Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-04 / 14. szám
XXV. évfolyam. l/á=. szám. Szegzárd, 1897. április 4. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanítóElőfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt ' — Félévre .....................3 „ — Ne gyedévre .... I „ 50 Keres szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176: sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. lemények intézendök. sznlamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ! . . 1 frt 87 kr. 100—200 I ... 2 „ 87 „ 200—300 r ... 3 r 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1897. évi XXV. évfolyamának II. negyedére. Egész érre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr =1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. A hazafias Tolnavármegye. Mióta monarchiánkban az osztrák és magyar birodalom közt, a törvény szerint tiz évenként megujitandó vám és kereskedelmi szerzó'dés, úgy a közös költségekhez való hozzájárulás arányának megállapitása napirenden van, az örökös tartományokban majdnem kivétel nélkül minden arra hivatott terület egyhangúlag hozta azon határozatot, hogy Magyarországon az utóbbi idó'kben oly nagymérvű gazdasági fellendülés mutatkozik, mely indokolttá teszi, miszerint a közös költségekhez való hozzájárulás az eddig meghatározott 314/10 százalék helyett, 43%-ban álapittassék meg, a mely röviden azt jelenti, hogy Magyarország ezentúl évenként kerek 12 millió forinttal fizessen több kvótát, mint eddig tette. Az osztrák birodalom ezen szerény (?) kívánságának az önzésen kivül a legellenségesebb indulat volt a rugója, az t. i., hogy ha már nem lehet Magyarországot politikailag I járomba hajtani, hát a gazdasági fejlődését kell oly arányokban megbénítani, mely a szegénységet és ezzel együtt a szolgaságot hordja méhében. Ritka egyértelműség uralkodott e tekintetben a kedves szomszédoknál, mig Magyar- országon hallgatott mindenki; hallgatott különösen az a politikai testület, melyet maga Kossuth Lajos annak idején az alkotmány védbástyájának nevezett el: a vármegye. Heves vármegye volt e tekintetben az első', a mely belátva annak veszélyes voltát, mert hiszen halgató gyermeknek az anyja sem érti szavát, nem régiben tartott közgyűlésében kimondotta, hogy a kvóta felemelése ellen tiltakozik s ez irányban feliratot intéz az orsz ággy ül éshez. Örömmel fogadta mindenki a tiltakozó mozgalom ezen elsó' megnyilatkozását s mindenki meg volt gyó'zó'dve, hogy nálunk sem akad egyetlen egy politikai testület sem, mely Ausztria ellenséges ó-hajtásának támogatására vállalkoznék oly módon, hogy gyáva meghunyászkodással a dolog fölött egyszerűen napirendre tér. Mégis akadt egy: a vidék verejtékén nagyra növelt, az állam egész pénz és hatalmi erejével támogatott magyar fő- és székváros: Budapest. Hát legyen kedve szerint; azonban most már világos lehet mindenki előtt, hogy az a nagy háztömeg, mely anynyi a vidéktől elvont kedvezmény és előny árán létesült a Duna két partján, mindennek tekinthető, csak nem annak, melyet eddig jogtalanul bitorolt: a magyar nemzet szivének! íme ez rövid története az említett nagy fontosságú közgazdasági kérdések körül kifejtett mozgalomnak, mely most már kezd a mi határainkon belül is nagyobb arányokat ölteni. A nagyhorderejű ügyek politikai oldalával mi nem foglalkozunk, azonban azok köz- gazdasági káros következményeit feltárni s ily módon olvasóink figyelmét a mozgalom támogatásának szükségességére irányítani kötelességünk. Ha Magyarország költségvetése az osztrákok kívánságának megfelelőleg évi 12 millió forinttal megterheltetnék, nem csak az a veszedelem fenyegetne bennünket, hogy anynyi áldozat árán helyreállított államháztartási egyensúlyunk ismét a hiányok fenyegető rémével volna kénytelen a küzdelmet felvenni s a kormányzat az anynyi gazdasági bajjal küzdő lakosságunk vállaira adó emeléssel újabb terheket volna kénytelen róni, hanem egyúttal megszűnnék annak lehetősége, hogy a minden téren mutatkozó közgazdasági bajok orvoslása érdekében kilátásba helyezett állami támogatás keresztülvitessék és alkalmaztassák. Hát hogy többet ne említsünk, mi lenne belőlünk, ha a szőlők felújítása tárgyában immár törvény utján biztosított állami támogatás nem volna keresztülvihető azért, mert TARCZA. Bölcső-dal. Hoffmann v. Fallersleben. Csak a kalász hajlik már, Nehéz a dús feje, Csak egy-két fáradt virág Tekint félőn szerte. Esti szellőcskék jönnek Halkan, mint angyalkák, A virág s fűszálakat Álomba ringatják. És miként a virágok: Körül tekintsz félve; Kalászként a fejecskéd Vágyik pihenésre. Majd estharangszók lágyan Mint kicsinyke viliik, Rezgő hangjokkal fiam Álomba éneklik. Fenyőfa áll magában. Heinrich Heine. Fenyőfa áll magában Fenn, zord magaslaton, Alszik; és takarója Jégből, hóból vagyon. Álma messze ragadja El — napkelet felé, Bús pálmához, mely helyét Égő sziklán leié. Katus. Pártoljuk az irodalmat. Irta: Verner László.*) — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A nevem Levendula Tamás. Topábbá: tanitó vagyok Alsó-Nyomoron. Tulajdonképpen becsvágyó ember lennék, de a családi suszterem az én buta voltom oka. A mi kis pénzt Összegyűjtők azt rendszerint elveszik a gyermekeim kását kérő czipőim meggyógyitása árába. Rendszerint ez összekuporga- tott pénzekből óhajtok gyertyát venni, mely bevilágítsa tudatlanságom sötétségét. Szerencsére Felső-Nyomorra, a mi mesg3rés község velünk, egy ambicziózus tanitó került Csornák Nepomuk János. A Vasárnapi Újság egy rejtélye sem volt nehezebb nekem, mint ez az ember, a ki igazán rejtély volt. Csak éppen ngy, mint nekem 300 forintja és egy negyed hold *) Verner László már évek óta munkatársa lapunknak. Lehetetlen, hogy kollegiális készséggel, a legmelegebben ne ajánljuk az o most két kötetben megjelenő Tanügyi karczolatait, melyekről Komócsy előszavában ezeket irta I „Jobb szerettem volna ezeket a vig tanügyi képeket én megiroi és az előszó irás dicsőségét szerzőnek átengedni.“ Verner kollegánk Békéscsabán lapszerkesztő, két" kötetes müve 1 frt 60 krért nála megrendelhető. A mutatvány tájékoztatni fogja az olvasót, milyen zsánerű, nemcsak tanítókat érdeklő dolgazatok olvashat a két kötetben. kertje volt és mégis kocsiderék számra pártolta az irodalmat. Hire ment különben, hogy ő örökölte a Corvinákat. Nagy nyurga fiú volt Csornák Nepomuk János, pisze orral és tökéletlen kezekkel, csontos bütykőivel művelte a legkiadósabb szónoki figurákat és a legegyszerűbb dolgot szivárványos mükifejezésekbe foglalt. Aligha nem ő volt Gajári Géza orsz. képviselő ur tanitója, mert csak ő pusztított annyi idegen szót. A Bell Lancaster metbodusról congruens impressiója volt, az iskolaszéki intézményt „avatíkus anachronis- mus“-nak nevezte. Merész, önálló nézeteivel kiforgatott minket együgyű falusiakat, ám én akkor raktam elébe csodálkozásom negyedéves adóját, mikor a felső- nyomori rozoga tanitóbázba bevezetett s megmutatta könyvtárát. A kifejezés rossz. Nem könyvtár volt az, de birlaptár, képviselve minden magyar lap, még az Amerikai Nemzetőr is; a tanügyi lapokban valóságos luxus: a Néptanoda mellett az Egri Tanügy, a Népnevelő mellett a Néptanítók Lapja; volt valami fran- ezia Revue is, — de úgy látszik sok olvasmánya lehetett a kollegának, mert ez föl sem volt vágva. Szédelegtem e szellemi kincsbánya előtt. Csodálkozva néztem a kollegára, a ki észrevette néma elragadtatásomat s mosolyogva turkált a papírlapokban. Mind a kollega ur szedegette ezt össze, kérdeztem bámulatomban szepegve? Persze. Hja! a ki szereti a szellem kincseit, annak meg kell azt szerezni minden áron még ha I koplal is.
