Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-17 / 3. szám
6 1897. január 17. IRODALOM. *A szeretet nevében hívjuk föl a magyar irodalom pártolóit egy eredeti kiadványra. Ugyanis kegye- letes és emberszerető czélt szolgálva, kiadjuk Varga Mihály karczagi juhász költeményeit. E költemények hivatott mübirók kezén átmenve, csodálkozással fogadtattak, mert példa nélkül való hogy az iskolai művelődés híján a nép egyszerű fia, akkora formatökély ly el s eszmegazdagsággal daloljon. — Nem a kapa-kasza kerülő rimkovácsok, klapanczia-gyártók sorába tartozik a karczagi juhász, hanem az erős egyéniségű dalköltők közzé, a ki őszinte bánatával, előadásának bájával állandó hangulatba vezet s tart. E kiadványnyal bennünket nem egyedül az igyekezet vezet, hogy egy csiszolatlan irodalmi gyémánttal megismertessük e közönséget, de emberszerető szándék is; és épen azért a szeretet nevében kérjük a mü pártolást. Ugyanis Varga Mihálynak, a népköltőnek, kinek siija a karczagi temetőben domborul, négy kiskorú árvája maradt. A ki a néhai költő hátrahagyott müveire előfizet, az a hátrahagyott négy árva kezébe ad kenyeret és segít, hogy ezek becsületes emberekké neveltethessenek fel. Azért hívjuk fel a jó sziveket, adjanak egy jó irányú, kedves könyvet a nép kezébe; főleg lelkészek, tanítók s a jótékony nőegyesületek . vezetőinek érdeklődésére számítunk. Varga Mihály karczagi juhász összes költeményei hangok a pusztán czim alatt január hó végén jelenik meg s hogy minél szélesebb körben terjedjen, árát 40 krra szabtuk. Az előfizetési pénzek Verner László (lapszerkesztő B.-Csaba) nevére küldendők. Hat gyűjtött példány után tiszteletpéldányt adunk. Még csak azt jegyezzük meg, hogy vallásos, istenfélő iránya kiválóan alkalmassá teszi e müvet a ponyvairodalom ellensúlyozására. Újra a szeretet nevében kérünk az emberszerető vállalat iránt szeretetet és érdeklődést. Teljes tisztelettel Chilkó László, körös- ladányi róm. katholikus plébános. Verner László, a „Békésmegyei Közlöny“ szerkesztője. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Tek. Szerkesztő Ur! A „Tolnamegyei Közlöny“ f. évi 1-ső számában „Elégtétel“ czimü közlemény tartalmának igazságát a múlt számban Igazmondó ur megtámadta és azt czáfolni iparkodott. Állításaimat fentartom és csak annyit fűzök hozzá, hogy nemcsak az a bizonyos »6 néppárti ur« rosszalta a kaszinó eljárását, hanem ha az Igazmondó urfoly annyira szomjuhozza az igazságot, vegyen magának annyi fáradtságot — hisz úgyis annyit szeret beszélni — és interwivolja meg ezen ügyben a szép tekintélynek örvendő bírói kar egyik-másik tagját, a kitűnő hírnévnek örvendő ügyvédeinket, avagy bármelyik magasabb állású előkelőségünket és azoknak meghallgatott Ítéleteikből vonjon le konzek- vencziát; akkor megfogja tudni, hogy nekem volt igazam. A kilépett »6 néppárti ur« a kaszinó eljárásából nem vont le semmi konzekvencziát, meg voltak ott az okok, hogy miért léptek ki. Azoknak itteni szellőztetését nem tartom szükségesnek, mert semmi kedvem sincs izgága embernek lenni, de mégis egyet: kiléptek már csak azért is, mert nem akarnak ott oly egyénnel találkozni, ki vádaskodásaival inkábbb arra törekszik, hogy az egyenetlenség minél jobban szittassék, mintsem hogy a nézeteltérések kiegyenlítésére fordítaná csekély erejét. A mi a bírói végzést | illeti, finom érzékemnél fogva a száraz tényéknél tovább menni nem akarok. Ha az Igazmondó urnák nem tetszett a bíróság előtt lefolyt tárgyalás eredményének a nyilvánosság elé való hozása, talán módjában lett volna, nagy ékesszólásával a panaszlottalc egyikét Schneider István urat rávenni, hogy tanúival álljon elő, akkor talán nem jutott volna azon a helyzetbe, hogy a papi „becsület szó“ előtt meghajolva, müveit emberhez illőleg bocsánatot kelljen kernie. Avagy talán máskép is elkerülhető lett volna ezen inczidens — gondolkozzék rajta egy kevéssé Igazmondó ur. A hírlapírói tisztességgel járó igazmondást Igazmondó úrtól eltanulni nem akarom, mert erről hál’ Istennek meg vannak a saját fogalmaim; sem pedig arra térre lépni nem akarok, a hol a meg nem czáfolható tényekre a valótlanság és elferdítés bélyegét nyomják rá, ezt az utat és az ott szerzendő dicsőséget is az Igazmondó urnák engedem át. Hogy közleményemet figyelmen ki- vül hagyja, jól teszi és csak megtisztel vele. Különben nekem nincs sem időm, sem kedvem ilyesmikkel foglalkozni és Ígérem a n. é. közönségnek, hacsak szépet és jót nem irhatok Tamásiról, többet alkalmatlankodni nem fogok. x—y. Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Szekszárdés Vidéke“ folyó évi 2-ik számában egy közlemény jelent meg, mely szerint a szegzárdi tisztviselői társaskör egyleti beléletében oly éles ellentétek fejlődtek ki, melyek ha alapos és hatalmas reformokkal nem egyenlítődnek ki, az egyesület megsemmisül és elenyészik ; — továbbá, hogy a társas kör kebelében egy hatalmas párt csoportosult, mely az eddigi viszás helyzet megváltoztatásával egészen uj aerát teremteni tűzte ki czélul. Ezen közleményre nézve a társaskör érdekében kötelességemnek és a nagy közönség tájékoztatása czéljából szükségesnek is tartom, legjobb meggyőző désem és tudomásom szerint kijelenteni, hogy én, ki a társaskör egyik alapitó tagja és elnöke vagyok, s mint ilyen a társaskör egyleti működését, belső fejlődését folytonosan éber figyelemmel kisértem, illetőleg azt vezettem és irányítottam, részemről oly éles elentéteket nem tapasztaltam, melyek a társaskör fennállását veszélyeztetnék. Igaz, hogy vannak ellentétek, melyek azonban személyi természetűek és fordultak elő némely viszás- ságok is; de azoknak orvoslására, megszüntetésére vannak alapszabályszerüleg szervezett fórumok, u. m. a választmányi- és közgyűlések, melyek hivatvák fiatal társaskörünk egyleti életének rendes menetét, hivatásszerű működését, egészséges fejlődését biztosítani. A pártoskodást tartom 'én annak, melylyel az egyesületnek fennállását leginkább lehet gyengíteni, sőt veszélyeztetni; azért azt társaskörünk érdekében, sem szükségesnek, sem helyesnek, sőt hátrányosnak és veszedelmesnek tartom, mert hiszen a latin példa: beszéd szerint: „Concordia res parvae crescunt, dis- cordia maximae dilabuntur.“ Fogadja tekintetes szerkesztő ur kiváló tiszteletem őszinte kifejezését Szegzárdon, 1897. év janur 14-én. Alázatos szolgája Sáfára Xjászló, a szegzárdi tisztviselői társaskor elnöke. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (3. sz.) P> Ja Tolnaa Sajnálatunkra közleménye későn érkezett, s igy az előbb beküldött tudósítást közöltük. Wa Ba Dunaföldvár. Kérését teljesítettük, de a beküldő nevét nem árulhatjuk el. Va Sa Budapest. Fogyatékossága miatt nem közölhető. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. HIVATALOS HIRDETÉSEK 8577. v. 1896. Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. tvszék, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Halász Istvánná szül. Biró Mária, úgy az ezennel csatlakozottnak kimondott Tolnavár- megye gyámpénztára, úgy a szegzárdi takarékpénztár vég- rehajtatóknak Domonyai Sándor szegzárdi lakos alperes ellen 108 frt, 58 frt, 138 frt és 137 frt töke és jár. iránt folyó végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő a szegzárd községi 6630. számú tjkvben f alatt felvett 1459. hrsz. beltelki szőlőből Domonyai Sándor (nős volt Csötönyi Zsuzsannával) illető rész a szegzárdi 5415. számú tjkvben Domonyai Sándor tulajdonául felvett 1458. hrsz. beltelki szőlő 680 frt, továbbá ugyanannak tulajdonául felvett 6453/1. hrszámu jobb remetei szőlő 210 frt kikiáltási áron 1897. évi február hó 17-én d. e 10 órakor a szegzárdi kir. törvszéki épület 9. számú helyiségében megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10%-át bánatpénz fejében letenni, és a vételárt 3 egyenlő részletben 6»/o-os kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal mint letéti pénztárnál lefizetni kötelesek, végre hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirt tlkvi hatóságnál, úgy Szegzárd köz ég elöljáróságánál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. törvszék tlkvi osztályánál, 1896. évi november hó 21-én. Kövessy Ödön, kir. tvszéki bíró. tk^fööő: Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy a szegzárdi népbank, mint önsegélyző-szövetkezet úgy a szegzárdi 1418. sz. tjkvi ingatlanra ezennel csatlakazottnak kimondott Gottlieb Jakabnak Huszár György és neje Szili Johanna úgy Tóth István Orbán ellen 50 frt és 180 frt és 24 frt 18 kr. tőke és jár. iránt folyó végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő a szegzárd községi 9125. sz. tjkvben Huszár György és neje Szili Julianna tulajdonául felvett 1600 hrsz. és 1342/b. népszámu ház és udvar 400 frt a szegzárdi 1418. sz. tjkvben Tóth István és neje Orbán Julianna tulajdonául felvett 1596. hrsz. beltelki kert 4 frt az 1601. hrsz. és 1343. népszámu ház 160 frt kikiáltási áron, utóbbi két ingatlan az 1881. évi 60. t.-cz. 156. §-a alapján egészben 1897. évi január hó 18-ik napján d* u. 3 órakor Szegzárdon a kir tvszéki épület 9. számú helyiségében megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10°/o-át bánatpénz fejében letenni és a vételárt két egyenlő részletben 6%-os kamatokkal együtt a szegzárdi királyi adóhivatalnál, mint letéti pénztárnál lefizetni kötelesek és végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulírott telekkönyvi hivatalnál, úgy Szegzárd község elöljáróságánál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. járásbíróság telekkönyvi osztályánál 1896. november hó 23-án. Kövessy, kir. törvsz. bíró. t£^Té96: Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 188T! “ évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szegzárdi kir. járásbíróság 1896. évi 11760. számú végzése következtében Dr. Beöthy Károly ügyvéd által képviselt Pesti Victoria gőzmalom javára Gáli András szegzárdi lakos ellen 660 frt 51 kr. és járulékai erejéig foganatosított biztosítási végrehajtás alkalmával le- és felülfoglalt és 1521 frt 66 krra becsült liszt, búza, korpa, hordók, csántérla, kád, bükköny, bab, borfejtőgép és zab nyilvános bírói árverésen el fognak adatni. Mely árverésnek a gyönki kir. jbiróságnak 1896. évi 13475. számú végzése folytán Szegzárdon Gáli András, Kandó Ferencz és Ditricn Ferencz lakásán leendő eszközlésére I897> évi január hó 19-ének d. e. 8 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-a értelmében készpénz- fizetés mellett a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Szegzárdon, 1897. évi január hó 4-én. Tóth Ignácz, kir. bir. végrehajtó. HIRDETÉSEK. Szálloda átvétel. szerint a Van szerencsém a nagyérdemű helybeli és vidéki közönséget értesiteni, mi„Szegzárd Szálló”-! 1897. évi január hó 1 -ével átvettem, s azt egész ujj onnan, a modern követelményeknek megfelelően átalakítottam.. Főtörekvésem odairányul, hogy úgy az étkezőhelyiség, kávéház, vendégszobák stb. a legnagyobb kényelemmel berendezve, vendégeim minden komfortot feltaláljanak. Kitűnő étkek, friss italok és minden néven nevezendő kiszolgálmányok tekintetében, úgy konyhám kezelése, mint italaim finomsága és ezeknek mérsékelt ára mellett reményiem, hogy a nagyérdemű közönség meleg pártfogását és becses látogatását megnyerhetem. Kiváló tisztelettel Mang János Szegzárd Szálló“ bérlője.
