Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-16 / 20. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.) teljes munkaképtelenséggel járt súlyos zuzódást szen­vedett. Ugyancsak a múlt hó folyamára estek a duna- földvári és simontornyai járásbeli fősorozások is, melyek immár az egész vármegye területén befejezést nyertek, mindenütt kielégitő eredménynyel. A közbiztonság viszonyaiban előnytelen változás a múlt hó folyamán nem volt észlelhető. Fegyelmi eljárás április hóban 4, rendbirságolás pedig 8 esetben alkalmaztatott. Kurcz Vilmos árvaszéki elnök jelentette, hogy a vármegyei árvaszéknél az ügymenet rendes volt. Az ügyforgelmi kimutatás adatai szerint érkezett ápril hóban 1678 ügy darab, melyhez a márczius végén maradt 713 hátralékot hozzá számítva, elin­tézésre várt 2391 drb. Ebből feldolgoztatott 1831, el­intézetlenül maradt 560 drb. Fink Kálmán pénzügyigazgató beterjesztett jelentése szerint az egyenesadó évenkinti kivetésének befejezése után, az 1897. évi ápril havában történt adótőrlések és előírások szerint tárgyváltozás czimen a múltra 138 frt 13 kr, bebajthatlanság czimén 35 frt 31 kr töröltetett; ellenben különféle czimeken múltra 2282 frt 60 kr, folyóra 96 frt 31 kr,-pénz­intézetek által lefizetett tőkekamat adó czimén múltra 150 frt 29 kr, folyóra 490 frt 85 kr. előiratott. Ide­iglenes bázadómentesség 10 esetben adatott meg. Ille­ték fizetési halasztás 14 esetben engedélyeztetett. Április hóban befolyt 132,656 frt 06 kr. adó különféle czimeken. Ezen befizetési eredmény össze­hasonlítva a múlt év hason havában elért befizetési eredménynyel, a folyó évi kedvezőtlenebb 1466 frt 06 krral. Jelentette továbbá, hogy a gyönki adóhiva­tal pénztára- és kezelése megvizsgáltatott és rendben találtatott. Perzsina Alfréd kir. főmérnök az állami közút hengerezéséről és a törvényhatósági közutakról tett ki­merítő jelentést; majd a vasúti ügyeket terjesztve elő, jelentette, hogy a szegzárd-bátaszéki vasútvonalon az összes földmunka és műtárgyak, továbbá 8 km. hosszú vágányrész és a magasépitmények egy része felépült. Az adony-szabolcs-paksi helyi érdekű vasútnál is a párhuzamos utak és átjárók múlt hó folyamán átvé­tettek. Posta ügyben változás nem fordult elő. Dr. Hangéi Ignácz megyei főorvos a köze­gészségi állapotokról tett jelentést, mely szerint ápril hóban részben a közegészségi ügy rosszabodott. Ked­vezőtlen volt a dombóvári és völgységi járásban a kanyaró járványszerü fellépte által, mig a többi já­rásokban javult az állapot a betegedések kisebb száma s jobb gyógyulási eredmény folytán A heveny fertőző betegség közül 37 difteritisz, 14 hagymáz, 17 himlő, 9 vörheny s 7 szamárhurut fordult elő; az influenza gyakran toroklob s hörg­hurut alakban észleltetett többnyire kedvező lefolyás­sal. Trachoma sem szaporodott, újabb esetek a leg­utóbb megtartott fősorozás alkalmával sem találtatott. A hólyagos himlő a sikerrel végzett kényszer oltás következtében az általa ellepett községekben megszűnt, újabban Kocsolán mutatkozott oly számban, hogy a kényszeroltás elrendeltetett. A kanyaró Dombóvár ott és Bonyhádon járványszerüleg lépett fel s az óvintézkedéseket is a szerint kellett megtenni; megbetegedett ápril hóban az említett két községben 180 gyermek; meggyógyult 101, meghalt 2, további ápolás alatt maradt 87. Or­vos rendőri hullavizsgálat hét esetben teljesittetett, és pedig öt öngyilkosság folytán, egy hirtelen elhalálozás és egy erőszakos haláleset folytán. A közegészségi hatóságok által iskolavizsgálat 12, élelmiszerek 17, közhelyiségek köztisztaság czél- jából 16 esetben vizsgáltatott meg. A Ferencz-közkórházban 1897. márczius végéig ápolás alatt maradt 297, április hónapban felvétetett 103, ápoltatott összesen 400 egyén 8645 ápolási napon ; gyógyult 73, javultan elbocsájtatott 26, gyógyulatlanul 8, meghalt 11, öszzes fogyaték 118. Mayer Ferencz Andor közgazdasági előadó jelentése szerint úgy az őszi, mint a tavaszi kalá­szosok állása jók. Az ősziek helyenként tulbuja fej- lődésüek és rajtuk egyes helyeken a rozsda mutatko­zik. A kapások szépen kikeltek. Az állategészség jó. Jelentette továbbá, hogy a szegzárd-bátai Dunavéd- gát-társulat közhasznú és fáradhatatlan munkásságának egy újabb müvét helyezte használatba a múlt hó folyamán a hátai zsilipnél létesített nagyszabású szi­vattyú-telep működésbe helyezésével, a melynek ha­tása egy nagy területet fog a mezőgazdasági termelés számára alkalmassá tenni és általa egy nagy vidéken az általános közgazdasági helyzet jelentékeny javulá­sát előidézni nevezett társulat ezen közhasznú műkö­déséért méltán a legmelegebb elismerést érdemli. Krcsmarik Pál kir. ügyész jelentette, hogy a múlt hóban a szegzárdi kir. fogházban le volt tar­tóztatva 124 egyén, a kik közül fegyházra volt Ítélve 8, börtönre 79, fogházra 26, vizsgálati fogságban volt 12, felebbezés alatt állott 6. Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő a lefolyt hóban 11 iskolát és 1 ovodát 29 tanteremben láto­gatott meg; továbbá elnökölt a szegzárdi községi fiú- és leány, valamint a paksi állami polgári fiúis­kolában husvét előtt megtartott magánvizsgálatokon. Nevezetesen meglátogatta: a paksi áll. polgári fiú, a decsi, csibráki, mucsii, gyula-jovánczai, kurdi, döbröközi rom. kath., a gerjeni, pilisi és decsi ev. ref., a döbröközi izr. iskolát, végre a decsi községi ovodát. A meglátogatott iskolák közzül kivéve a mu- csiit, az összes iskolákban jeles és kielégítő közötti eredményt talált. Felemlítette, hogy a mucsii rom. kath. iskola felső tanfolyamaiban a történelem és természetrajz, még mindig német nyélén adatik elő; továbbá hogy a harmadik tanitói állomás betöltendő. 1897. május 16. A gyula-jovánczai róm. kath. iskolának mind a négy tanterme padozatlan, téli ablakokkal ellátva nincsen, továbbá hogy az iskola V. és VI. tanfolya­mában a földrajznak és történelemnek tanitasaval megelégedve nem volt, végre hogy a negyedik tani­tói állás betöltetlen. A kurdi róm. kath. iskola szem­léleti és természetrajzi képekkel felszerelve nincsen. A csibráki róm. kath. iskolánál a második tanitói állomás betöltve nincsen. A decsi róm. kath. iskola, Európa és a föld öt része térképét nélkülözi. A döbröközi róm. kath. iskola épülete minden kritikán alóli, az iskolai-czel- nak meg nem felelő, továbbá hogy az ötödik tanitói állomás betöltetlen, végre hogy a 445 mindennapi tanköteles a jelenleg fenálló 5 tanteremben el nem férhet, miért is uj iskolai épületben legalább is 6 tanteremnek felállítása és még egy tanítói állomásnak szervezése mondhatlanul szükséges. A gerjeni ev. ref. iskola második tanitói állomása betöltetlen. A döb­röközi izr. iskola kipadlózva, Magyarorszag, a föld ötrésze térképeivel felszerelve és számoló géppel el­látva nincsen. A decsi községi ovodai epület tanterme szűk, alacsony és az ovonczok befogadására elegtelen. Végül jelentette, hogy a csibrák rom. kath. iskolában az év- záró vizsgát ténylegesen vezette s ott a némát ajkúak közül a magyar beszédben kitűntek között Schröder és Schróderné 15 koronás alapítványa es Jeszenszky Andor 31 korona 50 filléres adománya a legjobb eredményt felmutatóknak kiosztatott. Referens. TÖVISEK. A Casino kerti pavillonja. Casinónk eddig is hires volt -arról, hogy oly gyönyörű szép helyisége van pár év óta a B. Au- gusz-féle házban, mely ritkitja páiját országszerte. Most egy uj nevezetessége támadt a kerti pavillon- ban, mely szépsége és drágasága miatt méltán he­lyet foglalhatna akár a párizsi mágnás Casinó kert­jében is! . . . Szép és drága ! . . . Vagy — mint Petőfi irta: »Szép állat az asszonyi állat---------­Sz ép és veszedelmes!----------­Ar any pohárban méregital!----------« No de, a mi valóban szép, annak drágának is kell lenni, — ez igy dukál, — olcsó húsnak hig a leve!----------­* Mikor ezt a főherczegi disz-fabódét, (mely — azóta tudtuk meg — csaknem annyiszor futott lállva! . . .) a különféle kiállításokon a szépség- díjért, mint a »podász-ókiisz Achilleiiszt« (gyors­lábú Achilest) szégyenitett néhai »kincsem« lova Blaskovitsnak a gyorsaság-dijakért, —) megvételre ajánlották Casinónk fejei ennek tagjainak: lelkesült a sorsba, lelkűnkben feltámad a vágy gátat vetni a végzet sújtó hatalma elé, megakadályozni azt, mit ember meg nem gátolhat, ember el nem halaszthat s el nem kerülhet. Az érzés harczra kél a tudással, — bár tudjuk, hogy a halál közös sorsunk, — a szív érzése megostromolja a sors, a végzet rendelkezését, hogy miért a halál, s miért ily korán ? S e kérdésre felelet nincs. Hiába nézzük a holt­nak örökre lezárult szempilláitj hiába váijuk a meg­fagyott ajkakról az édes szót. Nincs felelet. Hiába száll lelkünk a gondolatok szárnyain a végtelenbe, hiába nézzük a magas égboltot, hiába tekintünk a sir mélyébe, nincs semmi felelet. A szívnek érzése küzd a végzet hatalma ellen, s a kételyt csak a lélek megnyugvása oszlatja el; a megnyugvás, melyet a hit vigasztaló szava gyó­gyító balzsamként ad sajgó sziveinkre, s e gyógyir a viszontlátás reménye, a feltámadás. Ez békit ki bennünket a halállal. Ez engesz­teli sziveinket a sorssal. Ez ad erőt az. élethez, mi­kor már azt hittük, hogy számunkra nincs többé élet, mikor már megtörni, elfogyni éreztük erőnket a sze­retett egyén ravatalánál. A hitnek egy szava elég arra, hogy kibékítsen bennünket a nagy mindenség- gel, s lecsendesitse keblünk tomboló érzéseit, s lel­künk tükrén elsimítsa a barázdákat, miket a fájda­lom magasra korbácsolt; s a feltámadás reményében eloszlik lelkünk háborgása s az érzések lecsillapulnak s lelkünk olyan lesz, mint vihar után a ten­ger tükre, mely nyájasan ragyog a kelő nap fé­nyében. Keserű a halál s a fájdalom egyetlen orvossága a megnyugvás. Tompán zúgnak a harangok, ércznyelvük ha­lált, múlandóságot jelent. Temetésre, gyászra hivnak zúgó szavukkal. Temetésre, gyászra megyek fájó ér­zéssel. Előttem im a ravatal gyászlepellel beterítve s gyertyák fénye vet világot a koporsóban fekvő ál­dott jólelkü nőre; a ravatal mellett térdel egy fájda­lomtól megtört ősz, öreg ember, arczát a szenvedés feldúlta, szemeiből sürü záporként hullnak könnyei, esdve emeli összekulcsolt kezeit ravatalon fekvő hi­testársához, könyörögve, remegő hangon szól hozzá, „ne hagyj itt édes, édes jó hitestársam“, s hangja zo­kogásba fül, s a koporsóban fekvő holttestre borul, csókjaival halmozza, könnyeivel áztatja elköltözött ősz párjának hideg ajakát. Ott térdelnek a ravatal mellett szerető gyerme­kei, patakként hullatva könnyeiket, „anyám, jó anyám“ s nem jön több szó ajkaikra. Elnémul­nak | a fájdalom, az igaz, mély fájdalom ül arczaikon. Ott térdelnek a koporsó körül a halottnak uno­kái mindannyian mély gyászba öltözötten ; nincs már a jó nagyanya, ki őket ápolta, dégelgette s szerette azzal a szeretettel, mely csak jó lelkek, nemes szi­vek tulajdona. Ott vannak testvérei s néma fájdalommal kul­csolják imára kezeiket. Ott állok a ravatal mellett én is, s midőn azt az ősz, megtört féijet, s a gyászba borult családot látom, a fájdalom mint zugó vihar tombol keresztül lelkemen, s feljaj dúl, felzokog szivem érzése, miért jöttél halál s miért ily korán ? Igen, korán; mert bármikor jön is, mindig ko­rán érkezik. Ha a fák elhullatják is lombjaikat, a nyájas őszi napban vigan sütkérezünk, de ha észak hideg szele végig süvölt tájainkon, szomorúan sóhajt­juk, már itt a tél. Megindul a gyászmenet a temető felé, a végső pihenő helyre, honnét nincsen visszatérés, hol nincsen más, csak csend és nyugalom. Készen már az örök hajlék, megásva a sir. Né­mán álljuk körül, s a pap ajkairól felhangzik az utolsó ima a meghalt hívek lelkeiért; szivem érzi, lelkem mondja, de ajkaimnak nincs hangja; azért az ima száll, repül a magasba; nem az ajkak hangja, de a szívnek érzése az, mely egekbe ér s meghallgatásra talál. Alászállt már a koporsó, hull reá a föld gö­röngye, ájtatos asszonyok szentelt vizet hintenek kis üvegcsékből utánna; legyen szentelt, legyen áldott, s legyen könnyű siijának minden göröngye. Eloszlik a gyászkiséret; frissen hantolt sirdomb emelkedik a temető kápolnája közeién, sírkereszt áll a fejénél; rövid annak felírása: élt 77 évet, meghalt boldog házassága 57. évében. Rövid e felirat, de e pár szó sokat mond. Több, mint félszázados boldog házaséletről tesz bizonyságot, s én, ki e házaséletet ismertem, elmerengve állok a

Next

/
Thumbnails
Contents