Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-22 / 34. szám
XXV. évfolyam. 3-á=. szám. Szegzárd, 1897. augusztus 22. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _______egyenek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre..................3 „ — „ Negyedév re .. . . I „ 50 „ Eeyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: ■ Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 I ... 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 „ 87 „ I minden további 100 szó 1 írttal több Tűzoltók ünnepe. A tolnavármegyei tűzoltó testületek szövetsége múlt pénteken, Szent-István napján tartotta meg Simontornyán évi rendes közgyűlését. A szövetség még ifjú, élete mindössze néhány év, mégis igen sok jel arra mutat, hogy a tűzoltás terén korszakot alkotó hivatással bir, s tekintve a tüneteket, melyek életrevalóságának bizonyitékai, biztosra lehet venni, hogy ezen feladatát, hiven, becsületesen be is fogja tölteni. A vármegyei tűzoltók szövetsége, éppen azzal a rendeltetéssel bir a vármegye területére, mint a minó'vel az országos szövetség az ország területére; egyik hatalmas tényezője azon törekvésnek, mely Magyarország összes tűzoltóit, egyforma külsővel, egyöntetű felszereléssel, hasonló készültséggel egy nagyszabású, tömör testületté akarja átalakítani, melynek minden egyes tagja, minden egyes alkotó része tökéletes összhangban működik az emberszeretet magasztos eszméjének támogatásában. Alapszabályaiban körül van Írva rendeltetése, mely szerint czélja: a vármegye területén a tűzoltó ügynek fejlesztése, terjesztése, tökéletesbitése és egyenlő elvek szerint való szervezése s á tűzrendészet! szabályzatok foganatosítása feletti őrködés; egyébként, mint szakközeg a hatóságok támogatása. S vármegyénk tűzoltó szövetsége, mint ez a Simontornyán hozott közgyűlési határozatokból is kitűnik, immár leküzdve a kezdet nehézségeit, egészen azon az utón halad, mely az eredmény létrejövételének biztos záloga. A közgyűlés, a központ által kidolgozott szervezési, felszerelési, rangjelzési és ruházati szabályzatot, elfogadta s ez által egy hatalmas lépést tett a kitűzött czél megvalósítása felé. Ha ezen szabályzat érvényre emelkedik, egyszerre megszűnik azon helytelen irány, mely daczára' a hivatás nemességének, egyenesen a tűzoltóság nevetségessé tételét eredményezhette volna. A katonai ruházat utánzása s a diszitményben való szertelenség olyan hiba volt, mely a tűzoltóság létalapját támadta meg s komolyságát veszélyeztette. A szabályzatban meg van teremtve az eredeti, külön tüzoltóruházat, mely mellőzve minden tulhajtást, éppen elegendő arra, hogy a tűzoltó külsőleg is tisztességesen nézzen ki s ez által megkülönböztetett állásának kifejezés adassák. A szervezés és felszerelés iránti intézkedések is czélszerünek, mert azok által az egyöntetűség és együtt működés lehetősége van biztosítva. A szövetség működésének súlypontja azonban kétségtelenül a tüzfelügyelői intézményben van letéve, mert eltekintve attól, hogy az évenként a vármegye ktilömböző helyein megtartott közgyűléseken való megjelenés a testületi szellem és összetartás emelésének nagyhatású emeltyűje, azért mégis a tüzfel- ügyelők eljárásától függ a tűzoltóság előre haladásának biztosítása. Az egész vármegye területe ugyanis tüz- feltigyelői kerületekre van felosztva s minden kerületekre kiható hatáskörrel egy tüzfel- ügyelő van választva, a ki kerülete minden községében évenként egyszer megjelenni, a tűzoltó felszerelést megvizsgálni, a tapasztalt hiányokat az elnökségnek bejelenteni tartozik. Az elnök azután a tapasztalt bajok orvoslása czéljából a vármegyei hatóságok segélyét veszi igénybe. Ha meggondolja az ember, hogy különösen a tűzoltósággal nem biró községekben előforduló nagyobb tüzesetek, a legtöbb esetben a tüzoltószerek hiányossága vagy azok kezelésének elhanyagolásából származnak, mindjárt előtérbe nyomul ezen helyi vizsgálatok nagy fontossága. A mi vármegyei szövetségünknél ezen nagy horderejű intézmény is szervezve, egész szabályosan működik s igy teljes remény van reá, hogy jövőben elkerülhető lesz azon a korábbi időkben gyakran előforduló sajnálatos esemény, hogy egyes ós gyakran változó emberek felületessége vagy hanyagsága a községek lakosságának vagyonát veszélyeztette. TARCZA. Kossuth sírján.*) Te voltál a nap az égen . . Lehullott már a mi napunk Te voltál a félistenünk ! Kossuth apánk, Messiásunk! Hogy elszálltál, a magyarnak Nem boldog már a hazája . . . Tavasz elmúlt, a rózsának Lehullott a szép virága! . . . Égő csillag, ki ragyogtál Szabadságot szórva-hintve; Futó villám! Nemzetednek Apostola, mindensége! Sírod fölött kél az ajkunk Reménységre, hőimára: Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos, Lesz hazádnak szabadsága! Az a templom, ahol alszol, Ahová a sírod ásták, Ott fakad az egyenlőség! Testvériség és szabadság. Szabad ember, szabad sajtó ! Mit terémtél Kossuth Lajos! . ; . Mi neked fát, nekünk is fáj, Terhűnket viselni bajos. Eljön újra az az idő, Beteljesül a te vágyad: Hogy szabadnak, függetlennek Lássuk szent magyar hazádat! ‘ *) Az augusztus 25-íki Lajos nap alkalmából vettük e szép költeményt. ' A szerk.. Titánoknak harcza lesz az . . . Kezünkben az éles palós! . . . De istenünk segitni fog, Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos! Sándor József. Levél egy fürdőkádból. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Tisztelt Redakczió! A fürdői levelek korát érjük ! Nem elég a zöld ugorka, az éretlen gyümölcs, a legtöbb könyörtelen redaktor még fürdőleveleket is közöl, hogy az olvasót kilelje a hideg. Ha még divatban lenne az autodafés-halál, bizonnyal ilyenre állitanák azt a szerencsétlent, a ki a fürdői levelet elsőül elkövette. Ki irta az első fürdői levelet ? Nem tudom, hogy nem-e Lóth, azután a közismert szerencsétlenség után, mikor-sóskiflivé változott és a háziorvosa Bikfa-Füredre küldte nyaralni ? Mi czéljuk van általán a fordői leveleknek? Nem vagyok rossz szájú ember, hanem azt hiszem, hogy nem más, minthogy X-né, a ki Tátra- Füredről keltezheti leveleit formaliter bosszantani akarja barátnőjét, a ki csak otthon, Szilas-Balháson nyaral. Különben, ha bölcs Salamon tényleg nem konstatálta a paralizis progressivát, akkor bizonynyal nyarantszaka a feleségét fürdőre küldötte. Mert akkor fesztelenül lumpolhatott. Még egy kétségtelen haszna van a fürdői leveleknek. Ezek az irodalmi szezon-magzatok a sajtó nyári adoptálójai teremtették meg az újságírás közhelyeit: Minden ut Romába vezet, a Kárpátoktól Abriáig, Fiume mellett a tenger csöndes, mérget vettek, hogy a fürdői levelek legszebb virágjai, s az oknyomozás elvezetne bizonynyal eredetüket illetőleg egy — fürdőlevélre. Vannak praktikus fördői levelezők és ideálisok, a praktikus levelezők ismét két félék, a kik a természet ölén előveszik a Baedekert és lemásolyák belőle az odavaló részt és azzal kedves kednek becses lapjoknak. Vannak olyanok, a kik pl. pyrámisokról odahaza imák pl. Pecze-Szőllösön kiváló czikkeket, a kik tengeri fürdőlevelet írnak, nem a tenger, hanem a tengeri porijáról. És elvégre ezek a legokosabbak. Az ideális fürdőlevelező a meglevő 999 magyar fürdőhöz felfedezi a milleneumos fürdőt, az ezrediket és jóllehet csibékkel közös lakásban senyved, a legnagyobb enthuziazmussal ir. Ákáczfa-Füred előnyeiről és olyan komfordról beszél, hogy Nordensee halálra pudeálja magát. Mindezt a nemzeti géniusz sugalja, hogy a magyar ne hordja idegenbe pénzét. És ebből mi következik? Az agáczfa-füredi literatura beugraszt nehányat, a kik azonnal konsatálják, hogy Nordesee úgy viszonyuk hozzá, mint a bolha-csípés után fellépő daganat az Ararát hegyéhez. És diskreditálva van minden magyar fürdő. Mert ha Akáczfa-Füredről olyan ethu- ziázmussal írnak, mi lehet akkor a többi helyen. Bizony a viczinális elragadtatások nagy kárt tesznek a komoly fürdőkben. De téljünk vissza a reális fürdőlevelezőkhöz. Miután a társadalmi bonton csupán azt követeli, hogy az ember négy hétre eltűnjék hazulról, a t. c. közönségnek azt hisszük mindegy akár Kutya-Bagoson hüsől az illető, akár Riviérán.
