Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-28 / 13. szám
6 akarunk nevelni, ott csak maradjunk meg a természetesebb eljárásnál, a szoptatásnál. A másik hiba, a mit elkövetni szoktunk, a tul- korai elválasztás. Sok helyet szokásos már a hat hetes borjut elválasztani, pedig hát ilyenkor az még nem olyan fejlett, hogy az anyatejet nélkülözhesse, illetőleg, hogy annak elvonása fejlődésére hátránynyal ne járjon. Három hónapos kora előtt a pirostarka borjut se válasszuk el, feltéve, hogy azt tenyésztésre szántuk, mert az a néhány liter tej nem fog kárpótolni azért a vesztességért, mely a borjú silányabb fejlődése folytán beállani fog. Elválasztás után kell legintenzívebbül táplálni a borjut s e tekintetben nem elegendő csak a takarmány mennyiségére súlyt fektetnünk, de kiváló súlyt kell fektetnünk a takarmány fehérje-tartalmára, mert fehérjéből épül fel a test. Szalmán s holmi egyéb silány takarmányon állatot felnevelni nem lehet; mert az efféle takarmányok annyi fehérjét sem tartalmaznak, a mennyi a husbantartás czéljaira elegendő volna. Fehérje-dus táplálékot igényel, tehát minden növekvésben levő állat, kevés szervesanyaggal s nem túlsók szén hydráttal, illetőleg a tápláló anyagoknak meglehetősen szűk arányával. Ha a szerves anyag sok, vagyis a feletetett takarmány nagy mennyiségű, a zsigerek kitágulnak, a has csüngővé, a szőrzet borzolttá lesz s a borjú nemcsak hogy rosszul fejlődik, de külseje is ruttá lesz. Ha a növendék állat elegendő s szervezetének megfelelő minőségű takarmányt kap, akkor teste mindenütt elgömbölyödő, a csontalap izomzattal szépen borított, hasa nem válik csüngővé s hengeres lesz. A növendék állatok részére kiosztandó takarmányokra vonatkozólag megjegyzendő, hogy minél természetszerűbb az, annál inkább megfelelő. Szemesés szálás-takarmányok játszák részükre a legfontosabb szerepet, már csak azért is, mert ezek leggazdagabbak ásványi alkotó részekben, különösen phosphorsavas mészben, a melyre pedig növendék állatoknak csontképzés czéljából is igen nagy szükségük van. A mesterséges takarmányok közül a korpa, a malátacsira, igen kis mérvben a szárított szesz-moslék etethető növendékekkel, de mindennemű vizdus, avagy nagy teriméjü takarmány etetése kerülendő. Annak mintájául, hogy egy-egy növendék szarvasmarha mennyi takarmányt igényel, álljon itt egy néhány keverék. 2— 3 hónaposoknak 75 kg. élősúlyig. Télen sarju széna 075, zúzott zab 1, lefölözött tej 5 kg. Nyáron : jó legelő, vagy e helyett zöld luczerna 4 kg. zúzott zab 0'5, borsó-liszt 05, savó 2 kg. 3— 6 hónaposoknak 150 kg. élősúlyig. Télen: igen jó réti széna 2 takarmányrépa 3 malátacsira 1, lenmag-pogácsa 1 kg. Nyáron: jó legelő vagy zöld luczerna 4, zúzott zab 1, borsó-dara 1*5 kg. 6—12 hónaposoknak 250 kg.-ig. Télen : réti széna 2. takarmányrépa 6, bükköny-dara 0'5, tengeri dara 2 kg. Nyáron: jó legelő vagy zöld luczerna 6, csala- mádé 12, igen jó réti széna 1, árpadara 2 kg. 12—18 hónaposoknak 350 kg.-jg. Télen: réti széna 5, luczerna-széna 2, takarmányrépa 6, malátacsira 0'65, buzapolyva 2-5 kg. Nyáron: jó legelő vagy zöld luczerna 9, csalamádé 18, réti széna 3, árpadara 1*5 kg. Ha ilyen, vagy ehhez hasonló takarmányozásban részesítjük növendék állatainkat, bizonyára szebb hasznot fogunk velük elérni, mintha szalmán tengetjük őket. MULATSÁGOK. Purim-ünnep Tamásiban. Hahn Riza kisasszony, a tamásii izraelita iskola kiváló képzettségű derék tanitónője, folyó hó 21-én (a purim-ünnep alkalmából s a hivatal o’s tavasz első napján) az izr. iskola növendékeinek egy részével — az izr. iskola könyvtár-alapja javára — műkedvelői előadást rendezett. Kettős czél lebegett a nemes hivatását oly nagy ügybuzgósággal betöltő tanitónő szemei előtt, amikor az előadás terve az agyában megfogamzott; — az egyik az volt, hogy a nevelésére bízott gyermekek közreműködése mellett nekik is, szülőiknek és ismerőseiknek is szórakozást szerezzen, — a másik meg az volt, hogy az előadás esetleges jövedelméből az iskola számára beszerzendő könyvtárnak megvesse az alapját. És az eredménynyel meg lehet elégedve a kisasszony; mert amily nemes volt a vállalkozása, amily derék az apróságok betanítására fordított önfeláldozó kitartása, ép oly fényes lett az elért eredmény. Mert bizony a kisasszony ezzel az előadással párját ritkító szép élvezetet szerzett az egybegyült vendégeknek és a könyvtár alapjának — hogy a közreműködött apróságok kifejezésével éljek — ggH irtot keresett“. A műsor első pontját Peterdi Sándornak „Tavasz ébredése“ czimü, egyfelvonásos ünnepi játéka képezte. Mikor a függönyt felhúzták, s a görögtiizzel megvilágított színpadon magunk előtt láttuk a tavasznak a háttérben trónoló koronás királynőjét (Rosen- spitz Helén) és az ő dicsőtésére megjelent angyal- szárnyú I ártatlan angyallelkü 8 tündért (Fischer Ilona, Friedmann Gizella, Klein Ilona, Spitzer Ilona, Spitzer Irén, Schwartz Mari, Waldner Lina és Weisz Margit) a dajkáink által annak idején elénk varázsolt Tündérországba képzeltük magunkat. Pár pillanatig a meglepetéstől visszafojtott lélekzettel bámultuk a ritka szép tableaut. De nemcsak a darab külső kiállítása volt meglepő, hanem — és ha lehet talán fokozottabb mértékben — az volt a hódolatukat bemutató tavaszi virágok: a kedves hóvirág (Flaschner Bözsike), a szerény ibolya (Heiman Margit), a kellemes jáczint (Spitzer Etel), a nagy lábon élő tulipán (Winkler Szerén), az illatos gyöngyvirág (Kohn Frida), a büszke rózsa (Berger Annuska), továbbá a csipegő főcske (Schwartz Jolánka), a lebegő pillangó (Jeruzsálem Margit) és a mindent bearanyozó ragyogó napsugár (Hirsch Ilona) versben, bátran és értelmesen előadott köszöntése is. A műsor második pontját Forgó bácsinak „A varázssipka“ czimü, kétfelvonásos vigjátéka képezte. Kifogástalan szabatossággal töltötték be szerepüket a korhű jelmezben megjelent király (Wälder Matild), a királykisasszony (Fischer Margit), ennek udvarhölgye (Fischer Flóra), a csillogó egyenruháju testőr kapitány (Gottlieb Ernő), a miniszter (Lővensohn Béla), a kecsesen hajlongó komornyik (Domokos Imák), a boszorkány mester (Kohn Feri) és a boszorkányinas (Abelesz Ármin), de páratlan hatást ért el a kovács inas (Deutsch Berta), aki humoros szerepét olyan bámulatos ügyességgel tudta kihasználni, hogy — bátran mondhatom — nem volt még a színi iskolának olyan 3—4 éves növendéke, aki a mi (előírás szerint borzas, tényleg azonban Gretchen frizurás, egyébként pedig sikerültén maszkírozott) Pöröly Miskánkkal felvehette volna a versenyt. Harmadiknak Lőcsei Emmának „Amanda vagy Juczi?“ czimü, egyfelvonásos vigjátéka került szinre. Ennek a szereplői: Friedmann Malvina (a praktikus és nagymüveltségü falusi gazdasszony), Spitzer Aranka (Rétinének az anyjáéhoz hasonló szellemben nevelt leánya), Friedmann Janka (nagyvilági hölgy), Spitzer Riza (a kizárólag kotlóinak élő falusi asszony) és Sprintz Olga egyformán remekeltek. Dicséret illeti az előadáson részt vett összes szereplőket, de ha tekintetbe vesszük, hogy mennyi fáradságba kerülhetett ennek a 6—12 év közötti 40 iskolás gyereknek olymérvü betanítása, hogy minden szótagot kellően tudtak hangsúlyozni cs hogy kellő időben alkalmaztak minden gesztust s ekként mindhárom darabot egyetlen gikszer nélkül voltak képesek előadni, az érdem oroszlánrészét mégis csak a rendező tanitónőnek kell átengednünk. Örültek is a 1 sikernek a kis szereplők, velük örültek a szülők és a többi vendégek, de legjobban Hah n Riza kisasszony örült! A programm negyedik pontját a színpad széthor- dása képezte. Ezt egy hivatásos asztalos mester látta el, a közönség tánczra éhes műkedvelő részének közreműködése mellett. Ötödiknek pedig a tánczmulatság volt soron. Az est fénypontját a szini előadás képezte, a tánczról tehát csak annyit akarok az utókor számára feljegyezni, hogy abban egy darabig örömtől ragyogó arczczal a műkedvelői apróságok is részt vettek és amikor azok elálmosodtak, a parkettet egészben a felnőttek foglalták el és rakták a ropogós csárdást hajnali 4 óráig. Soraimat azzal kezdtem, hogy a márczius 21-iki szép mulatsághoz hasonlót nem láttunk még Tamásiban, be pedig a tanitónő kisasszonyhoz intézett azzal a kéréssel fejezem, hogy engedje remélnünk, hogy olyanban máskor is lesz még részünk. Mielőtt azonban az utolsó pontot tenném e közlemény végére, a történeti hűség kedvéért, meg kell még említenem, hogy magán az előadáson a rendezésben dr. Gottlieb Salamonná úrnő ő nagysága és dr. Hahn Béla ur asszisztáltak a kisasszonynak, a felhangzott tapsok és éljenek egy része tehát őket illette meg. Reporter. IRODALOM. ____________ — Nina kisasszony. Ez a czime annak a bájos regénynek, melynek közlését a napokban kezdte meg az Egyetértés, melynek márczius 31-ig megjelenő folytatásait külön levonatban ingyen küldi meg az Egyetértés kiadóhivatala mindenkinek, a ki április 1-jén e lap előfizetői sorába lép. Nina kisasszony szerzője, nemcsak mint regényíró, de mint költő is a legelső helyek egyikét foglalja el a franczia szépirodalomban és ennek fényes bizonyítékát szolgáltatja a jelen leTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.) gujabb müve is, melyben egy végtelenül poétikus, bájos és kedves teremtést mutat be olvasóinak de Montberthier gróf egyetlen leányában, Ninában. Nina kisasszony csupa ártatlanság, naivság és szeretet, a ki nagyon ragazkodik annak az ódon, tornyos kastélynak komor falaihoz, a melyben a bölcsőjét ringatták és a kastélyt környező szép erdőhöz, a melynek balzsamos levegőjében hajadonná nőtt fel. Ebből a ragaszkodásból erednek azok a kezdetben naiv, de utóbb a tragikum magoslatáig emelkedő küzdelmek, melyeket a szerző ragyogó tollal, nagyon érdekes mese keretében rajzol és melyeket olvasóink, meg vagyunk győződve, mindvégig rokonszenves figyelemmel fognak kisírni, a kíváncsiságot szüntelenül ébrentartó és mind magasabbra fokozó jelenetek során. A regényen kívül az Egyetértés minden száma 1—2 érdekes tárczát közöl, hol szépirodalmit, hol meg ismeret- teijesztőt, abban csak az Egyetértésnél feltalálható népszerű módorban, mely e tudományos tárgyú közleményeket is mindenkire nézve érdekessé és élvezhetővé teszi. Az Egyetértés egyéb rovatait, tudósításai mindenkor a legtökéletesebbet nyújtják, mit egyrészt az Egyetértés szakavatott munkatársai, az ország és a viliág minden részében levő saját levelezői és a lap nagy terjedelme tesznek lehetővé. Az Egyetértés nagy terjedelménél fogva abban a helyzetben van, hogy mindenről a legrészletesebb tudósításokkal szolgálhat olvasóközönségének s nem kénytelen térszüke miatt hézagos és dióhéjba szorított híreket közölni. Ez előnyök mellett az Egyetértés előfizetési ára a legmérsékeltebb : negyedévre 5 frt. Mutatványszámmal a kiadó- hivatal kívánatra készségesen szolgál. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. 1897. márczius 28 Nyilvános köszönet. Mindazok, kik felejthetetlen leányunk F I ő i* i k a temetésén való megjelenésükkel szülői fájdalmukat enyhíteni szívesek voltak, fogadják ezúton is legmélyebb köszönetünket. Róth Ferencz és neje, szül. Kresz Katalin. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. R. Paks« Térszüke miatt lett a közlemény megrövidítve. Jó lesz más alakban a dolgot megírni, hogy kiadhassuk. Sz. S. »A szoczializmus egy ellenszere« czimü czikkét legközelebb hozzuk. T« A. Szegzárd. A költemények beváltak. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. HIRDETÉSEK. Hirdetmény. Van szerencsém a nagyérdemű közönséggel tudatni, miszerint én az idén a legújabb kompozicziókat szereztem be , és abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy t. megbízóimnak legmesszebb menó' igényeit is kielégíthetem. Úgy a szoba és czim- festészetben a legújabb technikai vívmányokat alkalmazom, valamint tapéta* rakást is elfogadok. Mintalapokkal és költségelőirányzattal készségesen szolgálok. BUDAI MÓR szoba-, czimfestő és mázoló bátaszéki-utcza 27. a „Ferencz“ kórházzal szemben. Ajánló leveleimből álljanak itt a következők: Gróf Nákó Kálmán-féle urad. kormányzóság. Ezennel készségesen kijelentem, miszerint Budai Mór a gróf Nákó-félé uradalomnál festői munkákat végezve, a legteljesebb megelégedésemet vivta ki; miért is őt, mint e szakmában ügyes embert, bárkinek figyelmébe ajánlhatom. N.-Szt.-Miklós, 1890. február 3-án. Schvarcz Eberhardt, s. k. urad. jószágkormányzó. Bizonyítvány. Alulírott ezennel hivatalosan bizonyítom, hogy Budai Mór diszfesto a kis-oroszi rom. kath. templomot, az egyházi szabványoknak megfelelően, igen díszesen — közmegelégedésre _ kife stette ; miért is őt mint ügyes és szakértő templomfestőt, az érdekeltek becses figyelmébe ajánlhatom. Kis-Oroszi, 1893. május 26. Ambrus József^ s. k. (56. 1—3.) v plébános.
