Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-24 / 21. szám

4

I a dicső uralkodóházat. A főispán beszédet a közönség állva' hallgatta meg, s hatalmas éljen, majdnem felülmúlta a Bartináról felhangzó diszlöveseket.

A második felköszöntőt Döry Pál alispán mondotta 1 gyönyörű, beszédben fejtegette Isten, Haza es a Király iránti hűséget. Áttért beszédében a jelen kor kiválóbb férfiaira, közöttük Perczel Dezső belügyminiszterre, kit mint a vármegye nagy fiát, éltette.

Dr. Dobszay Antal kanonok gróf Széchenyi Sándor főispánt, Fördős Vilmos megyei tiszti ügyész a róm. kath. klérus kitűnőségeit, köztük dr. Dobszay Antal kanonokot éltette.

Totth Ödön, a vármegye egyik leghíresebb szónoka, a vármegye kitűnőségeiről emlékezett meg s sajnálatát fejezte ki a felett, hogy ezek legjelesebbje, Döry Dénes gyengélkedése miatt nem vehet részt a vármegye ünnepélyén.

Simontsits Elemér vármegyei főjegyző a közöshadsereg jelen volt tagjait, Boda Vilmos országgyűlési képviselő pedig a vármegye két jeles tudósát, dr. Kämmerer Ernőt és Wosinsky Mór szegzárdi esperesplébánost éltette.

Ez után újból a főispán állott fel s a köznépre emelte poharát.

Az utolsó beszédet dr. Schwetz Antal mondotta, ki az igazságszolgáltatás jelen volt képviselőire emelte poharát.

Az egész ebéd alatt Garay Lajos zenekara játszotta a szebbnél szebb magyar nótákat, közbe rázendített hatalmas tussokra is, melyre a Bartináról eldördülő taraczklövések feleltek vissza.

Ezután oszladozni kezdett a társaság s elindult a lóverseny megtekintésére.

Lóverseny.

A tágas vásártéren óriási néptömeg hullámzott, s csakhamar zászlók alatt megérkezett Boda Vilmos főrendező vezetése alatt tűzoltói zenekarral a városházánál összegyülekezett nagy menet. A száz tagú, széles, nemzeti szalaggal ellátott rendező-bizottságnak nagy dolgott adott a rend fentartása, s a pálya szabaddá tétele.

Majd megérkeztek a lovasok, s a póznákkal kijelölt versenytér végén felállottak.

A zsűri tagjai: Perczel József, Döry Jenő és Csapó Dániel elfoglalták a részükre felállított emelvényt, a hol a versenyzőknek jelentkezniük kellett.

Az első síkverseny 1400 méter távolságra jelentkeztek: Fekete Mihály, (Agárd) Kecskés Márton, Majsai György, Domonyai Sándor, Lendvay István, Csatt János és Biró Elek.

Az indításnál mindjárt kitűnt, hogy Csatt János lesz a győző, főleg akkor, midőn hatalmas ve- télytársa, Biró Elek lova mindjárt a verseny kezdetén a sorból kitört. Az első dijat 70 koronát csakugyan Csatt János nyerte el, — a második dijat 40 koronát Kecskés Márton, (Császár Mihály lovát nyargalta), a harmadikat, 20 koronát, Lendvay István vitte el.

A második sikversenyre 2000 méter 8-an pályáztak, kik közül Biró Elek vitte el az első dijat, 80 koronát. A 2-ik dijat, 40 koronát Takler Lajos, (Kaizer József Bencze lovával futtatott) a 3-ikat, 20 koronát Tigyi János nerte el.

A gátverseny 1400 m. volt a’ legérdekesebb, s ebben 9-en futtattak. Az első dijat, 70 koronát Majsai József, a 2-ikat, 30 koronát Grósz István, a harmadikat, 20 koronát Szabó István kapta meg.

Ebben a futamban is Csatt János lett volna az első, ha nem diszkvalifiálja a zsűri, mivel lova az első gátat nem ugrotta keresztül.

Nép ünnep.

A hétfői millennáris ünnepségnek legérdekesebb és mulatságosabb része kétségtelenül a fenséges nép tiszteletére rendezett népünnep volt.

A népünnep programmja elég gazdag és válto- zatósnak mondható, melynek keretébe beleillesztettek sok mindent, a mi élvezetet és mulatságot is nyújtott a tágas vásártéren hullámzó mintegy 8—10 ezernyi néptömegnek.

A vásártér ez alkalomra ünnepi szint öltött, beültették nemzeti és megyei zászlókkal. A nyugati bejárattól mindjárt balra emelkedett az óriási díszsátor, mely felváltva nemzeti és megyei zászlókkal volt ékesítve, és lombfuzérekkel díszítve. Az északi és nyugati részen a vendéglősök fellobogózott sátraik tarkították a képet, a tér közepe táján állították fel a boros üvegekkel, narancsokkal és füge koszorúkkal tele aggatott mászópoznát, mellette a paprikajancsi bódéját, déli oldalán pedig egymástól jó távol találtuk az ingyen italok két sátorát, melyek körül állandóan

sok ember tolongott. Az egyik sátorban a sört, a másikban pedig a bort osztották ki a nép között.

A pecsenyés sátorok alatt tamburások és czi- gányok játszottak, a tér közepe táján a trombitások fújták, a trübün előtt pedig Garay zenekara működött.

A táncz mindenütt csapongó jó kedvvel folyt; de mégis legnagyobb néptömeg tartotta megszállva a tribün előtti tért, a hol kordonon belül a verseny- tánczospárok járták nemzeti tánczunkat. A tánczban a szegzárdiak és a festői öltözetű sárköziek vettek részt. A zsűri tagok ugyancsak kipróbáltatták a gyönyörűen mozgó, lejtő, libbenő s forgó tánczos párokat, mígnem Bernrieder József a zsűri tagjaival kiválasztotta a legjobbakat a legkitartóbbakat és kiosztotta közöttük a dijakat.

Az első dijat Csatt Ferencz és Tigyi Orzse (Szegzárdi), a második dijat pedig Székely István és Németh Bözse (Ocsény) nyerték el. A tánczos legények jutalmul egy esüst kétfedeles zsebórát, a tán- ezos leányok meg nyaklánczot kaptak. A verseny- tánczban még kitűntek párjaikkal ezek: Ferger György, Bencze Sándor, Kardos Márton, Tigyi János, Lukács Lajos, Horváth István, Linka József, Tóth István, Szegedi Ferencz, Bárdos Lajos, részint szegzárdi és sárközi legények. Ezek egyenkint 4 koronát kaptak jutalmul.

A versenytáncz végeztével a sárközi bizarr viseletű leányok és fiatal menyecskék mutatták be nemzeti körtánczukat. A dalolva körben forgó egészséges és szép leányok, menyecskék csoportját gyönyörködve nézték a tribünt elfoglaló előkelő hölgyeink és a tán- czoló kört körül álló férfiak. A valóban ügyesen forgó és kellemesen daloló sárközi szépségeknek végül czu- korkákkal kedveskedtek.

Mig több helyen vígan folyt a táncz, az alatt a mászópózna körül állandóan nagyszámú publikum leste, hogy ki fog a sok versenyző közül a magasba jutva, leszedni a tetejébe aggatott csalogató italokat és Csemegéket. Különösen az ingerelte a merész vállalkozókat, hogy a narancsokban 10 forintos bankók vannak.

Délután 1 órától kezdve szakadatlanul egyik a másik után kúszott felfelé, de többnyire alig juthattak a közepéig, midőn erejük elhagyva, lecsúsztak, hor zsolásokat és gúnyos hahotákat szenvedve.

Midőn egyesek nem értek czélt, többen kapaszkodtak fel, hogy egymást támogatva, könnyebben a pózna tetejébe juthasson az, a ki először megindult. Ezek is tántalusi kínokat kiállva, a többiek sorsára jutottak.

De végre mégis úgy esteli 8 óra felé csodák- csodájára Piszter János szegzárdi földmives ember felkuszott macskaügyességgel és egy kis furfanggal a pózna végéig. A megéljenezett matador sorba ledobálta a csalétkül felaggatott mindenfélét. A mint lejött, rögtön kereste a narancsokban a pénzt, a mit azonban hiába keresett, mert az csodálatosan eltűnt, vagy tán bele se tették. A jelen volt főispán azonban bőkezűen megjutalmazta Piszter Jánost, kinek 25 fényes koronát nyomott a markába.

Legnagyobb izgalom folyt az ingyen bor és ingyen sör felírással ellátott sátrak körül. Valóságos dulakodás volt itt egy pohár sör, egy pohár borért. Az istenadta nép elkapott egy-egy hordó sört és kiverve dugóját, élvezte a sárga lét. A bort, a ki itta, dicsérte, csak az a kár, hogy kapkodás közben egymás kezébél ütötték ki a boros poharakat, s igy bizony többet ivott az anyaföld, mint a kiszáradt gége.

Még legbőségesebben élveztek a jóból azok, a kik egy-egy hordó sört a közeli házakba csempészhettek, a hol azután zavartalanul fogyaszthatták a millennáris potya italt.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz.)

Tűzijáték és kivilágítás.

A mint sötétedni kezdett, s elhalványultak a nap sugarai, a vásártér déli oldalán a korcsolya pálya előtt megkezdődött a szemet kápráztató tűzijáték.

A mepkapó színekben pompázó rakéták, tüzké- vék, hatalmas puffanások között repültek a magasba s óriási tüzkigyókat, csillagokat rajzolva, tűntek el a semmiségben.

A tűzijáték, mely kitünően sikerült, s melyen ezer és ezer ember gyönyörködött, csak nem két óra hosszáig tartott, ez alatt a kálvária hegyen örömtüz lobogott.

Hét óra tájban gyultak ki az első lángok a belváros minden épületének ablakaiban. Különösen a középületek, s egyes magánosok házai ragyogtak pazar fényben, nappali világosságot árasztva szét.

Még javában hullámzott az ünnepi közönség az utczákon, midőn a templom mellett hatalmas füstfel. leg emelkedett fel és sürü puskalövéshez hasonló durrogás töltötte meg a levegőt. Megrémült mindenki mert a hatalmas kétemeletes államfogház gyuladt ki s rémesen világitotta be az egész várost. (fj

Tolna, 1896. május 23-án.

Nagy lelkesedéssel ülte meg Tolna város hazafias közönsége Magyarország 1000 éves fennállását. A várost kivilágították május 15-én, 16-án pedig ünnepi nagymisét tartottak, melyen Péchy József prépost-plébános pontifikáit. Mise után lélekemelő lefolyású iskolai ünnepélyt rendeztek, melyen a tanulók hazafias alkalmi verseket szavaltak és elénekelték nemzeti himnuszunkat befejezésül pedig a szózatot. A történelmi felolvasást Párti Ferencz ig. tanító tartatta. A város főbb utczáin zeneszó mellett, nemzeti zászlók alatt diszkörmenetet tartottak, s 6 utcza kapott uj nevet. így lettek Árpád, Szent-István, Lajos, Ferencz József, Kossuth Lajos és Deák Ferencz utczák. Este 250 teritékü halpaparikásra gyűltek egybe s ez alatt több szónok beszélt a nagy nap jelentőségéről.

Gyönk, 1896. május 20.

A gyönki ev. ref. algimnázium fentartó testületé a tanári karral együtt növendékei számára Magyarország ezeréves fennállásának örömére május hó 9-én a református templomban iskolai emlékünnepet rendezett. Délelőtt 10 órakor vonult a templomba az összes növendéksereg, nemzeti szinü jelvényekkel a mellükön tanáraik vezetése mellett. A térés templom minden zuga megtelt érdeklődő közönséggel.

Midőn Szil a Ssy Aladár, a gimnázium fentartó testületének elnöke megérkezett, a gimnáziumi énekkar elénekelte a Hymnust. Megnyitó imádságot mondott Módra Imre tanár. Megnyitó beszédet tartott Szilassy Aladár a gimnasiumot fenntartó testületének elnöke. „Ezer éve“, Luby S.-tól, szavalta Friedenthal Salamon IV. oszt. tanuló. Magyarország ezeréves fennállásáról felolvasást tartott Ádám József tanár. Magyarország földrajzából felelt Engelmann J. IV. oszt. tanuló. Ezredévi szózat a gyermekekhez, Lévay Józseftől, szavalta Bévárdy József IV. oszt. tanuló. Fogadás tétel az ifjúság nevében, elmondta László Benő IV. oszt. tanuló. .Bezáró beszédet tartott Szentes János tanár, helyettes igazgató s végül Fohász, énekelte a gimnáziumi énekkar.

Gyönk község elöljárósága és az iparosok olvasóköre folyó hó 10-én Magyarország ezer éves fennállásának örömére népünnepélyt rendezett. Délután fél 2 órakor tengernyi nép s számtalan zászló kíséretében az elöljáróság s a kör tagjai kivonultak Gyönk község határában levő legmagasabb hegytetőre, hol is Magyarország ezer éves fennállásának emlékére ültetett fák melletti térségen egy emelvényre Illgenn Antal evang. lelkész, ki is igen szép hazafias beszédet tartott. Beszélt még Tóth József ref. lelkész és Tauszig Mór nyugalmazott izraelita tanító. Az ünnepély végeztével azután az egész közönség átrándult az úgynevezett Gerenyási erdőbe, hol a késő esti órákig mulattak.

Válni, 1896. május 18.

Szép hazafias ünnepély volt áldozó csütörtökön azaz május hó 14-én délután, gróf Zichy Ödön várni pusztáján. Akik benne résztvettek, örök emlékezetükben fogják tartani.

Az ünnepély nagy része az iskola tantermében folyt le, mely ezen alkalomra élőzöld magyar korona és czimerrel, két oldalt a király és királyné ő felségeik koszoruzott képeivel, továbbá sok nemzeti szalaggal díszített thuja koszorúkkal volt ékesítve.

Az ünnepély az iskola-épület előtt kezdődött. Ide vannak t. í. a millenniumi fák ültetve. Az iskolás gyermekek koszorúba állva, délután 2 órakor már köszöntötték az ünnepélyre érkező helybeli és vidéki urakat, valamint a pusztai cselédséget. Soha figyelmesebb érdeklődést mint ez volt, valamikor látni még alig lehetett. Kevéssel 2 óra után az iskolások tanítójuk vezetése mellett elkezdték: „Isten adta nekünk ezt a szép napot“ kezdetű dalt énekelni. Ennek végeztével egy 11 éves fiú lépett az ezredéves fák közé s lelkes szavakban tolmácsolta a millenniumi fák ültetésének czélját és értelmét. A beszéd nagy hatással volt a jelenlevőkre ugyannyira, hogy többen könnyeztek, miért is a szónokló gyermeket egyhangú „éljen“ kiáltással jutalmazták. Az ezredéves fáktól az iskola terembe vonultak a tanulók, valamint a vendégek is; persze aki beférhetett boldognak érezte magát, de a nyitott ajtó és ablakokon át a künrekedtek is mindent láthattak és hallhattak. Bent a Himnusz elének1896. május 24.