Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-30 / 22. szám
XXV. évfolyam. 22. szám. Szegzárd, IS97. május 30. TOLNAMEGYBI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- ________egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítőié. El őfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre..................3 „ — „ Neg yedévre .... I n 50 „ Feres szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . I fit 87 kr. 100—200 i ... 2 „ 87 B 200—300 , ... 3 r 87 B minden további 100 szó 1 írttal több A sajtó szabadsága. A közéletnek majd minden nap meg vannak a maga friss eseményei, melyek részint a politikai, részint a társadalmi téren több vagy kevesebb ideig, súlyúkhoz mérten, nagyobb vagy kisebb hullámokat vernek fel. Ilyen ídegfeszitő eseményekben a lefolyt hét. meglehetősen gazdagnak mutatta be magát. Alig hogy felmerült a dalmííszinház belső körében lefolyt botrányos események hire s ennek folytán bekövetkezett annak a törvény- hozás termeiben való érdemleges tárgyalása, már nyomban követte ezt, mintegy az ellentétek élénk feltüntetése s a nemzet erkölcsi sülyedése fölött szomorkodóknak inegvigasz- talására szolgáló nemes fejedelmi tény: egy magyar fejedelmi ágból származott uralkodó csontjainak eltemetése iránti legmagasabb elhatározás. Még az ezen édes húrokat megrezgető elhatározás szülte hullámok el sem simultak, már újabb nagyszabású eseméuy merült fel, melynek nem kevesebb a czélja, mint a katonai pályán eddig mutatkozó s sérelmes viszonyoknak, nemzetünk igényei szerint való átalakítása. Még is bármily nagyszabású események is ezek, aligha fognak több tintát felemészteni, mint a bűnvádi eljárás életbe léptetéséről szóló törvényjavaslat tizenhatodik szakasza, mely abból a czélból vétetett fel a törvény- javaslatba, hogy a 48-iki vívmányok egyetlenét, a mely minden megszorítás nélkül ilTÁRCZA. Sirató-zug. Irta: PRIGL OLGA. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Két oldalt a Kőrös fogja be. Az alacsony partszélhez odaverődik a hab, a nagy sárga-barna békák ott laknak az iszapban. Tulnan buján nő rajta a fü, a vetemény s piros, nagyszemü búzát perget a kalász. Miért, hogy annak a darab földnek mégis Sirató-zug a neve ? Úgy mondják, mig a szabályozás nem jött divatba s mig nem voltak ármentesitett földek, — fei- rató-zugot minden esztendőben elvitte a viz, a tavaszi áradás, vagy a későbbi föld árja. A frissen kaszált illatos szénaboglyát csak fölkapta a hátára, mint a pelyhet. Es a gazda könnyes szemmel nezett utánna, megsiratta. Innét az elnevezés : Sirató-zug. De magyarázzák másképen is az elnevezést. Egy da- rabon különösen szép a pázsit. Úgy beszélik reggeltől késő estig ott ragyog rajta a harmat. A csodaharmat, melyben' ha megmosdottál világszép lett az arczod, ha megdörzsölted vele a két szemed, meny- országnak láttad a világot, — hullattál belőle egy cseppet a kedvesed szive tájékára, örök hűségre nyerted meg vele. Két szép bánatos szem hulló könnye volt mindenik. Boldogtalan asszony sírta rájuk, siratta a szépségét, siratta a boldogságát, siratta az ura szerelmét . . . * lesztetett be újabb alkotmányos életünkbe, megnyirbálja. Arról van ugyanis szó abban a szakaszban, hogy a magán egyéneken elkövetett becsületsértés és rágalmazási vétséget ne az esküdt bíróságok, hanem a rendes bíróságok hatáskörébe utaltassák. Első pillanatra úgy tűnik fel, különösen a kevésbé beavatottak előtt, mintha ez a kis- sebb fokú megszorítása az esküdtbiróságok hatáskörének, nem is volna alkalmas annak a nagyfokú izgatottságnak igazolására, melyet ez a szakasz leginkább magyar jogász körökben felidézett. De ez a dolog nem úgy áll, mert kétségtelen dolog, hogy a szabadság korlátozása csak akkor ütközik legnagyobb nehézségekbe, midőn az első lépés következik be, a többi már nem kerül küzdelembe, mert már akkor az ügy arra a bizonyos lejtőre jutott, melyen a haladás lefelé sokkal könynyebb. Mi tehát egyáltalán nem tudjuk helyteleníteni, sőt a legnagyobb rokonszenvvel kisérjük a mozgalmat, mely mind nagyobb hullámokat verve, odairányul, hogy az eddig korlátlanul élvezett sajtószabadság minden csorbától megóvassék. A kik a javaslatot kieszelték s annak keresztülvitelénél közreműködni el vannak határozva, azt hozzák fel érvül, hogy a magán böcsület az esküdtbiróságok ítélkezése mellett nincs teljesen megóva, mert igen gyakran bekövetkezett az az eset, hogy az A bihari hegyek között Blenócz várában egy fiatal pár lakott. Hajlós fűz ága az asszony ölelő karja, szerelem szinü piros virág az ajaka, játszi hab, bűvös mosolygás a két szemében. Hire volt a blenóczi várnak. Nem tehette oda be a lábát egyetlen deli levente sem. Féltékeny volt a feleségére, a szépségérére. Ezer ördög bujt volna belé, ha csak egyetlen férfiszem végigméri az asszonya karcsú, imbolygó alakját. Úgy de láttatlan is bomlott utána a sok szerelmes szivü lovag. Ábrándoslelkü, halványarczu dalnokok ott énekeltek naphosszat a csukott magas várablakok alatt, szélben esőben, viharzó fergetegben. És valamennyi a Blenóczy Gergelyné szépségéről énekelt. Egyszer aztán csak ott kellett hagyniok a várablakot. Jött a tatársereg. A vén se restelte kiköszörülni a csatabárdját, s a pelyhes állu ifjú is próbálgatta, váljon nehéz-e kezében á kard ? Blenóczy Gergely is odahagyta feleségét. Kesergett, epekedett az asszony. A vár kastély erkélyéről várta az urát s meglátta a lovas embert, kiben férjét vélte fölismerni a naplement szürkületében. Szive gyorsabban vert. Fehér kendőjét messze lobogtatta. Lefutott a széles, vájt bazalt lépcsőn, aztán csak visszatántorodott fehéren mint a fal. A lovas csufondárosan kaczagott fel. A tatár kannyika volt, Batu egyik hatalmas vezére. A legszebb magyar rózsáért jött, hogy a kebelére tűzze. A férjednek nincs rád szüksége, elég terem neki a mohi síkon. esküdtszék felmentette a revolver hirlapirót, ki másokat üzleti czélból becsületében támadott meg. Hát ez nem egészen úgy áll, hanem tegyük fel, hogy úgy van, akkor is szabad-e egy nagyszabású intézményt, mely viszont az alkotmányos szabadság megvédésében kétségtelenül elsőrendű tényező, egyesek vétke, vagy nehány visszaélés szempontjából megbírálni ? Hát van-e emberi intézmény, mely tökéletes volna ? Az ilynemű intézményeket a logika törvényei értelmében csak úgy lehet megítélni, ha mérlegbe ve tjük egyrészt a jót, a mit tesz, másrészt a rosszat, melyet feltüntet. • Nos hát igy tekintve a dolgot, kétségtelen, hogy a sajtó szabadsága folytán a jó mérleg hasonlithatlanul több súlyt tüntet fel, mint az ellenkező. Azután meg nem fordulhat-e elő az az eset, hogy Magyarországnak nem sok idő múlva ismét, mint a múltban anynyiszor, alkotmányos szabadságát kell védelmeznie, de jó szolgálatot fog akkor tenni az a szabadsajtó, melynek az eddigi tapasztalatok szerint kétségtelen jó tulajdona, hogy véleményét nem szokta véka alá rejteni. Azért becsüljük meg a mink van, s áll- juk útját annak, hogy sajtószabadságunkat avatatlan kezek érintsék. Ebben természetesen kizárólagos tényező a magyar törvényhozás s a jövő héten kö- A szép Blenóczynén végigfutott a hideg láz, de csak végig visszafojtotta a haragját. — Holnap jer el, hadd pakolom be kelengyémet. A tatár vigyorogva hitegetett: Add a kezedet fá. Az asszony megtette. Valami kétségbeesetten erős lélek költözött az asszonyba. Bátran nézett szembe a hallállal, nem oly nehéz dolog levetni magát onnan a közeli sziklacsucs- ról. Hanem előbb meg akarta tréfálni az uj vőlegényt, hadd ismeije meg a hires Blenóczynét, aki csak az uráért tudott szép lenni . . . Csillagtalan volt az éjszaka sötét mint a bánát, hogy megindult a lejtős utón a csalitos felé, a fakadó Kőrösök irányában. Sok forrás buzzog ott fel egymás mellett, ki melegen gőzölve, ki meg fagyosan mint ajég. Blenóczy né biztosan lépkedett közöttük. Ki választotta a szélsőbbek közül a harmadikat, fojtó, nehéz szag áramlott fel tőle, belőle. Az asszony lehajolt s belemártotta az apró, fehér kezét a bugyborékoló sötét párázatba, aztán végig húzta a liliom arczán, habfehér nyakán. Mintha száz meg száz kigyó csipte volna meg egyszerre. Az asz- szony behunyta a szemét s összeszoritotta a fogait. Majd meg lebontotta a sarkig érő aranyszin haját s fölé tartotta a csapkodó gőznek. Hófehér lett az egy szempillantás alatt. Még nevetett is magán, hogy hajnalra kelve betekintett az ezüst tükrébe. Nevetett, mig a két szemébe feljött a könny, beszélni kezdett a falnak, a csipkés nyoszolyájának, aranyos, gyé- mántos ékszereinek.
