Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-27 / 26. szám
vitézi méltóságához nem illő, gyáva dolognak tartotta volna. Es amily kemény, elvadult, vérszomjas volt a harczban, épp oly szelíd, békeszerető és kedélyes lön ismét ez után családi körben, mely őt vonzó kelle- meivel éppen úgy üdvözité, amint hogy általa boldo- gittatott. Különösen a szép-nem irányában már akkor is gyöngéd, lovagias és méltányos vala. Szivét a harcz zivatara korántsem keményité meg. Mélyen érző kebele fogékony volt minden szépre, nagyra és nemesre. Szenvedélyes, indulatos természete, örökifjuságot hirdető testi-lelki vidámsága mellett s olykori tomboló kedvcsapongásai daczára sem tagadható meg azon sajátos komolyságot s a nagy vizek lassú-csendes folyásához hasonló lelki nyugalmat, mely férfias méltóságát s tekintélyét annyira emelé. Valódi lángesze, lehető legjózanabb életbölcse- sége, találékony elméssóge, fenszárnyaló költői képzelnie, okossága, tiszta, alapos órtelmessége, napnál világosabban ragyog elő az ősrégi magyar nyelv remek alkotása — és szelleméből, legújabb időkig fenmaradt mondái, példabeszédei, szokásai, törvényei — és intézkedéseiből. Mint a legtöbb régi pogány nemzet, faragott képeket nem bálványozott, hanem az egy Istent, az élő jót, az alkotó és romboló elemek képében s az anyatermészet dicsőítésével imádá. Egyszerű vallása igen sok szépséget s igazságot foglalt magában s legalább politikai ármányok szolgai eszközévé nem engedé azt használtatni. És a nap, az öröktüz imádása sokkal mélyebb jelentőséggel bir s felvilágosodottabb lélekre mutat, mint némelyek gondolják. Igaz ugyan, hogy az egyszerű ősmagyar, nem élvén az álmüveltség, a félig meddig mindent-tudás korszakában, nem tanult össze annyi mindenféle haszontalan zagyvalékot, mint mi; hanem amit tudott, azt alaposan, tökéletesen tudá s hasznát vette az életben. És tudott ő oly dolgokat is, miket mi most egyáltalában nem tudunk s mikből már egészen kitanultunk. Tudott mindenek fölött — élni!! — Már pedig ennél nehezebb, pontosabb, mélyebb és czélszerübb tudomány aligha létezik a világon. Tudott élni és uralkodni. Tudott testben és lélekben egész, vagyis egészséges, egy és osztatlan, erős, hatalmas, nagy és dicső, szabad és boldog nemzet lenni. Tudott nem csupán nyers erővel, hanem egyszersmind észszel is, a hadtudomány legremekebb gyakorlatával harczolni, győzni, országokat hódítani, alapítani. Tudott az úgynevezett sötét századokban oly alkotmányt szerezni, melynek fénye a legkésőbb időkre kihatott, melynek visszaszerzéséért milliók onták már véröket, s melyet sok bölcs még a mai világban is elérhetlen ábrándnak tart. Ezen alkotmány azon nevezetes szerződésen alapult, melyet őseink egymás közt Árpádnak fejede lemmé választásakor kötének, mely egészen patriarchális és köztársasági szellemű s az újabb időben annyira vitatott társadalmi demokratiának lényegét, magkövét már akkor is magába foglalá. Ezen alkotmány a szabadon választott fejedelem önkényét a nemzet képviselőinek kormányzásban és törvényhozásban való részvétele által korlátozá, a nép jogait, uralmát biztosította s általán véve a szabadság, egyenlőség és testvériség elveit lépteté életbe. Ezen alapszerződés értelmében minden magyar, ki harczolás vagy egyéb munkája, teherviselése által a közérdeket előmozditá, megnemesült és a közösen szerzett vagyonban egyenlően osztozott, felezett és a jelentékeny „szabad feles“ névvel ruháztatott föl. A szabadban született és lakott ősmagyar sza- badságszeretete erényei koszorújának legbecsesebb gyémántkapcsát képezé. Hősi dicsőségén kivül nemzetének önálló függetlensége leginkább boldogitá s büszkévé tette őt; mert ez által egyszersmind saját egyéni szabadságát és függetlenségét is biztosítva tudá. Jól ismerve a polgári társaság rendeltetését, czélját, a rend és kötelesség, az érdekegyesitő jogi viszonyok eszméinek képviselőit, fejedelmét, vezéreit, elüljáróit vallásos kegyelettel tiszteié. Ámde megkívánta tőlük, hogy ők is tiszteletben tartsák jogait, szabadságát, s ne úgy, mint zsarnokol- ható szolgai eszközzel, hanem mint jóban roszban egyenlően résztvevő bajtársukkal bánjanak vele. (Vége köv.) 4 ______________________________________ 1_________T A N Ü G Y.__________ — A szegzárdi államilag segélyzett községi polgári leányiskola huszonnegyedik értesítőjét közli K r a m m e r János igazgató, mely 42 oldalon jelent meg gazdag tartalommal. Az igazgatói jelentésből kiviláglik, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata szerint a főgimnázium mellett is fenmaradt a virágzó polg. iskola, mig ezt a tanulók nagy száma indokolttá teszi. így tehát tovább folytathatja a jó- hirü intézet hivatását, melyet igazán csak akkor fog betölthetni, ha a polgári iskolák reformálása bekövetkezik. Az igazgatói jelentés szerint a polg. iskola nemcsak közművelődési czéloknak szolgál, de nemzetgazdasági és magyar nemzeti érdekek istá- pálása tekintetében is szép hivatást tölt be. A magyar állam legerősebb talpköve, legbiztosabb oszlopa a müveit, vagyonos és hazafias polgárság. A polg. iskola eme néposztály, vagy réteg érdekeinek szolgál s ez adja meg neki nemzeti és közgazdasági fontosságát. — Beiratkozott az intézetbe 165 rendes, tanuló. Az előző évhez képest 47-tel apadt a növendékek száma. Ezen csökkenés a helybeli főgimnázium megnyitásával áll kapcsolatban. A tanitás általános eredménye jónak mondható, az egészségügyi állapot pedig egész éven át kedvező volt. A fegyelmezés súlyos gondott okozott a tantestületnek, a mi a hiányos házi nevelésre vezethető vissza. Az értesítőben találjuk a „Garaykör“ működéséről szóló jelentést is, melyből kitűnik, hogy a kör 105 tagot számlált, s az alakuló közgyűlésen kivül 17 rendes és 2 verseny szavalással összekötött gyűlést tartottak. A kört Kardos Ignácz elnök vezette. Garay János halálának évforduló napján nov. 5-én iskolai ünnepélyt tartottak. Beszámol továbbá az értesítő az adományókról, közli az ösztöndíjakat és jutalmakat nyert tanulók neveit, a könyvtár állapotát, a zárvizsgálatok sorendjét, a tornavizsgát és a záróünnepély lefolyását. A végzett tanagyag rövid átekintése után fel van véve a használt tankönyvek jegyzéke és az iskolaszéki tagok névsora. A tanári testület 12 tagból állott. Az első osztályba járt 38, a II-ba 32, a III-ba 38, a IY-be 26, az Y-be 19, és a Vl-ba 12 tanuló. Az első osztályból javító vizsgálatra utasitatott 3, ismétlésre 1 tanuló, a Il-ik osztályból jav. vizs. utasttatott 4, ismétlésre 1 tanuló. A III., IV. és Vl-ik osztályokban egy sem, az V-ben is csupán 1 tanuló bukott. Az intézetnek 30 magán tanulója volt. A különböző statisztikai kimutatások után „Figyelmeztetés a jövő tanévre“ czimü fejezettel záródik az értesítő. — A szegzárdi államilag segélyezett községi polg. leányiskola hatodik értesítőjét Kovácsné Nagy Luiza igazgató adta közre az 1996—97-ik tanévről. A terjedelmes értesitő az igazgatói jelentéssel kezdődik, melyben fel van dolgozva az intézet egy évi története. Ezután a végzett tananyag kimutatása, az iskolai felügyelet, a tanári testület, az érdemsorozat, az érdemsorozat magyarázata, a tanulmány eredményének áttekintése, statisztikai kimutatások, szertárak, könyvtár és egyéb iskolaszerek, kimutatása az 1896—97-ki bevételekről, tájékoztató a szülőknek és végül figyelmeztetés a jövő tanévre czimü fejezetek következnek. A magas niveaun álló 4 osztályú polgári leányiskolában 9 tanerő működött, kik az igazgató tapintatos vezetése alatt nagy buzgalmat fejtettek ki az elmúlt tanévben is, hogy még magosabb virágzásra emeljék megyénk ezen egyedül álló magosabb fokú leányiskoláját. Beiratkozott a tanév alatt 177 tanuló, ebből rendes tanuló volt 151, magántanuló 26, ismétlő 7, kimaradt a tanév alatt 4, maradt az év végén 173 tanuló. Az I-ső osztályba járt 46, a II-ba 43, a III-ba 32, a IV-be 28 növendék. Az első osztályban tiszta kitűnő osztályzatot nyert K1 i e b e r t Erzsébet, a IV-ban pedig S z i- geth Margit. Ösztöndíjban részesültek: Daróczy Mária és Mutcsembacher Mária IV. osztályú tanulók. Pénzbeli jutalmat nyertek: az I. osztályból: Rogits Aurelia, Orbán Julia és Varga Jolán; a II. osztályból : Steindl Mária és Baumann Teréz. Jutalom könyveket kaptak az I. osztályból: Gottlieb Józsa, Kram- mer Zsófi, Kiss Blanka, Klieber Erzsi, Moldoványi Jolán, Pirnitzer Edit, Szivér Ilonka, Urtika Valeria, Wessovits Natália, Schmideg Margit, Hödl Mariska és Szondi Margit: a II. osztályból: Klieber Gizella, Pleck julia, Török Erzsi, Gross Róza, Moldoványi Etelka és Zarubay Olga; a III. osztályból: Hiller Mária, Krammer Mária, Lestyán Málvin, Pirnitzer Mária, Svartz Blanka, Glück Ella és Selcz Juliska; IV. osztályból: Szigeth Margit, Berger Teréz, Braum Irén, Scheleznik Páula, Salamon Margit és Lunova Mária. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (26 sz.) TÖVISEK. IsuLt^a-lieczicz. Nagy a forrongás mindenütt a »nagy világ kongó űrében! . . I íme a nemzetiségek újra mozognak ellenünk. A görög-török harcz vér-mezejéből még most sem nyíltak ki az áldott beke szelíd virágai. Nagy Német-országban politikai zavarok vannak. A kicsiny Ausztria nagyon tör ellenünk. Budapesten az eddigi hideg idő miatt lassan bár, de biztosan érik az obstructió fanyar gyümölcse s a 16. §-t e bájos fiatal hajadont, sehogysem hajlandó arájának tekinteni a függetlenségi párt, mig a kormánypárti nagy többség már rég úgy tekinti azt, mint polgári házastársát, papi áldás nélkül. (— No, ezt nem is kap soha! . . .) Nagy a forrongás mindenütt »a nagy világ kongó űrében!« íme, csak Szegzárdon is lázas sietséggel készül az uj Csörgetégi fürdő', maholnap áll a Garay-szobor, — és persze, lesz nagy mulatság; megnyílik az uj főgimnáziumi épület; az uj zsidó templom; füttyent a Leopold Lajos őcsényi vonat- jának gőzsipja; jubilál á »Tolnamegyei Közlöny«, — szóval, lesz egy csomó pompás mulatság! . . . Es mig ezek igy történnek, — mig a nagy messze Angliában a dicsőséges agg királynő, Viktória gyémánt-mezőben úszó ragyogó diadal-kocsiját leírhatatlan ünnepségek közt — telivér angol paripák hordozzák meg a világváros széles utczáin —: addig minálunk — jelenleg mindennap — egy szomorú kocsi bolyong és vánszorog utczáról-utczára, görhes gebéktől vonatva, hatósági rendeletre, nem tevén egyebet, mint összeszedvén a szabad ebeket!... E miatt sok a káromkodás, a sirás, a felháborodás. * Városunk csendéletét e kis dolog nagy mértékben felzavarta. Mert a hatóság kiadott és kétségtelenül jogosult rendeletének végrehajtásában túlbuzgó közegek drasztikus eljárása valóban felháborító. Mi a dolog kezdete ? — — — Az, hogy egy eb városunkban hatóságilag megveszett. Erre jött aztán a faraói rendelet, hogy minden eb, mely egy naposnál kisebb: sintér-házra Ítéltessék s szabadon megnyuzattathassák, ha vadász-kutya, ha másfajta eb-nemzetség! . . . A hatóság rendelete jogosult, — a közönség feljaj dulása igazságos. Jó kutyáját, hü ebét mindenki szereti s nem örömest adja a sintér kezére. De úgy hallom, hogy a sintér-urak — tulbuzgalmukban — még a házakba is bementek az ugyvélt drága kutyáért s eldróthalásztak pár vadász-ebet. * Sok gondolatom volna e tárgyra nézve, de azokat már röviden a következőkben regisztrálom. A kutya épp oly adófizető polgár ma már, mint mi. — (Be van véve az alkotmány sánczaiba! . . . Szedő!) Nos, egy adófizető szabad polgárt elfogni annyival inkább lesinterelni, megölni nem szabad! Igen, de »veszett kutya találtatott városunk területén I« — mondja a hatóság — ennek folytán, közérdekből, el kell fogni minden ebet, ha veszett, ha nem. — — — Hát kérem, hány veszekedő természetű ember van a világon ? . . . Azért össze fog- dosandók-e a békés polgárok, hogy e gonosz nyavalya rájuk ne ragadjon? . . . (És tudnék itt felhozni 50 más, találó hasonlatot is!) * Mondok én valamit. Mi szükség van egy városban a kutyákra egyáltalán? Kis falun, a hol a rendőrt pótolja, — pusztán, hol csősz-helyettes: van értelme egy értelmes kutyának, — de városban nincs semmi létjoguk, — ezért én végleg kiirtandóknak tartom őket (ones delendos et delendes esse conseo ff Az ügyes tolvaj mérges kutya mellett is elviszi házamtól, a mire megfáj ült a foga; az ügyetlentől pedig megvéd jó szerencsém, a véletlen és sok egyébb. Szóval a kutya valóságos luxus articulus, fölösleges kiadás, kidobott pénz (városon ff ebben a filloxerás világban. Amennyi kenyeret, ételmaradékot, sokszor izes hús-falatot is, megeszik éven át egy hitvány házi kutya: azon — tessék megpróbálni! — éppen egy métermázsás hízott disznót nevelhetünk! Hát minek városon az eb ? — — Fölösleges! En különösen azért haragszom rájuk, hogy otromba, hangjukkal beleugatnak kertem csalogányainak szépséges dalába s zavarják e földön ama menynyei szymfóniát. Tehát halál reájuk, ha szintén adófizető polgárok is! — — Mözsön doboljanak a bőrükből készült dobon már a kánikulában! — — — Palást. 1897. junius 27.
