Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-02 / 18. szám

— Tűzvész Felső-lreghen, Nagy tűzvész pusztított múlt hó 21-én éjjel Felső-Iregh községben, hol Kertész Izidor izr. tanító háza gyuladt ki s a tűz a nagy szélben oly gyorsan terjedt, hogy csakhamar 6 lakóház és számos melléképület állott lángokban. A kár nagy, mert nemcsak az épületek hamvadtak el, hanem több ló, csikó, borjú, sertések, és barom- bak is odavesztek. A megtartott vizsgálat kiderítette, hogy a tűzvész gondatlanságból származott.

— Sikkasztó vendég. Menger Adolf, kisvejkei lakos házába e hét elején egy meglehetősen urias kinézésű fiatal ember kopogtatott be, éjjeli szállást kérve. Az éjjeli szállást meg is kaptái s reggelre kinyugodván magát, azt mondta, hogy a jegyzőhez megy, mert ott van egy kis fínáncziális elintézni valója. Házigazdájának szintén a jegyzőhöz, illetve a községházára kellett volna mennie, tiz forinttal s ezt rábízta a vendégre, hogy adja át a hivatalban s jöjjön vissza egy kis tízóraira. 1 mivel a vendég a kézi kofferjét és az írásait ott hagyta, teljesen megbízott benne s várta nyugodtan haza. De bizony hiába várta, mert a vendég csak nem jött vissza s nem is ment feléje se a községházának, hanem a tiz forinttal megszökött. Valami ügyes szélhámos volt a sikkasztó vendég, a kit most mindenfelé nyomoznak.

— Veszedelmes betörők. Szegzárd környékén egy veszedelmes rablóbanda garázdálkodik, melynek tagjait nagy erélylyel nyomozza a csendőrség. Múlt vasárnap Szegzárdon raboltak Ujj János Grósz bérlőnél, akinek a háza falát kiásták oly ügyes számítással, hogy a lyuk éppen a szoba padlózatával egy vonalban kezdődött. A szobából 3 vánkost, 4 selyem- és 1 téli kendőt loptak el.

— Fiatal tolvaj. Még csak alig múlt 13 éves Bakonyi János székelyi születésű fiú, máris betö- i’éses lopást követett el Tamásiban. A korán rossra vetemedett siheder sokáig olálkodott ugyanis Schwartz Dávid kereskedő kirakata előtt, nézegetve a kiállított tárgyakat, melyeket annyira megkívánt, hogy este betörte a kirakatot s abból, rumot, pipákat, labdákat, gyűrűket, pénztárczát és más apróságot lopott el.

— Betörések Őcsényben. Egymásután két betörést követtek el Őcsényben. Múlt hó 22-én S z i- 1 á g y i Mihály gazdához törtek be, kitől 45 frt ára zsírt, szalonnát, kolbászt, füstölt húst és ruhaneműt vittek el, 24-én pedig Frankfutter Ármin kereskedését ürítették ki. A tettesek még ismeretlenek.

Tüzesetek a vidéken. Miszla községben Junker Rozália háza gondatlanságból kigyulat és teljesen leégett. A kár 1259 frt. Az őcsényi határban meg E. 0 z s v a 1 d István présházát hamvasztotta el a tűz. Ennek a kára megtérül, mert 800 írtra biztosítva volt a présház.

— Egy uj iparág. Az ismert bécsi esernyőgyáros Beer, Drab és Társa czég Budapesten május 1-vel egy nap- és esernyőgyárat fog tizembe helyezni. Ez lesz az első ilynemű intézet, amely Magyarországon emyőgyártással foglalkozik, s a magyar kormány állami kedvezményekkel is támogatja a czég kezdeményező vállalkozását. A gyártelep a modern technika minden igényének megfelelően fog beruháztatni I igy remélhető, hogy Magyaroszág ez iparágban is rövid időn függetleníti magát a külföldi versenytől. Hazánk közgazdasági viszonyaira nézve mindenesetre örvendetes jelenség, hogy külföldi gyárosok indittatva érzik magukat nálunk uj gyárak és uj iparágak meghonosítására s ezúton hozzá járulnak hazánk ipari fejlődésének előmozdításához. Az uj gyártelep, mely Beer és Drab első magyar nap- és esernyőgyára czé- get visel, Budapest, V. Sas-utcza 23. sz. alatt létezik.

— Öngyikosság. Megunta Hamar Vendel 21 éves értéDyi fiatal ember az életét, melyben ő nem talált semmi örömet. A napokban azután édes atyja, Hamar Lajos vendéglős udvarán revolverrel főbe lőtte magát. A megrázó jelenetnek többen voltak tanúi, de — mire megakadályozhatták volna — már halva terült el. A jobb sorsra méltó ember iránt általános volt temetésekor a részvét.

— Bales Bt- Varga Károly, értéuyi molnármester múlt hó 25-én a malmában a forgó kereket akarta megolajozni s e közben a kerék elkapta a jobb kezét és azt leszakította. A szerencsétlen molnárt Szegzárdra hozták a Ferencz-közkórházba.

— Kútba ugrott. Nagyon elkeseredett Pillik József, dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő kertészbojtárja a miatt, hogy elvesztette a melegház kulcsát. Ezt a csekély dolgot annyira szivére vette, hogy öngyilkossági szándékból beleugrott a kútba. Szerencsére még élve kimentették a hideg fürdőből.

_J>______________________________

________

— A szegény Schlezinger. Nagy nyomorral küzdött Scblezinger Mór szegzárdi szabómester, mert

) nemcsak a testi fogyatkozás súlyát érezte, hanem a család eltartási gondja is reá nehezedett s alig volt képes családját varrásával eltartani. Kis háza is volt Schle- zingernek, melyet azonban elliczitáltak feje fölött s fájdalmát az csak fokozta, hogy most akarta férjhez adni szép leányát, de nem tudta beszerezni az előre kikötött hozományt. Hiába fordult segélyért Budapestre a jótékony intézetekhez és rokonaihoz, mert sehonnan sem kapott segélyt, mindenütt ridegen elutasították. Minden reménye még abban volt, hogy személyesen megy fel Budapestre, hogy a szükséges pénzt beszerezze. Itt sem segítettek lajta, igy reményt vesztve tért haza múlt szombaton az esteli vonattal, azonban nem ment családjához, hanem egész éjjel bolyongott a városban, s hajnalban kiment a kertek alá, a Taubner és Ludwig-féle deszkakereskedés elé s ott az árok szélén szivén lőtte magát. Reggel találták meg vérében holtan. Egy levelet hagyott hátra, melyben elmondja szomorú élete tragédiáját, hogy lapunk „Tövis“ írója örökítse meg.- Lókötők. Tudva van olvasóink előtt, hogy Buday Gyula szegzárdi csendőrfőhadnagy, kér. parancsnok mily ügyesen fogdosta és pusztította ki megyénkből a lókötőket, a kiknek — azt hittük — még a magjuk is kiveszett. Ebben a hitünkben azonban csalódtunk, mert múlt szerdán Pálfán ismét életjelt adtak magukról a kiveszni hitt lókötők, akik egy éjjel 5 lovat vittek el Nagy Istvánná, Kaj ári Istvánná és Sütő István istállójából. Az erélyes csendőrség nyomozza a tetteseket.

— A két kanász. Rigóczki János szántói és Szekeres János értényi kanászok a sertések legeltetése közben elgondolták, hogy milyen jó lenne sorsukon valahogy segíteni. Megállapodtak abban, hogy meglopják Polacsek János szántói lakost. Az elhatározást tett követte s egy éjjel megdézsmálták Polacsek sertés csordáját és a lopott jószágokat Kertész György értényi lakosnak adták el, aki — tudva, hogy a sertések lopottak, — csak potom árt adott nekik. A két jó barát tette kitudódott, sőt Rigócz- kira az is bebizonyosodott, hogy Polacsek fegyverét is ő emelte el s azt Keresztes Vendellel cserélte ki.

— Elmetszette a nyakát. Pakson megrendítő öngyilkossság történt múlt hétfőn, a hol egy szerencsétlen asszony Kohn Kálmánná, elmezavarában bezárkózott a szobába és a metszökéssel a tükör előtt elvágta a nyakát. A szerencsétlen asszony úgy vérzett el s mire észrevették, már halott volt. Kohn Kálmánná már régóta buskomor volt s ez a baj any- nyira fokozódott nála, hogy végre önkezével oltotta ki életét.

— Rajeczfürdő. Jeleztük már, hogy a kies fekvésű felsőmagyarországi Rajeczfürdő úttörő azon a téren, hogy megakadályozza a hazai fürdőző közönség kiözönlését a külföldre, mert hisz az európai államok között éppen hazánk az, mely mindenféle nemű és fajú fürdőkben a leggazdagabb, de valamennyiben vagy későn kezdődik a saison, vagy pedig a fürdő nem biija a természeti gyógyeszközök nagyobb mennyiségét s illetve egyoldalulag van felszerelve. Nem úgy Rajeczfürdő, melynek természetes kitűnő gyógyhatású forrásain és vasas lápföldjén ki- vül, mindazon intézményei megvannak, melyek amazok hatását emelik s biztosítják a rendszeres gyógymódok legtöbbjének hathatós alkalmazását. A gyógy- tényezűk ezen összpontositottsága adja meg hazánk, sőt talán a külföld legtöbb fürdője felett ezen gyógyhelynek azon előnyt, hogy a mennyiben nagyobb családokban vagy baráti körökben többen kénytelenek — gyógyulást keresve — egy időben fürdőre menni, de a nekik egyenkint megfelelő gyógyeszközöket legtöbbször egymástól igen távol eső helyeken találhatják, Rajeczfürdőben a legkülönbözőbb bajokban megtalálják a keresett enyhülést és gyógyulást egy helyen és egyszen-e, a nélkül, hogy hosszabb időre el- válniok kellene, ép akkoi,’, a mikor lelki nyugalmuk egyensúlyának fentartása s szórakozásuk szempontjából egymásra talán legnagyobb szükségük lehet. Ezt pedig, hogy egész családok vagy társaságok annál könnyebben együtt lehessenek, az igazgatóság nemcsak a nagyon jutányos heti penziórendszerrel [18 frt, 24 frt és 30 frt egy személy] akaija lehetővé tenni, de az által is, hogy ettől eltérőleg külön alkura kész akkor, mikor egész családokról vagy nagyobb társaságokról van szó. A kitünően berendezett hidegviz- Syógyidézet gőzkamrával, gőzzuhanynyal stb., szóval a modern hidegvizgyógyintézet minden tényezőjével van ellátva; vasas, tim6Ós lápfürdői pedig e tekintetben páratlanok hazánkban, a mennyiben a Fran- zensbadi láppal egyenlő hatású és összetételű lápfölTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz.)

det itt is gőzzel főzik és kavarják, és igy minden részecskéjében feldolgozva jő használatba. Különböző vasas-timsós tükör- és kádfürdői, meleg és hideg va- sas-timsós és szénsavas vasas ivóforrásai, magaslatai, éjszak felül védett fekvése, az Oertel kúrára berendezett erdei sétái és mindenképen hygienikus modern berendezései, úgy végül jutányossága és a vezetés előzékenysége és gondossága a gyógyulást és üdülést keresők teljes kielégítéséül szolgálnak. Ekképen nem csoda, hogy az évad ezidei korai [április 1-en] megnyitása már több idegent odacsalt Ausztriából s Eszak-Németországból, sőt a bejelentések is oly számosak, hogy már a mostani szerint igen fényes sai- sonra lehet bizton számítani.

KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.

1897. május 2

Ifjúságom és férfikorom legszebb idejé; Tolna- megyében töltöttem el. Évtizedekre terjedő hosszú és szép idő az, mely itt — Isten kegyelméből — nekem adatott, szeretve és szerettetve. Midőn most, hosszú, boldog együttlét után, e kedves megyéből, az általam oly tisztelt és szeretett egyének boldogító társaságából — Isten rendelete szerint — s magasabb anyagi dijaztatás j o g o s u 11, sőt esaládom érdekében köteles szempontjából — távozom: ennek fájdalmát csak növeli a leverő tudat, hogy a gyors távozás és a széleskörű ismeretség miatt, — nem tehettem meg szomorúan — édes búcsú látogatásomat mindazoknál, a kik engem ismertek s a kik iránt tiszteletem, szeretetem és hálám: örök!

De távozásom fájdalmát enyhiti édes tudata annak, hogy ha én megyek is, — az Önök szeretete irányomban állandó! — Kérem, fogadják ennek ígéretét részemről is gyarló rekomgenzáczióul! Isten áldja meg tolnamegyei jó ismerőseimet, barátaimat, jó akaróimat, — Isten áldja meg kedves, szeretett hazámat!' — —- —

Kajmád, 1897. április hó.

Id. Pleszky Antal.

Hálanyilatkozat.

Fogadják mindazok hálás köszönetemet magam és családom nevében, a kik szerető kedves nőm elhunyta alkalmából megmérhetetlen fájdalmamat részvétökkel enyhíteni óhajtották.

Szegzárdon. 1897. április hó 28-án.

Balogh Gyula.

SZERKESZTŐI ÜZENETEK.

l(Reb katasztrófája, vagy a megugrott rendjel” — jönni fog.

Ja Bátaszék. Jövő számunkban hozzuk.

Ka Ba Ja Ocsény. A kis elbeszélést kiadtuk, a verseket azonban félre tettük.

Senkia Névtelen közleményeket nem közlünk.

Ha Dunaföldvára Csak óvatosan járjon el, mert darázsfészekbe nyúlt. Reánk számíthat.

Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS.

N Y I L T T É;R.*)

Nyilatkozat.

Alulírott — a rajtam Mehrwerth Sándor Szegzárd községi jegyző által folyó 1897. évi április hó 17—18-ikára ménő éjjel a helybeli „Szegzárd Szálló“ kávéházban elkövetett sértésért — Mehrwerth Sándortól kellő időben lovagias elégtételt kértem. Nevezett azonban azon ürügyből, — hogy nekem Prei- nisberger Gyula, Liposcák Aladár és Prann Gyula urakkal még elintézetlen becsületbeli ügyeim van- nak, az elégtételadást megtagadta. S daczára hogy az általa ürügyül felhozott körülményeknek fenn nem állását okmány szerül eg igazoltam, nevezetesen a bemuta- °tí jegyz°könyvi kivonatokkal kétségtelenül bebizonyi- tám, miként Preinisberger Gyula és Liposéák Aladár urakkal felmerült becsületbeli ügyeim a lovagiasság szabályainak megfelelőleg elintéztettek, oly módon, hogy nevezettek kinyilatkoztatták, miként a kérdéses esetek alkalmával sértésre irányuló szándékuk nem volt s ugyanakkor tőlem bocsánatot kértek; addig a Prann Gyula ur által okmányszerüleg kiállított nyilatkozattal igazoltam azt, hogy köztem és nevezett között lovagias elintézést igénylő ügy egyáltalán soha nem merült fel, — Mehrwerth Sándor indokolatlanul mégis megmaradt álláspontja mellett s az elégtétel- adást továbbra is megtagadta.