Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

1896. márczius 15. 5 . TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (11. sz.) lasz. — „Foglalj helyet itt a piros bársony székekbe a kibe akarsz, mondá a király s aztán hallgasd meg a mit mondandó leszek, i Kossuth Ferencz le is ült és hallgatta a királyt a ki ekkép folytatta be­szédét : „Hét éve már annak, hogy az én szerelmes fiam, Rudolf meghalt, a ki egy bánatos özvegyet, meg egy kis lányt hagyott gyászos árvaságban. — Mindig azon törtem a fejemet, hogy a menyemnek valami jó férjet, kis unokámnak pedig jó apát, gon­dozót keressek, mert hát én felettem is elj,árt már az idő. — A választás terád esett, s éppen ezért azt mondom: „Feri öcsém vedd el feleségül Stefániát.“ Kossuth Ferencz ezen megtisztelő ajánlatra gondol­kozóba esett, s a király szavára át ment a másik szobába, hogy ott fontolja meg a dolgot. Midőn az­tán a király parancsára ismét elébe járult s annak azon kérdésére, nó hát mit határoztál Feri öcsém ? azt válaszolta : „Felséges Uram és Királyom azt gon­doltam, hogy a házasság nagy gonddal jár. Eddig tart a legenda, mely hogy honnét vette erede­tét, azt a jó Isten tudja, s bizonyára nem egyébb, mint népünknek egyes emberek iránti rajongása szülte mese, a minővel az életben olyan sokszor találkozunk. — A millenium és a megyei tisztviselők. Győr szab. kir. város törvényhatósága elhatározta, hogy tisztviselőit a millennium és a kiállitás alkalmából május hónapra kétszeres fizetésben fogja részesíteni, lehetővé akarván ezzel tenni, hogy a mostohán dotált törvényhatósági tisztviselőknek is módjukban lehessen a kiállítást megtekinteni, s egyúttal az ezredév ünne-' pélyén részt venni. Ezt a hazafias és humánus tettet melegen ajánljuk a mi törvényhatóságunk figyelmébe is. Tolnavármegye szintén nagyon szerényen javadal­mazott tisztviselői egyáltalán nincsenek abban a hely­zetben, hogy fizetésük terhére az ezredévi ünnepé lyeken és kiállitáson részt vehessenek; legföllebb súlyos kölcsön utján érhetik el azt, hogy a magyar nemzet ezen emlékezetes és a hazafias érzést is föl­emelő magasztos ünnepén megjelenhessenek. Megyénk törvényhatósági bizottsága a véletlen esélye folytán igen könnyen, csekély jóakarattal megadhatná erre a módot buzgó tisztviselőinek. Tudvalevőleg a törvény- hatóság a millenium emlékére 268.000 frtos kölcsönt vett föl a szegzárdi főgimnázium, a bonyhádi és gyönki algimnázium és a kultur alap részére. Ez a kölcsön már a múlt év október 1-től realizálva van, de csak a folyő év május elsején fog rendeltétésére átadatni s igy eddig 6253 frt föl nem használt kamat szapo­rulata van. Azt hisszük, hogy ezt az időközi kamatot nem lehetne hazafiasabb és humánusabb czélra for­dítani, mint rara, hogy rosszul dotált megyei tisztvi­selőink részére, fizetésük arányában, az ezredévi ün­nepségek és a kiállitás megtekintése czéljából millen­niumi jutalom képpen a törvényhatóság kiosztaná. Az összeg erre a czélra éppen elégséges, mert a me­gyei tisztviselők és szolgák egy havi illetménye 6229 frt 36 krra rúg. Melegen ajánljuk ezt a fölvetett eszmét a törvényhatósági bizottság figyelmébe; megyei tisztviselőink méltán megérdemlik, hogy a nagy nem­zeti ünnep alkalmából kivételkép ilyen természetű jutalomban részesüljenek, mert sokkal csekélyebb ja­vadalmazásban vannak részesítve, mint az állami tisztviselők s azonkivül még a vasúti kedvezményektől is — elég igazságtalanul — meg vannak fosztva. A fővárosban az ’állami, megyei, városi tisztviselők a kiállitás alkalmából drágasági pótlékban részesülnek; méltányos és igazságos tehát, hogy a megyei tisztvi­selők a vidéken is részesüljenek valami kárpótlásban, mert a millenium alkalmából a drágaság a vidéken már most is érezhető. Nagyon kívánatos tehát, hogy a márcziusi rendes közgyűlésen ezt az eszmét a tör­vényhatósági bizottság valamelyik hazafias, humánus érzésű tagja inditvány alakjában terjeszsze elő s a belügyminiszter is bizonyára készséggel hozzájárul a törvényhatóság ilyen irányú határozatához, mert prae- czedens is van már s a megyei kölcsön által megva­lósítani szándékolt czélok sem szenvednek rövidséget, mert azok a törvényhatóság által meghatározott ösz- szeget egészben megkapják s csak az időközben fel­szaporodott kamatok kiosztása válnék szükségessé. Ezzel hazafias, kulturális és humánus czélt mozdí­tanának elő, mert ilyen módon a megyei tisztviselőknek is lehetővé válnék az ezredéves ünnepségeken és . a kiállitáson a résztvétel. — Letartóztatás. Már régóta körözteti a biró- ság Horváth György kaposvári illetőségű csavargó tolvajt, kit a legutóbbi faddi vásáron a csendőrség letartóztatott s átadta a bíróságnak. — Betörő asszony. Teli Gáspárné paksi lakos, irigy szemmel nézte Fritz Ferenczné sok szép selyem viganóját, meg értékes fehérneműit. Vágyódott ő is ilyenek után, de midőn látta, hogy vágyai máskép nem teljesülnek, felhasználta az alkalmat, mig Fritzné a templomban ájtatoskodott, betört annak lakásába s ott a szükséges holmival ellátta magát. A lopott hol­mikkal azonban nem sokáig páváskodhatott, mert tettére csakhamar rájöttek s most szomorúan gondol­kozik könnyelmű tette következményein. — Felhasználta az alkalmat. Nagy szivszorongás közepette vonult be Pakson a múlt héten megtartott sorozás alkalmával B. Süveges István és Keresztes Sándor bölcskei legény a sorozó bizottság elé, hogy meghallják az erzedorvos. magas véleményét, mely be- sorázásuk felett dönt. Mig azonban ők bent drukkol­tak, addig egy ujoneztársuk egyiknek mellényéből 1 frt 10 krt lopott ki, a másiknak pedig nadrágját emelte el. — Megőrült. Kocsi János, szegzárd-ujvárosi polgár emberen a napokban, az őrültség jelei mutat­koztak, miért is hozzátartozói beszállították a Fe­rencz közkórházba, a hol most megfigyelés alatt áll. — A miniszterek válasza. Mint már megírtuk, a 10. izr. községkerület a zsidó vallás reczepcziója életbeléptetésének alkalmából a volt és jelenlegi kor­mány azon tagjaihoz, kiknek a törvény megalkotása körül különös érdemei vannak, hálafeliratokat menesz­tett. Elsőnek Szilágyi Dezső válaszolt sürgönyileg: „Leopold Sándor tizedik kerületi elnök urnák Szeg- zái’d. Szives és megtisztelő üdvözletükért és jó kíván­ságaikért fogadják meleg köszönetemet és tartsanak meg jövőre is hazafias jó indulatukban. Szilágyi Dezső.“ ’W lassies vallás és közoktatásügyi miniszter a kér. elnökhöz czimzett levélben következőleg vála­szolt : „Tisztelt elnök ur ! A tizedik izr. községkerület üdvözlő soraiért fogadja őszinte köszönetemet és adja át azt a községkerület tagjainak is. Orvendek, hogy az izr. vallás reczepcziója körül tevékenyen közre­működhettem. Tisztelettel - W1 a s s i c s. “ Legkimeri- tőbben C s á k y Albin gróf ir : „Tisztelt községkerü­leti elöljáróság! Folyó évi február hó 16-án kelt nagybecsű iratukat kézhez véve, nem mulaszthatom el Önöknek meleg köszönetét mondani, a miért az 1895. évi XLII. t.-cz. életbeléptetése alkalmával rólam megemlékezni szíveskedtek. A dicsőség és hála egy­aránt a magyar törványhozást illeti, mint a mely a magyar nemzet igaz érzületeinek és változatlan aspi- ráczióinak hódolt akkor, midőn a jogegyenlőségnek régen elfogadott nagy elvét az összes hazái feleke­zetekkel szemben is érvényre juttatta. Nekünk, kik­nek a megtisztelő feladat jutott elől járni a zászlóval és azt széllel, viharral küzdve magasan lobogtatni, nekünk politikai életünk legszebb emlékei közé fog tartozni mindig osztályrészünk ama küzdelemben, mely az igazságosság fényes győzelmével ért végett. Hazafiui üdvözlettel vagyok a tisztelt elöljáróságnak kész szol­gája gróf Csáky Albin“. — Róka Bábi. Van Szegzárdon, az újvárosban a Budai-uton egy roskadozó ház, mely befalazott ablakaival, beszegezett kapujával úgy néz ki, mint valami elátkozott mesebeli épület. Ennek a háznak lakója ,‘Róka Bábi“, mint a nép elnevezte, ki gyűlölve az embereket s megutálva a világot, önma­gát fogságrá ítélte és hogy még a nap se kandikál­hasson be hozzá, az ablakokat berakta téglával, Ez a szerencsétlen asszony, ki elméjében meg van za­varodva, már évek óta igy él. Sokat vesződik beteges elméje az ördögökkel s hogy szobájába ne jöhessenek, a falakat hegyes szegekkel verte tele. Sok boszuságot okoznak neki a rossz gyermekek, kik csapatosan jelennek meg a kapuja előtt s addig döngetik azt, mig borzas fővel, piszkafával meg nem jelenik. így történt ez múlt szerdán délután is, mikor valósággal megostromolták szegény Ró^a Bábit. — Halálozás. Hirtelen, váratlanul oltotta ki a kérlelhetetlen hálál tegnap özv. Szuttinger Józsefné életét, kinek elhunytáról a gyászoló család az alábbi jelentést adta ki: Steiner Rozina és férje Kristóféit Béla és ezek gyermekei, Steiner Ilona és férje Nagy László, Szutinger József mint gyermekek a maguk és a számos rokonság nevében is fájdalmas szívvel jelentik szeeetett és felejthetlen édes anyjuk, napúk, illetve nagyanyjuknak özz. Szuttinger Józsefné előbb férj. Steiner Istvánná folyó évi márczius hó 14-én délután 5 órakor, életének 54-ik évében, agy- szélhüdés következtében történt gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei folyó hó 16-án délután három órakor fognak (Bartinai Diczenty-féle házból) a felső- sirkertbe . öröknyugalomra helyeztetni; az engesztelő szentmise-áldozat ugyanaz nap reggeli 8 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Áldás és béke poraira ! — Viczinális VÍCZ. Abból az alkalomból, hogy B o d a Vilmos orsz. képviselő, lapunk szerkesztője, a szegzárd-bátaszéki viczinális vasút ügyében tudva­levőleg interpellált a képviselőházbaii és felpanaszolta a vasútnak — még a viczinális vasutak történetében is páratlan lassúságát — lapunk egyik barátja a kö­vetkező jellemző eseményt irta nekünk a viczinális vasutakról: A vonat bánatosan katytyog a vágányo­kon, mígnem egyszerre a nyílt pályán megáll. Az utasok türelmetlenkednek s az egyik megkérdi: — Miért állt meg a vonat? — Mindjárt tovább megyünk kérem. Csak egy kis fennakadás történt. Megvizsgálják aztán a fennakadás okát s kisül, hogy a lassan haladó vonat utolsó kocsiját egy ut- széli kanászgyerek odakötötte a telegráfkaróhoz. SZÍNÉSZET. L u k á c s y Aladár színtársulatának, de meg a nagyközönségnek is, jó napjai voltak a lefolyt héten. A társulat kitűnő műélvezetet nyújtott a nagyközön­ségnek, — ez pedig s hálából, megtöltötte a színhá­zat 3 estén igazán zsúfolásig. Hja! Kaposi Józsa volt itt! ... Ez a dolog nyitja, — ez a titok kul­csa! ... Kaposi Józsa már eddig is kedvencze kő. zönségünknek — s minthogy úgy látjuk, hogy a kis­asszony nagy lépésekkel, igazán gyors tempóban ha­lad a művészi tökély felé elannyira, hogy ő igazán „sokkal derekabb ma, mint tegnap volt“ (Tompa) s játékában a haladás szembeszökő: bizton reméljük, hogy ő a mi közönségünknek állandó ked­vencze, hazánk szinművészeténftk ragyogó csillaga lesz. Csak iparkodjék csüggedetlenül tanulni, a tö­kély magaslatára jut s neve ott ragyog a halhatat­lanok aranykönyvében! — Szombaton (márcz. 7.) a „S zul t á n“-ban, Va sár n ap (márcz. 8.) a „Tót- leany“-ban és Hétfőn (márcz. 9.) a „Rip Van Winkle“-ban lépett fel a kisasszony, mindig telt házat csinálva 1 igazán fényes sikereket aratva az illető darabok czimszerepeivel. Kaposi Józsa játéka ma már teljesen routinirt-gyakorlott és majdnem tü- kélyes; megjelenése kedves és megnyerő, hangja lá­gyan csengő, fülbemászó, szivet érintő, nagy iskolára valló, szóval: művészi! Sajnos, hogy csak 3 este gyö­nyörködhettünk Kaposi Józsa drámai és operette-i játéka művészetében. Sajnos, hogy O csak vendég volt! . I . Jobb volna, ha az állandó tagok egy jó része volna örökös vendég, = ritkán fellépő. — A művész kisasszony legjobb kritikája ez: — „K a- posi == Kapós. Mozgó Józsa == élő rózsa! — Úgy hallom, hogy kapott is Kaposi szegzárdi tisztelőitől egy értékes karpereczet, melyet megérde­melt s mely neki bizonyára örökös kedves emlék leszen! Szinbiráló kötelességünknek tartjuk megmondani a valót, úgy a művész-kisasszonynak, mint a nagy- közönségnek, hogy Kaposi Józsa játéka, hangja, -— legalább még manapság — inkább az operettek­ben érvényesül mint a népszínművekben, holott erre tán nagyobb hivatása van, mint amarra. Úgy látszik, hogy a kisasszony eddig több időt és nagyobb gon­dot fordított, a közönségesen tetszetősebb operette cultiválására, mint e divatból kimenni kezdő nép­színmű jól megjátszására. Holott erre, én mondom nagyobb képessége és tehetsége van, csakhogy eze­ket most még magában úgyszólván szunnyadozni hagyja s inkább akar Pálmai Ilka, mint B1 a h a Luiza lenni! — Én ez utóbbit tanácslom. A nap mellett nem ragyognak a csillagok. Ka­posi Józsa I esti fellépése nem mondjuk, hogy el- homályositá a társulat többi jeleseit, — kiket mull számunkban kiemeltünk —, de mégis bizonyos ha­nyag érdeklődéssel nézte a nagyközönség a többi szereplőket K a p o s y mellett, holott bizony sokai azok közül is teljes figyelmet, igaz tapsot érdem lének (különösen „Rip Van Winkle“-ban Kövi Ed< adta jól szerepét.) A héten előadatott! „A nők bará tja“ —-■ „O 11 hon“ (Szirmay Jozefin jutalomjátéka:) — s külö nősen ez utóbbi, hatarozottan fényes sikert aratott Szép közönség, jeles játék volt látható. Szirma’ sok tapsot kapott, sokkal többet érdemelt. Palást. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Lapunk tudósítóinak. A márczius 15-én tartol ünnepélyekről kérünk tudósítást. N. Tolna. »Csak csendesen« nem közölhető. Vulkán. Elintézzük, még pedig úgy, hogy bizonyár meg lesz elégedve az eredménynyel. J. Budapest, leveleit nem adhatjuk közre, mivi olyan dolgokkal foglkozik, a melyek nem tartoznak a n olvasó közönségünkre. Nemo. Levélben válaszolunk. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS.

Next

/
Thumbnails
Contents