Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-22 / 12. szám
— Jutalomjáték. L u k ács y Aladár színtársulatának egyik tehetséges és rokonszenves tagja B á n- falvy Béla és szép reményekre jogosító leánya, B ánfalvy Etelka holnap hétfőn veszik ki jutalomjátékukat, mely alkalommal színre kerül Rosen Gyula „A nagyzás hóbortjai“ czimű kitűnő vigjátéka. Ajánljuk a jutalmazandókát a nagyérdemű müpártoló közönség becses figyelmébe. A jutalmazandók iránti szívességből ez alkalomból Eger pataki Mark Géza postatiszt ur az első és második felvonás közt hegedű szólót fog játszani zongora kiséret mellett. — Lélekkufár. Az aljas külföldi lélekkufárok gyakran bejárják Magyarországot, hogy gyalázatos üzelmöknek áldozatokat szedjenek össze. A belügyminiszter a főszolgabiróság utján értesítette Szegzárd nagyközség elöljáróságát, hogy valami Diekenfaden Ábrahám nevű oroszországi lélekbúvár legközelebb felkeresi hazánkat szerencsétlen áldozatok összevásárlása végett. A belügyminiszter tehát elrendelte a gyalázatos ember köröztetését, a ki urias megjelenésű, javakorbeli süni szemöldökű és tömött bajuszu, hajlott orrú, barna kiborotvált állu férfiú, a ki veszedelmes útjait márczius és áprilisban szokta megtenni. —- A láda titka. Mostanában a ládák fontos szerepre hivatvák. Még él sem múlt az érdeklődés, az izgatottság, amit az a bizonyos láda okozott, melyet a vasúton állítólag szállítottak, melyről mindenki beszél, de amelyet senkisem látott, máris egy ujabbi láda bukkan fel a láthatáron. Minapában, Dunaföld- várott a hajóhídon egy gondosan becsinált ládát találtak egy reggel a járókelők. Minthogy a ládák jó hírneve alaposan meg van rongálva, azt csak illendő távolságból merték szemügyre venni s minthogy czim is volt rajta — szép gömbölyű betűkkel — leány kéz irta |— egy csinos fiatal embernek neve, annál gya- nusabb volt a dolog. A czim megmutatta, kit illet tartalma, de jó lesz azt nem agyonhallgatni — gondolák — mert ha a szegzárdi nagy ládában nagy lány volt, ebben a kis ládában kis . . . pszt! No de ilyet! sopánkodtak a sokat sejtő összesereglett asszonyok, s a lányok — szemlesütve, nekik semmi közük hozzá — elkotródtak onnét. Óvatosan — nehogy baja essék — egy mindenre kész, bátorlelkü ember felemelte — (szégyenlette ugyan, hogy ily dologba keveredik) s elvitte, kisérve a tömegtől, hogy azt illetékes személyek jelenlétében felbontsák. Egész utcza — a merre vitte — kriminálist emlegetett. De- nique a láda felkerült az asztalra, ahhoz értő kezek óvatosan feszitik fel a szegeket; no még három — halotti csend — no még kettő — minden arcz elhalványul — no még egy — a lélegzet eláll — s felpattan a láda teteje, s előkerül tartalma: néhány pár kolbász és hurka s papirba takargatva egy korona, hogy a czimzett a zsiros ételt megevén, egy pohárka borral leönthesse, nehogy a gyomrát elrontsa. Persze lett belőle kriminális . . . hahota. — Mindig és mindenütt kedélyes. Agárdtól Szegzárd nincs messze, de azért mégis van annyira, hogy aki Agárdról egylovas kocsin elindul, — ha ivott is — megszomjazzék. így járt márczius 9-én estefelé egy Agárdról Szegzárdra induló utas is.. Bár gondoskodott róla, hogy útközben a szomjúság ne gyötöije s nehány pohárka leányvári sillert felhörpintett s tán nagyon is messzinek találta a .szegzárdi korcsmaajtót Agárdtól a miért a distanczia megrövidítése végett néhány pohárral a keleténél többet is ivott, mégis mire Szegzárdra ért, megszomjazott s az országút levő mellett Taksonyi korcsmája felé irányította a kocsi rudját. Persze arról megfeledkezett, hogy az ut és a korcsma közt körülbelül egy öl mély árok van s I bizony^ebbe szépen belekocsikázott. A mint ilyen alkalmakkor történni szokott, a kocsi kerékéi kerültek felül — a csillagos ég felé meredve — s a bennülő alul, a fekete sárba fetrengva. Bundájába burkolózva nem találhatta a helyzetet épen kiállhatatlannak s türelmesen hallgatott és várakozott. Esti 7 órakor Taksonyi korcsmájából pár fiatal ember jött ki s ezek észrevevén a felfelé álló kerekeket, azon gondolatra jöttek, hogy ahol négy kerék van, bizonyára kocsi is lesz. Csakugyan úgy volt, de még egy ló is állt ott — ez nem találta a helyzetet oly megnyugtatónak mint gazdája — persze nem volt benne siller s hátán bunda — s iparkodott lábait nem az ég, hanem a föld felé irányítani. A fiatal emberek egyike gyanúsnak találván, hogy kocsi és ló az árokban vannak, de gazdájok nem látható s nem hallható, a partról leszólt az árokba, s a következő párbeszéd folyt le fölülről § alulról: Ki van itt? ... Én! Hova való? Agárdra is, Szegzárdra is S... Van valami baja? . . . Az volna csak zzép! . . I Hát akkor keljen fel . . . De nem lehet ám! . . . Ezenközben Taksonyitól lámpát _6 ______________________________________ hoztak k i s az összeverődött emberek vállukat nekivetve, feltámasztották a kocsit s az alól egy bundába burkolt alak bújik ki, akit a segédkezők egyike felismervén, igy szólít: „Nini, hisz ez a Mitugrász! A bundába burkolt ember — most már Mitugrász — (másik nevét igazán nem tudom megmondani, mindenki igy ismeri) minden bajt feledve, kezet nyújt régi jó czimborájának s kedélyesen szól hozzá: „Szervusz pajtás, hát téged mi hrdooz erre? TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (12. sz.) SZÍNÉSZET. A lefolyt héten megint olyan két előadásban gyönyörködtünk, a minőben még nem igen volt részünk Szegzárdon! — — Az okos várparancsnok, harcz előtt, ott erő- sitteti a várat, a hol annak hiányait, réseit felismeri, így tesz most nálunk Lukácsy szinigazgató ur is, és a társulat női tagjainak aránytalanul gyengébb játéka ellen panaszkodó nagy közönségnek visszhangzik neve utoljával: »ácsi!« „Hiszen azért vagyok én Lukács, hogy betudjam ácsalni, tömni, forrssztani, azokat a lyukakat és réseket, a melyeket szin-váram bástyáin ütött az ellenséges .kritika erős ágyú golyója!“ És csakugyan meg is teszi Lukácsi ur, a mit mond, mert egyremásra vendégszerepelteti nálunk ama kitűnő női erőket, melyek hazai szinmüvészetünk ragyogni kezdő csillagai (Kaposi J.) vagy pláne már a művészet zenitjén megállt tündöklő napjai (Jászai Mari) — Excelsior!--------Kaposi után jön Jászai, most meg — hirszerint — a nemzet csalogánya, Blaha Luiza nyújt egy halvány reményt ama magasztos élvezetre, mit itteni egy esti játéka és páratlan dalai szereznének! —- — — Jászai Mari úrnő kedden (márcz. 17) az »Otthon« Magda szerepében és csütörtökön (márcz 19) a »Sappho« czimszerepében lépett fel, ezer tapsot, millió éljent, koszorúkat — stb. — kapott, mik nála már nem újdonságok, miket ő mindig kicsiny mértékben kap európai, sőt világ nívón álló nagy művészetéhez, tehát nagy érdemeihez képest. A színház mindkét előadás alkalmával telt volt ; a lelkesedés leírhatatlan — az élvezet magasztos, — az éljen riadó, — a taps szünetlen — a hatás általános, a művészi játék örökre felejthetetlen! . . . . Jászai Mari Játékát, mely a teljes tökély legmagasabb fokán áll minden elfogulatlanul Ítélő előtt, — apró részleteiben megbírálni lehetetlen; mint ahogyan egy kinyilt szép virágnál a szem és lélek gyönyörködtetésére összehat a levelek üdesége, a váltakozó színek pompája, a virágkehely elbűvölő édes illata, a virágon rezgő hajnali ezüst harmatcsepp és az abban fürdő napsugár; az 0 játéka is ilyen; apró részleteiben kitűnő és alig elbírálható, — egészében remek és fenséges gyönyört nyújtó. Szóval tökélyes alkotás, művészet. Egyike a hazai jelesebb íróinknak, mikor Jézust méltatja, igy szól: »Klió sok nagynak és dicsőnek irta már be nevét arany tollal az élet könyvébe, de mikor Jézus Kr. a földön megjelent, — kiesett a toll a történetiró kezéből és szent csodálkozással igy szólt: »Ah ! hisz ez nem ember, hanem isten ! Fiat applicatio ! — En szívesen elismerem, hogy Lukácsi ur itt működő színtársulatának is vannak sok jeles erői, (Kovács Lajos, Bánfalvi, Kövi, Somogyi, Szirmai, Erdei — stb. — mindenképp nagyon azok!) de tán mondanom se kell, hogy Kaposi meg kitűnő szinierő?! ... És Jászay ?............ Ki esett a toll az én kezemből is! — A ki látta és hallotta öt: ánnak minden szó felesleges; a ki nem látta és hallotta: annak hijába beszélnék megint, akárcsak a vaknak a színek pompájáról, a süketnek a zenei magasztos harmóniáról. Nagyon köszönjük a direktor urnák, hogy nekünk e dicső élvezetet szerezte! Palást. TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL 5097. szám. Tolnavármegye alispánjától, aíisp. 1896. Hirdetmény. A vármegye házi pénztáráról szerkesztett s az állandó választmány pénzügyi szakosztálya által is tárgyalt 1895. évi számadás, az 1886 évi XXI. t.-cz. 17. §-ának rendelkezéséhez képest, a számvevői véleménynyel s a pénzügyi szakosztály előtelj esztésével együtt folyó évi márczius hó 12-től számított 15 nap tartamára a vármegye levéltári helyiségében közszemlére kitétetik. A számadásra vonatkozó netáni észrevételek, a folyó évi márczius hóban később meghatározandó és szokásos módon közhírré teendő napon tartandó tavaszi rendes közgyűlést megelőzőleg legalább is 5 nappal az állandó választmányhoz czimezve nyújtandók be. Kelt Szegzárdon, 1896. márczius 12-én. Az alispán sorozáson: Simontsits Elemér, főjegyző. 1896. márczius 22. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Köszönet nyilvánítás. Fogadják hálás köszönetemet mindazok, a kik megjelenésökkel részvétöket fejezték ki elhunyt kedves férjem végtisztessége alkalmából. Fáczánkert, 1896. márczius 19. Özv. Geng Józsefné, szül. Garay Ilona. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Azt hiszem mindenki, ki a színházba jár és lefizeti a belépti dijat egyforma jogot nyer arra, hogy a színi előadásokat a nézőtérről lássa és élvezze. Es miután mindenki nem ülhet az első sorban és ha a hátsóbb sorokban is annyit fizet, mint az első sorban ülők, mégis csak nem járja-, hogy a hölgyek egy része nagy és széles kalapokban jár a színházba és ezáltal a hátrább ülőktől elvonják a kilátást. — Ez régi, elavult igazi kisvárosi szokás, a fővárosban ez egyenesen el van tiltva, magán a szinlapon van kiírva, hogy a hölgyek kéretnek kalap nélkül megjelenni. Ajánljuk ezen megszívlelendő felszólalást a szegzárdi közönség egy részének b. figyelmébe. Tisztelettel egy szegzárdi színházlátogató' SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Simontornya. Tessék csak beküldeni. Ka Hla Budopest. Elintéztük; ha hajlamot s tehetséget érez magiban, akkor boldogulni fog. Ja Dombóvára Nem adjuk ki. Kezdő. Nem valók a nyilvánosság elé. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. HIVATALOS HIRDETÉSEK. vlb5. £ > r ■ I ■ j i r tk^ri895: Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság részéröl közhírré tétetik, hogy Schwarcz Mátyás bátaszéki lakosnak Hermann Antalné szül. Nlayer Dorottya bátaszéki lakos ellen 360 frt tőke és jár. erejéig folyamatban levő végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő Bátaszék községi 1068. sztjkvben Mayer Dorottya szül. Hermann Antalné tulajdonául felvett 1524. hrsz. szántó 23 frt, az 1840. hrsz. szántó 4 irt. á 8066. hrsz. szántó 48 frt, a 3573. hrsz. szántó 48 frt. a 620Í. hrsz. szántó 20 frt, a 6776. hrsz. rét 43 frt a 8995. hrsz. szőlő 30 frt. a 9098. hrsz. szőlő 14 frt, a 9101. hrsz. szőlő 4 írt* a 9105. hrsz. szőlő 8 frt, a 7089. hrsz. szántó 59 frt, a 8961, hrsz.. szőlő 26 frt és végül a 13410. hrsz. szőlő 148 frt kikiáltási árban 1896. évi május hó 13-án d. u. 2 órakor' Bátaszéken a községházánál megtartandó árverésed eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10% át bánatpénz fejében letenni és 3 egyenlő részletekben 6%-os kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal mint letéti pénztárnál lefizetni kötelesek, végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulírott telekkönyvi hatóságnál, úgy Bátaszék község elöljáróságánál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál, 1896, évi február hó 13-án. Kövessyi kir. törvén} széki kiró. 9149. i r . . . r tk^T895; Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. törvényszék mint telekkönyvi hátóság részéről közhírré tétetik, hogy dr. Beöthy Károly ügyvéd szegzárdi, úgy az ezennel csatlakozottnak kimondott Horváth Ferencz bátai lakos végrehajtatóknak Tarr Mihály bátai lakos ellen 94 frt 87 kr, 10 frt tőke, 13 frt 80 kr és 9 frt 80 kr költség, 51 frt 75 kr tőke, úgy 50 frt 70 kr tőke és járulékai iránt folyó végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő a bátai 1178. sz. tljkvben felvett f 1- sor> 287. hrsz. és 171. népszámu ház és udvar egészben 400 frt kikiáltási árban 1896. évi május hó 29-én d. u. 2 órakor Báta községházánál megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10%-át bánatpénz ' fejében letenni és a vételárt 3 egyenlő részletben 6%-os kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal mint letéti pénztárnál lefizetni kötelesek, végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirt telekkönyvi hatóságnál úgy Báta község elöljáróságnál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál, 1896. évi február 28-án. Kfivessyf kir. törvényszéki biró,
