Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-29 / 35. szám
4 1897. augusztus 29. A budapesti m. kir. állami ipariskolában (VIII. kerület, Népszinház-utcza 8 szám) a beirata- sokat szeptember hó 1-ső napjától 5-éig tartják. Az intézet öt szakosztályának (építészeti, gépészeti, vegyészeti, fém- és vasipari s faipari szakosztály) valamelyikébe rendes tanulóul négy középiskolai (gymnasium, real- vagy polgári iskola) előképzettség és a választott szakban töltött legalább 2 havi gyakorlati működés igazolása mellett jelentkezhetnek a 15. életévet betöltött tanulók. A vegyészeti, fém-vasipari és faipari szakosztályba rendkívüli tanulókul az alsó fokú ipariskola III. osztályát jó sikerrel végzett iparos segédek is felvétetnek. Beiratási dij egész évre 2 forint, tandíj félévenként 10 forint. A bpesti m. kir. áll. ipariskola igazgatósága. Értesítés a bonyhádi ág. hitv. ev. algymnásium 1897/98-iki tanévére vonatkozólag. Augusztus hó 31-ikén tartatnak a javító és felvételi vizsgálatok. Javító vizsgát tehet az, a ki egy tárgyból kapott elégtelen osztályzatot, vagy a ki két tárgyból bukott és a főhatóságtól engedélyt nyert. A beiratások szeptember három első napján eszközöltetnek. Ezen időn túl csak azok vétetnek fel, kik elmaradásukat elfogadható okkal tudják igazolni. A kik szept. 30-ika után jelentkeznek, magántanulókul tekintetnek és csak akkor sorozhatók a rendes tanulók közé, ha január hó végén a vizsgát minden tárgyból kiállják. E vizsga díjtalan. Az első osztályba oly tanulók vétetnek fel, kik 9-ik évüket betöltötték és az elemi iskola IV-ik osztályát elvégezték, a mit vagy bizonyitványnyal vagy felvételi vizsgával igazolnak. Az első osztályba lépő tanulónak keresztlevelet, illetőleg születési bizonyítványt és himlőoltási bizonyítványt is fel kell mutatnia. A többi osztályba való [felvétel az előző évről szoló bizonyitvány alapján történik. A real és polgári iskoláktól átjövő tanulók fölvételi vizsgát tesznek azon tananyag-különbözetből, mely a gymn. és ezen intézetek tanterve között mutatkozik. A vizsga- dij 5 frt. A tandíj félévenként 10—10 frt, ezenkívül tizet minden tanuló a beiratáskor az állami tanár-nyugdij - intézetre 3 frtot, az ifjúsági könyvtárra 40 krt, értesítőkért 1*50 frtot, az ifjúsági segély-egyesületre 50 krt és minden uj tanuló 1 frt. beiratási dijat. A tápintézet 51 írtért ebédet és vacsorát, 67 írtért pedig teljes ellátást szolgáltat felekezeti különbség nélkül. A tandíj és tápintézeti dij félévenként előre fizetendők. Az ifjúsági segélyző-egyesület az érdemes tanulókat könyvekkel, tanszerekkel segélyzi és lehetőleg gondoskodik azok gyógyíttatásáról. A kik a segélyezést igénybe akaiják venni, jelentkezzenek az igazgatónál. Az igazgatóság felkéri a szülőket, hogy a lakás megválasztásánál tanácsát kikérni sziveskedjenek. Értesítés. A csurgói áll. segély, ev. ref. főgym.-ban a beiratások szép. 1-én kezdődnek s tartanak szept. 3. estig. Tandíj egész évre 20 frt, felvételi dij uj tanulóknak 2 frt, tanári nyugdíj 3 frt, könyvtári 1 frt, egészségügyi 1 frt, bizonyítvány s bélyeg 1 frt 15 kr, köztartás — convictus — dija 10 hóra ebéd és vacsoráért 60 frt 50 kr, mindezen dijaknak fele a beiratáskor, fele febr. 1-én fizetendő. Dr. Vida Károly igazgató. — Ta-rréTr elején.. Itt a szeptember eleje. Jönnek a kis és nagy diákok. Porozzák a porlepte padokat. Kréta s szivacs megint elfoglalják helyüket a tanító asztalán. A paedellus, hivatása mély dudatában magára öltötte az ünnepi kabátot s oly fontoskodó arczczal jár körül, mintha tőle függne az egész ifjú nemzedék jövője. Az ifjú népet, — mely az elemi iskolák padjain fog küzdeni az olvasás-irás nagy mesterségének, megtanulásával, — a gondos apák, vagy anyák kisérik az iskola épületbe. A „deákok“ sokan kisérő nélkül mennek. Már ők ismerik a beiratkozás módját s nem szeretik, ha őket úgy kisérik, mint a normalistákat. Azonban a gondos apa ritkán engedi meg serdültebb fiának is, hogy egyedül tegye meg ezt a nagy utat. A tanitó urakkal maga is akar egy két szót váltani, így hozza magával a becsület. Csakhamar nevezetes dolog kerül a szőnyegre. Az uj osztály főnökről foly a beszélgetés. Az ő egyénisége közös veszedelmet jelent az osztálybeliekre nézve. Az ujoncz „diákok“ közelebbről nem ismerik eme rettentő embert, de hallomás után mindegyik tud valami félemlitőt mondani szigorának jellemzésére. „Egyik tanulóját megbuktatta azért,, mert nem csinálta meg a föladványt, pedig mindig jól felelt. Egy másikat feljelentett az igazgatónál, mert egy perczczel az előadás megkezdése után lépett a tanterembe. A secundákkal dobálódzik. Annyi leczkét ró a tanulókra, hogy lehetetlen megtanulni.“ Szóval: zsarnok, kényur, inquisitor. Majd meg az adomák kerülnek sorra, természetesen, a paedagogok rovására. „A latin nyelv tanár igen jóravaló ember, csakhogy végtelenül pedáns és szórakozott. Egyszer valakit beirt az osztálykönyvbe hangos beszélgetés miatt, aki jelen sem volt az előadáson. „Már megint Nagy Péter kiabál ott az utolsó padban“ — szólt ingerülten a tanár ur. „De hiszen nincs is jelen, tanár ur,“ válaszolták mindenfelől a fiuk. „Mindegy, ő szokott lármázni.“ Azzal aztán szórakozottságában beirta nevét a lár- mázók közé. Amig az egyik társaságban ily oldalról mutaják be tanítóikat a nagyobb „diákok,“ addig a másik társaságban nagyban folyik a használt tankönyvek körül az üzérkedés. Az uj könyvek nem mindig kapósak. Vannak jegyzetekkel ellátott, tanítók mar gyarázatával teleirt könyvek. S az oly könyvekért a megalkudott áron fölül még egy peneczilust, tintatartót is szokás ráadásul adni. A vidám fiuk tömegéből bús arczok is kandikálnak. Ezek a bukott angyalok, kik eredménytelenül taposták az iskola küszöbét tiz hónapig. A kis „diák“ alig győzi elvinni hóna alatt a tankönyveit. Jóságos Isten, mennyi tudomány! Egész könyvtár, az elemi iskolából csak a nyáron kikerült fiú számára. Megáll az utczasarkon, betüzgetve a latinnyelvtant, ahol „czárusnak“ olvassa a „carust“ és „czuncztator“-nak a „cunctatort“. De türelem, kis öcsém! Majd beletanulsz, ha tanítód beavat Ciceró, Virgilius, Horatius szép nyelvének titkaiba. Ha aztán későbbi buzgalmad nem állana arányban a mostanival, — előre tudom — hogy anyád nem téged fog okozni ezért. „A tanitó nem tud előadni, mert megtestesült ügyetlenség. “ Ha van kerek e földön ember, aki megérdemli, hogy még életében a szentek sorába avattassák, akkor a türelmes, jó tanitó az. Én legalább nem képzelhetek előnyösebb bejuthatást a mennyország kapuján zör- getők számára, a tanítói állapotnál. Gyötrelem az élete, hálátlanság a fizetése. Az meg csak a ritka szülő, aki felfogja, hogy mivel tartozik gyermeke1 becsületes tanítójának. Mert ha a fiú halad, tanul s az iskolában az elsők közt van; akkor az nem a tanitó érdeme, hanem a gyermeknek veleszületett tehetsége. Az ilyen gyermek mind „az apjára ütött,“ ha mindjárt, — sok esetben ki lehetne sütni, -r— hogy az érdemes családfő deák korában gyakran ülte meg azt a padot, mely egy jámbor állattól kapta nevét. Ellenben, ha a gyermek nem tanul, — akár azért mert lusta a természete, akár azért mert feje kemény: a tanitót okozzák érte. Mért nem tölti a tudományt tölcsérrel a fejébe. Mindenki rossz szemmel néz rá. Hol az apa leczkézteti, hol az anya tesz neki szemrehányásokat. No, de megszólalt az iskola csengetyüje. Munkára szólítja az ifjúságot, a „haza reményeit.“ Föl- zendül a »Veni Sancte“ .... Valóban, világosítsd föl, oh szentlélek Ur Isten e sok ezer fiatal főt, — szülők örömére, tanítók megelégedésére, a haza javái’a! Kiss Béla István. __________TÖVISEK._________ Zo ngora mellett. Az édes apa zongoráz . . . Mig ujjai könnyedén futkosnak a fehér elefánt- csont billentyűkön, valami pajzán nótácska vig hangjait csalva ki a hatalmas zongora test leikéből, fájdalom ül ki gondterhelt arczára, kitörni akaró sóhaj feszíti széles mellét,, könnybelábbadnak fényük vesztett szemei. Jobbról, közvetlen mellette áll kis fia. Kilencz éves, elég erős termettel. Gömbölyű, formás feje tehetséget mutat. Magas nyilt homloka jó hatást szül. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (35 sz.) ; Kék szemeiben, halovány arczán jóság, ártatlanság, szelidség. Balról hozzá simul kis lánya. Szőke fürtös, ibolyaszemü, babaarczu teremtés. Vidáman mosolyog. Nagyon jól fest az egész kis teremtésen az a gödröcske, mely a mosoly szüleménye hamvas arcza közepén. Jókedvű a kicsi, nem tudja csintalanságát legyőzni, ujjacskáival akaratlan ráüt egy-egy billentyűre* Az édes apa hol jobbra, hol balra tekint. Néma fájdalom látszik rajta. Révedező tekintete azt árulja el, hogy a múlttal vesződik. A szomorú, sötét múlttal, mely csak keserűséget, csalódást, fájdalmat hagyott és ezt a két kis ártatlan gyereket. Ezeket sem azért, hogy örömére legyenek. Lopva nézi őket, félve tekint, rájuk, mert az a rémes gondolat villan meg mindig agyában, hogy az iszonyatos betegség csiráit magukban hordják ezek is. Szegény jó édes anyjuk mellbajban halt meg. Áldott jó • lélek volt szegény! Igazi odaadó gyöngédség, vonzó kedvesség. Nem bántott senkit, mindenkit szeretett. Gondos anya volt, imádta férjét, rajongott gyermekeiért. Az édes apa leveszi ujjait a billentyűkről, gyöngéden átöleli édes gyermekeit, és az elfojtani akart nagy sóhaj kitör széles melléből, érző szivéből. Ez a sóhaj, panasz sóhaj. Benne van a múlt összes keserűsége, csalódása, fájdalma és a jövendő elbúsitó sejtelme. A két kis gyermek összerázkodik, mintha megértenék az elszálló sóhajt, aztán a kis fiú még jobban odasimul édes atyjához és félve kérdi: Édes apám, hol van anyánk ? A megszólított szomorú válasza: — Ott van, hol a csillag ragyog, —- a hol laknak az angyalok. — Milyen volt? — szól most a szőkefürtös, babaarczu kis leány. — Szép, jó, kedves, drága nő, — ki titeket hőn szeretett, — csókolgatott, ölelgetett, . . . elnyelte a temető. A kis gyermekek nem kérdezősködnek tovább, megcsókolják édes apjukat, nagy könnyű gördül alá ártatlan oi’czájukon, valami fájó, de nemes érzés lepi meg valójukat. És aztán sokszor gondolnak kedves anyjukra. Jól esik nekik az a tudat, hogy szép, jó, kedves drága nő volt, hogy őket hőn szerette, csókolgatta, ölelgette. Szóval: Drága anyjuk szép emléke, Mint valamely égi béke Hatja kis szivüket át, Tanítja őket szeretni, Jóknak, kedveseknek lenni, Elkerülni a hibát .... Édes apjuknak pedig igen sokszor fájdalom ül ki gondterhelt arczára, sóhaj száll el széles melléből, érző szivéből, könnybelábadnak fényükvesztett szemei. Adja a hatalmas isten, hogy balsejtelme ne teljesüljön s a pusztító betegség ölő csiráit ne örököljék légyen szegény, boldogult anyjuktól ártatlan gyermekei! Varjas József. különféléit . — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter K r u m p Ferencz adóhivatali gyakornokot a gyönki adóhivatalhoz adótisztté ideiglenes minőségben kinevezte. — Ünnepelt tanférfiu. A siklósi intelligenczia és volt tanítványai búcsú lakomát rendeztek Szabó Ferencz siklósi polg. iskola igazgató tiszteletére, a kit a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szeg- zárdi állami főgimnáziumhoz nevezett ki tanárnak. Az ünnepelt tanférfiura az első felköszöntőt Paku- szy Gyula ügyvéd, az iskolaszék elnöke, mondotta sajnálatát fejezve ki a jeles igazgató távozása felett, azután R é d e i Károly tanár és lapszerkesztő szép beszédben méltatta Szabó Ferencz érdemeit a polgári iskola fölvirágoztatása körül. A lakoma folyamán még felköszöntőt mondottak: Dinnyés Jenő, Feiler Mihály, Kovács Aladár, Szűcs Dániel, Keller Ignácz és Althauser Alajos, a kik mindany- nyian kiemelték a távozó tanférfiu kiváló érdemeit és nagy ügybuzgóságát. —- Kaszinói estély. A szegzárdi kaszinó folyó hó 21-én tartott tánczestélyén szép közönség jelent meg. A mulatság a hajnali órákig tartott, melynek sikeréért elismerés illeti a kaszinó igazgatóit és a rendezőség többi lelkes tagjait.
