Keplinger Gézát, ki königgrätzi osztrák-magyar vitézt, keleti express-vonatot, őrült-futásu megvadult nyulat, ennek nyomába hágó bőszült telivér angol agarat, fiakkerlovat, — stb. — szégyenitő gyors irammal szokta beszáguldani rendezett-tanácsú városunk aszfaltos téréit és utczáit, sőt a kies külföldet is, két kerekű vasparipáján. Minden szem felé nézett, minden remény benne össpontosult, de az eredmény biztos sikerének fényes napját beboritá, eltakará egy átkos felleg a dunaföldvári utón s Géza barátom és sógorom csak 7 óra alatt tevén meg a 6 órai muszáj- utat oda és vissza : a közbejött elemi csapás miatt most mint bevégzetlen bajnok mereng, Máriusként, már biztosra fogott dicsőségének karthágói romjain, — vagyis: kárt hágott, mikor ama napon a biczik • lire hágott! . . . De az igaz érdem megtalálja koszorúját. Igaz, hogy a bajnoki bankett még kellő időben vissza lett szíva, de a délutáni biczikli virág-korzón annál pa- zarabb bőség uralkodott. A körülbelül 17 darab kerékpáros úri ember, úgy maga, mint vas lova, valósággal el volt árasztva a haldokló nyár letépett virágékességeivel. Keplinger, a kapitány vezette a corsói menetet, oly ügyesen, akárcsak a telekkönyvet ; Buday Gy. pedig bezárta azt, rangjához illő- leg. Tehát a menet igazi csendőri fedezet alatt történvén, nem lett semmi baj. Jól nézett ki Keplinger a virág-kápolnácskában és Buday a koszorukeret- ben, mely pazar illatot terjesztett szét. Azt jegyezték meg rá sokan a csillagszemü gonosz nők közül, hogy: »szebb a keret, mint az élő kép /« De ezt csak a rózsás hazug ajk mondotta, — bízzál Buday komám, én ott jártam-keltem az édes apámtól örökölt természetes bicziklimen a gyalogos közönség zárt soraiban s nem egy rózsás ajkú hölgy szivéből olvastam ki e czáfoló szavakat: «Szeretem én kendet nagyon!------------Azért, hogy kend kicsinyt ragyás |------------stb. —« * Nagy baj, hogy a kerékpárosoknak még nincs saját külön zenekaruk, mely ily parádés sorok alkalmával hangzatos pompát csinálna. Ez a gumilábas, zajtalan lépésű vasparipa — kivált a mi sima aszfaltunkon — oly siri némasággal száguld keresztül, hogy szinte lehervad a virág a bajnok-jelöltek keblén, lábain, vas lovukon, a halotti csendben, melyet csinált a zenétien állapot és az »éljen« — hiány !... Máskor zajosabb virág-corsót kérünk. * E héten volt országszerte a kisasszonyok neve- napja is. Pompás idő kedvezett nekik a gavallér Nap loyalitásából Úristen! hány kisasszony névnapja volt ez csak hazánkban, csak városunkban is? . . . Egy borzasztó nagy szám meredez felém! . . . Kerékpározó fiatal urak! Kérem, legyenek szivesek figyelembe venni, hogy nagyon szép dolog az a spártai vitézség, de szebb a családi boldogság! —----------Spárta — Pá rta — rokon szavak. Engedni amabból, elvenni emezt: ez a fő 1 . . . Tessék nősülni! . . . Mondhatom — 26 évi praxis után! — hogy a jó nők = az igazi üdv hadserege! . . . Ha mindenki igy gondolkozik, akkor egy év múlva nem lesz kisasz- szony napja, csak nagyboldog asszonyé! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Darányi minister nálunk. Darányi Ignácz m. kir. földmivelési minister az aldu- nai viz és védmtlvek megtekintésére szánt útjában vármegyénket is érinté s az e czélra külön fészereit „Szeged“ nevű kotróhajón, mely teljes zászlódiszben pompázott, múlt csütörtökön déli 12 óra 30 perczkor érkezett Dunaföldvárra s nz ottani révbéri és hartai elfajult szakaszok rendezésére előirányzott müvek terveit megtekintette. Innét elindulva, 1 óra 15 perczkor a hajó már Pakson kötött ki, hol Daróezy Tamás a paks—faddi védtöltés társulat elnökének vezetése mellett megszemlélte az uszódi, gerjeni és fajszi szabályozási, valamint a kotyolai partvédezet folyamatba levő helyreállitási munkálatait. Domboriba érve, a hajó állomáson Bar tál Béla faddi földbirtokos üdvözölte a ministert, honnét a faddi elzárás megtekintésére indult. Itt Petrich Ferencz társulati igazgató által fogadtatott s üdvözöltetett. Befejezvén a szemlét visszatért a hajóra s vele utazó társasággal a bogyiszlói, sükösdi és Csanádi átmetszéseken keresztül Bajára utazott és ott meghált. Másnap reggel 8 órakor indult ismét el s 9 órakor Bátára érkezett, hol a Szegzárd— hátai védtöltési társulat által 100,000 frt költséggel felépített szivatytyu telepet tekintette meg. A bátai és környékbeli lakosság nem respektálva a ministeri inkognitóját oly pompás és nagyarányú fogadtatásban részesítette a ministert, mely magát az ünnepeltet is meglepte. A szivatytyutelepet, mely Ízletesen fel volt díszítve, a lakosság ezerszámra állták körül s lelkesen éljeneztek. A pontonról kiszálva D ö r y Pál vármegyei alispán a vármegyei tisztikar élén fogadta s üdvözlő beszédében szivére köté a lakosság szorongatott állapotát. A minister megköszönve a szívélyes fogadtatást, Ígéretet tett, hogy a szakmájába vágó ügyekben reá a lakosság mindég számíthat. Ezután megtekintette a telepet, melynek bejáratánál Dr. Szigeth Gábor, a társulat elnöke üdvözölte. Rövid fél órai idó'zés után lelkes ováczióktól kisérve ismét beszállt a pontonba és folytatta útját a Dunán lefelé. A hajón kíséretét a következő' urak képezték: Türr István tábornok, Rapa i c s Radó min. tanácsos, Kvassay Jenő min. tanácsos, Bedő Albert ny. államtitkár orsz. képv., Schmausz Endre Baja főispánja, F e k e t e Zsigmond mérn. oszt. tanácsos, Zsák Hugó mérn. oszt. tanácsos, Schön- h o 1 z Rezső műszaki tanácsos, H aj ó s József (Szalkig) I-ső hazai takarékpénztár alelnöke, Győry Lóránt ministeri fogalmazó, Jeser- niczky Ákos kir. mérnök, Taraj ossy Sándor orsz. képviselő, Kolecsányi Antal Császka érsek főigazgatója, Boda Vilmos orsz. képv. Dr. Szigeth Gábor földbirtokos, Dr. Jagié József orsz. képv. Heintz Albert Fer.-csat. főmérnöke. — Királyi vadászatok. Frigyes főherczegnek Mohács melletti birtokán e hó 16—20-ig terjedő vadászatokra vonatkozólag az eddig ismert programm kiegészitéseül még a következőket jelentik: Ferencz József király és II. Vilmos német császár csütörtökön hajnali 2V2 órakor érkeznek Móhácsra, a hol Frigyes íőherczeg és főudvarmestere, gróf Wolkenstein várják őket. ő felségeik addig, mig a podgyászt a hajóra vitték, egy a pályaudvaron felállítandó és egy hírneves budapesti dekoratőr által magyar és német birodalmi motívumban diszitendő pavillonba fognak vonulni, a hol báró Fejérváry Imre főispán üdvözli a vendégeket a vármegye nevében. Minden valószínűség szerint Szinkovits Károly főbíró is intéz a felségekhez üdvözlő beszédet. A beszédek tekintetében azonban végleges megállapodás még nem történt. A fejedelmek kis vártáivá a Mohácsnál horgonyzó, a dunagőzhajózási társaság tulajdonát képező „Sophie“ nevű hajóra szállnak s Rampelt udvari tanácsos, jószágkormányzó és Nemegyei Ákos jószágigazgató társaságában Prokop- fokig indulnak, a hol kikötve, a német czászár, Frigyes főherczeg és Nemegyei jószágigazgató társaságában a félórányira fekvő Karapancsa nevű és az O-Duna ágánál fekvő birtokra hajtatnak, a hol 4 órakor megérkezve, a német császár rögtön lesre megy. A magyar király teaddig a „Sophie“ a Rácoki évig viszi,
