Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-12 / 15. szám
2 1896. április 12. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.) Ha ilyen helyzetben talál bennünket az ünnepély napja, akkor fog gyönyörködni bennünk a mi egyetlen istápunk és eró'nk: a magyarok Istene! b. A megnyitás előtt. — Az ezredéves kiállításról. — Már közel az a nagy nap, mikor egész Magyar- ország szine-java előtt ő felsége, az apostoli király, a kiállítás fővédője királyi szóval megnyitja a magyar nemzet ezredéves kiállítását. Ágyudörgés és harangzúgás hirdeti majd messzire, hogy a világraszóló esemény megtörtént s előttünk megnyilnak a kapui annak a mesés világnak, amely esztendők óta buzgó nagyratörő ámbiczióval készül, amelynek a munkájában osztályos a fél ország s amely büszkén fogja hirdetni országnak-világnak ezeréves múltúnkat, megnyugtató jelenünket és sokat ígérő jövőnket. Az egész ország érzi a május másodiki nagy ünnep emelő hatását, az egész ország tudja, hogy nagyot és szépet, az ünnepi alkalomhoz és a nemzet hez méltó művet alkotott s minden magyar ember büszkén néz ama pillanat elé, amikor egész pompájában látni fogja a nagy alkotást. Aki csak vidéki ember az utóbbi időkben Budapesten járt s kiment csudálni a földből kinőtt meseországot, mindmegannyi egy-egy buzgó apostola lett a kiállításnak, a ki viszi házról- házról, faluról-faluról a hírét annak, hogy Magyar- ország nagy ünnepe olyan fényesnek, olyan szépnek készül, aminőt még nem értünk meg soha. Bizton elmondhatjuk, ma már mindenki hiszi és vallja is, hogy magyar ember erről a nagy ünnepélyről nem fog hiányozni egy se. Itt lesz mindenki, eljön mindenki, hogy tanúja legyen ezeréves múltúnk fényes ünnepének. Öreg, fiatal, gazdag, szegény, férfi, asszony, gyerek, ne maradjon otthon senki. S hogy szegény ember kényszerűségből ne maradjon el, gondoskodás történt róla minden módon. Nincs olyan szegénye az országnak, aki ne jöhetne el, annyira gondoskodtak az intéző körök, hogy a budapesti ut jóformán semmibe se kerüljön. Elmondtuk már minő kedvezményeket biztosítanak a földmives népnek, a szegényebb; iparosoknak és munkásoknak. Olyafi 'ólcSÓvá tették; az útját és1 életét, hogy valósággal kevesebbet költ majd a mille- nium ünnepén, mint dologtevő napon odahaza. Még fontosabbak azok az intézkedések, melyeket a tanuló- ifjúság és a tanítók érdekében tesznek. A kereskedelemügyi miniszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter együttesen indították meg e nagyszabású akcziót, hogy Magyarország minden tanítója és minden tanulója, szegény és gazdag egyaránt, a felsőbb iskolák hallgatói és professzorai ép úgy mint a tanyai iskolák parasztgyerekei és tanítói részesei lehessenek a nemzeti ünnepnek s legalább egy pár napig megnézhessék az ezredéves kiállítást. — Olyan kedvezményeket biztosítanak, olyan könnyebbségeket szereznek, s olyan messzenyuló apparátussal szervezik az egész akcziót, hogy Magyarországon bizonyára nem marad egyetlen tanító és tanuló, ki föl ne kerülne a hat hónapon belül a fővárosba. A tanulók felrándulásainak szervezése a következőképen történik: A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendeli, hogy a fővárosban az iskolai szünet junius 15-ikén kezdődjék és szeptember 15-éig tartson. A főváros nagyobb iskoláit erre az időre kizárólag a tanuló-ifjuság számára lakásoknak rendezik be, még pedig berendeznek ilyen lakásokat: az V. kerületi gimnáziumban, az V. kér. reáliskolában, a VI. kér. reáliskolában, a VII. és VIII. kerületi gimnáziumban és a református gimnáziumban. A tanulóknak ott semmi egyebet nem kell fizetniök, csak a takarításért egy csekélységet és a bútorok kopásáért valamit. Az ellátást a tömegesen felránduló tanulók, a kiket mindig a tanáraik vezetnek, a kiállítás területén kapják, reggelit, ebédet és vacsorát. Hozzáértő vezetőkről az országos tanáregyesület gondoskodik. A vasutak is tetemes kedvezményeket nyújtanak. A tanulók második osztályon III. osztályú jegygyei jöhetnek, a harmadikon féláru jegyekkel. A kedvezményeket mind egybevetve egy tízesztendősnél korosabb tanulónak, aki tehát mindenütt felnőtt számba megy, három napi budapesti tartózkodása, beletudva az utazást, a lakást, élelmet, a belépő jegyeket, kerül: a XIV. zóna-távolságból . . . . 10 — forintba, a VIII. „ „ .... 7.50 „ a I. ii » • 4.30 „ Még olcsóbb a népiskolai tanulók, a tanyi iskolák tanulóinak ellátása. Ezek barakkokban laknak s ott kapnak ellátást. Az utjok pedig két napi tartózkodással a XIV. zónába eső helyekről se kerül többe, csak 3 forintba. Száz tanulónak a felhozása a legtávolabb vidékekről se jár több költséggel, mint 300 forint. A legnagyobb kedvezményt pedig csak a tanítók élvezik, a kik csekély fizetésért dolgoznak évszámra ' s I kik talán egyáltalán nem jöhetnének fel a millenniumi kiállitásra. A kereskedelemügyi és a vallás- és közoktatásügyi miniszter együttesen intézkedtek, hogy a tanítók a kik 400 forintnál nagyobb fizetést nem kapnak (pedig a vidéki kisebb iskolák tanítói' ezerszámra ítrind ebbe" a Csoportba tartoznak) teljesen ingyen jöhessenek fel a kiállitásra. A tanítók összeírásával, a kirándulások szervezésével és beosztásával a tanfelügyelők vannak megbízva. A vidéki embernek, mielőtt fővárosi útra szánná magát, különösen ilyen nagy ünnepi alkalomkor, még egy nehéz sora van: s ez a lakás-kérdés. Erre nézve nagyon megnyugtathatunk mindenkit. Budapesten lesz lakás elég s nem lesz módjában senkinek, hogy a felrándulókat megzsarolják, kizsákmányolják. Az erre vonatkozó intézkedések közül bizonyára mindenkit érdekel a kereskedelemügyi miniszternek egy igen fontos rendelete, melyet a budapesti szállók és fogadók szobaárainak árszabályszerü megállapítása dolgában intézett a főváros tanácsához, mint másodfokú iparhatósághoz. A rendelet czélja az, hogy minden szálló és fogadó szobaárait a kiállítás idejére már most előre megállapítsák s hogy a nagyközönség a szobaárakat amelyeknél bizonyos mérsékelt emelést mindenki természetesnek tart, előre megtudhassa. Ezért az iparhatóságok utasitandók, hogy a szálloda tulajdonosokat rövid záros határidő kikötésével felhívják az árszabályok bemutatására. Ezeken az árszabályokon minden szoba ára, valamint minden mellékszolgalatert fizetendő ár pontosan kiírandó, az árszabály az iparhatóság által megvizsgálandó és látamozandó, s minden szó- bábán feltűnő helyen kifüggesztendő. Az iparhatóság alkalmas módon a helyszínén is tartozik megvizsgálni, vájjon a fogadós kifüggesztette-e összes szobaiban ezt az árszabályt s amennyiben szabálytalanság fordul elő, a fogadós ötven forintig terjedő pénzbüntetéssel sújtandó. Az iparhatóság az uj árszabály megállapításánál arról is tartozik gondoskodni, hogy az árszabály a közönségnek már előzetesen minden kétséget kizáró teljes tájékozást nyújtson. Az ellenőrzés megkönnyítésére úgy intézkedik a rendelet, hogy az iparhatóság által látamozott minden árszabály másolata az iparhatóságnál megőrzendő, úgy hogy minden feljelentett kihágás vagy áthágás azonnal konstatálható legyen. Még fontosabb a rendelet ama része, amely elrendeli, hogy az egyes szállodák és fogadók megállapított árszabályai a kiállítás igazgatóságával köz- hirrététel czéljából közlendők. A rendelet végrehajtásáról a miniszter április 10-ére kért jelentést. Pár szó lányaink neveléséhez. (Kovácsné Nagy Lujza úrnőnek mély tisztelettel ajánlva.) III. Elvitázhatatlan, hogy századunk találmányokban fölötte gaznag; gazdag tervekben, felfödözésekben és reformokban ; ezeknek egynémelyike a nők társadalmi és politikai állására is vonatkozik. Ez utóbbit illetőleg — mint azt mindannyian tudjuk — nagyon zavartak a fogalmak és igen különböző az emberek ítélete arra nézve, hogy mi tulajdonkép a nő általános és mi a külön személyes hivatása. A pessimisták a női hivatást a legalacsonyabb fokra állítják megtagadván tőle minden jobb tehetséget és működésének jó vagy rossz hatását. Az optimisték a nők számára politikai egyenjogúságot követelnek és. a legnagyobb készséggel rohannak a küzdtérre élethalál-harczot vívni a női emán- cipáció mellett. A közbültek — a conservativek — a világért sem óhajtják a női emáncipációt; tagadják, hogy a nők az orvosi, ügyvédi, mérnöki, politikai stb. pályára hivatással bírnának, de azért nem táplálnak csekélyebb véleményt a nő mint a férfi hivatása felől és ezek elismerik, hogy a nő ép oly szellemi tehetségekkel bir, mint a férfi, hogy a nő nagy és fontos befolyást gyakorol az emberiség erkölcsi és politikai állapotára — csak a kör különböző, melyben működnie kell. Szerintük a családi kör a tér, mely működésének színhelyül szolgálhat; szerintük a a mély honfiúi fájdalomnak, a kiirthatlan lángoló hazaszeretetnek soha nem felejthető megtestesítése volt. A költeményt teljesen átérezve úgy adta elő, hogy mi valamennyien együtt szálltunk vele a gondolatok, az érzések háborgó tengerén. Az ő remek szavalatával teljesen összhangban állott Éber Sándor ur higgadt, nyugodt zongora játéka, ki megmaradt a kisérő szerepében I nem törekedett egy Ízben sem túlsúlyra emelni a zongorajátékot. Hogy mily igazi volt a közönség elragadtatása, lelkesedése, azt bizonyítja a szűnni nem akaró taps, a felhangzó újra! Most Komáromy Mariska k. a. lépett a zongora mellé s amint a harsogó éljenzés és taps közt átvette a szép virágcsokrot, nyugodtan, az ő perfect művészetének érzetében kezdett hozzá a közönség lelkének, érzelmeinek vezetéséhez; Székely Imre „Magyar áb- ránd“-ját valódi művészettel adta elő s mi a zongora hangjaira majd mélabusan, majd csapongó jókedvvel néztük őt, hogy tulajdonképen szétakarja tán szedni érző szivünket | Pedig ép ellenkezőt tett; valamenyiünk szivét egybeforrasztotta s mi egy szívvel egy érzéssel hangoztattuk újra, újra! Harsogó kiáltásainknak volt is eredménye. Leült ismét a zongorához és a „Styriai Walzer“-t játszotta el époly művészien, mint előbbi darabját s mi bizony ennek végeztével sem tudtunk belenyugodni, hogy az emelvényről lebocsásuk. Tapsoltunk, éljeneztünk, ujráztunk, de biz | most már nem hallgatta meg óhajunkat, mosolyogva hajtotta meg magát s nem játszott tovább, gondolta, hogy telhetetlenek vagyunk és reggelig sem lenne elég. Eddig már csak eljutottam, de most jön még feladatomnak neheze. A „Már alszik“ egyfelvonásos vígjátékot hogy tudom én úgy leírni, amint azt Georgette szobalány (Borsódy Iza k. a.) Chaponier (Szi- geth Nándor ur) és József inas (Mirth László ur) előadták? Borsódy Iza k. a. oly kedves, helyes szobalány volt i a szép virágcsokrot s a közönség kitüntető tapsát oly kedves modorban fogadta* (s a csokrot — nem állhatta — hogy meg ne szagolja) hogy nem egy szobalánynak, de akár egy Nagyságának is becsületére vált volna. Színpadra léptekor már tisztába jöttünk vele, hogy otthonosnak érzi magát a színpadon s be is bizonyította ezt. Nehéz szerepét a legnagyobb könnyedséggel játszotta végig, súgóra nem szorult s gazdáját Chaponiert hamarosan úgy meghódította, hogy ez nemcsak egy felvonásos darab, hanem akár mily hosszú darabon keresztül sem jött volna ki szerepéből, a szép Georgettel való csintalankodásból. Chaponiernek sem kellett súgó, tudja ő szerepét a lányok körül jobban, mint a súgó, vagy akár a szerző s mikor a szép Goorgettel a vacsoránál a pezsgőt (valódi volt ám) együtt itták, úgy belejött szerepébe, hogy bár csak egyszer kellett volna innia, többször is megtetette s szegény József inasnak, ki Georgettenek imádója volt s kit a féltékenység az ablakon keresztül hozott imádottja után, alig jutott belőle valamicske. Mindhárman oly meglegő szépen adták szerepüket, hogy színészektől is csak ritkán láthatunk ily jó alakitást. Megnevettették a közönséget s úgy belehozták a jókedvbe, hogy mikor a darabnak vége volt, a közönség a szereplőknek tapsolt s már egyúttal tánczolt is. Hamisítatlan jókedv uralkodott az egész mulatságon, a fiatalság oly hévvel tánczolt, hogy azt leirni nem lehet, azt látni kell, hogy az ember elhigyje. Huzza a czigány a csárdást — Garay Lajos zenekara kitett magáért, teljes megelégedésre, szépen s szorgalmasan muzsikált — kipirulnak az arczok, lángolnak a szemek. Itt egy kis szőke, kékszemü lányka oly epedve pillant tánczosára, mintha szép szemével egy menyország boldogságában akarná részesíteni. Ott az a barna hajú fekete szemű lányka hosszas őszinte érzést kifejező pillantásaival azt mondja tán- czosának: hiszek neked. Emitt az a hamis szemű szőke lány — a kinek ha tánczol, még haja szála is megrezeg a csárdás taktusára — mosolyában, pillantásában ezer üdvöt, ezer boldogságot szór tánczosára s mondhatom, hogy tánczosa, az a halvány arczu szőke fiú nem veszi tőle rósz néven. Egy szóval én azt tapasztaltam, hogy a szeg- zárdi anyakönyvvezető nem hiába kérte egy állandó anyakönyvvezetői állás rendszeresítését, mert amint itt megindul a házasodási mozgalom, félő, hogy még az uj ember sem lesz képes a teendőket végezni s valószínűnek tartom, hogy városunk anyakönyvvezetője ép erről beszélgetett a helybeli esperessel, kollegájával, mert hol egyik, hol másik kis lányt hosszasan nézegették s az egyik káplán ur is segitetett ebben nekik. Szünóra alatt tombolajáték mulattatta a közönségét. Volt minden elképzelhető szép tárgy, pénztárcza (üres), keztyütartó, pezsgő, aranyhal, vivágcsokor, vörösbor, könyv 1 a jó ég tudja mi minden.
