Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-18 / 16. szám
Elszántan mennénk, hol nem háborgatnak a járókelők, hol nyugodtan csókolódzhatunk, hol senki sem lesi el szavunk titkát . . . En félek . . . félek Oszkár nagyon, — felel a a lány. Eh! mit te félsz ? hát nem szeretsz, vagy annak az undok czigánynak a képe még mindég előtted van ? — Ha-ha-ha — kaczag a leány — azt a csúf Zugó Pistát értéd ? ha-ha. Szegény gyerek minő szerelmes pofát vágott, mikor egyszer azt mondtam neki, hogy szeretem. Egyszer meg is csókolt. Pfuj! még most is érzem azt a czigány szagot. O azt hitte, hogy szeretem. Persze én hitegettem őt, mert hát jól esett, mikor láttam, hogy irigykednek a lányok, mert mindég eljött az ablakunkhoz és játszotta a legszebb nótákat és . [ . Ejh! szakítja félbe a férfi régen volt, most engem szeretsz. Ugy-e édesem | No adj egy csókot . . . De igaz! hová menjünk sétálni ? A temetőbe — felel a lány! Igen! — nagyszerű! — a temetőbe megyünk. Kimentek a temetőbe. A hold szép világot terjesztett szét . . . Leültek egy sirdombra . . . Kicsiny volt a sir- domb, kitörték hát a keresztet. Oly fájón recsegett a korhatag fa, aztán ledült. Hanyatt esett, s betűje az ég felé fordult. A hold megvilágította a nevet. Zugó Pista, az volt ráfostve. Oda ültek hát az Istentagadók. Nem elég, hogy értök halt meg a szegény gyerek, most még a sírjára ülnek. Oh, hogy be nem horpad alattuk ! De ők már nem léteznek a világnak. Szemök fölé a vágy fátyolt vont. Nem látják, virít az a név az ég felé. Csók özönében fuldoklanak. . . . Egymást szorosan karolják . . . aztán, tán elfáradtak, fejüket lehajtják a zöld pázsitra ... a hold egy felhő mögé borult . | . Nem látni őket a sötétben. Még egy ideig suttognak, aztán az sem hallik . . . A hideg szél sivitva nyargal keresztül a temetőn ... a keresztek fájón recsegnek. . . . Csendes minden ... És ők, ki tudja . . . ? Miként lettem én férje anyámnak. — Elbeszélés. — Délibáb uralta alföldi síkság félre eső falujában volt családi fészkünk. Itt a köztisztelet és bizalomnak örvendett atyám, aki 25 éven át töltötte be a birói tisztet. Bizalmi állása és lelkiismeretessége nem biztosították megélhetésünket s hosszú szolgálatán át egy képet és az ösmert — „hat ökörnek kötelét s három vas villa nyelét“ sikerült csak számunkra megmentenie. E kép, mely Felséges uralkodónkat fiatalabb korában ábrázolta, hivatva volt, hivatala méltóságát emelni. Engem a magyaróvári gazdászati iskolába járatott. — Itt alkalmam nyílt a gazdászat minden ágával, tehát az ekeszarvval is kezet fogva — megismerkedni és képzett gazdász hírében föltűnni. Emlékezetem óta foldmivelés volt fő keresetforrásunk. — Tanulmányaim végeztével én vettem át a gazda szerepét. Szabad — helyesebben a gazdaság kisebb-nagyobb rovására megtakarított időmet velem született hajlamomnál fogva, Dianának szenteltem. Kiváló élvezettel és szakértelemmel foglalkoztam gyönyörű és tehetséges vizsláim Fónagy rendszerű idomitásával. Ezeknek értékesítéséből bevett ropogós bankók — tekintve, hogy velők a közérdeket szolgáltam — gavallér előnevemhez segítettek fel. Csinos hetyke legény voltam, — mert annak mondtak mások. Pénzemmel — a mit pirulás nélkül alig lehet bevallani — könnyen elbántam. A női világ előtt mindazonáltal irigyelt férjjelölt voltam; messziről sem sejtve, hogy a nemes sportot felkaroló költekezésem ez ítéletre nagy befolyással volt s jövő boldogságom megállapítására vezetett. * * * Rózsinak hitták a szomszéd falu nagybirtokosának üde -fiatal, sokak szerint kaczér feleségét. — Dalmadinak a falu Croesusának — kinek vézna és beteges alakját a lélek csak árnyékként kisérte — piros pozsgás kerekded feleségén kívül volt még egy, — engem főkép érdeklő 200 holdat meghaladó tago- sitott birtoka. Ez biztosította a vadászat gyakorolhatásának jogát is. 4 Vizsláim gyakorláti bevezetésére ez alkalmas hely és a vadbőség, háborították különben kitűnő álmaimat. „Szemesé a világ“ közmondásból kiindulva, vérszemet kaptam, a beteges tulajdonos által elhanyagolt vadász területre; pártfogást remélvén, a tűzoltói majálison alaposan meg- és kiforgatott menyecskénél. A menyecske villámot szóró bogár szemével és igéző tekintetével már sok deli legényt lefegyverezett és fantáziánkat a végletekig csigázta. Túl szigorúan bíráskodott a Nemezis, midőn megengedte, hogy szülei őt — az életnek örülni kezdőt — Dalmadihoz kényszeritették s boldogságát a pusztán anyagi gondtól ment jó létnek alárendelték. De ő beletörődött1 a végzet e rideg intézkedésébe. — Híven osztotta ura örömeit, fájdalmait, bár igen sok jutott neki a csalódásból .... Beteges férje oldalán csak dalból ismerte az odaadó szerelem fenségét, a melyet a költők oly sokszor és oly szépen megénekeltek, s vágyott e boldogító eszmének magaslatára fölemelkedni. Mohón kapott az alkalmon, hogy mulatságok alkalmával csalódása okozta gyötrő bánatát feledhesse. A vig temperamentum nála sem tagadta meg magát. Néha-néha nála is felülkerekedett a jókedv, a sorvasztó bánatom. Tánczolt, vigadt az életre valókkal; mig beteg férje az ajtófélfához támaszkodva, irigy szemmel nézte a tánczközben enyelgve suttogó párokat. Igazán szánalmas alak volt. * * * Gy. o. b. asszony nap dálutánján, — mert akkor már a foglyokat párokra szakadva véltem — fölkerekedtem, gyakorlati iskolát végző két vizslámmal Dalmadiékhoz. Vidékünkön, hol inkább a szakácskönyvet, mint az illemtant forgatták, ez nem ment sértés számba. — Mentségemre szolgáljon még, hogy tekintélyemet emelő kíséretemmel csak a hatást fokozni és czélomat elősegíteni igyekeztem. Bekopogtattam, a gazda támlás, bőrrel bevont karosszékben nyújtózva siestát tartott, felesége pedig a Budapesti Hírlapnak a férjét érdeklő „közgazdasági rovatát“ olvasta föl. Szivélyes „Hozott Isten“ fogadás után leültettek. (Folyt, köv.) KÜL ÖNFÉ LÉK. _ — Husvét. Ünnepre zúgnak a harangok. Az emberi nem megváltásának öröme foglalja el a sziveket: a keresztény hit kétezer éve ellenére ma is meghódolnak neki a legna- gyobb lángelmék, népek, melyeknek erkölcseit restaurálttá, megihletté dalaikat, tárgyat nyújt a költészetüknek, szobraiknak, beoltá jellemét minden nemzet leikébe. A vallás ünnepe ez: a feltámadott isten-emberé, kinek meghódolt minden lángelme. A világtörténelmi alak, maga Napolen igy adózik: „A világon csak három nagy hadvezér volt, Nagy Sándor, Caesar és én. De napjainkban ki szereti őket? Az én emlékem is fönnmaradhat 50—60 évig, de szeretni senki sem fog, csak egy ember van, a kit tizenkilencz századon át szeretnek az emberek: a Megváltót:“ a husvétban ünnepeljétek az emberiség megváltóját, a keresztény humanismus megalkotóját, kiről Írások szólnak, hogy e napon föltámadott. Békességes húsvéti ünnepeket kívánunk olvasóinknak! — Kinevezés. Zichy Miklós cs. és kir. kamarás, tolnamegyei nagybirtokos kinevezte Krisztinkovich Dénes oki. gazdatisztet Zichy-Tengeliczre kasznárnak. — A pénzügyminiszter elismerése. A pénzügyminiszter tudvalevőleg nagyon méltányolja azon tisztviselők működését, a kik a közadók behajtása körül kiváló tevékenységet fejtenek ki. A miniszter különösen a községi jegyzőket szokta, ha rászolgálnak, elismerésében részesíteni, a mi kétségtelenül csak növeli a kitüntetettek ügybuzgalmát. Mint értesülünk, most a pénzügyminiszter megyénk három főszolgabi- ráját, Széva 1 d Móriczot, Nunkovich Ferenczet és Perczel Bélát tüntette ki elismerésével, a közadók behajtása körül kifejtett buzgóságuk méltánylásául. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16 sz.j — A szegzárdi rk. tanítói kar fegyelmi Ügye. A szegzárdi rk. iskolaszék — mint már megírtuk — egy ülésében elhatározta szótöbbséggel, hogy a szentszéknél kérni fogja a 8 férfitanitó ellen a fegyelmi vizsgálat meg- ejtését. Ennek a dolognak természetesen eló'z- ménye is volt, a mit azonban most hosszú volna elmondani. Az iskolaszék és a tanítói kar között támadt konfliktus különben múlt vasárnap békés utón nyert elintézést s.igya fegyelmi vizsgálat megejtése is elmarad. — Olajszentelés. Az idén is elmaradt Pécsett az olaj szentelés, melyet csak felszentelt püspök végezhet. A pécsi egyházmegye részére az olajakat Kalocsán szentelte meg nagycsütörtökön C s á s z k a érseki Az olajakat Krum Péter segédlelkész vitte Pécsre s útközben Pakson, Szegzárdon, Ka- kasdonésNádasdon ki is osztotta. A többi plébániáknak nagypénteken küldötték szét a szt. olajokat. — Uj esperes. A tolnamegyei ev. ref. kerület esperesévé Dömők Péter ó'csényi ev. ref. lelkész választatott meg. — A szegzárdi kereskedelmi kaszinó alapszabályait a belügyminiszter többrendbeli pótlás végett visszaküldötte. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szánkássy István budapesti magán intézettulajdonost Szegzárdra kir. tan- felügyeló'ségi tollnoknak nevezte ki. — Névmagyarosítások. Goldberger Márk hőgyészi születésű és illetőségű budapesti lakos és leánya Flóra, vezetéknevét „F o d o r“-ra, Stern Adolf bölcskei illetőségű, budapesti lakos pedig vezetéknevét, belügyminiszteri engedélylyel „Szalai“-ra változtatta. — Zsolozsmaéneklés. Múlt szerdán délután kezdődött meg és még két napon folytatódott a rk. templomokban a zsolozsmaéneklés. A szegzárd-belvárosi templomban a Jeremiás próféta siralmait, valamint a zsolozsmákat is kedves szavú nők énekelték többnyire, a kiket orgonán Éber Sándor jeles zenész, tanárjelölt kisért. — Letört virág. A rideg halál fagyos kezével letört egy kedves virágot. A szülők kedvencze, a testvérek szerető nővére elköltözött a korai sírba, s ez által megmérhetetlen fájdalmat okozva nekik, melyet csupán az Isteni gondviselésben való bölcs megnyugvás enyhíthet. Folyó hó 13-án aludt el az örök életre Ferdinánd Mariska életének 12-ik évében. Temetése 14-én délután 5 órakor ment végbe nagy részvét mellett. A nagy közönségen kívül megjelentek párosán a boldogult polg. iskolai tanulótársai is tanítónőik vezetése alatt. A koszorúkkal beborított kopotsót W os i n s k y Mór esperes-plébános beszentelése után a felső-sirkertbe kisérték, hol a fájdalom fakasztotta könyek között bezárult felette a sírbolt. A szomorú esetről az alábbi gyászjelentést vettük: Alulírottak úgy maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik, hogy forrón szeretett gyermekük, nővérök, illetve sógornője Mariska folyó hó 13-án délután fél 3 órakor, kedves életének 12-ik évében elhunyt. A boldogultnak hült maradványai folyó hó 14-én délután 5 órakor fognak a felső- sirkertben a- római katholikus szertartás szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 20-án reggel 8 órakor fog a belvárosi templomban az Urnák bemutattatni. Szegzárdon, 1897. évi április hó 13-án. Áldás és béke legyen a korán elhunyt porai felett! Ferdinánd József és neje szül. Pajor Viktoria mint szülők, Ferdinánd János, Ferdinánd Lajos fivérei, Ferdinánd Jánosné szül. Horváth Józsa mint sógornője. — Ingatlanok forgalma. Boros Gyula, a báró Augusz-féle birtok intézője, utóajánlaton megvette özv. Studer Lajosné 7 holdas szőlőjét csinos présházzal együtt 1700 forintért. — Uj tagok. A »Szeg zár d-vidéki méhész-egylet« folyó évi április hó 10-én tartott választmányi ülésében rendes tagjai sorába folytatólag felvette: Boda Vilmos, Boros Benő, Sáfáry László, Tihanyi Domokos, Mutschenbaher Ödön, Fent Károly, Hra- dek Eerencz, Dittrich Ferencz, Krámer József, Mirth Gyula, Taksonyi József, Tauszig Adolf, Halmay István, Albersz Rezső, Ludvig Ferencz, Faragó Dániel, Mayer János helybeli és Markovics Pál harczi lakosokat. 1897. április 18.
