Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-11 / 28. szám
több nagyon sokan idegenkednek annak használatától, mert nem ösmerik azok hatását, használati módját. Megfordulok nem egyszer tekintélyes gazdák körében, hol gazdaságig dolgokról beszélgetve, alkalmam van egyes aktuális gazdasági kérdések fejtegetését a gyakorlat embereitől hallani | ily discussiók alkalmával bár — s ezt nem tagadom — gyakran igen érdekes tapasztalatokkal gyarapithatja a j szorosabb értelemben vett elmeleti térén működő egyén ismeretit, mindazáltal azon meggyőződést is szerezheti, hogy gazdáink sokszor ferde felfogásban tükrözik vissza megjegyzéseikben álláspontjukat, s a legtöbb esetben nem alkotnak objectiv bírálatot azon elvekről, melyek például valamely tervszerűen végrehajtott termelési kísérletek eredményei gyanánt már mint tapasztalati tények állíthatók fel; objctive megsem Ítélhetik pedig azért, — mert a szaklapok és — könyvek közleményeit nem méltatják oly fiigyelemre, mint a mily mértékben az, az ügy és saját érdekében is kívánatos volna. Ezen meggyőződésre támaszkodva tartom czélirá- nyosnak, hogy a mezőgazdasággal foglalkozókat érdeklő közlemények ne csak a kizárólbgos értelemben vett szaklap hasábjain jelenjenek meg, hanem időközünkint u. n. társadalmi lapokban is, — a melyek nagyob kelendőségnek örvendvén, jobban képesek az olvasó közönség figyelmét egyes actuális kérdéseket illetőleg lekötni. — Ily actuális kérdésnek tartom én a mesterséges trágyák szerepét a gazdaságban. — Erre vonatkozólag óhajtok fehát egyet-mást elmondani azon tényezőkről, melyek a mesterséges trágyafélékre, s azoknak különösen a tavaszi vetemények alá való alkalmazásra vonatkoznak. A mi a mesterséges trágyafélék feladatát általánosságban illeti, tisztában kell lenni az iránt, hogy azok az istálló trágya hiányainak pótlását, az istálló trágya hatásának kiegészítését vannak hivatva teljesíteni. Nagyon téves tehát az a felfogás, hogy: ha mesterséges trágyát használunk, az istálló trágyát teljesen kiküszöbölhetjük. Az istálló trágya: teljes trágya, tartalmazza tehát különböző mennyiségben mindazon tápanyagokat, melykből növényeink táplálkoznak: mesterséges trágya ellenben csak egyoldalú, vagyis a növényi tápanyagok egyikét — vagy másikét tartalmazza, s mint ilyen lehetővé teszi azt, hogy a tápanyagokat a szükségelt mennyiségben és minőségben juttassuk a talajba. Az istálló trágyával a talajba juttatott tápanyagok s a terméssel a talajból kivont tápanyagok között nincsen helyes arány, mert hol az egyik, hol a másik vétetik jobban igénybe, egyrészt a növény igénye, másrészt a benne levő tápszer felvehetőség mérve miatt, s igy hol az egyik, hol a másik tápanyag marad feleslegben. — Ez a helytelen arány ismétetelt istálló trágyázás által mindinkább fokozódik, s ennek következménye az lesz, hogy a növény tökéletlenül fog kifejlődni, mert a nővény táplálkozás elve szerint: a tápanyag felvétel azon növényi tápszertől függ, mely a növénynek legcsekélyebb mennyiségben áll rendelkezésére. — Arra kell tehát törekedni, hogy a visszapótlás arányos legyen. E czélt elérhetjük a mesterséges trágya alkalmazásával, melylyel annyit és olyant adhatunk növényeinknek, a mennyit és a minőt azok igényelnek. Igen nagy előny az a gazdának, mert igy módjában áll a talaj termő erejét egyensúlyban tartani, módjában áll a visszapótlást tölcéletesbiteni, a nagy mennyiségben összegyűlt s kihasználatlanul heverő tápanyagot használhatóvá tenni s ezzel termését növelni. Előny lesz különösen egyoldalú termelési rendszer mellett, mert a tápanyagokban áz egyoldalú termelés következtében beálló aránytalanság gyorsan és könnyű szerrel helyreállítható. Ehhez járul még azon előny, hogy gyors hatás előidézésére, gyenge vetések javítása kiválóan alkalmas. A mesterséges trágyák minőségét illetőleg, — a mint ismeretes — alkalmazásban vannak phosphorsav hiányt, nitrogén hiányt és káli hiányt fedezők. Ezen trágyaszerek figyelmet érdemelnek egyaránt, de legfőkép a nitrogén és phosphortrágyák, mert a növény táplálásában is a nitrogén és phosphor viszi a legnagyobb szerepet. Hogy helyesen tudjuk alkalmazni ezen trágya anyagokat, meg kell ismerkednünk azon hatással, melyet ezek a talajra, illetve a növényzetre gyakorolnak. A nitrogén a talaj alkatrészekre oldólag hat, átalakítja tehát I talajban kihasználatlanul heverő tápanyagkészletet, érlékesithetővé teszi azt a növényzet részére, s hatása ez utóbbira abban fog nyilvánulni, 1897. július 11. hogy a növény bujáb fejlődésnek erőteljesebb növekedésnek indul, mely előidézője ugyan a termés fokozódásának, de melynek egyúttal következménye a későbben bekövetkező érés. Tudva már most ezen hatást, az a kérdés merül fel, hogy miként bánjunk ezen két élű fegyverrel? Az okszerű gazdálkodás elve feltételezi, hogy a talaj tápanyag készletének * kihasználása czélját képezze a kazdának. — Sajnosán tapasztaljuk azonban, hogy ép e tekintetben mellőzve van a kellő körültekintés. — Tudják jól gazdáink, hogy a nitrogén a termés mennyiségét emeli, s ez okból alkalmazzák is azt, de — s ép ebben rejlik a legnagyobb hiba — nem a viszonyoknak megfelelően. Ha a nitrogén trágyát ott használhuk, hol egyéb növényi tápszerek elegendő, sőt felesleges mennyiségben vannak jelen, oly helyen, hol korai forróság és korai fagy ritkán fordul elő, s oly növények alá, melyeknél a vegetáczió késlekedése bajt nem okoz: kedvező hatásra bizon számíthatunk; mert a nitrogen trágya a felesleges mennyiségben levő egyéb tápanyagot gyümölcsözővé teszi, a növény életműködése,, fejlődése a bujább tenyészet daczára is normális marad, s mert nem kell azon veszélytől tartanunk, melyek akár a korai fagy bármely más növény elpusztulásában előidézhet I ellenkező esetben azonban sokkal több kárt szenvedünk, mint hasznot érünk, mer talajunkat kizsaroljuk, s növényeinket az elpusztulás veszélyének teszsztik ki, vagy legalább is nem fog érvényre jutni |izon törekvés, melyet ezen tápanyagnak a talajba juttatásával czéloztunk. (Folyt, köv.) IRODALOM. * Egyházmegyénk kath. tanítóinak figyelmébe. Szivből megköszönvén egyházmegyénk néptanítói karának képes reálolvasókönyvem terjesztése körül kifejtett lelkes buzgalmát: ezennel hzafias tisztelettel arról értesítem őket, hogy a közóhajnak engedve, tankönyveim népiskolai most már 21 kötetre fölszaporodott sorozatát kiegészítettem magyar A B C-könyvve 1 és az „Ungar. Sprachbuch“-ot 2 részre osztva bocsátom közre. A képes magyar A B C-könyv Gergelics József, gyakorlóiskolánk ügyes tanítójának tollából származott és ára kötve 16 kr. Az „Ungar. Sp rachbuch“ alulirt müve és ebből a megjelent I. rész hangjegyes magyar énekekkel van ellátva és kötve 25 krba kerül. Az I. rész a szünidőben jelenik meg. A magyarosítás előmozdítására most eme müvem bizonyára még alkalmasab lett, mint a milyen volt 1. kiadásában. Tudtára adom továbbá a t. tanító uraknak, hogy számolókönyveim (úgy az 1. mint a 4 részből álló és a német kiadás) most szintén Stampfel Károly pozsonyi udvari könyvkereskedő tulajdonába mentek át, ki összes népiskolai tankönyveim után megadja az ismert kedvezményt, ha a rendelések egyenesen őnála eszközöltetnek és ki p ortomentesen küldi a könyveket, ha a rendelés legalább 3 frt értékű. Képes reálolvasókönyvemet, Real-Lesebuch-omat, a magyar fibelt, az „Ungar Sprochbuch“-ot és számolókönyveimet a néptanító urak becses figyelmébe és személyemet kartársi szeretetökbe ajálva, hazafias, szívélyes üdvözlettel vagyok kész szolgájok: Schultz Imre, a pécsi püsp. tképezde senior tanára, a Szent- István-Társulat tudományos és irodalmi osztályának, valamint könyvvizsgálási bizottságának tagja. * Gróf Zichy jenő könyve. Az a merőben tiszta ideálizmus, a melybe sem az érdeknek, sem a hiúságnak egy atomja sem vegyül | a mely csak egy nagy czólra tör, nem nézve jobbra, nem nézve balra, észre nem véve gúnyt, nem áhitva elismerést; nem nézi az áldozat nagyságát és ügyet sem vet a tulajdon érdemére : az ilyen vegytiszta ideálizmus manapság bizony kivételes jelenség. Ilyen ideálizmusról beszél az a hatalmas texjedelmü, pazar köntösű díszmunka, a mely czimlapján ezt a két nyelvű felii’ást hordja: Zichy Jenő gróf Kaukázusi és Középázsiai Utazásai. Comte Eugéne de Zichy Voyage au Caucase et en Asie Centrale. Mint utóhangja a millennáris év mámoros lelkesedésének, úgy szólnak hozzánk azok az egyszerű szavak, a melyben gróf Zichy Jenő elmondja utazásának és könyve keletkezésének a történetét. Az a tömör leirása a nagy vállalkozásnak, csupa természetes egyszerűség és igénytelenség! Ebből az egyszerű elbeszélésből szinte sugárzik az az ideálizmus, a melynek minden atomja vegyileg tiszta, a melyet a hétköznap hivságos motivuraai érintetlenül hagytak; I me'y nem néz jobbra, nem néz balra és ügyet sem vet a túl ijdon érdemére. Ennek az idealizmusnak örök időkre szóló ékes hirdetője az a könyv, s az a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (28. sz.) fejedelmi gazdaságú gyűjtemény, a melynek szakértő leírását és művészi reprodukezióit találjuk a könyvben, s a mely immár a Nemzeti Muzeum kincseit gyarapítja soha el nem múló emlékéül egy históriai cselekedetnek. Mert az volt, históriai cselegedet gróf Zichy Jenő merész expedicziója, a melylyel a magyarok őshazájának felkutatására vállalkozott. A csodálatos ihletnek egy pillanatában kaphatott reá impulzust, a mely azután nem engedte nyugodni és a nagy eszme megvalósítására sarkolta. így születnek meg a história eseményeit irányító elhatározások, igy érlelődnek tettekké, a melyek átalakítják egy korszak karakterét. Ezt a korszakot, a melyben élünk, anyagiasnak nevezik a jelenkor történetének szigorú kritikusai. Azt mondják, önös érdekek, kiésinyes haszonlesés, a nagy jelszavaknak aprópénzre való felváltása, eszmékkel való üzérkedés, ideálok sárbatiprása: ezek adják meg uralkodó jellemvonásait Bizonyára tulszigoru bírálat, noha számos jelenség ad igazat a peszzimistáknak. Közéletünk bizonyára nem ment egyes bajoktól és nyilvános erkölcseink hanyatlására is találhat példát az élesszemü kutató. És ebből a korszakból, a melyről a ma és a holnap számára annyi rosszat jegyeztek már fel az egykorú krónikások, ebből az önzőnek, anyagiasnak nevezett korszakból nem a ma, nem a holnap, hanem örök idők számára fennmaradt az emléke egy grandiózus elhatározásnak, a melynek a szülője a történelmi magaslatra emelkedett tiszta altruizmus és szerencsés ihlete egy históriai pillanatnak. Az ilyen cselekedetek ütik rá bélyegüket egy-egy korszakra és a ma, meg a holnap hevenyészet bírálatán felülemelkedye, biztosítják annak a korszaknak történeti karakterét. A jelenkor krónikása, a ki benne él a mindennapi élet forgatagában, szubjektív érzéseinek és egymást kergető impressziónak hatása alatt, olykor elhamarkodva, gyakran elhibázva alkotja Ítéletét, a mely még ha helyes, akkor is efemer. A történelemnek meg nem felebbezhető verdiktuma csak lassan szűrődik le, hosszú idők krisztallizáló folyamatában, a melynek közepette elvesznek a kis torzsalkodások, hétköznapi hercze-hurczák, törpe emberek érdekharczai és szilárdul megmaradnak a nagy események, kimagosló tettek, nagyszabású példák, egyszóval mindaz, a mi históriai. Majd ha egyszer, hosszú idő múlva, az elfogulatlan történetbuvár megírja korszakunk történetét, meg fog emlékezni arról is, hogy élt egy nemes főur, a ki egy hosszú életet szentelt a közjó önzetlen munkálásának és mikor már egy emberéletre épen elegendő érdemet szerzett, akkor egy újabb nagy elhatározás támadt lelkében, az az elhatározás, hogy felkutatja a honfoglaló ősök nyomdokait. Es olvasatlan százezreket és emberi erőt meghaladó fáradságot és apostoli lelkesedést a hitujitók fanatikus bátorságával párosítva, neki indult nagy utjának. És nem pihent, mig czélját el nem érte. Ennek a történetírónak lesz értékes dokumentuma a gróf Zichy Jenő könyve. Tudományos becsét nem méltatjuk, ez mások feladata. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. „Lantos11. Versein látszik a kezdetlegesség. Majd a legjobbat kiadjuk, hogy buzdítsuk a további munkásságra. K. J.| Budapest. Fővárosi leveleket nem közlünk. S. K. Majd meg lesz oldva az a kérdés is, csak türelmet kérünk. .„Meleg van11 — ezt az ön verse nélkül is tudja most minden halandó. Kiadótulajdonos es telelos szerkesztő: BODA VILMOS HIVATALOS HIRDETÉSEK. 780. ^ I ~ 7” vh! 1897." Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szegzárdi kir. járásbíróság 1897. évi 8487. számú végzése következtében Dr. Taub Ármin ügyvéd által képviselt Eisler Samu javára Rózner Béla utóda báttaszéki lakos ellen 140 frt s jár. erejéig foganatosított kielégítési végrehajtás utján felülfoglalt és 550 frt 20 krra becsült bútorok, ágynemű- és ruhaneműből álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szegzárdi kir. jbiróságnak 6885/1897. számú végzése folytán fenti tőkekövetelés, ennek összes biróilag már megállapított költségek erejéig Báttaszéken alperes lakásán leendő eszközlésére 1897. Julius hó 23. napjának délelőtti 9 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 180. §-a értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek becsáron alól is el fognak adatni Szegzárdon, 1897. évi julius hó 6-án. I Tóth lg náczj kir. bir. végrehajtó. 7
