Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-15 / 33. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (33. sz.) hogy a közel jövőben tevékenységünknek, működésűnknek Irányt adjanak. Köszönettel tartozunk tehát a tanár urnák, hogy állapotaink tisztázásához hozzájárult, hogy fáradságot nem tekintve, oly körültekintő módon ejtette meg vizsgálatát s hogy nekünk módot és alkalmat nyújtott, miszerint rokonszenves, kedves egyéniségét, melylyel rövid néhány óra alatt, a sziveket mind maga részére hóditá, megismerhetni szerencsések voltunk. b. Megyei közgyűlés. Tolnavái’megye törvényhatósági bizottsága folyó hó 13-án tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklése alatt nyári rendes közgyűlését csekély érdeklődés mellett. Gróf Széchenyi Sándor főispán 10 órakor éljenzés között foglalta el az elnöki széket, s mielőtt a napirendre tértek volna, az elnöklő főispán az igaz részvét hangján emlékezett meg dr. Korbuly Sánr dór tb. megyei főorvos haláláról, ki 51 évig volt a vármegye tisztviselője. Ezután bejelentette, hogy az elhunyt orvos helyettesitésóvel dr. Schall Kálmán gyönki községi orvost bízta meg ideiglenesen. A jelentés tudomásul szolgált és Döry Dénes indítványára dr. Korbuly Sándor tb. vármegyei főorvos emléke a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökittetett. A főispán tiszteletbelimegyei tigyészszé kinevezte dr. Pápé Dénes szegzárni ügyvédet, a boldogemlékti Pápá Sándor tehetséges fiát, a ki a közgyűlés végén letette a hivatalos esküt. Simontsits Elemér főjegyző felolvasta az alispán időszaki jelentését, melynek tudomásvétele után a közigazgatási bizottság félévi jelentése, a szá- monkérő székről felvett jegyzőkönyv, valamint az időszaki pénztári vizsgálatokról felvett jegyzőkönyvek bemutatásai következtek. Ezen utóbbi jegyzőkönyvek kapcsán a főispán a legnagyobb elismeréssel emelte ki, hogy az árvaszéki pénztár ügyosztályában a legmeglepőbb eredményt tapasztalt, a mi kétségtelenül dicséretére válik az ezen osztályban működő szorgalmas és pontos tisztviselőknek. Döry Pál alispán a gyűlés folyamán bejelentette, hogy Báta község úgynevezett »Aleszeg« részét az árvíz teljesen elöntötte, 110 ház került viz alá, melyek közül 57 már összedült, 30 pedig dülőfélben van. Az ő indítványára a vizkáro- sultak nyomorának enyhítésére a gyűjtés a bizottsági tagok körében nyomban Rill József vármegyei kiadó által megkezdetett, melynek eredménye az lett, hogy begyült 125 frt 95 kr. A közgyűlés közhelyeslésével találkozott az alispán indítványa, a ki megbizatott, hogy a könyöradományokat kioszthassa a szerencsétlen vizkárosultak között. Az üresedésben levő árvaszéki jegyzői állásra ogyhangulag Pávik Józsefet választották meg, a ki már eddig is helyettes jegyzői minőségben hivatás- szeretetet és szorgalmat tanúsított. B i s c h i t z Mór elhalálozása folytán megüresedett statisztikai bizottságba T o 11 h Ödönt, a lótenyésztési bizottságba pedig P e r c z e 1 Bélát választották meg. Tudomásul vétetett, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a vármegye házi pénztáráról vezetett 1896. évi számadásait, úgy szintén tudomásul szolgált a belügyminiszternek a községi- és körjegyzők nyugdíj igényébe a millenáris évnek háromszoros beszámítására vonatkozó elutasító, leirata. Nem engedélyezte a belügyminiszter a Pakson felállítani kért második gyógyszertárat. Felolvastatott a kereskedelemügyi miniszternek a s ze gz ár d-bát a s zék i helyi érdekű vasút javára megszavazott segély mikénti kiszolgáltatására vonatkozó rendelete, mely szerint a vármegye a megszavazott 66,000 frtnyi hozzájárulást 10 év alatt 6,600 frtos részletekben fizeti meg, de a hátralékról 5°/o-os kamatot tartozik fizetni. Jóváhagyta a földmivelésügyi miniszter a törvényhatósági bizottság azon határozatát, mely szerint a vármegyei lótenyésztés emelésére 500 frtot szavazott meg. Egész terjedelmében felolvasta a főjegyző a honvédelmi miniszternek ismert leiratát a honvéd nevelő és képző intézeteknél létesítendő alapítványok tárgyában. A közgyűlés az állandó választmány javaslata alapján elismerést szavazott a honvédelmi miniszternek és 800 frtos alapítványt tett a honvéd nevelő és képző intézetre. Ezután a körlevelek, megkeresések és kérvények következtek, melyeknek során egyszerűen tudomásul vették. Debreczen szab. kir. városnak azon körlevelét, melyben felhívja a törvényhatósági bizottságokat, hogy üdvözöljék a kormányt a honvéd nevelő és képző intézetekre vonatkozó törvényjavaslatok benyújtása alkalmából. W osinsky Mór és gróf App ony i Sándor bizottsági tagok beadványára egy külön álló vármegyei muzeum létesítésére 3000 frtot szavaztak meg, mely összeg a muzeum javára gyümölcsözés végett helyeztetik el. A muzeum ideiglenesen a főgimnázium épületében lesz elhelyezve. A „M ensa academic a“ javára 300 frtot adtak, s a szolgabiróság utján gyűjtést rendeltek el a „Mária Josephinum“, a dunántúli közinivelődési egyesület, a Bethlen Gábor gróf emlékszobra és a „SJavoyai Eugen“ szobra részére. Nagy László gyámpénztári segédkönyvvivő fizetését a közgyűlés 1898. évi január 1-től 110 írttal felemelte, ellenben elutasította a vármegyei központi hivatalszolgák drágasági pótlók iránt beadott kérvényüket. A bizottsági, az alispáni és árvaszéki előterjesztések, a tiszti ügyészi vélemények és az időközben beérkezett ügyek letárgyalása után a közgyűlés a főispán éltetésével ért véget. —th. ITábtia-nncL. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — — Eredj be, kis húgom, csukd be az ablakokat. Még ez a csúf szél összetöri őket. Menj siess, édesem. A mézes-mázas Balogh Demeterné szólt imigyen egy fiatal leánykához, a ki kecses szolgálatra készséggel vette a parancsot. Gyertyát gyújt. Bár sötét este van; ott künn dühöng a nyári vihar előjele: a port kavaró szél, villámlik, csattog, mégis gyanútlan, az ártatlan lelkiismeret bátorságával megyen dolgára. Becsukja az egyik ablakot. Következik a másik. Es a mint ezzel bajlódik, lövés dördül el, mit a lányka éles jajja követ. Halálosan találták szegényt. Csak annyi ereje volt még, hogy visszafutott abba a szobába^ honnét a végzetes munkára küldték. Ott összerogyott. Mosolygó arczárói elillant a rózsás pir, a halál ijesztő sápadt sárgasága ütött tanyát azon. Tűzben égő fekete szemeinek kialudt ragyogó, éltető lángja. Gömbölyű tagjai ott hevertek a padló kemény deszkáján, mint számyaszegett fehér galamb a porban. Hullámzó keble alatt még egyszer feldobogott a legnemesebb szív, aztán kristálytiszta lelke fájó nagy sóhajban felszállt oda, a honnét jött, a hova való: a kegyes angyalok békés országába. * * * Balog Aranka régi, előkelő nemes dzsentri család gyermeke. Édes szülőanyja akkor szenderült el örökre, mikor a kis Aranka erre az intrikus világra jött. Jó atyja pedig, mint kiváló ellenzéki képviselő, párbajban esett el. Agyonlőtte egy szavazógép: húsos fazékon hízott mameluk. így az árvaság szomorú sorsára jutott tizennégy éves leányka nagybátyjához, Balogh Demeterhez került. Minden erővel azt akarta a nagybácsi úri családja, hogy Aranka kedves egyetlen fiuké, a lump, ostoba György urfié legyen. Aranka ezerholdja ekkép nem jut idegen kézre. Aztán meg jól is esett volna a prima klaszszisu ezerhold. Az egész históriában nem is volt más bibe, csak az, hogy Aranka nem szerette György urfit. Szebb jövőnek nézett ő elejbe. Mélyen érző szive, tiszta lelkülete, ifjú bohó kedély világa tündérvárat épített az édes reménység színes kártyáiból. Ebben a csillagfényben, illatárban pompázó tündérvárban ő lett volna a királynő és szive választott- ja, gyermekkori vig pajtása: Kemény Laczi a király. Már-már aranyos álmai megvalósultak. Megjött Laczika. Romlatlan, becsületes szivet, mélységes üdvözítő szerelmet hozott neki. Kis kezét is megkérte. Azt is megbeszélték, mikor tartják az esküvőt . . . r Es most boldogság lakta fényes tündérvár helyett kapott leszegezett, hideg koporsót, az illatos menyasz- szonyi nyoszolya helyett egy kis helyet szülőanyja koporsója mellett. IRODALMI CSARNOK. IBold.og'ságr. Valóságos boldogságot Nem ismerek, nem én. Elégedetlenség ül az Embereknek szemén. Egy külömbség van mi köztünk Ez egy pedig csak az: Néhány ember ajkán nem kel Émelyítő panasz. Eltitkolja a fájdalmát, Baját meg a vágyát, És' mi szentül mind azt hisszük : Hogy éli világát. Pedig, pedig mennyi gondja, Buja és bánata, Nem tudja csak a jó isten, Meg aztán ő maga. En is olyan boldog vagyok, Mint ott az a másik, Annak lelke, az enyém is Mindig jobbra vágyik .... Nagy bánatkönny, — kis örömkönny; Tövis, — kevés virág, Csak ilyen a földi élet, Csak ilyen a világ ! Varjas József. Az őcsényi molnár. Irta: Kiss Béla István. (Vége.) Jobb, jobb ! Azért, hogy egyszer félre sandítottál, még egyenesen is nézhetsz. Talán csak nem fogta meg az a hamis tűz úgy a szivedet, hogy végig ég, mint, a kótgarasos tapló? Felejsd el azt a másikat, ki titkon csókolt; légy egészen azé, ki nem tagad meg az emberek előtt, ki felemelt fővel, az oltár előtt, az Isten házában is megvallja, hogy szeret. Bepillantott Sári a tükörbe és úgy elszomorodott. Az a rózsa, mely egykor arczán piroslott, nem volt többé. Hová lett? A mennyasszonyok mind ilyen halaványok ? Sári úgy mérgelődött, két kezét erősen odaszoritotta arczához, úgy akarta vissza hozni annak pirulását. Az egész falu talpon volt. Nagy nap ez a mai. A legszebb leányt viszik esküvőre. Az öreg Patkónál sürögnek a lányok; a nagyságos urék minden cselédjeiket oda köldték, abba a viskóba, hadd segítsenek, hadd készítsenek olyan lakomát, hogy még Szegzár- don is hírét vegyék. Búzás Sándor a legszebb leányt vezeti az oltárhoz. Az ilyen nem mindennapi Ocsényben. Búzás Sándor hálából, hogy a nagyságos asszony jól végezte a dolgot, maga ment el Jenő urfihoz s felkérte első vőfélynek, ki egész készséggel megígérte, hogy vezetni fogja a mennyasszonyt. Elhangzott ez a szó is, csak a készülődések folytak tovább. A mennyaszony hófehér ruháját, a hajába pántlikát, a selyem derekat, meg az arany függőt a nagyságos urék vették. Piczi lába olyan 1897. augusztus 15. * * * Sok mindent beszéltek Aranka szerencsétlenségéről. Ezek azt vitatták, hogy a gyilkos golyó Balogh Demeternek volt szánva, legtöbben pedig, kik közelebbről ismerték Balogh Demeter erőszakos, semmitől vissza nem riadó egyéniségét, határozottan oda nyilatkoztak, hogy ez a gyilkos. Hivatalos vizsgálat is volt ellene, azonban nagy nullánál egyebet ez sem tudott kideríteni. * * * Balogh Demeter feje fölött vígan szállt az idő. Volt jólét ismét. Arankát hamar elfelejtette az úri család és épen olyan hamar tulajdonukká tették az ezerholdját. Járta a dinom-dánom, pezsgett a pezsgő, meg a jókedv . . . Junius 18-án történt, Aranka gyászos kimúlásának évfordulója napján. Forró, tikkasztó, álmositó nyári nap volt. Balogh Demeter szunyókálva várta a rendes tarokkpartnereket. Haragudott, hogy késnek. Megérkeztek elvégre. Alig szóltak egy-kettőt, menten napirendre tértek, azaz helyet foglaltak a kártyaszobában, ugyanabban, melyben Arankát agyonlőtték. Roppant érdekes játékok járták. Páratlan szerencsével játszott Balogh Demeter ur. Tele volt a marka. Ultimót csak ő tudott csinálni. Minden szire-szóra kontrázott és természetesen meg is nyerte. A XXI. est éppen ötször csípte galléron. Demeter bácsi örült, a partnerek bosszankodtak.
