Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-12 / 15. szám
1896. április 12. ____________________ TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.)______________________________________ 3 no hivatása bármily csekélynek látszó is — végtelen nagy és magasztos, mert arra van hivatva, hogy boldogító hitves, gyermekeit nevelő és képző anya és a házi kör értelmes vezetője legyen. Egy hírneves angol iró — Buckle — szerint — „szerencsés házasságokon alapul az államok és emberiség boldogsága; minél számosabbak ezek valamely államban, annál szerencsésebb és boldogabb ez.“ Es voltakepen megdönthetetlen igaz az, hogy a nő alapítja meg a házasság boldogságát. Ha a különböző államok nagyobb költőit és íróit vizsgáljuk és ha ezeknek nyilatkozait tekintjük, úgy találjuk, hogy ezek a női nevelés és illetőleg anyagi hivatástól teszik függővé az állam boldogságát, így nyilatkoznak a következő szellemóriások: Gőtbe, Lessing, Eötvös báró, Aimé-Martin, Humboldt, Herder. Ezek nyilatkozata odakonkludál, hogy a nemzetek sorsa jól kiképzett, azaz a gyermekeit jól nevelni tudó anyák kezeiben fekszik. Aime-Martin szerint az anyai kebelben fekszik a nepek szelleme, erkölcsi állapota, előítéleteik és erényeik mértéke, szóval az emberi nem civilizációja. Tagadhatlan Aime-M. azon állításának helyessége, mely szerint az állam a világ erkölcsi sorsa nem függ annyira a polgári intézményektől, mint az anya hatalmas befolyásától és pedig azért, mert a nyilvános életbe magával hozott fogalmakból, képzetek, érze- ményekből, hajlam és szokásokból — melyekhez az alap a zsenge korban, a gyermekszobában vettetik meg — erednek az emberek cselekedetei, és ezektől függ — a mennyiben a felnőtt emberek, az összes családok a polgári társaságban összeköttetésben állanak — a közboldogság vagy közboldogtalanság. Egyesek képezik a társadalmat — tehát minden egyes polgárnak grndolkozás módja károsíthatja vagy előmozdíthatja a közboldogságot. A mi tehát a szülők és főkép az anyák a gyermeknevelésben tudatlanság vagy gyengeségből elrontanak, azt nemcsak a maguk és gyermekük kárára, hanem az állam kárára is teszik. Már most mily nagy baj az, az állam és társadalomra nézve, hogy az anyák túlnyomó része csak ösztönszerüleg nevelik gyermeküket; mert hiszen épen ez az oka, hogy legtöbb esetben a gyermek kedélye, lelke és értelme parlag — melybe az élet folyamán a véletlen, jó és rossz magot hint — és tudjuk, hogy mily hamar elnyomja a gyom a nemesebb növényeket, ha a kertész éles szeme és gondos keze nem foglalkozik folytonosan annak kiirtásával és a nemes növények kellő ápolásával. Az emberiség és speciali- ter hazánk legbölcsebb tanítója Eötvös József báró így szól: „Amit ti ültettek anyák, az gyökerezni; amit ti oltottak, az gyümölcsözni fog.“ Ha a legzsengébb korban gyökerestül ki nem irtjuk a gyomot a gyermek szivéből, az észrevétlenül erős gyökeret verve gyorsan nő és idők folytán annyim elhatalmaskodik, hogy 1 nemesebb érzés létrejöttét egyáltalán meggátolja. Nagyon természetes, hogy a gyermek, mely ifjú korában szüleit, tanítóját meghazudtolja, testvéFejős Emma k. a. húzta ki a számokat (köszönet érte, részemre jókat húzott) Rácz József ur kiáltotta ki, (beleizzadt a nagy kiabálásba.) Bodnár István ur volt az ellenőr; ő csak csendben rakosgatott, jegyezgetett s az ő szava volt a döntő, hogy kiad- ható-e a nyeremény a benyújtott táblára. Mindenki az aranyhalakat óhajtotta megnyerni, az első tombolára nem is aspiráltak, (Deseffy Arisztid „Velencze“ czimü könyve.) Én aztán elkiáltottam magam: tombola! s megkaptam Velenczét. Nagy hasznát veszem én ennek, már előre kisütöttem. Ha megnősülök, ebből a könyvből megismertetem majd az én aranyos kis feleségemmel Velenczét s nem kell oda nászutazni, hanem ehelyett elviszem Bogyiszlóra. Vizet is lát, Velencéét is ismeri s Bogyiszlói is meglátja s nem is kerül sokba! Ez is csak valami. Az első négyest 42 pár tánczolta; a másodikat (szünóra után) 30 pár. Itt már felültem a karzatra s jegyezgettem, számitgattam kinek ki lesz a párja ? Huszonnégy hymenhir van készen asztalomon s jövő vasárnap a „Tolnamegyei Közlöny“ már valószínűleg megkezdi azok közlését s akkor aztán nem fogyunk ki a lakodalmakból. Névszerint még most nem sorolom fel őket — a leendő szép menyasszonyokat — de én már biztos forrásból tudom. Az étteremben a fiatal emberek körül settenkedtem s ellestem titkaikat. De hogy némileg mégis tájékoztassam olvasóimat, felsorolom az estélyen jelen volt hölgyek névsorát s ebből mindenki gyaníthatja már a szép menyasszonyok kilétét. Asszonyok: Biróy Béláné, Bodnár Istvánná, reit, iskolatársait megcsalja: felnővén megrövidíteni, meghazudtolni és csalni fogja polgártársait is. A házi nevelés által elhanyagolt és szellemileg eltörpült ember csak nagy ritkán emelkedik a tiszta erkölcsösség magaslatáig. Amit e tekintetben a ház — az anya — elmulaszt, azt sem a népiskola, sem semmiféle magasabb intézet nem pótolhatja. Es ezért jelen czikksorozatunkat nem zárhatjuk be mással, mint azon kéréssel, hogy: „Anyák! tanuljatok nevelni és neveljétek gyermekeiteket magatok, a társadalom és hazánk üdvére és a közboldogság megvalósítására!“ Engel Mór. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Boldizsár bácsi milliói* Irta: GOTTEER LAJOS. A Sövényesék nemes famíliájában roppant föl- háborodást keltett, mikor Sövény es Lajos azt a hallatlan vakmerőséget követte el, hogy színésznőt vett feleségül. Egy fővárosi operette primadonnát, a kinek ráadásul még ősei sem voltak. Sövényes Endre cs. és kir. kamarás, (a kinek a felesége valóságos született baronesz) legjobban megbotránkozott ezen a dolgon. 0 egyszerűen képtelenségnek tartotta, hogy valakinek kedve legyen úgy házasodni, hogy a házasságából születendő gyermekek ne lehessenek cs. és kir. kamarások. Hát mit ér akkor az egész házasélet, ha az embernek annyi öröme sincs benne, hogy kamarásokat neveljen ? A kiterjedt család többi tagjai is, többé-kevésbbé, föl voltak háborodva a Lajos házassága miatt, de még elég idejök sem volt arra, hogy tisztességesen kibotránkozhatták volna magokat, mikor olyasmi történt, mely még közelebbről érdekelte mindnyájokat. Az t. i., hogy Sövényes Boldizsár, a ki immár 83 telet látott, anélkül, hogy még ez ideig megnősült volna és körülbelül két millióig állott, egy szép napon tudatta szeretett unokahugai és öcscseivel, hogy meggondolta a dolgot és azt a végrendeletet, melyet tavaly az egész család jelenlétében felolvasott és mely szerint egyenlő mértékben osztotta volna föl vagyonát közöttük, megsemmisítette, hogy másikat Írjon. Mikor ezt közölte az érdekelt felekkel, egyúttal mindnyájokat meg is hívta magához a szt.-almásdi kastélyba, a közelgő húsvéti ünnepekre. Nb. Az öregnek semmi különös oka nem volt arra, hogy végrendeletét megváltoztassa. Csupán szeszélyes, önző malicziája késztette rá, hogy gyötörje véle rokonait, kínzó bizonytalanságban tartva őket a fölött, hogy ki lesz hát a milliók örököse | Mulattatta őt, hogy az a büszke faj, a beösövényi Sövényesek nemes fajtája mennyire megalázkodik az arany boiju előtt. Négy fivére volt, kik évekkel ezelőtt hunytak | Fölolvastatott 1896. márczius 28-án a munkácsi társasBoross Gyuláné, Borsódy Lajosné, dr. Blum Róbertné (Budapest), Dőry Pálné, Éber Mártonná, FischofKá- rolyné, Geiger Gyuláné, Gyomlay Kálmánná (Báta- szék), Gyüszü Istvánná (Bátaszék), dr. Havas Zsig- mondné (Paks), Haidekker Károlyné (P.-Cserepess), dr. Hilbert Istvánné, Holub Jánosné, Klie Lajosné, Klieber Györgyné, Komáromy Gyuláné, Kontsits Jánosné (Uzd-Borjád), özv. Kramer Árminná, Lipov- niczky Kálmánné (Heves), Mayer N.-né (Tápé), Módly Lászlóné, Nagy Istvánné (Ó-Dombovár), Nits Istvánné, őrffy Lajosné, Pirnitzer Antalné, özv. Sass Istvánné, Sass Lászlóné (Uzd-Borjád), Schloss Lajosné, dr. Szigeth Gáborné, Szondy Istvánné, Tihanyi Domo- kosné, özv. Teodorovits Lajosné, Tóth Károlyné, Yilcsek Sándorné (József-puszta). Leányok: Barbacsi Blanka (Tamási), Borsódy Iza és Lala, Boross Sarolta, Csukly Mariska, Fejős Emma, Fischof Flóra, Gyüszü Aranka (Bátaszék), Hauke Elvira, Komáromy Mariska, Kontsits Irén (Uzd-Borjád), Kreth Sarolta (Bonyhád), Krammer Ernesztina, Lipovniczky Jolán (Heves), Mayer Mariska és Melanie (Tápé), Martin Emma (Buda), Módly Sarolta, Pirnitzer Ida, Rausz Janka, Somogyi Paula, Spányi Piroska, Szigeth Alice, Vargha Margit, Mire a hymenhirek mind sajtó alá kerülnek, hiszem hogy akkorra kedves műkedvelőink egy ujabbi ily élvezetes estély gyönyöreiben részeltetnek bennünket. Jóska. el i ezeknek a gyermekei képezik a jelenlegi Sövényes familiát. Még pedig következő sorrendben: A legidősebb fivér két gyermeket hagyott hátra, az egyik Sövényes Muki, a ki daczára, hogy már negyvenötödik évét tapossa, még mindig csak Muki és soha sem is lesz belőle Nepomuki szt. János. O sem vette még fel a házasság szentségét és ha kérdik tőle, miért nem nősül, különféle rósz viczczekkel szokott reá felelni, melyek nála állandóan raktáron vannak. Különben kedves fiú, a kiben a Sövényesek hagyományos gőgjéből semmi sincs, nagy bosszúságára húgának, özv. Murahátynénak — szül. Sövényes Borbála — a ki roppant előkelő hajlamaival és két jól nevelt szőke leányával együtt aspirál a nagybácsi vagyonára. Az idősebbik leány Judit, az ifjab- bik Gabriella. A második fivér fia: Gábor, huszárfőhadnagy. Olyan mint a többi huszárok, a kik nyalka fekete bajuszban kezdődnek és csengő-bongó sarkantyuta- réjban végződnek. S ezen tulajdonságai mellett nem utolsó érdeme az sem, hogy neki magának van annyi adóssága, mint a többi Sövényesnek összevéve. Persze, hogy szeret kártyázni is, daczára, hogy játékról való fogalmatlanságban szenved s e miatt folyton vészit. A harmadik fivér Lajos fiát hagyta utódul, a ki nyílt szivü, józan eszü, egészséges gondolkodású ember létére, szembe mert szállni az előítéletekkel és volt bátorsága szerelemből megnősülni, a miért a família peráitot kiáltott fejére. A negyedik fivér utódja Sövényes Endre, a kinek kamarási méltósága, baronesz felesége és egy öt éves fia van, a ki a forrón szeretett nagybácsi tiszteletére Boldizsár nevet kapott a szent keresztségben. Ezek tehát mind összegyűltek az almásdi kastélyban, Lajos kivételével, ki ezúttal nemes rokonai társaságát mellőzve, előnyt adott egy mézesheti kéjutazásnak a Riviérán. Máskülönben is jól tette, hogy nem jött a kastélyba, mert a hangulat igen ellene volt. Murahátyné kisütötte, hogy Boldizsár bácsit semmi más nem indíthatta végrendeletének megmászására, mint az a „hallatlan botrány“, a mivel Lajos a családot vérig sértette. Az ünnepeket legszorosabb családi körben töltötték, az almásdi kastélyban. Másödnap délután ott ülnek mindnyájan a tágas, világos ebédlőben. A nagybácsi a kandalló előtt kényelmesen belé temetkezve egy vén karosszékbe, bámul a tüzbe, hogy vállik izzó parázszsá egy-egy hatalmas hasáb fa, szelid meleget terjesztve a szobában, mig kívülről hideg tavaszi eső pacskolja az ablaktáhlákat. Az öreg néha fölnéz a tlizből s bozontos fehér szeműidéi alól fürkészve tekint szét a társáságon, szúró fekete szemeivel. Murahátyné kézimunkával ül az egyik ablak mélyedésben. A huszár halkan suttog Judittal, amint összehajtják kipirult szép fiatal fejőket, a kis asztal fölött. Muki a kamarással piketiroz az egyik sarokban, mig a bárónő és Gabriella Elsinger-féle ruhaminták fölött tanakodnak. A kis Boldizsár pedig a puha szőnyegen játszik a földön. (A kire az öreg egy gyenge pillanatában azt találta mondani, hogy „kedves kölyök“. Muki pedig azzal toldotta meg, hogy „Igen, csakhogy határozottan több benne a kölyök, mint a kedves.“) A két kártyázó egyhangú anzágolását kivéve, nem beszél senkisem, mig Murahátyné meg nem szólal. Alkalmasnak hitte az időt egy kis puhatolózásra s szelid fölháborodással hozza szóba a Lajos házasságát. — Csak téged sajnállak, Bódi bácsi — igy végzi szavait, — hogy ilyet kellett megérned! Az öreg czinikus mosolylyal néz húga arczába, mialatt csontos két kezét összekulcsolja ölében, a nélkül, hogy egy szót is szólana. A hangulat meglehetős nyomott lesz rá s később mindnyájan csodálkozva néznek az öregre, mikor kaczagva, ingerkedve kezd játszani kedvencz agarával. (Na ! ez valami roszban töri a fejét.) Vacsoránál aztán minden apropos nélkül hozza föl és egész komoly meggyőződéssel magasztalja Kún Kocsárdot, Semseyt és Rökk Szilárdot, követendő például állítva oda, minden magyar ember elé, ki hazáját igazán szereti. Hogy milyen képet vágott hozzá a tisztelt társaság, el lehet képzelni. Csak Muki nem jött zavarba s rászólt az öregre: — Mondok én neked valamit, Bódi bácsi! mielőtt eszedbe jutna valami nagy bo . . . akarom mondani, valami nagy hazafiságot elkövetni, írasd rám az egész vagyonodat. Holtig eltartlak belőle urasan. Persze kaczagnak mindnyájan, még az öreg ur kör estélyén.
