Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-11 / 28. szám

2

szák hullámozva rengő sárga tengere együttesen mutatná nekünk azt a fekete-sárga nagy nemzeti betegséget, sőt anyagi és erkölcsi halált, melyet a nyugati czivilizáczió szele — sok más hasznos dolgokkal együtt — nagy veszedelmünkre behozott németországból.

Benne vagyunk a küzdelmes aratásban. Benne vagyunk az aratási sztrájk országosan ijesztő bajában. Hol a menekvés a bajból? Hol a gyógy ir a nemzet fájó sebére? Milyen rendszabályok behozatala, milyen intézkedések sürgős megtétele volna szükséges jelenleg: ki tudná megmondani?

Csekélységem a felvetett alkalmi kérdésekre a következő czikkben, esetleg czikkek- ben fog folytatólag s bővebben megfelelni.

Borzsák Endra.

Erdei mulatság.

Mindenki közhelyeslésével találkozott a szeg- zárdi kath. legényegylet azon terve, hogy az úgynevezett „Kutyatanyánál“ erdei mulatságot rendez.

A terv helyesléssel nem azért találkozott — valljuk he őszintén — mintha az egyesület iránt a megérdemlett szimpathia uralkodnék, hanem azért; mert ilyen rettenetes hőségben minden halandó vágyódik a lombos erdő hüs árnyába, a hol enyhét nyújt a lomhsátor, éltet ad az ozondus levegő és felvidít a madársereg vig danája, vagy ha úgy tetszik, Garay Ferkó fülbemászó nótája.

Mindezekhez járult az a kellemes tudat is, hogy ott csillámlik a holt Duna szőke hullámaival, melyekben felfrissül és megedződik a nyári nap hevétől agyontört test és lélek. Az aranyifjuságot ezen élvezetek nem hagyták ugyan ridegen, de azért legényt és leányt mégis az a gondolat lelkesített, hogy mily jó lesz majd párosával tánczolni a szent természetben édes gyönyörrel, a hol a szivekben is hamarabb fakad a szerelem virága, mint az elzárt tánczterem fojtó levegőjében.

Ily reményekkel indult meg már vasárnap délelőtt a rendező-bizottság Virág Ferencz elnökükkel az erdei mulatság színhelyére, hogy ott mindent előre elkészítsenek a délután érkező közönségnek.

A nap tüzes koronája ugyancsak ontotta perzselő sugarait, de ez nem riasztott vissza senkit sem, hogy elmaradjon a sok élvezetet ígérő kellemes kirándulástól. Már délután 1 órakor lehetett látni hogy egyik kocsi a másikat éri a taplósi erdőhöz vezető utón, melyeken semmi veszélyt nem sejtő, vig kirándulókat szállítottak Kutyatanyára.

Úgy fél 4 óra lehetett, midőn konstatáltuk, hogy elég szép számú közönség jött össze, mely több részre oszolva keresett magának szórakozást: tánczban, fürdésben vagy csónakázásban, a szerint, a mint kipusztitása nyomán uj élet sarjad, egészséget szüretel ott a lakosság. A lejtőket telkekre szabdalják, nyári lakások épülnek a szőlők helyén ültetettt kertekben. A merre a szem tekint, egész nyári város lepi a hegyoldalakat. A Svábhegy, Zugliget és Lipótmező árnyékos helyeihez csatlakozott a Ferenczhalma, Ter- mődülő, a Rézmál, Rókushegy, Szemlőhegy, József- hegy, másfelől a Farkasvölgy és Németvölgy, szinte belső részszé állandó lakóhelye vált immár a Rózsahegy s ilyennek indul a Szent-Gellérthegy. Nem is emlitem a pesti oldal nyaralóit, melyek száma szintén egyre szaporodik.

A városi ember persze magával szereti vinni a a városi kényelmét is.

Azonban éppen a városi kényelem hajszolása lesz a budai nyaralóhelyeknek előbb-utóbb megron- tója. Fodor József már évekkel előbb megjósolta, hogy a Svábhegyet megrontja, hogy nincs csatornája.

A ki nyári lakást keres csak arra néz, hogy mentül több akáczfa legyen ott, mely tövéből fölsar- jadzó fattyú hajtásaival teljesen beárnyékolja az egész villát, úgy, hogy a nap be ne süthessen a lakásba, a kertben is úgy összeborulnak a fák, hogy egész

napot árnyékban lehessen tölteni. A háztulajdonosok persze ugyancsak rajta vannak, hogy jó hüs, árnyékos hire legyen a villájoknak. Szorosan körülültetik a házat fával és bokorral. Öntözi etnek derűre borúra, így aztán nyirkossá, mohossá válik a föld, nedvesek a falak, sötétek a szobák, penészes a kamra, napsü- tételen a kert, hidegek, barátságtalanok az esték.

nek kinek tetszett, sőt voltak olyanok is, a kik itt is a kártyasportot űzték.

Egyre gyűlt a nép 5-í—6 óráig az erdőbe s midőn a táncz legvigabban folyt, és a fürdés, csónakázás után uzsonnához ültek, egyszerre csak vészes felhők jelentkeztek meg az éjszaknyugati szemhatáron, melyek csak nőttek-nőttek, mig végre villámlás és menydörgés között megeredtek az égnek csatornái, ontva nyakunkba az ég bőséges áldását.

Az igy megriasztott közönség sietett födél alá, ugyan voltak többen, a kik daczolva az elleniekkel, ott maradtak az asztalok körül és sietve fogyasztották a páralgó kitűnő halpaprikást, melynek jó ize még most is csiklandozza ínyeimet, ha rágondolok.

Az első rohamot azonban csakhamar a második váltotta fel, mely oly erővel tört ki, hogy most már a bátrabbak is a csárdába menekültek, a hol valósággal ember ember hátán szorongott.

Ez a félelmes vihar mintegy félóráig tarthatott, mely után, a ki csak tehette, hazafelé indult, daczára annak, hogy az eső még egyre esett. Különösen az aggasztott mindenkit, hogy a sötét beáltával lehetetlen lesz az erdőből kifelé az utat megtenni. Tehát a társaság egy része valahogy kievezett a sáron, vizen keresztül az erdőből és a városba hajtatott. Nagyon sokan azonban ott szorultak, a kik azután a csárda előtti kis fedett helyiségben tovább folytatták a megzavart tánczot oly fesztelen jó kedvvel, hogy csak úgy repült az idő hajnalhasadásig, mikor végre megindult a társaság haza felé.

Minden oldalról azt hallottuk hangoztatni, hogy jövőben czélszerübb lesz az erdei mulatságot Keselyűsben rendezni, a hol nem lesz a közönség a legrosszabb esetben sem annak a kényszerhelyzetnek kitéve, hogy reggelig virrasszon olyan helyen, a hol még leülnie sem lehetett és a közlekedés is majdnem életveszélylyel jár.

—th.

IRODALMI CSARNOK.

IDalofe.

i.

Rég letűnt a hajnalcsillag

Az égről,

Rég elváltam édes anyám

Kebléről.

Hej azóta mennyit mennyit

Szenvedtem,

Megátkoztak tán azért is

Hogy világra születtem.

II.

Mikor Ur kigondolta a szépséget,

Mintaképül megalkotta a te képed.

És amikor kigondolta a szerencsét,

Nékem adta a szépségnek mintaképét.

Zavadczky Gizella.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (28. sz.)

A nyaralók megválasztásában nem az a főkellék, hogy a nap ne élje az embert, hanem hogy tiszta levegőt kapjon a városi romlott levegő helyett. Folytonos árnyék sötétségében nem elég élénk a vérforgás, a test nedveinek keringése, kémiai folyamata; a gyermek sápadt. Ha le is hül, csak annál egészségesebb, mentül többet fürdik a napmelegben. Alaptalan az a félelem, hogy a mely gyermeknek lesül az arcza meg a karja, annak sohasem lesz finom a bőre, féltik is, kivált a leánykákat a lesüléstől; pedig a bőr hamár visszakapja téli finomságát, nem látszik meg rajta a nyári lestilés. Ellenben keveset ér a nyaralás, ha a gyermekek nem szednek úgy szólván elég levegőt magukba a nyáron. Benn a városban csakhamar elsenyvednek. A napszurástól szertelenül félteni a gyermeket, az is csak olyan megrögzött babona. Egészséges gyermek nehezen kap napszurást, kivált, ha kalap van a fején. A napszurás azokat éri, a kik nagy nyári forróságban nehéz munkát végeznek, szoros ruhában vannak. Könnyedén öltözött, mezitláb futkosó gyermekek még hajadon fővel is ellehetnek a napon. Homokot, fövényét hordát sok szülő gyermekeinek, a homokban játszás bizony csak akkor egészséges, ha szabad verőfényes helyen van a homok elterítve. A homokfürdő hozzátartozik a nap fürdőhöz.

Az úri hölgyek ám viseljék gondját bőrüknek, hiszen a szép bőr hozzátartozik a női szépséghez, de azért nem kell sötétben rejtőzködni. A lesülés ellen megvéd a kesztyű, ar arczot a napernyő, ha meg egy kis üde nyári szint süt az arczra a nap heve,

1897. julius 11. Tó éjszaJsátRingóbölcsőnél áll a szerető anya Lesve gyermeke lázas álmát;

Ha halvány: az egészség pírját óhajtja,

S ha láz heve piritja arczát.

Aggódva számlálja ütere verését

Orvosa szerint már nincs veszély,

De ő mégsem hagyja el bölcsőnél helyét Anyai szive nyugtalan, fél.

De sok virrasztástól ellankadva Végre távozik, s könnyezve mondja:

— Megcsókolva a beteg homlokát —

Egyetlen gyermekem, jó éjszakát!

Győzött végre a tudomány, vagy természet Győzött az anyai ápolás Vissza nyerte a beteg az egészséget,

S a szabad légben lótás, futás Meghozza az erőt, kedvet, vidámságot Meghozza gyermeki kedélyét;

Gondtalanul üz lepkét, szaggat virágot.

De ha beköszönt az est, — fejét Elfáradtan hajtja nyugalomra S imáját álmosan eldadogva Félig álmában hallatja szavát:

Kedves jó anyikám, jó éjszakát!

Csendes, holdvilágos éjjelen, kéz kézben Ülnek: egy ifjú szerelmes pár,

Üdv, öröm ragyog mindegyikük szemében,

Kikre hosszú, boldog jövő vár.

Jegyesek, — még egy nap — és az oltár előtt Frigyükre száll az ég áldása.

De későre jár, az óra éjfélt ütött,

Itt az idő az elválásra.

Válnak, pár órára, könnyek nélkül,

Szemeikben vágy és szerelem ül,

Csók mondja el a szív kivánatát:

Álmodjál felőlem; jó éjszakát!

Nagy állam férfi intézte hona sorsát Rég avult eszmék szellemében;

Bízva a közvéleménynek vak bizalmát,

Hatalma szilárd-képzetében.

Da a haladást fel — mi sem tartóztatja Megy, mindig előre törtetve,

És őt, — ki szembe szállt vele, — eltaposta Rohanva haladó kereke.

Itt áll, félre dobva, elfeledve,

S elhagyatottságán elkesergve Felkiált — ki túlélte önmagát:

Hatalom, dicsőség, jó éjszakát!

Lejárt a kerék, itt az utolsó óra

S ezt felhúzni többé nem lehet Elromlott, elkopott végképen rugója Érzi ezt ágyában a beteg.

az inkább fokozza a női szépséget, mint a rizsporos színtelen bőr. A kinek tűrhetetlen a nyári hőség, az is kellemes reggeleket és estéket tölthet a verőfényes, de szellőjárta nyaraló helyeken. Alkalmas szoba, vagy még inkább szellős verandán enyhébben töltheti a déli órák forró szakát.

Lerontja a nyaralás hasznát,- ha a melegségtől való félelemből a szobákból kirekesztik a jó levegőt. A nyári lakás éppen abban múlja felül a városi lakást, hogy folytonosan szellőződhet. A mely lakást szellő járhat, még ha a nap süti is, soha sem olyan meleg, mintha leeresztett függönyök fütik a csukott szobát.

A kert legyen szivet, lelket nemesitő szép, de még sem annyira diszkért, a hol a gyermek mozogni sem meijen. Legyen mentül tágasabb játszó tere a vadvirágos pázsitban, a hol kedvére szedhet virágot, nagyobb öröme telik benne, mint a virágágyásokban. Az angol társasjátékok (lawn-tennis, croquet, kricket) terjedését azért is örömmel üdvözölhetjük, mert a hozzájok való játszótér megszerzése szabad levegőt és verőfényt juttat eddig nyaralókertjeink árnyékos sötétségébe.

óvjuk meg újabb nyaraló helyeinket a teljes elárnyékolódástól, a régebbiekben működtessük egy kicsit a fejszét és fűrészt, hogy ne csupán hüselő, hanem egészségadó helyek is legyenek azok a pompás hegyoldalak, melyeket a szerencsés fekvés olyan bőkezűen juttatott a magyar székesfővárosnak. Most veszem észre, hogy jobbadán csak a fővárosról beszélek. De hát első sorban a fővárosra fér is rá leg-