Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-27 / 26. szám
XXV. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1897. junius 27. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre .......................3 „ — „ Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ! . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 8 . . 3 ff 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1897. évi XXV. évfolyamának III. negyedére. Egész érre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldéséhen fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Egyházi önkormányzat. Mire e sorok napvilágot látnak, akkor már széles Magyarországon a legnagyobb részt összelesznek irva azok a választók, kik a folyó év őszén hivatva lesznek képviselőt választani oly czélból, bogy az egyházi ön- kormányzat létesitésére összehivott közgyűlésen közvetve résztvegyenek. Megkíséreltük magyarul megírni czikkünk tárgyát, azt hisszük olvasóink megértették, hogy arról a nagyhorderejű, országos ügyről kívánunk egyetmást elmondani, melyet a magyar hírlapirodalom ily módon szokott manapság megjelelni: az autonómia létesítése czéljából összehivott róm. katholikus kongresszus. Régi vága, rég sürgetett eszményje az a magyar katholikuságnak, hogy egyházi ügyeinek kormányzatában valami alkalmas módon résztvehessen s bizon nagy kérdés, váljon ezen óhaja most is teljesedésbe megy-e? Hiszen minden embernek veleszületett joga, hogy az őt közelró'l érdekló' ügyek intézésébe befolyhasson, csakhogy ezen jog gyakorlata ezúttal is nagy nehézségekbe fog ütközni. A legelemibb vallási érdek már megkívánja, hogy az a teher, mely néhány ezer egyházi férfiú vállán nyugodott eddig, hogy könyebben legyen viselhető', ugyananynyi millió hivő vállaira helyeztessék át. De természetesen ez magával hozza, hogy azok, kik azt a terhet idáig viselték, kik az önkormányzatra szállandó jogokat eddig gyakorolták, arról önként és teljes jóhiszeműséggel lemondjanak. Szükséges tehát, hogy első sorban a legfelsőbb kegyur: a magyar király, illetve a magyar állam tanúsítsa önként a lemondás erényjét s őt kövesse nyomban a püspöki kar, kik együttvéve az önkormányzatra szállandó jogokat teljhatalmulag gyakorolták. A magyar katholikus önkormányzat, már az egyház szervezeténél fogva sem lehet oly tágkörü, mint más vallásu honfitársainknál. így akból az önkormányzatból teljesen ki lesznek zárva a vallási ügyek és a lelkészválasztás. De ezenkívül elég hatáskör marad a világi híveknek is, nevezetesen az óriási vagyon kezelésben, melyről eddig mindenki tudta, hogy kincsszámba menő nagy érték, de hogy miből áll s hogy mi módon kezeltetik, arról nagyon keveseknek, csak éppen a leg- avatottabbaknak volt sejtelmük vagy tudomásuk. Hogy önkormányzat létesülhessen, a másik elengedhetlen feltétel, hogy az országos gyűlés létrejövetele, valamint annak ténykedése köréből a politika teljesen kizárassék. Sietünk megállapítani, hogy ezen második feltétel már tényleg meg is van, mert néhány hely kivételével, a túlnyomó többség a politika kizárásában jó példával járt elő. Ezen általánoságban tartott megjegyzések után áttérhetünk a mi helyi viszonyaink ismertetésére. Az önkormányzat létesitésére hivatott országos gyűlés létrejövetelének első feltétele, hogy a gyűlés tagjai megválasztassanak s ezt megelőzőleg a választók összeirassanak. Az összeírás már és pedig elég szabadelvű alapon meg is történt, mert hisz szavazati joggal bir minden 24 éves életkorát betöltött férfi tagja a katholikusságnak, tekintet nélkül a vagyonra és adófizetésre. Az országos gyűlésre a szegzárdi és duna- földvári kerület, mely egy esperességet képez, egy világi képviseló't küld; a szavazás pedig s ez igen czélszerü intézkedés, mert a nagy csoportosulás hátrányait mellőzi, a községekben történik. íme nagyjában ismertetése azon ténykedésnek, mely a katholikus önkormányzat érdekében a legközelebbi napokban hazánk határai közt lefoly. Végre, hogy a mi esperességi kerületünk jelöltjéről is szóljunk, kétségtelen dolog, hogy a jelölt megválasztása igen szerencsés. Dr. Haidekker Béla személyében minTARCZA. SzeretleUs:___ Ne hidd, hogy örök ez az élet, S ezek a gyújtó szenvedélyek: Mind szalmaláng csak lobban-alszik, S mikor végső dal kihangzik Idők múltával törve, fájva Megtérnek éltünk alkonyára A perez szeszélye kinra válik, Vágy, szenvedély üldöz halálig: Erőszak, önkény mindhiába, A tűz kihamvadt, nem gyűl lángra, Karod nem tárul ölelésre Csóknak, kaczajnak vége, vége Szív és az ész mind sirba térnek: — Áldozni az örök törvénynek! Szeretlek áldón, törhetetlen, Égő, viharzó szenvedélylyel Szivemnek minden dobbanása Feléd tör lobbanó hevével. Öveznélek birrel, gyönyörrel, Reád raknám mind, a mi éltet Csakhogy a vágynak, szenvedélynek Ne vetne soha semmi véget. Csókkal tetézem édes ajkad, Ölellek dobbanó szivemre; Imádlak, áldlak, simogatlak Zajongó vágytól megremegve. Szivemben kétes sejtelem dúl, Szellője száll a bervadásnak: A csók elcsattan, dal kihangzik — Emléknek, lombnak sirt igy ásnak. Ha szerteszáll az édes álom S arczom kerülve is meglátod: Ugy-e, hogy ezt a perczet tőlem Még akkor, akkor sem sajnálod? S ha nem szeretsz, nem is siratsz meg Elfojtott, fájó szenvedélylyel: Ha lengő árnyképp fölkereslek Ne űzd tűnő emlékem széjjel. Gondolj az őszi bervadásra! Nincs örök szenvedély a szívben, S bocsásd meg akkor, hogy szeretlek Megbánás nélkül, égőn, biven. * * * Nem, nem örök az én dalom se, Hatalmát hulló köny lerontja: A hervadást én is megérem, Borulok én is sirbalomra, Liszbauer Antal. A kedvességről. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A kedvesség a legveszedelmesebb versenytársa a szépségnek. Ha egy nőről azt modhatjuk, hogy szép és kedves, sokat mondtunk róla. A nő, ha okos és idejekorán megérti azt, hogy versenytársnőivel nem mérkőzbetik szépség tekintetében, ehhez a második fegyverhez fordul, mely mindég rendelkezésére áll. A számtalan fegyver közül, melyek a női arcz- izmokban állanak, ez a legnemesebb fegyver, de kezelésébe nem lehet úgy beletanulni, ez a nőnek leikéből fakadt neveltetéséből származott fegyvere Kedvesség! Te a szerelmes nő támadó fegyvere és védő paizsa, te a stréber világ pikkelyes pánczél- inge, ki sok emberről, úgy lerisz, hogy megszánjuk azt a szerencsétlen teremtést, a ki egy rövid időre magára rántott, hogy könynyebben megjárhasson egy némely göröngyös meredeket. Mit írhatnék én rólad ? Hogy ismét a nőkről beszéljek, kimondom, bogy a kedves férfi legalább is különös. A férfi, ha kedves, édeskés, gyanús. A kedves férfitől önkénytelen is húzódunk. Férfiasság és kedvesség két különálló fogalom. A mi a nőiességet nimbusszal veszi körül, az a férfiasságot megfosztja nimbuszától. A kedves férfitől félnek a befolyásos emberek; előttük begombolkoznak a képviselők, miniszterek s végre a nők nem találják eléggé férfiasoknak. A nő kedvessége lebilincsel, megbódit. Lelkünk elfelejti a részleteket elemezni. Egészen az összbenyomás hatása alatt áll. Mig a szépség lelkünket csak érzékeinken keresztül foglalkoztatja, addig a kedvesség közvetlenül lelkünkre hat. Ezért a szép és kedves nő egyszerűen ellenállhatatlan.
