Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-13 / 24. szám
XXV. évfolyam. 2-4. szám. Szegzárd, 1897. junius 13. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- * egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. félévre .....................3 „ — „ Neg yedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ■ - 2 I 87 I 200—300 | ..... . 3 * 87 „ minden további 100 szó l frttal több Bezerédj István. Azon tanulmányt, melyet Bezerédj Istvánról Leopold Samu tehetséges, fiatal hírlapíró társunk a „Budapesti Szemlédben közzétett s ott kitüntetésben is részesitetett külön kiadásban is közrebocsájtotta. Miután ez által a kutatásokra és ismeretek gyűjtésére kevésbé hivatott nagy közönségnek is lehetővé vált, Tolnavármegye nagy fiának múltját, hajlamait, érzelmeit és szereplését, mintegy dióhéjba összeszoritva, megismerni, csak olvasóközönségünknek vélünk szolgálatot tenni, midőn a szépen megirt könyvet lapunk a kiváló helyén ismertetjük s a közfigyelmet reáirányozzuk. Ki ne ismerné vármegyénkben Bezerédj István nevét? kinek ne volna, legalább a néphagyomány utján, tudomása arról a közhasznú szereplésről, a hazafias jó szív azon eszményi megnyilatkozásairól, mely a kiváló férfiút egész életében jellemzé és embertársai fölé emelé. De ez az ismeret tökéletlen, felületes és megbizhatlan volt. Az általunk ismertetendő könyvnek az érdeme, hogy Bezerédj István múltja és szereplése immár egykorú, megbízható kútfők alapján összeállitva, hiteles alakban közkézen forog. A könyv 50 lap terjedelmű és 7 fejezetet foglal magában. Az első fejezet Bezerédjnek az 1832—36-ki országgyűlésen a jobbágyság felszabaditása körül kifejtett tevékenységét ismerteti; a második annak a szabad eszmék iránti fenkölt gondolkozásával foglalkozik; a harmadik Bezerédjnek, mint a nemesi előjogokról való önkéntes lemondás szerepvivői egyikének, áldoz ; a negyedik az örökváltság keresztülvitele érdekében tett magán lépéseit sorolja fel; az ötödik Bezerédj házi és családi életét vázolja; a hatodik Bezerédjnek az 1848-ki országgyűlésen, mint Szegzárd népképviselőjének viselt dolgait sorolja fel; végre a hetedikben emelkedett szellemű sorokat szentel a nagy ember a hazafi emlékének. Ezen ismertetés után tán nem végzünk felesleges dolgot, ha azon benyomásokról számolunk be, melyet a könyv olvasása bennük, tekintettel mostani viszonyainkra, keltett. Bezerédjnek egész élete az emberszerel,et, az igazság és hazafiság érzéseinek kifolyása s a mi fő: a szabadság iránti páratlan lelkesedés uralta minden cselekményét. Ha most feltámadna s viszonyainkon végig tekintene, nehezen keletkeznének nemes lelkében a megelégedés érzelmei. A jobbágyság törvény által fel lett ugyan szabadítva százados rabságából, de tán még a régieknél is súlyosabb közadók terhe alatt nyög, akkor, midőn a sors csapása folytán, miről senki sem tehet, a gazdasági bajok tömege zudult reá. Fájna azért az ő emberszerető szive! A jogegyenlőség és előjogok megszüntetése szinte biztosítva volna törvényhozási intézkedések által, de a jogot nálunk adó után mérik, dívik a protekczió s a legnagyobb minősítés! a kvóta szolgálat. Ez sem tetszenék neki! Az általa anynyira bálványozott szabadság már a haldoklás korszakát éli. Készül a szájkosár a szabad sajtó ellen a magán böcsület hatályos megvédése érdekében ; a hazáért meghalni kész fiatalság kizárat ik a politikai jogok gyakorlatából; s a szabad vélpménynyilvánitás bírálói a rendőrség kebeléből kerülnek élő: szóval nyakunkon a rendőrállam ' összes rémeivel és üldözéseivel. Ez is fájna, nagyon fájna az ő szabadságszerető szivének! De hát az emberi életet két tényező uralja az eszmény és a gyakorlat. Azok, kik eszményért tudnak lelkesülni, az ábrándkergctők osztályába soroltatnak s a gyakorlati ember gúnyos mosolya kiséri szereplésüket, mert hát az eszmény isteni eredetű, azért az emberek nagy tömege sajnos, meg sem érti; a gyakorlat, az emberi találmány s azért annyira tökéletlen, de mindenki által könynyen felfogható. Szív emberei, eszményért lelkesülök tehát vonuljatok vissza és engedjetek tért a gyakorlat embereinek, a kik hivatvák immár a te sorsodat intézni. TARCZA. Dalo Hs:. Ne hidd babám, hogy kesergek Utánnad; Nem fogja már á szivem a Bubánat, Nem fogja már — hogy is fogná Kis babám, Hisz énnekem nincsen szivem, Rég elloptad elraboltad, Kökény szemű, Arany hajú — Violám. Mind azt mondják a fonóban A lányok, Hogy én csak a szoknya után Járkálok. No de uram én Istenem, Mit tehetek én róla, Hogyha mind oly szép kis lány van A kis piros szoknyába. Ott ahol a vén akáczfa Bánatosan integet, Ott csókoltál legelőször Kis angyalom engemet; Ott hazudtál annyi százszor Hü szerelmet édesem, Nem hallotta esküvésed Még a kis pacsirta sem. Hej pedig ha meghallotta Volna az a kis madár; Megsúgta volna, hogy hiszen Minden kis lány csapodár. Elkérdeztem az akáczfa Levelet, Hogy szeretsz-e kis angyalom Engemet ? Lefosztottam ötven hatvan Levélkét; Mind azt mondja, hogy más búja Az én édes kis angyalom Kis szivét. Zs. Zavadczky Giza. A két vőlegény. Irta: Kiss Béla István. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A nagyvendéglő diszterme fényesen ki volt világítva Szegzárdon. Szilveszteri bálra készült az előkelőség. Alajosy Géza és Szegfű Sándor segédjegyzők is oda indultak. A bálteremben legelőször is Murvásy Mátyás fiskális jelent meg leányával, Borcsa kisasszonynyal. Végre sokan jöttek, s a terem megtellett. A nagy társaságban a legnagyobb figyelmet két alak vonta magára: a fiskális és leánya. A fiskális kicsiny, vékony emberke volt, rettenetesen hosszú szemöldökkel. Ha beszélt, rendesen sietett s ilyenkor a kis fölkunkorodó bajusza úgy mozgott ide-oda, hogy kész nevetség volt nézni. Szóbelileg nem is tudott valami nagy hatást elérni, de Írásban nem volt nála furfangosabb. A törvényczik- kelyeket nem a könyvtárban, hanem a fejében tartotta. Hanem a leánya, az már egészen más volt, Képzeljen el a sziveS olvasó egy halovány ar- czot, a melyből két koromnál | feketébb szem mosolyog ki az emberre; karcsú derekát, melyet nem a mider tesz karcsúvá, kigyómódta hajlóvá, hanem a fiatal ruganyosság; hosszú szőke hajat s mindehhez igazi arany kedélyt, örökös jókedvet. S ez az egész alak egy tizenhétéves gyermeké, ki még nem tudja azt, mi a komolyság. Ez a szép leány nem volt sohasem társaság nélkül. Szegfű Sándor az egész estén még csak el sem mozdult mellőle. Borcsa kisasszony ezt nem vette rossz néven, mivel Szegfű szép és derék férfiú volt, a mulattatás mesterségét pedig jól értette. Végre annyira ment a barátság, hogy egyszer, mikor nem volt senki a közelben, szerelmet vallott a leánynak. — Jaj! — feleié Borcsa kisasszony — nekem már van vőlegényem Olajosy Géza személyében, aki ugyan nem fiatal legény, de engem mindennél jobban szeret. Nekem az édes atyám paráncsának engedelmeskedni kell, ki azt kívánja, hogy Olajosy ur neje legyek. F — Es Borcsa kisasszony szereti Olajosy urat ?-— Atyám kivánja és én nőül megyek hozzá. — Hat én irántam nem érez semmi vonzalmat ? kérdé Szegfű olyan busán, hogy az a kis leány megszánta.
